-Korát viszed? - huppant mellém a kanapéra Tim és közben az előttem heverő két jegyre bökött.

-Még nem kérdeztem meg. Akkor leszünk egy hónapja együtt. Nem tudom, hogy nem-e akar inkább valami mást csinálni...

- Mi mást?

- Nem tudom a csajok bírják a romantikus dolgokat...

Noel is letelepedett a fotelbe és benyomta a tévét.

-Szerintem Kora nem biztos, hogy odáig lenne egy puccos étteremtől... - jegyezte meg, miközben váltogatta a csatornákat.

- Te meg nem bánnád, ha az öcsi bebukná a randiját. - ezt már Tim jegyezte meg. Noel csak gúnyosan felhorkantott.

- Nekem baromira mindegy mit csinálnak, csak finoman jeleztem, hogy van amelyik lányt feszéjezi az ilyesmi. És szerintem Kora ilyen.

Igazat adtam Noelnek. Kora nem a tipikusan csajos dolgokat szerette, legalábbis amiről az ember azt gondolná tuti bejön a csajoknak. Csak sajnos ötletem sem volt, hogy adjam neki elő, hogy koncertre vinném, romantikázás helyett.

Jim eléggé kimaxolta az ő randijukat. De nekem Kora sosem említette, hogy ő is csinálna olyasmit... Talán nem is.

-Agyalás helyett inkább beszéld meg vele. - javasolta Tim. - De ha nem mentek koncertre én szívesen átvállalom a jegyeket.

-Ne is álmodozz! - közöltem, aztán inkább ott hagytam őket és a szobámba vonultam. Egy kicsit szemeztem a felvételi lapokkal majd inkább rádobtam egy halom tankönyvet, hogy ne is lássam. A polcról leemeltem az egyik könyvemet és elnyúlva az ágyon beleolvastam.

Hét elején egyre sürgetőbbnek éreztem előhozakodni a hétvége kérdésével. De őszintén kicsit aggasztott, hogy Kora szobája rock zenekarok képeivel volt kitapétázva, a legkisebb jel sem mutatott arra, hogy esetleg a hip-hop felé is mutatna érdeklődést. Leszámítva azt az egyetlen Vanilla Ice-os kijelentését.

Részemről nem hajlottam egy stílus felé sem, volt persze amit ki nem állhattam, de sok zenei stílus között megtaláltam azt ami tetszik. Nekem nem volt össze egyeztethetetlen, hogy Naughty by Nature után In Extremot hallgassak, de nem tudtam hogy Kora ezzel, hogy áll...

Az ebédlőben hédereltünk, John, Jim, Alison, Eva, Adam is, aki a történtek ellenére is hozzánk csapódott.

Eddig külön vált Kora és az én társaságom, de az ikrek valahogy áthidalták ezt a szakadékot. Idegesített, hogy Adam és Kora jól kijönnek, de azt viszont élveztem, hogy így legalább egy társaságot alkotunk.

Éppen azon agyaltam, hogy kellene felhozni a témát amikor félfüllel elkaptam Eva és a többiek közti beszélgetést.

-Annyira várom már a hétvégét! - mondta izgatottan. - Amikor ideköltöztünk ez volt az első dolog amit csináltam. Elmentem megvenni a jegyeket! - vigyorgott.

-Miért mi lesz hétvégén? - kérdezte Jim.

-Everlast! Szentisten! Ti itt éltek és ezzel nem vagytok képbe?

-Everlast? - kérdezett vissza Jim értetlenül.

John felsorolt néhány ismertebb számot, de Jim továbbra is értetlen arcot vágott.

-House of Pain megvan? - kérdeztem.

-Aha.

-Oké, akkor az Everlast is... - mondtam, és tovább simogattam Kora karját aki az ölemben ült. Hozzáteszem elég ártatlan pozícióban.

-Mentek Everlastra? - kérdezte érdeklődve Kora, erre már felkaptam a fejem. - Oh basszus, de jó nektek!

- Te is szeretnél? - kérdeztem tőle.

Aztán mintha zavarba jött volna, úgy válaszolt.

-Jajj... Nem azért mondtam.

