-Aiden!-szól rám Aaron, mire én rákapom a tekintetem.

-Milyen a táborban?-teszi fel a szokványos kérdést.

-Kemény-nézek Samre, ki helyeslően bólint.

-Apátok kemény vagy úgy alapból az?-csatlakozik Mia is a beszélgetéshez.

-Alapból kemény, de még ottvan Apa is pluszban, így nekünk duplán meg kell felelni.-magyaráz Sam, közben körbe tekint a társaságon.

-Azt hozzá kell tenni, ha egyikünk csinál valamit, mindketten szívunk.-röhögtem fel keserűen.

-Ilyen az iker élet-veregeti meg a vállam Scott.

-Az egy hátránya-helyesel Sam is.

-Elhúzhatna az a görény lassan, utálom ha valaki figyel-biccentek Adam irányába.

-Még mindig tud szájról olvasni !-figyelmeztet Mia.

-Nem tud! Megbukott a vizsgán!-nevetek fel, hisz visszaemlékszem a pszichológia vizsgára, hol szájról olasásból egyedül Sam ment át kitűnővel. 

-Komoly?-hihetetlenkedett Aaron.

-Csak én mentem át sikeresen-húzza ki magát büszkén a testvérem.

Sokat beszélgettünk még, hisz elég sok dolgot kellett bepótolni 3hónap alatt. Megtudtam, hogy Aaronnak barátnője van, egy bizonyos Lara, és Mia meg Scott jártak 1 hónapig. De nem lett a legjobb vége, viszont most legjobb barátok. Azóta mindketten szinglik.

-Ugye hazajöttök szilveszterre?-reménykedve néz mindenki

-Nem-jelentjük ki egyszerre.

-Ezt most nem mondod komolyan?-csordul ki egy könnycsepp Mia barna szeméből.

-Sajnálom-borul barátnője nyakába Samantha

-Megigértétek!-csattan fel Aaron.

-Apa lehet tehet valamit. -meredek magam elé, hisz megint olyat ígérek, mi nem valósul meg.

-Aiden, ne!-figyelmeztet Sam.

-Karácsonkor itthon leszünk.-nézek rájuk, hamis mosollyal.

-5napot! Mindnekinek eltáv van-mosolyog vidáman Sam.

-Jöttök hozzám buliba?-néz ránk Scott.

-A szokásos Scott Gray karácsonyi buliba?-nevet fel Sam, felidézve mik is zajlanak akkor ott.

-Hát persze!-nevetve rázza Scotta fejét.

-Ki nem hagynánk!-nevetek én is, hisz abban a buliban csattant el az első csókom, még annó, mikor 14 voltam.

-Adam is jön. Bejelentette múlthéten.

-Nem érdekel-jelentem ki semleges hangon.-Nem fog mindent elrontani.

-Nem keseríti meg az itteni életünk-mondja Sam határozottan.

-Adam és Blake fogadtak, meg minket is be akartak vonni.-komolyan szól Scott.

-Ne menjetek bele, azzal esélyt adtok arra, hogy csalással győzzön-tekintetem rájuk vezetem.

-Meg akarják fektetni Susant-amint kimondta, nekem az állam a padlót surólta. Susan az egyik hadnagy lánya, aki szintén a táborba tartozik.

-Haza sem jön-nevetek fel keserűen, majd komoly vagom elődiézve folytatom-Bevetésre megy Denver északi részére.

-Együtt van Adammal elvileg.-magyarázott Mia, én pedig kiköptem ennek a mondatnak a hallatán, a számban lévő pezsgőt.

-Susannal? Mindvégig gyűlölte Adamet.-Samre néztem, majd egyől előtört belőlünk a röhögőgörcs.

-Ha össze is jönne valakivel, az maximum Dave lenne!-a röhögéstől, alig kapott levegőt Sam, de kipréselte fogai közt eme szavakat.

-Kezd elegem lenni Adam hazugságaiból.-csattan fel Aaron.-Vagy csal, vagy hazudik!

-Ő ilyen.-gúnyos mosoly jelenik meg az arcom.

-Aiden, mi ez a fej?-néz rám nevetve Mia.

-Iktassuk ki.-jelentem ki úgy, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.

-Meg akarod ölni?-esik le Sam álla.

-Dehogy-nevetek fel, hisz nem erre gondoltam.

-Nem voltál még 18 mikor az eset történt.-utalok arra, hogy Adamet könnyen le lehetne csukni kiskorú megrontása miatt.

-Arra akarsz kijukadni, hogy jelentsem fel?-néz rám Sam, én pedig komoly arca bólintok.-Mennyit kaphat?

-4évet legalább-szólal fel Scott, hisz az ő apja rendőr, így vágja ezeket a dolgokat, meg ő is az akar lenni.

