-Nem érdekel az airsoft Jim.- közöltem, amikor kiszálltunk a kocsiból.

-Nem tudhatod, lehet bejönne.-mondta és egészen a szekrényig ezzel fárasztott.

-Hidd el, egészen biztosan tudom, hogy nem érdekel!

- Csak egyszer gyere már el! Basszus Max nem unod szét a fejedet? Soha nem csinálsz semmit!

- Ne baszogassál már! Nekem is van hobbim csak kurvára nem az airsoft az. Oké?

-Jah persze, tudod te mit jelent egyáltalán a hobbi?

- Képzeld, vágom!

-Oké. Akkor mit szoktál csinálni?

-Olvasok.

-Olvasol... Hát az kurva menő.

- Leszarom. – jegyeztem meg és kezdett elegem lenni, hogy mindenképp próbál beszervezni a hülye airsoft csapatába. – Figyelj, ha mindenképp velem akarod tölteni a szabadidődet, akkor elmehetünk mászni vagy gokartozni. Ha az elég menő neked... De az airsoftra szervezz be mást.

- Miért? Mászol?

-Ja. – felelten tömören.

-Te, az új fiú nem azzal hencegett tegnap, hogy rányomul a suli legjobb csajára?

-De. – mondtam közben beraktam a tankönyveket a szekrénybe a telefonomat meg a zsebembe mélyesztettem. - És?

- Ja, semmi, csak most épp a te nődet fűzi, gondoltam jobb, ha tudsz róla. – mondta vállat vonva majd háttal a szekrénynek dőlt.

Én reflexből bevágtam az ajtót, utána néztem abba az irányba, amerre Jim mutogatott.

Mi a franc?!

Kora az ablakpárkányon ült valami tankönyvvel a kezében, az angol csávó meg a párkánynak dőlve magyarázott

Eddig nem volt bajom a sráccal, még azt is meg merném kockáztatni, hogy jó fej, de az valahogy kurvára nem jött be, hogy az én nőmet fűzte. Abba mondjuk egyetértettünk, hogy ő a legjobb nő a suliban, de a franc se gondolta volna, hogy egyezik az ízlésünk.

Azért nem kételkedtem, hogy Kora hamar leépíti a csávót. Bedőltem Jim mellé és figyeltem, ahogy sóhajtozva szem forgatva hallgatja Adamet.

-Laza vagy barátom, én már megütöttem volna.- sandított rám Jim.

Jelentőség teljesen néztem rá.

- Legutóbb egy ilyenért kibasztak a suliból... Nem rémlik?  

- Jól van... De mégis csak a barátnődről van szó... – mondta ingerülten.

Minél tovább néztem, annál kevesebb ingert éreztem, hogy közbe lépjek. Tulajdonképpen most már szórakoztatott, ahogy tepert. Semmi esélye nem volt. Láttam a barátnőmön, hogy teljesen hidegen hagyja.

Fogalmam sem volt miről beszéltek, de a srác arcán láttam, hogy meglepődött Kora válaszán. A nőm lecsúszott az ablakból a skótkockás cicanacijában, meg a dögös fekete felsőjében, és kikerülve a srácot idegesen a terem felé viharzott.

Ezen csak nevetni tudtam, idegeskedni nem. Annak viszont nem örültem, hogy most már én sem tudok beszélni vele óra előtt, ami nem lett volna rossz, mivel tegnap két szót nem váltottunk,  de most már baszhatom.

-Ne szólj a srácnak, hogy járunk. – néztem Jimre.

-A faszom jár veled! – vigyorogta.

Idióta!

Oda sétáltunk hozzá és úgy tettem mintha az imént nem azt néztem volna végig, hogy a csajomat fűzte.

- Csá Adam! Máris bedobod magad?

-Hát nem könnyű eset a csaj... De szeretem a kihívásokat. – válaszolta magabiztosan.

Jó tudni…

-Hát Kora az lesz! – mondta félig nevetve Jim. – De ne izgulj nem te leszel az első srác aki visszavonulót fúj majd.

- Nekem nem gáz, ha kicsit harapós a kiscica.

- Inkább vadmacska!

- Tapasztalat? - kérdezte Jimtől, akinek eltorzult az arca. Én magamban meg csak röhögtem.

- Az unokatesómról beszélsz, haver!

- Komolyan az unokatesód? Adhatnál pár tippet!