-Már egyébként sem hiszem, hogy kapnátok jegyet. - szólt közbe Adam.

-Mindegy... Majd meséljétek el milyen volt!-felelte mosolyogva, de láttam rajta a csalódást.

A füléhez hajoltam és belesúgtam.

-Van két jegyem.

Kora felém kapta a fejét és elkerekedett szemekkel pillázott rám.

-Komolyan?

-Aha. - válaszoltam lazán, de igazából rohadtul örültem, hogy érdekli a dolog.- Ha szeretnéd mehetünk!

-Nem is mondtad, hogy el akarsz menni...

-Múlt héten kaptam a jegyeket báttyáméktól.

-Mi van szülinapod van, vagy mi? - kérdezte John.

-Szombaton lesz. - feleltem.

Kora ismét elkerekedett szemekkel nézett rám, Jim pedig hangosan felnevetett.

-Hát ez kurva vicces! - jelentette ki, nevetve.

-Mi, hogy szülinapom lesz? - kérdeztem vissza gúnyosan. Basszus egyszer egy évben mindenkinek van!

-Nem az haver, hanem, hogy egy napon van a szülinapotok. - majd a még mindig az ölemben pillázó szépségre és rám mutogatott.

- Most van a szülinapod neked is? - kérdeztem döbbenten, erre rohadtul nem számítottam.

-Igen... - felelte nevetve, csillogó szemekkel.

-Hát ezt kurvára nem hiszem el! - nevettem én is. -Oh, várj már, akkor te most leszel 18?

-Te meg 20.-mondta mosolyogva.

-Haver, ez minimum egy házibulit kíván! - mondta John.

-Bocs haver, de nálunk szűkös a terep.

-Nekem meg nem engedik a szüleim... - mondta pironkodva.

A legutóbbi buli is eszméletlenre sikerült náluk, úgyhogy talán ezt nem is nagyon erőltetném. Azóta is csak halványan dereng, hogy mi történhetett.

De basszus egy napon születtem Korával?Oké, két év eltéréssel de azért ez kurva jó!

-Akkor, szeretnél menni? - tértem vissza az eredeti témához.

-Még jó hogy!

Akkor ez is letudva... Király!

Órák után Kora megfogta a karomat és félrehúzott.

-Mi a baj?

-Mit szeretnél szülinapodra? - kérdezte határozottan, úgy, mint aki eddig készült a kérdéssel és most gyorsan túl akart rajta lelenni-Ne haragudj, de annyira nem számítottam erre, hogy fogalmam sincs mit adhatnék neked...

Ezzel én is hasonlóképp voltam, és eddig fel sem merült bennem, hogy szülinapon bizony ajándékozni is szoktak.

-Nincs szükségem semmire. - vontam vállat.

-Ne, már Max... Te elviszel koncertre...

- Nem lehetne, hogy nem megyünk bele ebbe a 'ki tartozik kinek mivel'-be? Őszintén én sem tudom, hogy te minek örülnél...

-Mi lenne akkor... ha....

-Ha nem ajándékoznánk? - kérdeztem, mert láttam rajta, hogy szégyelli kimondani.

Elvörösödve bólintott.

-Klassz lenne. - mondtam őszintén. Ez rohadtul megkímélne egy csomó feleslegesen eltöltött órától, amíg kitalálok valami gyökérséget aminek nagy eséllyel nem is örülne.

-Komolyan? Csak miattam nem kell ezt mondanod. Ha te szeretnéd...

-Oké, akkor tudod mit? Ebből kérek jó sokat. - mondtam és megcsókoltam. - És jelzem, hogy te is ezt fogod kapni.

Kora szélesen elmosolyodott és a nyakamba kapaszkodott.

-Honnan tudtad, hogy ezt szeretném?

Vigyorogva vállat vontam.

-Csak egy megérzés...

A koncert napján délután találkoztunk Korával addig mindketten a családdal ünnepeltünk.

Hogy meglepődtem-e, hogy a kertjükben állt egy ugrálóvár? Hát.... Nem nagyon...

Gondolom ez is Bob ötlete lehetett...

