Reggel Sam hangjára kelek. Lassan kinyítom kék íriszeim/Írsz->Írsz/, s Sam ilyedt tekintetével találom szembe magam.

-Mond!-hangom álmosan cseng, míg szemeimmel sűrűn pislogok.

-Azt ígérted eljössz velem!-kezd el kirángatni az ágyból.

-Már 10óra?-ugrottam ki az ágyból, s ezzel a mozdulatommal lefejeltem álmaim megzavaróját.-Hogy aludtam ennyit?-teszem fel a kérdést inkább magamnak, mint a velem szemben álló lánnyak.

-Én már 5kor fenn voltam-nyújtja rám a nyelvét.

Áthuzom azt a ruhát amit Sam hozott nekem, majd elindulok utána a folyosón.

-Nem akarom.-áll meg a lift előtt, hol ki van írva, hogy a 3.emeleten van a nőgyógyászati osztály.

-Nem lesz semmi baj hugi!-karolom át a vállát, s puszit nyomok a hajába. Ő egy nagyot sóhajt, majd belép a liftbe, minek ajtaja hangos csapódással jelezte, zárva.

^^

-Samantha Roberts!-lép ki az asszisztens nő egy fehér ajtó mögül. Sam ledermed mellettem, én pedig felállok, de ő meg csak ül.

-Sam!-szólok neki halkan, mire rámkapja tekintetét. Biccentek egyett az ajtó fele, mire ő is feláll, s elindul befele, míg én követem.
Bent egy nem sokkal nálunk idősebbnek kinéző pasi áll, Dr.Smith.

-Jónapot-mosolyodik el, majd feltűnően végigmér mindkettőnk.-Hallottam mi történt, s azt is hogy mikor-kezdi el a mondókáját, mikor leülünk az asztalhoz.-Valami szokatlan észrevétele van hölgyem?-néz most csak a testvéremre.

-Nincsen-hangja vékonyabb a megszokottnál, fél.

-Azért nézzük meg, nehogy legyen valami kellemetlenség!-biztató mosolyt küld Sam felé, kit ez nem hat meg egyátalán. Az orvos felkel a székéből, s egy vizságló asztalra mutat, ahová Sam lefekszik és felhúzza a pólóját.-Hideg lesz!-szól, majd ráken egy zselés átlátszó masszát Sam hasára.
Mindenki méregeti a kijelzőt, mi az ultrahangot mutatja, mikor az orvos megszólal.

-Tényleg semmi sincsen, minden a legnagyobb rendben van magával!-törli le a zselés cuccot a hasáról.

-Köszönöm uram-szólal fel hirtelen Sam. Én biccentek egyet az orvosnak és az asszisztensnek, és kifelé veszem az irányt Sammel a hátam mögött.

-Aztán védekezni!-kiáltja el magát az orvos, mikor már majdnem becsukom az ajtót. Visszalépek a szobába, s elmosolyodok.

-Az ikertestvérem!-közlöm bukón, majd bevágom magam mögött az ajtót, de annyit még láttam, hogy az orvos sokkosan néz, az asszisztenslány pedig elneveti magát.
Sam az ajtó előtt áll, s kérdőn tekint rám.

-Most komolyan azt hitte, hogy te vagy a pasim?-röhögi el magát ő is, így én sem bírom tovább. Azt mondják hasonlítunk, hát akkor?

-Mondtam, hogy nem lesz semmi!-karolom át a vállát, s visszafelé vesszük az irányt.

^^

-Szia apu!-köszönök mikor belép az ajtón.

-Sziasztok!-szólal meg ő is.-Menjetek haza, majd megyek. Legyetek otthon időbe!

-Igen apa!-mondjuk egyszerre, majd anyához lépünk, s mindkét oldalról puszit nyomunk fehér, sápadt arcára.

-Jó legyél!-símít végig Sam anyu arcán. Anyu bólint, majd apánkra néz.

^^

-Filmezünk?-megyek be Sam szobájába, ahol csönd uralkodik, mióta bement oda.

-Hagy most!-kiabál ki a fürdőjéből. Hangja megtört volt, ezt még a csukott ajtón keresztül is hallom.

-Samy engedj be!-állok az ajtóhoz, s a kilincsre teszem a kezem, de nem nyomom le azt.

-Hagyál!-suttogja, de hallom a hangját, az ajtónak támaszkodik.

-Hugi!-gugolok le én is az ajtó ezen felén.-Légyszives!
Nem csinál semmit csak sír. Hallom pedig másik szobában van. Lassan és halkan felállok a földről, s újra a kilincsre teszem kezem, majd lassan benyitok hozzá. Az ajtó mellett ül közvetlen, lábait mellkasához felhúzva, fejét lábára hajtva. Óvatosan leülök mellé, de nem szólok vagy érek hozzá.

Csend honol köztünk már egy ideje, mindketten a gondoltainkal elvagyunk, s tudomást sem szerzünk a másikról.

-Aiden!-hallom meg hirtelen Sam rekedt hangját mellőlem. Ráemelem fátyolos tekintetem, mire elmosolyodik.-Köszi!-veszi fel magára általános álarcát, s közelebb kúszik, vállamra hajtja fejét. Kis idő eltelével felteszem a szokványos kérdést.

-Mi a baj?

-Félek, hogy mire hazajövünk újból, anya már nem lehet velünk.-hangja remeg a félelemtől.

-Nem tudom mi lesz, ne szomorkodj előre kérlek. Itt vagyok, és itt is leszek neked, ha bármi van, te is tudod-szorítom magamhoz bíztatás képp.

-Tudom!-hangja ismét elcsuklik, s még jobban vállamba fúrja fejét.

Nagyon szerencsés vagyok vele, hisz nagyon kevés testvérpárnak van ilyen kapcsolata a másik féllel. Főleg az ikerpároknál, hisz mindig a versengés folyik köztük, ami persze nálunk is jelen van, de nem olyan szinten. Bevallom szerintem senki lennék nélküle.

^^

-Sam!-kiabálok át a testvérem szobájába, hisz már lassan indulni kéne.

-Én kész vagyok!-lép be a szobámba, egy fekete szakított farmerben, mit egy fehér tőlem lopott pulcsival húzott fel.

-Az az enyém!-ugrok ki az ágyamból, s a szekrényemhez lépek, keresve a rajta lévő ruhadarabot.

-Rajtam van, úgyhogy keress mást!-nyújtja ki a nyelvét-Lent várlak!-lép ki a szobámból.
Kiveszek egy fekete pulcsit, és egy fehér gatyát, majd magamra kapom azokat.
Ráérősen lesétálok a lépcsőn, kezemben a mobilomma. Sam épp a cipőjét húzza magára, mely cselekedethez én is csatlakozom, felhúzom az egyik fekete bakancsom, hisz ez a legkényelmesebb és ehhez vagyok hozzászokva mostanság.

^^

-Mehetünk?-kérdezem Samtől, ki éppen átkarolja derekam a motoromon ülve.

-Vágjunk bele!-hallom meg lelkes hangját//szarkazmus//.

Beindítom a motort, s lassan kihajtok a garázsból, egyenesen az éjszakába.