- Korához többre lesz szükséged pár tippnél…- jegyeztem meg lazán. Benne voltam a játékban, de azért most már szívesen meghúztam volna a határokat is.

 - Na, mibe, hogy egy hét és smárolunk? – nézett rám merően.

Milyen magabiztos itt valaki?

- Fogadni akarsz? - kérdeztem tőle, és ugyanannyira határozottan néztem vissza rá.

- Miért ne?

- Oké… Na, mibe, hogy én még ma smárolok vele?

Adam felnevetett.

- Vele? Na azt megnézem! –mondta gúnyosan nevetve.

- Csak figyelj!  

- Oké, a menzán, mindenki előtt.

- Nekem nem gond… - mondtam váll rándítva, aztán zsebre dugtam a kezem.

A diskurzust a csengő szakította félbe.

- Akkor ebédszünet!- mondta nevetve.

- Na, ez most mire volt jó?- kérdezte Jim amikor Adam már jó messzire került tőlünk.

- Hobbi…- rándítottam vállat.

- Egyébként mibe fogadtatok?

- Egyértelműen egy csókba.

- Nem úgy értem.. Jó faszom, tök mindegy!

Mindegy volt, hogy van-e tétje, csak játék volt, meg egy kis figyelmeztető, hogy kié a suli legjobb nője.

Alig vártam, hogy elteljen a délelőtt, mert ebédszünet előtt, nem akartam lebukni vele. Viszont sejtettem, hogy ennek lesz ára…

- Egyébként versengő típusnak tűnik nekem ez az Adam…- jegyezte meg Jim.

- Hát aztán?

- Nem félsz, hogy még ebédszünet előtt megpróbálja lekapni korát?

Oké, ezzel nem számoltam.

- Szerinted Korát, vagy Adamet kell jobban félteni?- néztem rá kérdően.

- Adamet, kivéve, ha kiderül a fogadás, mert akkor te leszel kurva nagy szarban…

Jó hát ezzel se…

- Hidd el nekem Max, az airsofttal sokkal jobban jártál volna!

Most, hogy ezt így összegezte már én is beláttam, de hogy nem fogok visszalépni az is biztos!

Jól megszívattam magamat, mert csak ellenőrizni sem tudtam, hogy Adam próbálkozik-e nála, mert a suli ellentétes szárnyában voltak az óráink, ráadásul a pályaválasztási tanácsadó is rám szállt a jelentkezések miatt.

Mire az ebédlőbe értem, már nem voltam teljesen higgadt, amire Jim csak közölte, hogy kurvára megérdemeltem, de az idegességem akkor fokozódott csak igazán, amikor a nőmnek se híre se hamva nem volt, és vajon még kinek? Hát persze, Adamnek!  

A székembe süllyedve, úgy fixíroztam a nagy kétszárnyú ajtót, mint egy sas, hogy vajon mikor lép be.

- Nem eszel?- kérdezte John és az érintetlen tálcámra bökött.

- Hagyd, most magát emészti! – szólt közbe Jim.

- Mi baja?

- Úgy tűnik rossz fogadást kötött. – mondta, de nem fejtette ki.

  A lábammal már olyan dobszólót nyomtam hogy lazán bevettek volna egy zenekarba amikor végre megérkezett Kora. És mellette ott volt Adam. Eddig mondjuk úgy, hogy nem kezeltem vetélytársként, de amikor Kora ránevetett és játékosan oldalba lökte, na, akkor a gyomrom ugrott egyet, és kezdtem elég sötéten látni mindent.

Az asztalukhoz tartottak, és ő még csak rám se nézett, bezzeg Adam, aki többször is felém vigyorgott, jelezve, hogy esélytelen, hogy ma én nyerjek.

Nem húztam tovább az időt, felpattantam és feléjük mentem. Nem csak Adam volt ott, hanem a húga is, aki, ha jól láttam egész végig le sem vette rólam a szemét.

Mielőtt leülhettek volna Kora mögé léptem, és a kezemet a hasa köré fontam ezzel egyidejűleg a nyakához hajoltam. Éreztem, hogy kicsit megijedt és egész testében megfeszült a váratlan akcióm miatt, de azt is, hogy amikor az ajkam a nyakához ért újra ellazult.

Csak egy pillantást szántam Adamnek amivel letöröltem a vigyort a képéről.

- Helló idegen. – mondta Kora egy kicsit csípősen.

De hátra fordult felém, a karomon éreztem a karját, nekem nem kellett több bíztatás, a szája felé hajoltam és élvezettel vettem birtokba.