-Isten éltessen Max! - vágott hátba Kora apja, majd a konyhába terelve az asztalhoz ültetett és elém rakott egy szelet tortát, egy szál gyertyával.

-A lány még készülődik, de láss csak neki! Húsz fölött se ciki kívánni!

Megint megveregette a hátamat. Miközben ettem leült velem szembe és vigyorogva nézett, nem mondom, hogy nem volt frusztráló... Már alig vártam, hogy a csajom elkészüljön és elindulhassunk.

Mielőtt Kora lejött még váltottunk pár szót arról, hogy mennyire veszélyes az ittas vezetés, aztán fellélegeztem amikor meghallottam a lépcsőn dobogó lépteit.

-Bocsi, csak még össze kellett pakolnom! - mondta sietve hozzám lépett és adott egy nagyon szolid és rövid csókot.

-Táska? - nézett rá Bob értetlenül. - Azt hittem koncertre mentek...

-Igen, aztán meg after partiba Alisonékkal, utána meg náluk alszom

-Minek? Itt laknak a közelben!

-Azért, hogy ne itthon kelljen. - felelte vigyorogva.

-Ja, értem... - motyogta az apja.

-Na akkor mi elmentünk!

- Jó szórakozást! - mondta majd megpuszilta a lányát, velem meg kezet fogott.

Beszálltunk a kocsiba és most már volt időm rendesen is megnézni Korát. Az apja előtt azért nem mertem tüzetesebben is végig mérni. De most már szabadon legeltethettem a szememet a dögös barátnőmön.

Éppen a kabátjából bújt ki, és most úgy éreztem nagyon megérte megcsináltatni a fűtést.

A nadrágja szépen idomult a testére, és felülre is egy hosszú feszülős felsőt vett ami olyan volt mint egy fekete egyberuha. Nem igen láttam még ilyesmiben. De jól állt neki szépen kiemelte.... Hát...igazából mindenét. A haja enyhén hullámosan omlott a vállára a szeme pedig ki volt festve. Eléggé bejött az összhatás.

-Csini vagy. - jegyeztem meg, mielőtt indítottam.

-Köszi. - felelte - Isten éltessen Max! - mondta, áthajolt az oldalamra és nyomott egy puszit az arcomra. Közben a kezét a combomra csúsztatta, szerintem véletlenül, és csak ezért nem jegyeztem meg, hogy elég intim közelségbe. Inkább vettem egy nagy levegőt és próbáltam más felé terelni a gondolataimat.

-Téged is, Kora! - mondtam mosolyogva aztán indítottam a kocsit.

Mivel úgy alakult, hogy az ikrek is jönnek a koncertre, ezért a klub előtt találkoztunk. Ők már ott voltak amikor mi odaértünk. Adam nagyjából úgy nézett ki mint máskor, de Eva kicsípte magát. Nem lehetett nem észrevenni, hogy a szoknyája mennyire rövid volt, és az ember akkor is vetett a fenekére pár pillantást, ha egyébként nem akart. A szoknyához hosszúszárú csizmát vett. Végül is jól állt neki.

Mikor bejutottunk, kerestünk egy helyet, ahova leülhetünk. A klub, nem volt olyan nagy, hogy több ezres lélekszámot befogadjon, ezért fogytak el nagyon korán a jegyek.

-Hozzak valamit inni? - kérdeztem tőlük.

-A fenéket! Te itt ünnepelt vagy. - felelt rá Adam. - Mit kértek?

Mindenki elmondta a kívánságát ő meg felpattan és már ment is. Furcsa volt ez a srác, valahogy szimpatizáltam vele, a történtek ellenére is.

-És utána, hogy tovább? - kérdezte az asztalra könyökölve Eva. - Gondolom van valami tervetek... Vagy szobára mentek egyből? - kérdezte viccelődve.

Én Korára pillantottam, ő meg kicsit zavarba jött, de vigyorogva játékosan karon vágta a barátnőjét, azután felelt.

-Van egy zenés hely nem messze, ott találkozunk még Jimmel és Alisonnal, meg pár sráccal a focicsapatból. Lehet, hogy Noel is eljön. - mondta ezt már kizárólag hozzám intézve.

-Noel? - néztem rá kérdően. Nekem eddig semmit nem mondott a bátyám erről.

