Most nem féltem, itt, vele a parton, csak arra tudtam gondolni, hogy muszáj, hogy Max megcsókoljon. A fejemben homályos emlékképek rohantak meg arról az estéről, amikor ő meztelenül feküdt mellettem, ahogy hozzám ért ott.

Olyan lenyűgözőnek találtam olyan kivételes volt. Annyira imádtam az arcjátékát, a pimasz vigyorát és teljes egészében őt, úgy, ahogy van. Tökéletes volt, gyönyörű és vágytam rá.

Egész héten éheztem azokat a követelőző mozdulatokat, amivel most a fenekemre simult a keze, ahogy magához szorított. Elolvadtam a tekintetében, ő is éhezett és ez most inkább elkábított, mint hogy megijesszen.

Gyanús lehetett volna a tenger felől érkező szél, a hullámok, de csak akkor fogtuk menekülőre, amikor a víz felett megláttunk cikázni egy villámot. Nevetve rohantunk a nagyszüleim házáig, de mielőtt odaértünk volna alaposan bőrig áztunk. Nagyi már egy-egy törölközővel fogadott minket. Azután Max kezébe nyomott néhány ruhadarabot, és a fürdőbe parancsolta. Velem ugyanezt tette, leszámítva a ruhákat.

Én az emeletre mentem ledobáltam magamról minden jéghideg ázott ruhát és csak akkor léptem ki a tusoló alól, amikor már a bőröm vörös volt a forró víztől. Hajat szárítottam és egy kényelmes jóganadrágba bújtam, amit melegítő helyett hordtam felhúztam a pólómat és egy pulcsit, majd lementem az emeletről, és Maxet kerestem.

Ő már a nappaliban ült, a kandallóval szemben, papa közben már begyújtott, de Max egyedül volt, a kezében pedig az én könyvem.

Elmosolyodtam. Tényleg Jim ruháit viselte. Fekete melegítő volt rajta, meg egy szintén fekete póló, jól állt neki. Max nagyon dögös volt feketében! Mama a konyha felől érkezett, és két bögre gőzölgő italt nyomott a kezembe.

– Helyes fiú. - mondta halkan, majd a műhely felé indult kettesben hagyva minket.

Az asztalra tettem a bögréket, és Max mellé kucorodtam. Átmásztam rajta, a pokrócokért, nem mintha, másképp nem tudtam volna elvenni, de ott volt megtehettem, és egyébként is vonzott engem.

Max nevetett rajta, de megsimogatott és ez nagyon jól esett. Egy takarót terítettem magunkra, ő pedig behunyta a szemét és hátra döntött fejjel pihent a kanapén. Együtt hallgattuk a tűz ropogását, de nem a lángok igéző táncát néztem, hanem a nyakát, az ádámcsutkáját, ahogy mozgott nyelés közben. Az arcát, azt hiszem még sosem láttam ennyire békésnek.

- Látom nagyon rossz most neked. – súgtam közel hajolva hozzá. Azelőtt vigyorodott el, hogy a szemeit kinyitotta volna.

Minden lélegzetvételemmel egyre izgatottabb lettem, a gyomrom és a szívem tájékán éreztem, aztán amikor kinyitotta a szemeit és azok a lángoló fekete pillantások megállapodtak az én tekintetemben, lüktetni kezdtem.

- Uncsi a könyv igaz?- kérdeztem, hogy oldjam egy kicsit azt a köteléket ami egyre jobban húzott felé.

- Olvasol még nekem?

- Nem lesz rémálmod? - incselkedtem,

 - Ha lesz, majd megnyugtatsz... - vont vállat.

Vele alszom, megint. – rögzítettem.

Most nem féltem, annyira könnyed, puha és barátságos volt minden, hogy a félelmeim a gátlásaim szertefoszlottak, és inkább a jelen minden pillanatát élveztem.

- Jól van. – feleltem arra, hogy olvasok neki, hogy megnyugtatom, és ha kérdezte volna, hogy szeretkezem-e vele, arra is ez lett volna a válaszom. Elvettem a kezéből a könyvet és kinyitottam ott ahol tartottam és folytattam az olvasást. Max közben elvette a bögrét, amiben az illatából ítélve narancsos forró csoki volt. Ő felém nyújtotta, nem a másik bögrét, hanem az övét, megkóstoltam, mosolyogtam a kísérő pillantásától, majd folytattam. A gyomromban kellemes volt az a feszültség, ami egyre erősödött, ahogy a lefekvés felé közeledtünk.      

Max csak hallgatta a mesém, és láttam rajta, ahogy egyre jobban ellazul. A kezét végig a combomon tartotta és a hüvelykujjával kellemesen simogatott. Akkor hagytam abba az olvasást, amikor a nagyiék bejöttek és vacsorához készülődtünk. Utána még beszélgettünk együtt a kandalló előtt, de Max leginkább csak hallgatott, minden kellemes volt most a meleg takarók a kandallóban lobogó tűz fénye, a beszélgetések a nagyszüleimmel, de a legjobb az volt  hogy ezt mind megoszthattam vele. A nagy szüleim mindig korán feküdtek le, és ez most sem volt másképp.