Megnyugodtam ellazultam, ahogy a tenyerem a melle alatt a bordájára simítottam és még ott is éreztem, hogy mennyire hevesen lüktet a szíve. Ahogy éreztem mennyire odaadóan ajánlkozik fel nekem.  Amikor elváltak az ajkaink, Adamre néztem. Most nem volt bennem játékosság, a szemeim, a testem minden porcikája azt akarta közölni, tudatni Adammel, hogy ő az enyém.

- Asszem nyertem. – mondtam.

Adam megadóan elvigyorodott, de valahogy nem éreztem azt, hogy elengedte volna ezt a fogadást.

A szünet hátralevő részében magyarázhattam Korának, hogy nem vele akartam kicseszni, de elég zabos lett. Nem csinált jelenetet, de több csókra nem számíthattam, ami azt illette hozzá sem érhettem.

Ez baromira nem tetszett és hogy őszinte legyek elég nehezen is viseltem.

Suli után még kitartott a dühe, de nem akartam hogy így menjen haza.

-Elviszlek! – ajánlkoztam loholva utána, mint egy pincsi kutya. Nem, dehogy volt megalázó, ahogy a fél suli végignézte.

- Kösz de nem.

- Ezt most egy kicsit eltúlzod nem? –kérdeztem.

Ő hirtelen megállt és felém fordult olyan megsemmisítő pillantást mérve rám, hogy hátra hőköltem.

- Oké, nem!

- Neked tényleg vicces, hogy idegen pasikat uszítasz rám? – kérdezte halálos komolysággal. – És, ha Adam mondjuk rámenősebb, és valamelyik szünetben, behúz valahová és úgy csókol meg? Te tiszta hülye vagy?!

Fájdalmasam meg dörzsöltem a homlokomat. És a feszültség is kezdett belém állni. Igaza volt...

- Hát ennyire nem gondoltam át…

- Hát, szerintem semennyire!

- Azért ha jól láttam annyira nem volt terhedre a társasága, egész jól elcsevegtetek. – jegyeztem meg úgy mellékesen.

- Ja, még én érezzem magam szarul mert Adam nem volt seggfej?

- Ja, ő nem seggfej.. csak én…

- Hát így is mondhatjuk Max… - mondta, és rám se nézett.

- Azért ő is benne volt a fogadásban nem csak én!

Ezt már szóra sem méltatta, csak tovább csörtetett.  

Ja, most jöhetne a csak magamnak köszönhetem rész, meg Jim előre megmondta, de komolyan csak egy kis játék volt.

-Kora! Ne már! Nem beszélhetnénk ezt meg higgadtan?

Ő megint megtorpant és felém fordult.

-Bocs, de én most nem vagyok annyira higgadt! Én a barátnőd vagyok nem valami játékszer! – vágta nekem aztán újra ott hagyott a francba.

Én sem gondoltam úgy, hogy ő játékszer, nagyon nem! De pont azért mert az én barátnőm, és mert ismerem, hogy milyen, mertem belemenni ebbe az egészbe. Tudom, hogyha valamit nem akar milyen csípősen adja az illető tudtára. És azt akartam, hogy ő törje le Adam szarvát, és igen, azt akartam a legjobban, hogy Adam tudja meg, hogy ez a nő az enyém.

Most meg álltam és néztem ahogy távolodik tőlem és még mindig úgy gondoltam, hogy kicsit túl reagálta.

-Hagyd, majd megnyugszik!-hallottam egy hangot és azonnal felé fordultam. Adam húga volt az. Karba font karral állt mögöttem.

-Nem csoda ha ideges a tesóm egész nap szédítette.

-Mit jelent az hogy szédítette? – mordultam fel.

-Hát tudod... Le akarta szövegelni a lábáról. - Nem tetszett ez a kifejezés! – Ha akarod Korát, jó lesz ha belehúzol, mert Adam jó ebben.

-Miből gondolod hogy én nem? – néztem rá ingerülten, felvont szemöldökkel, de ő csak rám mosolygott.

-Ott viharzik el a bizonyíték. – mutatott Kora felé.

Egy hosszú pillanatig meredtem rá, és rohadtul keserű szájízzel kellett elismernem, hogy a csajnak is igaza van.

Meg azt is kezdtem kapisgálni, hogy nem tudom hogy csináltam, de ezt a fogadást is valahogy elvesztettem.