(Samatha szemszöge)

-Hölgyek! Leszállás!-ordítja el magát egy nő tiszt a buszon. Nem akarom, hogy több lány is legyen, pont jó így ahogy van, vagyunk hàrman.

Leszállt minimum 40 lány, mind olyan 18-20 körül vannak. Ribancok, látszik rajtuk.

-Sorakozó!-mondja a hadnagyunk hangoson. Mi sepercalatt beállunk 5en egy kis sort alkotva, míg az újonnan érkező lányok, néznek mint akik ufót láttak. Pár másodperc elteltével ők is beállnak egy kacskaringós sorba.

-Sam, Aiden! Vezessétek a fel a 3. Emeltre a csapat egyik felét, a másikat pedig, Cameron, Dave és Susan vezessétek körbe őket az udvaron és a pályán, utána pedig fordítva! 10kor minden lány legyen a pályán, veletek együtt!-adta ki a parancsot.

-Igen uram!-válazoltuk kórusban.

-Gyertek velünk!-mondja Aiden a lány csapatnak majd hátat fordítunk nekik, majd átöleli a vállam, s gyors léptekkel haladunk a kolesz épület felé.

-Várjatok már meg gerlepár!-ordít nekünk egy vékony hang a tömegből. Aid megfeszül, megálltunk majd elröhögte magát.

-Haladjatok és pofa be!-közlöm bunkón, s ugyan abban a tempóban haladtunk tovább. A lépcső alján megálltunk és bavártuk a társaságot.

-Hármas szobák vannak, s van négy kétszemélyes.-a lányok elkezdtek beszélgetni és csoportokba állni-Pofa be!-ordítja el magát Aid, au az a fülem barom-Amíg egy nálatok magasabb színtű beszél, ti kibaszottul kussban álltok a helyeteken, világos?-ordít még mindig-Naszóval most hogy mindenki felfogta, akkor kaptunk egy papírt, amit valahol elhagytam, de nem érdekes, szétosztjuk a szobákat!-vált normális hangnemre Aid, majd rámnéz, hogy folytassam.

-Ti, Ti, meg Ti mentek oda, ti meg Ti pedig abba a kettőbe,.....világos?-kérdeztem mikor mindenkit beosztottam egy random helyre. Velünk is ezt csinálták, mondjuk velem pont nem, de az most mindegy.

-De miez?-akad ki az egyik lány, mikor belép a szobába. Aid odamegy, mint akit érdekel a dolog.

(Aiden szemszöge)

-De miez?- visít az egyik elkényezetett, mikor belép a szobájaba, nagy életkedvel odalépkedek hozzá.

-Bajod van?-teszem fel flegmábban a kérdést mint akartam.

-Ott egy pók!-nyavajog tovább, mélyen együttérző arccal ránézek, megrántom a vállam, s minel gyorsabban kihátrálok a szobából, majd karon ragadva az újdonsült "barátnőm", majd bemegyek a szobámba.

-Ezek most komolyan azt hitték, hogy a barátnőd vagyok?-ül le az ágyára Sam.

-Valószínű.-adok kétértelmű választ kérdésére.-10 perc múlva felmegyünk, aztán körbeviszük őket az udaron.

-Ok, remélem mi tarthatjuk az edzést nekik-mosolyodik el gonoszan

-Ja az jó lenne-röhögöm el magam, s levágódok az ágyra. Majd előveszem a telefonom, s azt kezdem el nyomkodni, mikor kopogást hallok, gyorsan elteszem a takaróm alá.-Igen?-szólalok meg hangosabban, hogy az ajtó túloldalán álló is hallja.

-Nektek nem az újjoncokkal kéne lennetem?-jön be apa, upsz?

-Otthagytuk őket, had nyávogjanak-vázolja a helyzetet Sam.

-Menjetek vissza, tartsatok nekik egy 40 perces edzést, hívjátok ki a fiúkat is futni, aztán ebéd.

-Rendben!-válaszolunk egyszerre

-Kaja után gyertek fel összepakolni, 2 körül indulunk haza. Hétfő reggelre kell visszaérnünk!-amint befejezte kiment az ajtón.

-Nem akarom őket hallgatni!-nyavalygok Samnek.

-Én se, de gondolj arra, mennyire megszívják velünk-kaccsint oda, majd megáll az emelet közepén, s ráméz.

-Sorakozó!-ordítom el magam, majd szépen lassan kijönnek a szoba elé.-Ha valaki azt mondja, hogy sorakozó, 30 másodpercen belül mindenki kiáll a szobája elé. Ha valaki nem tartja be az időkorlátot, büntetésben részesül az egész osztag.-mondom el egy szuszra, azt amit annó nekünk. Választ nem kaptunk, ezeknek semmit nem mondtak el a buszon???-Ha valaki mond valamit, a válasz; Igen vagy esetleg Igenis Uram. Kötelező a válasz. Valami kérdés?

-Mit fogunk ma csinálni?-teszi fel egy alacsony növésű barna hajú lány, nem lehet több 16nál.