Ismét ketten maradtunk. Egymás felé fordulva a fejünket a kanapénak támasztva mosolyogva figyeltük ahogy a tűz fényt vet a másik szemén.

-A nagyszüleid nem bánják, hogy együtt alszunk? – kérdezte halkan Max.

-Neked úgy tűnt, hogy bánják?

-Nem, és furcsállom... - dünnyögte.

-Hát igen, aki puskára készül... – nevettem.

-Ne haragudj, de az reálisabb lett volna mint az, hogy az első pillanattól fogva közös szobával várnak.

- Tudod nagyi szexterapeuta... Részletezzem?

-Komoly? – kérdezett vissza.

-Ühüm. – bólintottam.

-Oké... Szóval akkor ők nem jönnek zavarba, ha egy ágyban alszunk..

-Hát nem igazán...-feleltem.

-És te?

Őszintén válaszoltam.

-Ma én sem. – mondtam, és egy kicsit közelebb csúsztam. Összeért a homlokunk, aztán szinte egyszerre fordítottuk el a fejünk, hogy a szánk egymásra tapadhasson. Heves csókjaink közben én még  közelebb csúsztam, Végül pedig már az ölébe ültem.

-Ez nem lesz jó.!-nyögte amikor már kétmarokra fogta a fenekem, azután lecsúsztatott magáról.

-Menjünk fel. – javasoltam. Én már zárt ajtók mögött akartam vele lenni. Nem tudom mire készültem, vagy, hogy mennyire voltam felkészülve arra ami majd ott vár, de tudtam, hogy ott Max is engedékenyebb lesz, mint itt ahol bármikor észrevehetettek minket.

Szó nélkül állt fel, de a szemében inkább bizonytalanságot láttam, mint elszántságot.

Minden esetre felmentünk a szobába,  és az ajtóból miután fellkapcsoltam a villanyt nagyjából egyszerre vetettük nagunkat arra a rajz mappára ami az ágyon hevert.

A fenébe! – azt hittem, mama már elfelejtette...

Max most kérlelőn nézett rám míg én határozottan gubbasztottam a rajzok tetején, készen rá, hogy a testemmel óvjam őket.

-Ne már! – nevette. – Meg kell, hogy mutasd!

-Nem!-jelentettem ki hevesen.

- Ha engem rajzoltál le, akkor azt látnom kell! – erősködött. – Jogaim vannak! – tette hozzá vigyorogva. Nem ezért hanem azért, mert kezdett világossá válni, hogy mindegy mi történik, Max úgyis meg fogja nézni, legfeljebb megvárja míg elalszom.

-Jól van. – dünnyögtem és nem szívesen, de lecsúsztam róla, majd kinyitottam.

Nem minden képen ő szerepelt de a legtöbbön igen. Furcsa volt ezeket a rajzokat újra látni. Max szótlanul nézte a képeket, csak azután, szólalt meg, hogy végig nézte mindet. – Elég sok az akt. – jegyezte meg vigyorogva.

-Jó ég! Nem akt! Ellenkeztem. Nyár volt és te félmeztelenül voltál. – magyarázkodtam.

-Ennyire tetszettem neked? – vonta fel a szemöldökét. Én eldobtam magam és háttal neki összeszorított szemekkel kezemet a fülemre szorítva összekuporodtam.

Ez most annyira gáz... Nee..

Max összerakta a mappát, majd félredobta, mögém csúszot és gyengéden megpróbált kihámozni a kezeim alól.

-Semmi baj... – nevette még mindig halkan. – Tulajdonképpen ez most eléggé bejön.-mondta vidáman.

Én meglepve fordultam felé, meg voltam győződve róla, hogy ezt most életem legkínosabb pillanatai közé sorolhatom.

-Tetszenek a rajzok. – mondta. – Furcsa volt magamat olyan vidáman viszont látni... Tényleg ilyen voltam?

-Most is olyan vagy. – feleltem.

A pillantásunk összetalálkozott, ő csak egy pillanatig mérlegelt én semeddig, aztán szenvedélyesen egymásnak estünk. Lekerültek ruhadarabok, de rajtam még mindig volt egy bugyi és egy melltartó, Maxen pedig egy alsónadrág.

Az izgalmam meglehetősen erőteljes lett, és a félelmeim is felébredtek. A légzésem gyorsult, ő pedig elhúzódott tőlem.

-Nem akarom, hogy félj tőlem. – lehelte a pillantásomat keresve.

-Nem félek. – mondtam kissé őszintétlenül, de átlátott rajtam.

