Ahogy teltek a hónapok, Luhan és Sehun egyre jobban egymásba szerettek. Minden nappal kicsivel jobban szerették egymást. Már nem volt szükség arra, hogy minden szót kimondjanak -szavak nélkül is értették egymást.
-Hadd vigyelek el holnap egy randevúra. -kérdezte Sehun remegő kezekkel.
-Nem randevúzunk minden nap? -kuncogott az idősebb.
-Nem itt. Valahol máshol.
-Rendben. -egyezett bele.
-Találkozzunk holnap hétkor a moziban. -mosolygott a másik.
-Holnap találkozunk Sehun.
-Várni foglak Luhan.

Luhan elment. És Sehun is, mégsem látták egymást.

-Mi  történt? -kérdezte Sehun aggódva, mikor következő nap találkoztak. -Vártam rád, de nem jőttél. Rossz moziba mentél? -Sehun tele volt olyan kérdésekkel, amikre Luhan nem adhatott választ. Nem mehetett rossz moziba -ez volt a város egyetlen filmszínháza. Az idősebb, hirtelen felállt.
-Én... -kereste Luhan a szavakat, de Sehun gyorsan közbevágott.
-Semmi baj. A parkos randevú sokkal jobb. -nyugtatta meg halvány mosollyal az arcán.
Hosszú időbe telt mire elfelejtették, az elmaradt találkozójukat.

                                ~

Luhan szeretett a testvérpárral találkozni. Mikor Minyoung és Sehun volt a közelében, úgy érezte jobban él mint valaha, ám néha furcsa érzés kerítette hatalmába. Mintha valami igazán nagy baj lenne. Például nem értette a dolgokat, amiket Minyoung kérdezett a bátyjától, vagy azt, hogy miért öltöznek úgy ahogy. Nem tudta, hol lakhatnak Seunék és, hogy hol szerzik be a ruháikat, mert ő még olyat máson soha nem látott.
De mindezeket félretette, mikor velük volt és a szíve erős dobogására öszpontosított -nehogy Sehun meghallja.

Aztán egy nap Luhan rájött.

-Gyere el holnap az iskolámba és nézt meg hogy teljesítek. -mosolygott Sehun. Úgy tett, mintha csak viccnek szánta volna, mert félt attól, hogy az idősebb nem jönne el, de valójában a szeme csillogásában lehetett látni, hogy igazán szerette volna, hogy Luhan ott legyen.
Sehun hónapokig keményen dolgozott és az álmait egy este fogta át. Mindennél jobban azt szerette volna, hogy Luhan ott legyen az előadáson. Jobban, mint a szüleit, vagy Minyoungot. A nagy csendet Sehun szívének erős dobogása törte meg. -Tudod... Minyoung nem tud ott lenni, mert egy programot szerveztek neki, szóval ha te sem szeretnél jönni, semmi baj, biztos van jobb dolg...-
-Ott leszek. -mondta Luhan. Sehun nem erre a válaszra szamított, szemei hatamasra nyíltak.
-Tényleg? -kérdezte óvatosan, mire Luhan bólintott. Erre a magasabb gyorsan kigombolta a hátizsákját és keresni kezdett benne valamit. A kék szemű elmosolyodott a fiatalabb zavartságát látva.
-Itt van a cím és a jegy. -adta át két kézzel. -Igérd meg, hogy ott leszel.
-Megigérem Sehun.

Mikor Luhan hazaért, azonnal a jegyet kezdte fürkészni. Kétszer is elolvasta a címet, aztán még kétszer, de valami nem volt rendben. Ismerte azt a helyet, pontosan tudta, hogy hol van, ám a bökkenő az volt, hogy ez az épület még nem volt kész. Az apja cége építette, valamilyen nagy befektetés céljából, de az épület befejezését csak három évvel későbbre tervezték. Még egyszer ellenőrizte a jegyet, de ugyan az volt. Érzelmek kezdtek kavarogni benne, és egyiket sem tudta hova tenni. Az egész történetük fölé egy hatalmas kérdőjel magasodott. Remegő testtel szemét a kis kártyára szegezte, a szívében a fájdalom pedig egyre csak nőtt.

SME Bemutató

19:00

2012 augusztus 28

-De hát holnap 1972 augusztus 28-a lesz.

Másnap Luhan megpróbálta figyelmen kívűl hagyni az előző napon megtudott információkat. Betudta annak, hogy Sehun rossz címet írt a papírra, vagy hiba volt a jegy nyomtatásában, ezért tehát kicsinosítatta magát és pontban hét órakkor a papírra írt helyre sietett. De mikor odaért valóban csak egy nagy üres hely volt ott.
-Ez nem történhet meg. -ismételgette Luhan egész este, ahogy a kis kavicsokat rugdosva távolodott az épülettől. De ez... ez volt az ő valóságuk.

Luhan hirtelen futásnak eredt, és meg sem állt a bizonyos cseresznyefáig. Sehunra várt. Tudta, hogy ha Sehun észreveszi, hogy nincs az eseményen, akkor keresni fogja őt, és tudni fogja, hogy a parkban megtalálja. Biztos volt benne, hogy Sehun ott lesz, ezért csak várt, és várt, hogy megjelenjen a fiatalabb.

-Nem lesz itt. -tette Sehun vállara kezét Jongin.
-Megigérte. Biztos csak van néhány elintézni valója a show előtt. Tudom, hogy itt lesz. -fürkészte a tömeget Sehun.
-A show öt perc múlva kezdődik. -folytatta Jongin.
-Meg kell keresnem, talán eltévedt valahol, vagy ilyesmi.
-Sehun, nem. A bemutató mindjárt kezdődik.
-Talán a parkban vár. -jutott eszébe, és már épp futásnak eredt volna, mikor egy erős kéz ragadta meg vállát.
-Szükségem van rád Sehun. Ne menj.-kérte Jongin.
-Megadtam neki a címet, és ezt az épületet nem nehéz megtalálni -dilemmázott Sehun. Egy percig csak némán tátogva gondolkodott.
-Itt van szükségem rád. Kérlek maradj. -próbálkozott Jongin újra.
Sehun maradt.

Luhan szíve egyre csak nehezedett, ahogy a fiatalabbra várt. És akkor elérte a felismerés: Sehun nem jön el.
-Ez nem történhet meg... -suttogta újra.

Sziasztik Drágáim~ Nos, ez a rész hosszabb lett, mint az előző, és nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre♡♡