Nem. Egyáltalán nem adott esélyt arra, hogy elmagyarázzam neki ezt az egészet. Lehetőségem sem volt vele azóta beszélni, hiszen egyszer sem jött suliba. Egy hét telt el azóta, de hiába hívtam sosem csengett ki a telefonom, ha pedig elmentem a házához, akkor az anyja nyitott ajtót és azt mondta, hogy nincs otthon Jungkook. Beszéltem már Sungwooval is, aki rendszeresen találkozik vele, de ő sem mondott nekem semmit, sőt olyan, mintha ő is távolságtartóbb lett volna velem. Egyedül Mark volt az, aki végig hallgatott mindent az elejétől a végéig. Valamiért különlegesnek találta, hogy találkoztam Jungkookal, szerinte ez nem lehet véletlen.

- Mosolyogj már, kérlek - bökött oldalba Mark, mire magamra erőltettem egy mosolyt.

- Nincs kedvem - vontam meg a vállaimat.

- Ne legyél már depressziós Jimin! Komolyan mondom, hogy semmi rosszat nem tettél, amiért Jungkooknak lenne oka haragudni rád, csupán annyira önző, hogy esélyt sem ad neked. Keresni fogunk neked egy csávót vagy egy lányt, nekem aztán édes mindegy és basszus el fogod felejteni azt a gyökeret, mert konkrétan tönkretesz téged. - túrt idegesen a hajába és kifújt egy jó adagnyi levegőt.

- Nem kell nekem senki Mark. El vagyok egyedül, eddig is elvoltam.

Nem válaszolt semmit, helyette inkább felemelte a legszebb ujját és felém mutatta. Összeráncoltam a szemöldökeimet, majd én is ugyan ezt csináltam.

- Most mi van? - nevettem fel, miután továbbra is csúnyán nézett rám.

- Semmi. Inkább figyelj, mert karó lesz a matek dogád. - kacsintott, majd az óra hátralevő részében még csak rám sem nézett.

A telefonom rezgése zavarta meg a rendkívül izgalmas matematika órát, de kicsit meglepődtem, hogy Sungwoo neve villogott a telefonomon.

Sungwoo: Délutánra van programod?

Én: Nincsen

Én: Miért?

Sungwoo: Beszélhetnénk 😊

Én: Történt valami?

Sungwoo: Nem

Én: Miért nem jöttél ma suliba?

Sungwoo: Jungkookkal voltam. De ezt majd személyesen, oké?

Én: Rendben.

Én: Eljössz a sulihoz utolsó óra után?

Sungwoo: Igen.

Én: Akkor majd pár óra múlva 😄

Sungwoo: Pontosan.

**

- Szia Jimin - mosolygott Sungwoo, amikor oda sétáltam hozzá utolsó óra után, ugyanis az egyik padon ült.

- Szia - ültem le mellé, mire rám pillantott.

- Jungkook egy darabig nem jön suliba - szólalt meg pár perc csend után.

- Miért?

- Biztos tudni akarod? - húzta el a száját, mire alapból rossz dolog jutott eszembe.

- Mondd Sungwoo - sóhajtottam fel és a lehető legrosszabbra készítettem fel magam.

- Yenával van - mondta ki, mire összeráncoltam a szemöldökeimet.

- Yenával? Még is hol? - suttogtam, hiszen éreztem, hogy könnyeim bármelyik pillanatban utat törhetnek maguknak.

- Nem tudom, igazából nem is érdekel Jimin és te se akard tudni, mert nyilván ezt direkt csinálja. Direkt szarik a fejedre, hogy rosszul érezd magad.

- Miért van Yenával? - suttogtam ismét és éreztem, hogy tarkam kaparni kezd.

- Miért nem mondtad, hogy az a bizonyos ideálod Jungkook volt?

- Dicsekedtem volna azzal, hogy a legjobb haverod az ideálom? - horkantottam fel.

- Te bízol bennem?

- Miért ne bíznék? - ráncoltam össze a szemöldökeimet. - Egyik legjobb barátom vagy.

- Nekem is az vagy Jimin - paskolta meg a combom. - Akkor simán elmondhattad volna.

Mi ez a hirtelen közeledés felőle? Eddig sosem szeretett volna kettesben beszélgetni velem, most még is ezt teszi és még kedves dolgokat is mondd nekem. Nem bánom, mert szeretném, ha Sungwooval is olyan szoros kapcsolatom lenne, mint mondjuk Markkal.

- Hétvégén bulizunk egyet? Jungkook nélkül? - tért át egy másik téma.

