-Ooo bocs, csak azthittem hogy... mindegy, olyan csendben voltatok - nézett ránk összezavarodva a fiú. Megértem. Ott néztünk rá szúrós szemmel, szegény meg azt sem tudja mit szakított félbe. Na mindegy is.

- Azthitted hogy Quackity meggyilkolt, aztán öngyilkos lett? - nevettem el magam. Hah nekem ez jutott volna eszembe először. Nem is tudom. miért hmm.

- Neeeeem deeeehooogy. - legyintett. - Akkor én most, megyek - kacsinott vigyorogva.

Becsukta az ajtót maga után és kiment. Bolond fiú. Quackity elengedett, és rámkacsintott majd kiment a szobából. Na szép, igazából itthagyott. nem baj, helyzetjelentés kell Laylának.

Felhívtam. Őket. Mivel Sapi is ott volt. Ofc.

- LALAAA - suttogtam izgatottan a telefonba.

- Szuper, nem haltál meg - hallottam meg az ironikus hangját. Haha vicces.

- Miért hiszi mindenki azt, hogy meggyilkolt? - nevettem el magam hitetlenül.

- Hát nem tudom. Ki hitte még azt? -

- Will, te, és még nem tudom. De ha anya ezt megtudja, jajj hogy ki lesz. Haza kell majd vinnem. - fogtam a fejem. - Ja igen, amúgy összejöttünk. Asszem. - vigyorogtam. Igen.. anya tudja hogy már vagy 2 éve odavagyok érte, és hogyha ezt meghallja akkor nem fog hinni nekem.

- végre - sóhajtotta a lány. - Szerintem várj még, azzal hogy neki is elmondod. Csak a biztonság kedvéért. Nick, menj már arrébb -

- HOLAAA - kiabálta be a telefonba, Sapnap.

-Szia Sapii - nevettem el magam.

- Mindegy, mikor jössz haza? - hallotam meg a barátnőm hangját újra.

- Nem tudom, de ma biztosan hazamegyek, ha kell ruháért vagy érted - vontam meg a vállam.

- Okés, majd írj és akkor én is hazamegyek. - mondta és hallottam a hangján hogy mosolyog.

- Rendi, szia - leraktam a telefont, és nem tudtam hogy mi legyen most. Beültem Quackity gépe elé, és benyomtam a Minecraftot. Hát mi más is lett volna az első dolgom, minthogy belépek a Dsmp szerverre.

Nem terveztem semmit csinálni ott, csak körülnézni. Soha nem láttam még így, és mindenre kíváncsi voltam, így minden épületbe bementem. stb.

Teljesen belemerültem a világ felfedezésébe, ezért csak később vettem észre hogy Quackity konkrét mögöttem áll és figyel. Amikor hátrafordultam kurvara szívrohamot kaptam.

- Holy... shit. Mióta állsz itt? - nevettem el magam.

-Hmm, amióta Tommy házába bementél. -

- De az már.... régen volt - Holy, azóta itt áll mögöttem.

- Hát igen - vont vállat vigyorogva.

-Szóval most itt fogsz nézni, vagy mi lesz? - mosolyogtam rá.

- Hmm, nem tudom. Talán igen talán nem ((jo tippelgetést kívánok)). - vigyorgott vissza. Na kösz. Csak hogy amikor a közelben van, zavarban vagyok szóval ez most sem volt másképp.

- Elmehetek Las Nevadas-ba? - néztem rá nagy szemekkel.

- Nem tudom, mikor akarsz? - kacsintott.

- Mondjuk most, esetleg? - néztem rá értetlen, mire elmosolyodott.

- Engedj - jött oda, és árrébb tolt, hogy be tudjon ülni a székbe. Épp felakartam állni, de nem engedett.

Beleült az ölembe. Hülye.

- Jézusom. - nyögtem ki, aztán átkaroltam a fiút és hozzabújtam a házához. Mintha egy nagy maci lenne.

- Mi van, ilyen nehéz lennék? - nevette el magát, miközben hallottam hogy kattintgat.

- Hát, nem vagy egy hópehely súlyú, de csak azert mert én vagyok a gyenge. Te tökéletes vagy. - mondtam mosolyogva, és kurva piros arccal.

- Na jo stoppp - temette el az arcát "olyan kislányosan".

- He - belecsíptem az oldalába, mire felsikkantott. Kurva nagy nevetésben törtem ki. Will pedig ránktörte az ajtót.

-Oh, azthittem bántod Zoet - nevette el magát ő is, amikor meglátta hogy Quackity az ölemben ülve siránkozik, én pedig szakadok a nevetéstől.

A fiú leszállt rólam és én is felálltam. Most nem nézem meg Las Nevadast Ig. A legtöbbet amúgy is láttam a streamekben. Kimentem a konyhába, és csináltam kávét.

Épp a kávéfőzővel baszakodtam, amikor valaki átölelte a derekam hátulról. Najo a gyengepontom. Most meghalok. Köszi. Amúgy Quackity volt az, ha nem lenne egyértelmű.

-Ma este itt maradsz? - suttogta a fülembe, és adott egy puszit a nyakamra. Holy shit, ezt még majd meg kell szoknom.

-Nem - kicsit meg szivattam, hát most mi lesz abból.

-Aha, tudom hogy úgyis itt fogsz maradni. Túl nagy fanomvagy ahoz hogy nemet mondj egy ilyen ajánlatra. - suttogta, én pedig halottam a hangján hogy vigyorog. Nos hát, igaza van.. khm.

-Ne használd ki azt, hogy rajongok érted - vigyorodtam el én is.

- Mert mi lesz? - leütlek.

- Leütlek.... várj, nem ezt akartam mondani.... - ez ciki volt. Jajj nekem.

- Szóval akkor kikapok?

- Igen, úgyhogy fejezd be ezt. - mondtam nyugodtan és belebasztam egyet a kávéfőzőbe, mert nem jött ki a kávé. Most mit csináljak ez van. Ha kell kávé akkor megszerzem magamnak.
Quackity elröhögte magát azzal az édes kis nevetésével és magamra hagyott a konyhában, az ős ellenségemmel. A kávéfőzővel.

Amikor végre, sikerült csinálnom egy normális kávét. Soha többet. A nappaliban ittam meg, és hallgattam a fiúk beszélgetését. Nem hallgatóztam, de ott voltam így hallgattam. Az úgy fair nem.

- Holnap megyek vissza - bólintott Willbur.

- Ahjj ne már - szomordtam el. Ebben a két napban, igazából olyan volt mintha kaptam volna egy bátyát. Willbur soot személyében. Nagyon megszerettem, és nem akartam hogy elmenjen.

-De, van egy meglepetésem. - mondta izgatottan Quackity és elszaladt. Kérdőn néztem Willre, de csak mosolyogva megvonta a vállát.

-Oke, szóval. - ült le mellém Quackity, és odaadott egy dobozt. Most megkéri a kezem? Hmm jó is lenne.

- Megyünk... Londonbaa - kiáltotta, miután kinyitottam a dobozt. Két repülőjegy volt benne.

Ekkor minden elhalványult, és kinyitottam a szemem. Egy ágyon feküdtem. Mi? MI? NEM MONDOD HOGY EZT AZ EGÉSZET CSAK ÁLMODTAM?

Words '848

*Nehéz döntés volt, de így talán izgalmasabb lesz a storyy*