-De katona volt-juttatja Scott eszébe a dolgot Aaron.

-Akkor 6 minimum.-nevet fel gonoszan Scott.

-Rajtad múlik Sam-karolom át a vállát az említett személynek.

-Jó. Majd mikor visszajövünk-bólint, de látom rajta, hogy nem mond igazat.

~17:38~

-Sam! Menjünk! Be akarok menni anyához-állok fel a padról, mi eddig az ülőhelyem biztosította.

-Most rögtön oda?-áll fel ő is. Én bólintok kérdésére.

-Sziasztok! Holnap 6kor itt vagyunk!-integetek miközben felállok a járgányomra.

-Hello!-köszönnek egyszerre.

A kórház fele veszük az irányt. Csöndesen gurulunk, nekem halk zene szól a fülesemből.

^^

-Sziasztok!-lépünk be a korterembe Sammel.

-Hali gyerekek!-köszön anya nekünk.

-Merre voltatok?-mosolyog apa kedvesen, műmosollyal.

-Háát-röhögöm el magam, hisz Sam rendesen elintézte Adamet.

-Két napja vagyunk itt. Ugye nem verekedtetek?-néz apa komolyan.

-Mivel nem ütött vissza, ezért nem számit verekedésnek.-magyaràz teljesen komoly fejjel Samantha.

-Gyerekek!-néz szigorúan anya.

-Ő szólt be!-pattan el az agyam.

-De ki Aiden?-apa tekintete egyre szigorúbb. Ez szopás lesz ha visszamegyünk.

-Vajon? Ki az egyetlen akivel ennyi idő alatt, összeveszünk?-kérdezte drasztikusan Sam.

-Adam?-néz rám apa, de mostmár enyhébb a tekintete.

-Ja!-adok egyszerű választ.

-Ki kezdte?-sóhajt egy nagyot anya

-Ő szólt be nekem, én meg ütöttem, aztán meg Sam.-magyarázom nagyban.

-Hogy mi? Magyarázzátok el rendesen!-állít le apa.

-Odamentünk, aztán ott volt Adam is. Beszólt, én lekevertem neki egyet, aztán neki állt feljebb, hogy itt vagyunk. Sam odaállt elé, kérdezett valamit, de az a barom nem válaszolt, így tökönrugta. Utana meg mind elfutotak.-hadarom el az egészet.

-Kik mind?-kérdezi apa kis idő után.

-Adam, Blake és Josh-adja meg a választ Sam.

-Jó! Többet ne legyen ilyen, ezt most megúsztátok!-ismét kemény hangon szól apánk.

-Rendben!-válaszoljuk egyszerre.

Nagyon sokat beszélgettünk még, legtöbbet álltalános dolgokról. Megbeszéltük, hogy ma este én maradok anyánál, holnap pedig apa.
Apa és Sam hazamentek lassan 1 órája, én pedig elmentem boltba, s vettem magamnak enni valamit.

Mikor beléptem ujra anya szobájába, ő komor arcal fogadott. Egy pillanatra meglepettség tükröződött rajtam, aztán pedig elnyomtam magamban, mint oly sok mást.
Hang nélkül leültem a szobában lévő üres ágyra, s kérdőn anyára tekintettem.

-Mikor történt Sammel?-hangja nyugott, túlságosan.

-Aznap este, mikor megtudtuk a ranglista eredményét-hangos sóhaj hagyta el a szám, mikor kimondtam az utolso szót.

-Azt mondta megmentetted, igaz?-néz felém, arcán komolyság tükröződik, de szemében félelem.

-Nem igazából-vakarom meg a tarkóm.-Az alakosorba volt megbeszélve, hogy találkozunk Adammel. Sam előre ment, úgy 30percel, mert nekem még dolgom volt, mikor azzal végeztem lementem. Samet a falhoz kuporodva találtam, míg Adam sehol. Samet felvittem a szobánkba, de útközben elájult a karjaimban-hangom remegett, pedig nem is velem történt-Moon hadnagyba ütközünk a folyosón, aki amint meglátta Samet, rohant orvosért. Apa ekkor még nem tudott semmit sem. Sőt senki sem. A hadnagy szólt apának is, de anya. Ha ott vagyok és nem inkább Cameronnal versengek, ez nem történik meg.-fakadok ki, hisz ez az én hibám. Könnyeimet nem tudom visszatartani, most először. Megtörtem.

-Aiden!-anya hangja nyugtatóan cseng, mint mindig.-Nem te tehetsz róla, nem akarom ezt még egyszer meghallani!-nyugodt volt, de mégis tekintélyt parancsoló.

-Én ezt értem anya!-húzom hamis mosolyra ajkaim.- Csak akkor is bennem van ez az érzés és belegondolni is rossz.