- Ugye nem meleg bárba? - nevettem fel, mire megrázta a fejét.

- Benne vagyok. Azt hiszem jót tenne nekem egy kis kikapcsolódás.

- Az biztos! Ne szomorkodj, mert biztos, hogy találsz majd jobb csávót, mint ő. - bíztatott, amit egy apró bólintással díjaztam.

- Jungkookot egyáltalán nem érdekli, hogy próbálom elérni?

- Mondtam neki, hogy legalább válaszoljon valamit, de azt mondta, hogy nem akar veled semmiféle kapcsolatba kerülni. De ez szerintem kissé túlzás.

- Kissé? Úgy csinál, mintha megcsaltam volna, pedig egy kurva rajzról és egy hülye jellemzésről van csak szó! - szorítottam össze az ökleimet.

- Le fog nyugodni. Örökké nem hiányozhat a suliból és nem is tud elkerülni téged.

- Tudom, de akkor is felidegesít ez az egész. Ha írok neki egy levelet, akkor oda adnád neki? - kérdeztem tőle, mire ő bólintott egy aprót.

- Akkor, majd holnap oda adom neked és amikor tudod, akkor kérlek add oda neki. Hátha ezt elolvassa.

- Rendben. Jungkook komolyan nem érdemel meg téged. - dőlt hátra a padon, én pedig megvontam vállaimat.

- Tudom, de nem tehetek róla. Túlságosan szeretem ahhoz, hogy elengedjem és túl lépjek rajta.

- Majd én segítek túl lépni rajta - nyitotta ki szemeit és egy halvány mosolyt villantott felém.

- Hogyan tudnál segíteni?

- Vannak módszereim Jimin. Majd meglátod, de egyelőre elég annyi, ha teljes mértékben megbízol bennem. - tette bal kezét ismét a combomra és egy gyengédet szorított rajta.

- Köszönöm - bólintottam, mire ő csak legyintett egyet.

- Beülünk valahova? Meghívlak valamire. - tornázta állásba magát, jobb kezét felém nyújtotta, hogy segítsen felkelni.

- Miért vagy ilyen kedves velem? - kérdeztem tőle, miközben már sétáltunk az egyik közeli kávézó felé.

- Nem szeretném, hogy magadba zuhanj, ezért boldogítalak a nyomorék fejemmel. - tette kezeit zsebre, mire felnevettem.

- Ez igazán kedves tőled. Valószínűleg tényleg otthon bőgnék, ha most nem itt lennék.

- Tudom, ezért vagyok itt Jimin. Lehet, hogy nem olyan szoros a barátságunk, de azért az évek során már kellő képen megismertelek téged. - álltunk meg a piros lámpánál.

- Szerintem szoros a barátságunk - vágtam rá azonnal, mire ő elmosolyodott.

- Lehetne szorosabb is.

- Tudom és komolyan akarom is - bólintottam egyet, hogy nyomatékosítsam, tényleg komolyan gondolom.

- Én is akarom Jimin, szóval ezzel nem vagy egyedül.

**

Tíz is elmúlhatott miután végre haza értem. Jól éreztem magam Sungwooval, de ki is fáradtam, szóval a lehető leghamarabb ágyba akartam kerülni. Megbeszéltük, hogy holnap suli után eljön értem és akkor elmehetünk a kedvenc buli helyére. Mark sajnos nem ér rá, így ketten maradtunk, de szerintem így is jó lesz majd.

Az asztalom előtt ültem és egy tollat szorongattam a kezemben. Írni akartam Jungkooknak, de fogalmam sem volt, hogy mit is kellene. Nem hiszem, hogy elolvasná, hiszen Yenával van, szóval szerintem amint átadná neki Sungwoo, már dobná is a kukába. Éreztem, hogy könnyeim utat törtek maguknak és az előttem heverő lapon egyre több könnycsepp jelenik meg. Behunytam szemeimet és próbáltam kizárni a Jungkookkal kapcsolatos gondolataimat, de olyan nehezen ment. A hónapok alatt a legfontosabb ember lett számomra és olyan hihetetlen, hogy most teljesen kiszállt az életemből. Összeszorítottam a kezeimet, majd a papírhoz nyúltam és összegyűrtem, majd a szobám másik felébe dobtam. Nem fogok neki írni, ha arra nem képes, hogy egy nyamvadt üzenetet hagyjon nekem. Egyszerűen nem érdemli meg, hogy többé kedves legyek vele, igaza volt Sungwoonak.