Sehun imádott a testvéréről beszélni, vele lenni és társalogni vele, Luhan pedig pontosan tudta, hogy a fiú mennyire törődik az öccsével. Ezért tört annyira össze a hirtelen hírek hallatán.
Sehun kész káoszként érkezett következő találkozóra. Luhan megigérte, hogy nem hagyja ott, mégis órákba tellt, mire barátja könnyei lejebb hagytak.
-Kérlek Luhan légy ott a temetésen. Könyörgöm -szipogott Sehun. Szemei még mindig könnyben áztak, tükörképet mutatva lelkében lévő félelemnek és fájdalomnak. Luhan még sosem érezte magát ilyen reménytelennek és kétségbeesettnek. Ott szeretett volna lenni Sehunnal. Meg akarta védeni, és meg akarta mutatni neki, hogy mennyire szereti, de bármennyire is próbálkozott, nem volt képes rá.
-Ott leszek -harcolt Luhan a könnyeivel. Ekkor Sehun megragadta az idősebb karját és egy ölelésbe húzta. Barátja érezte, hogy a tüdeje összenyomódik Sehun szorításától, de nem bánta. Csak érezni akarta a közelségét, és támaszt nyújtani a fiatalabb számára.
Minyoung temetése órákig tartott. Sehun bátor volt, mindvégig küszködött a könnyeivel, próbálta visszatartani őket, de így is mintha több liter szökött volna meg a szeméből. Biztos volt abban, hogy Luhan eljön. Megigérte. Azt mondta megvédi, mellette áll majd, és itt lesz. Arra gondolt, hogy talán nem találta meg a helyet, eltévedt, vagy csak félt bejönni, ezért Sehun időről időre ellenőrizte, az egész helyiséget, de a fiúnak nyoma sem volt. Élete eddigi legnehezebb időszakán ment át, és tudta, hogy Luhan az egyetlen aki miatt újra élőnek érezheti magát. Nem érdekelte, hogy nem jött el a randijukra. Az első fellépése és a többi sem. Nem erdekelte, hogy egyiken sem volt ott, mert másnap mindig ott talalta a közös helyükön, a park cseresznyfája alatt. Ez az eset azonban más volt. Luhannak ott kellett volna lennie a temetésen Sehun oldalán, őt vígasztalva.
Sehun világa összeomlott. Nem csak azért, mert az öccse elhagyta, azért is mert az ember akiben bízott és akit szeretett cserben hagyta.
Pedig Luhan eljött a temetésre. Csak Sehun nem látta.

1972-es év volt az idei, Luhan tudta. 1972-ben volt. Az elmúlt hónapban csak ezen járt az agya. Nem értette, ez hogy történhet, márpedig megtörtént. Találkozott Sehunnal a cseresznyefa alatt. Találkozott valakivel a jövőből, egy fiúval, a 2012-es évből.

Életeim, tudom ennél rövidebb rész nincs is, de 4 óra múlva elutazom (🇩🇪) és pár nap erejéig sem akartalak titeket események nélkül hagyni. Bocsássatok meg, ha visszajöttrm tényleg megrpóbálok emberi hosszúságú részt hozni. Addig is millió puszim, és kedden érkezem~