-Megkérdeztem, hogy lenne-e kedve, végül is a többiek is jönnek... remélem nem baj.-mondta.

-Nem, csak nem tudtam, hogy beszélő viszonyban vagytok.

-Nocsak, ki az a Noel? - csapott le rá Eva.

-A bátyám.

-Ilyen jóban vagytok Kora? - kérdezte.

-Hát... Igen, már jó ideje ismerem. Igazából régebb óta, mint Maxet... Jó fej srác...

- Hmmm... - vigyorodott el Eva. - Nem is gondoltam hogy ilyen nagy játékos vagy Kora.

-Nem is vagyok. - szögezte le.

Eva annyiban hagyta a dolgot de láttam rajta, hogy felém pillant. Közben Adam is letette az asztalra az italokat.

-A szülinaposokra! - mondta, majd koccintottunk.

Nem kellett sokat várnunk a koncert előtt de addig Adam mesélte, hogy talált egy bandát amit megnéz majd, hogy tetszik-e neki, mert hiányzik neki a zenélés. Biztos gáz lehetett ott hagyni a zenekarát...

Aztán amikor mindenki a színpadhoz vonult mi is odamentünk. Közben többen is leszólították, Evát aki elég gyakorlottan hajtott el minden fickót.

Korán is megakadt a férfiak szeme. Ami valahol hízelgő volt, ugyanakkor úgy húztam magamhoz, senki fejében meg se forduljon, hogy hozzászóljon.

Aztán feljött a színpadra Erik Schrody, és elkezdte pengetni a húrokat. Ha azt hittem, hogy Kora nem szereti ezt a zenét hát baromi nagyot tévedtem. Végig énekelte az egész koncertet, a teste úgy mozdult a zenére, mint aki már ezerszer hallgatta a számokat és pontosan ismerte a ritmust. Jó koncert volt, más volt élőben hallani a kedvenc számaimat mint lejátszani. De azon kaptam magam, hogy egyre többször figyeltem az előttem ringatózó csípőt, mint a színpadot. Kora csak a ritmusra mozdult, átadva magát a zenének, a hangulatnak, pont úgy, mint John bulijában. De észre sem vette, hogy amit csinál mennyire ontja magából a szexuális energiákat. Talán pont ezért, mert nem volt erőltetett, hanem neki a lényéből sugárzott. Az utolsó pár számra nekem már megszűnt minden és csak őt láttam. Észvesztően dögös volt! De nem mertem megsimogatni még a derekához érni sem, mert nagyon nem tudtam volna kontrolálni magam.

Kívántam őt, és túl nagy kísértés lett volna, ha közelebb kerül hozzám.

Összességében jó koncert volt, leszámítva, hogy kb Korán kívül kevés egyéb dolgot észleltem magam körül.

Az ikrekről is akkor vettem tudomást, amikor az utolsó szám közben oldalra fordultam és észrevettem Adamet aki szintén nem a színpadot nézte.

Nem tudtam hibáztatni érte, körülöttem volt még pár srác, aki ugyanezt tette.

Eva is kapott jó néhány éhes pillantást, kétségtelenül jó csaj volt ő is. De Kora... Ő egészen más kategória volt. Legalábbis nekem.

Koncert végén kipirult mosollyal bújt hozzám most már megmertem érinteni, és átöleltem a vállát.

-Jöttök ti is ugye? - kérdezte izgatottan az ikrektől.

- Ha nem zavarunk... - nézett rám Adam.

-Egyáltalán nem. - feleltem őszintén. Jól éreztem magam, nem zavart a társaságuk, egyébként is lesznek még ott a suliból páran.

Összeszedtük magunkat és átvonultunk a

Cave-be ami egy pincehelyiség volt klubbá alakítva. Sokan voltak, nagyobb társaságok, az asztalokon, gyertyák égtek és mindent betöltött a zene.

Amikor megérkeztünk John már a pult mellől ordított nekünk ami az alapzajtól alig volt valamivel hangosabb.

Aztán a pult mellett volt egy asztal ahol a többiek is ültek és egyből sikongatni kezdtek, ahogy megláttak minket.