Luhan mosolygott.

Sehun pedig biztos volt abban, hogy még életében nem látott ilyen gyönyörű mosolyt.

Gyakran találkoztak a nagy árnyékot adó cseresznyefa alatt. Eleinte Sehunnak tökéletes mentség volt az, hogy Minyoung találkozni szeretne Luhannal, de ahogy az idő telt, Sehun akkor is a cseresznyefához ment, ha az öccse nem volt vele. Ezek a találkozások remek alkalomnak bizonyultak arra, hogy jobban megismerjék egymást. Eleinte csak olyanokról beszéltek, mint a másik zenei izlése, a kedvenc színe, étele és ehhez hasonló felszínes dolgokról, később azonban egyre több személyes dolgot is megtudtak egymásról.
Luhan négy évvel idősebb volt, mint Sehun, bár az arca olyan volt, akár egy tizenévesé. A fiatalabb azon csodálkozott, hogy lehet, hogy Luhan arca olyan gyerekes, mégis, mintha annyi mindent megélt volna. Sehun úgy gondolta bármeddig képes volna az idősebbet nézni. Sosem unná meg a látványát.
Luhan a klasszikus zenét szerette, és talán kissé a jazzt, Sehun pedig a hiphop és a techno műfajában volt megtalálható. Az idősebb sokszor elgondolkodott a másik zenei izlésén, és mit ne mondjak, Minyoung bátyja pedig elég szórakoztatónak találta, hogy Luhan a régi zenékért van oda.
Luhan próbált nem foglalkozni a benne rejlő nem kívánt érzésekkel.
A következő találkozók során egyre személyesebb információkat osztottak meg egymással.
Sehun orvosnak tanult, -ám nem saját akaratából, -a szülei tudta nélkül pedig táncórákra járt. Luhan már elvégezte az iskolát, legfőbb feladata az volt, hogy a cégük örököse legyen. Az egyik nap az idősebb elárulta, hogy kedveli Sehunt, ám az apja utolsó kívánsága miatt nincs választása. Több szó nem esett a témáról, holott mindkettejüknek lett volna még mit mondania.
Ezután is találkoztak. Öt hónapon át, minden egyes nap pontban négy órakkor a parkban lévő cseresznyefa alatt. Sehun azt érezte ennél nem is lehetne boldogabb, és Luhan is ugyanígy gondolta.
Sehun lett Luhan számára az indok, hogy harcoljon. Az ok, hogy mosolyogjon, az ok, hogy felkeljen, hogy elmenjen a parkba, az ok mindenre. Nem telt sok időbe, mire rájött, hogy beleszeretett a cseresznyefa alatt ácsorgó fiúba.
Luhan számára az, ami közte és Sehun között volt, jobb volt, mint bármelyik novella, vagy tündérmese. Ez igazi volt. Két szív egyszerre dobogott.

Igazából úgy terveztem nem kérek többet bocsánatot amiért ennyire rövidek ezek a részek, most mégis azt mondom, sajnálom, hogy ennyire rövidek a részek, de azért remélem élvezhetőek~♡