-Most tartunk nektek egy edzés utána ebéd, az az után történtő dolgokról nem kaptunk parancsot-válaszol Sam-Van még 10 percetek, mingyárt ittvan a csoport másik fele, lepakolják a cuccukat. Magyarul, ha esetleg valaki nem értené, elmondom. 10 perc mulva a pályán találkozunk!-fejezi be a mondandóját, majd rám pillant, hogy folytassam.

-Ha valaki késik büntetésben részesül!-mondom el az alap dologt.

-Na itt vannak a szobák!-hallom meg Cam hangját mögöttem.

-Hol a papír?-teszi fel a kérdést Dave

-Elhagytam asszem-rántom meg a vállam.

-Akkor, ti, ti, meg ti hárman, ti ketten pedig, együtt lesztek válasszatok szobát.-mutogat Susan a lányoknak.

-És én?-szólal meg halkan egy fekete hajú alacsony lány. Ő tűnik a legnormálisabbnak a az összes közül.

-Van mèg valahol üres ágy?-kérdezem az alap hangerőtől hangosabban, hogy mindenki hallja, de mivel nem kapok választ, ezért arra következtetek, hogy nincsen.

-Elmegyek a parancsnokhoz, megkérdezi.-indul el apa irodája felé Cam, de utána kiálltok

-Várj, mond meg neki, hogy a cuccunk össze van pakolva, csak le kell vinni a kocsiba.-Cam bólint is indul tovább.

^^^

-Sorakozó!-kiálltja el magát Susan, mi öten fogunk mindenkinek tartani egy csodás kis edzést, dejo lesz, húzom gonosz mosolyra a számat.

-30kör mindenkinek! Séta nincs! Az utolsó öt ember ujra futja!-adja ki a parancsot Sam.

-Kabbe Roberts!-szól be Samnek Peter, a csapatunk egyik tagja, jófej, csak nagy az egója.

-Neked 35!-szólok vissza, mire kapok egy szép középsőujjat, majd elindul ő is a többiek után.
A fekete hajú alacsony lány, akinek nem jutott szoba, egyenlőre kapott egy kétszemélyes szobát a mi emeletünkön, hisz máshol nem volt szabad hely. Gyorsan lefutotta a távot, s ahogy látom nem annyira kottyant meg neki. Nem rossz teljesítmény, egy ujjonctól. Lassacskán mindenki beérkezett a célba, kivevé négy lányt, akik hajukat  igazgatva, sétáltak a pályán.

-Hé ti ott szőkeségek! Előről az egészet, ha megkéhetném őfelségüket futásban!-ordítja el magát Dave, hogy a címzettek is meghallják. Majd a csapat többi tagjára tekint!-50 fekvő, aztán 50 négyütemű, aki kész pihen, megvárjuk a többit, majd végigmegyünk az akadálypályán-sorolja a dolgokat

-Srácok ti felmehettek!-mondom a csaptnak.

-Komoly? 30 kör miatt kellett lejönni? Szuper!-"sertődik" be Alex Stroth.

-Stroth mehetsz még futni ha akarsz!-vágja hozzá bunkón Susan.

-Kössz kihagyom, sziasztok!-állt fel a fűből, s felment a csapatával a koleszba.
Végignézek a lány osztagon. A fekete hajú csak fekszik a fűben. Felállok és odamegyek hozzá.

-Mit lazsálsz katona?-kérdezem tőle, mire kinyitja a szemét, s feláll.

-Arról volt szó, hogy aki kész, az pihen, amíg a többi csinálja. Kész vagyok.-néz rám fel.

-Hogy hívnak?-teszem fel a kérdést, ami egy ideje már foglalkoztat.

-Mara Adams, téged?-tegez le, lehet nem kéne, de nem vagyok sokkal idősebb, mint ő így nem szólok érte.

-Aiden Roberts-válaszolok neki, s tovább kémlelem fehér arcát.

-Roberts! A parancsnok hivat benneteket!-szalad hozzánk Davidson hadnagy.

-Majd érkezem valamikor, csak így tovább,  szia!-rohanok oda Samhez, ki éppen Susannal beszélget-Megyünk!

-Sziasztok! Majd jövünk valamikor!-köszön el, amíg lepacsizok Cammel.

-Majd írj!-mondja nekem, mire bólintok, majd Sammel együtt, apa irodája felé vesszünk az irányt.

-Gyerekek!-szólít meg minket, mikot felérünk az irodába-Vigyétek le a csomagokat a kocsiba, én is viszem az enyémet, ott találkozunk!

-Rendben-válaszolunk szokás szerint egyszerre, majd a szobánk felé vesszük az irányt.

-Vigyél-kezd hisztizni Sam, mikor a lépcső elé érünk.

-Ugorj a hátamra törpe!-sóhajtok, megadva magam, majd felugrik én pedig elindulok felfel az emeletünkre, vele a hátamon.

^^^

-Szia anya!-nyitunk be a korterembe, ahol nem az a személy van akire számítottunk, egy ismeretlen nő fekszik anya ágyában...
Ugye nem?
Csak ezt ne...