-Dehogy nem! – magához húzott és a kezemet elkapva átfordított, azután a hátamhoz bújt és szorosan átölelt. Éreztem a kemény férfiasságát ahogy a fenekemnek szorítja.

-Nem fogok ma lefeküdni veled. – mondta lassan a nyakamba hajolva. –Azt szeretném, hogy ezt te is minden porcikáddal akard, úgy ahogyan én. És... Ebben azt hiszem segíthetek, de ahhoz meg kell bíznod bennem. Fog menni? – kérdezte.

-Bízom benned. – mondtam ki, és ez most teljesen őszinte volt.

-Rendben. – mondta, majd felkapcsolta a kislámpát, ami az éjjeli szekrényen volt, a nagy villanyt pedig leoltotta. A fény most kellemesen derengős volt. Ő visszabújt hozzám. És újból átölelt, a teste kellemesen meleg volt.

-Nem kell elvegyem a szüzességed hozzá, hogy jó legyen, de tudnom kell meddig mehetek el. Ha már nem akarod szólj, és azonnal befejeztem. De ha nem szólsz akkor nem fogok leállni, rendben?

-Rendben. – egyeztem bele, de a hangom erőtlenebb volt, mint szerettem volna. Rettenetesen izgultam, de azt is szerettem volna tudni, hogy mit tervez.

Hagyott nekem pár másodpercet, hogy visszakozhassak, ha mégis meggondoltam volna magam.

Miután nem mondtam semmit, ő lassan cirókálni kezdte a hasamat, majd a kezét rám simította és közben csókolgatott. Először a nyakamat majd egyre lejjebb haladt. Lecsúsztatta a melltartó pántját a vállamon, majd a nyomán forró csókot lehelt rá. Az akaival gyengéden borította be a testem. Ez nagyon kellemes volt, nem akartam, hogy abba hagyja. Ezután kikapcsolta melltartómat, de mielőtt levette volna, kérdőn felém pillantott. Csak álltam a tekintetét, ő pedig folytatta. Ezután már többször nem kérte a beleegyezésemet. Akkor sem amikor a mellemhez hajolt és aprót nyögve a bekapta a mellbimbómat. Ebbe belelüktettem. Először gyengéd volt majd egyre hevesebb, de kellemes volt, amit csinált, semmivel nem sietett, amin látta, hogy jobban esik ott elidőzött. Én sem tudtam úgy feküdni mint egy darab fa, muszáj volt hozzáérnem, a kezemmel az ajkaimmal, muszáj volt megcsókolnom. Aztán az ujjai a bugyimra siklottak, megrándultam de még mindig nem akartam, hogy abba hagyja. Nem sokára már nem a bugyit simogatta, hanem alatta engem. Emlékeztem rá amikor azt mondta, hogy az nem baj, ha nedves vagyok de még mindig zavarbaejtő volt, ha így ért hozzám.

Sóhajtottam, ahogy játszott velem ahogy ingerelt, közben megcsókolt és ő belevigyorgott a csókba amikor én belenyögtem. Egyre jobban kívántam, és egyre kevésbé érdekelt a szüzességem.

-Szeretkezni akarok veled. – sóhajtottam, amikor az ajkaival végig simított az enyémen.

-Éppen azt csináljuk. – felelte vissza érzékien búgó hangon. Erre egyszerre rándult össze a gyomrom és a szívemetbis símogatta.
Szeretkezem vele...
Már lángoltam érte, úgy éreztem, hogy talán már felkészültem rá.

- Tegyük meg... – súgtam és azonnal  megéreztem, ahogy egy röpke pillanatig ledermedt.

-Ma nem. – érkezett a felelet.

Csalódott voltam, én tényleg akartam. Legalábbis most ez tűnt a helyes folytatásnak.

-Ne aggódj, azért így is élvezni fogod. – mondta dögösen vigyorogva majd lejebb csúszott, és a bugyimtól megszabadítva a combomat végig csókolta.

A légzésem felgyorsult, amikor a nyelve hozzám ért, ahogy megcsókolt, ahogy lágyan majd durván ingerelte a csiklómat. Ez zavarba ejtőbb volt, mint bármi más, amit eddig csinált. A kezének és a csókjainak mozgása, üteme akként váltakozott, hogy a testem hogyan feszült meg alatta. Minden sóhajomra reagált minden nyögésem után gyorsított, aztán egyszer csak elpattant bennem valami, amitől mintha sírnom kellett volna, a talpam közepétől végig hullámzott rajtam valami kimondhatatlan gyönyörűség, ami egyszerre volt felszabadító és semmihez sem hasonlítható, amit eddig éreztem. Nem hagyta abba amit csinált, és az érzést elnyújtotta aztán egyszer csak vége lett. Max éhesen kapott az ajkam után, én pedig csak nevettem.