Ez a szünet is hamar eltelt. Mire észbe kaptam, már ismét az iskolába sétáltam. Semmi kedvem nem volt az egészhez, az osztályomhoz, a tanárjaimhoz főleg nem. Egyedül Jungkook és a fiúk miatt vártam, így legalább minden nap láthatom őket. Mióta Jungkook eljött a házamhoz egyszer sem beszéltem vele, mert azt vártam, hogy ő írjon nekem, ami sajnos nem történt meg. Fogalmam sincs, hogy Yena miatt vagy csak szimplán eszébe sem jutottam. A helyzeten az rontott még jobban, hogy nem tudtam senkinek elmondani, hogy mit is érzek valójában. Marknak és Sungwoonak semmiképpen nem merném még elmondani, hogy mi van közöttünk Jungkookkal, anya meg nem hiszem, hogy olyan vidáman hallgatná, hogy a fia egy sráccal kavar. Rajtuk kívül pedig nincs más akiben bíznék, szóval kénytelen vagyok mindent magamba tartani.

- Hát te min agyalsz már korán reggel? - vágódott mellém Jungkook, majd zsebre vágott kezekkel sétált tovább.

Megugrottam, hiszen egyáltalán nem számítottam a fiú érkezésére, plusz kellőképpen el voltam merülve a gondolataimban ahhoz, hogy bármit is felfogjak a valóságból. Vettem egy mély levegőt, majd egy apró mosolyt erőltetve magamra, válaszoltam neki.

- Hogy miért van már megint suli - hazudtam, bár nem hiszem, hogy valójában érdekelte volna, hogy min is agyaltam az előbb.

- Na, ez egy jó kérdés. Én is gyakran megkérdezem magamtól. - vonta meg vállait. - Hol lesz első óránk? - kérdezte pár perc múlva, miután nem válaszoltam neki.

- Gondolom a teremben - mondtam unottan, majd elindultam a lépcsők felé.

Arra viszont nem számítottam, hogy Jungkook egy határozott mozdulattal beránt a lépcsők alá és a falnak nyom. Megszeppenve bámultam rá és a hevesen dobogó szívemen kívül nem tudtam semmire sem figyelni. Közelebb lépett hozzám és kezeit a derekamra tette.

- Miért van rossz kedved? - suttogta, nehogy valaki meghallja, hogy itt vagyunk.

- Nincse... - kezdtem el, de felemelte a mutatóujját és a számra nyomta, ezzel elhallgattatva engem.

- Ne hazudj Jimin. Komolyan, mi a bajod?

Teljesen lefagyva figyeltem őt és nem nagyon tudtam felfogni, hogy mi történik. Jungkook komolyan megkérdezte, hogy mi a bajom? Jungkookot érdekli, hogy mi van velem? Egy hatalmasat nyeltem és fejemet a jéghideg csempének döntöttem, de a szemkontaktust mindvégig tartottam vele.

- Egyedül érzem magam - suttogtam végül.

- Miért? Itt van neked Mark, Sungwoo és én is.

- De nektek nem tudom elmondani, amit valójában érzek - hajtottam le a fejem, de ő az állam alá nyúlva kényszerítette, hogy rá nézzek.

- Nekem elmondhatod - mosolyodott el, mire én heves fejrázásba kezdtem.

- Nem lehet - motyogtam, de Jungkook nem értette, hogy miről is beszélek pontosan.

- Mert?

- Hagyjuk inkább - bújtam ki kezei közül és a lehető leggyorsabban siettem fel az osztályba.

Mit kellett volna tennem? Mondjam el neki, hogy valójában miatta van rossz kedvem? Hogy egyre jobban kezdek bele esni és, hogy megőrülök attól, ha mással látom együtt? Valami beteg állatnak hinne engem, ha ezeket mind a nyakába zúdítanám. Attól félek, hogy addig tartok magamban mindent, amíg egyszer ki nem tőr belőlem és valaki olyasmin csattan az ostor, aki semmiről sem tehet.

**

- Péntek vagy szombat? - kérdezte Mark, miután kitalálták, hogy tartunk egy csocsó visszavágót, de most máshol.

- Nekem mindegy - vont vállat Jungkook.

- Nekem is - értett vele egyet Sungwoo, majd mindhárman rám pillantottak.

- Anyáék nem lesznek otthon pénteken, szóval ha gondoljátok lehetnénk most nálunk? - vetettem fel az ötletet, amire persze mindenki rögtön igent mondott.

- Akkor ezt megbeszéltük - vigyorgott Mark izgatottan, majd elégedetten hátradőlt a székében.

A nap további része viszonylag eseménytelenül telt, próbáltam Jungkookot a lehető összes módon kerülni, de ez szinte sosem jött össze. Nem mertem már ránézni sem, hiszen magamat ismerve, biztosan elvörösödtem volna, ha csak egyszer is találkozott volna a tekintetünk.

- Megyünk együtt? - fordult felém Mark, amikor az utolsó órából alig volt pár perc.

- Persze, mehetünk - mosolyogtam rá, mire bólintott egy aprót.

Volt egy sejtésem, hogy valószínűleg Jungkook beszélt vele, de nem szóltam egy szót sem. Türelmesen kivártam, hogy mit szeretne. Óra után Sungwoo és Jungkook sietősen távoztak, mi pedig Markkal ráérősen slattyogtunk ki az iskolából. Nem szólt semmit, ami kezdett egy kicsit aggasztani, hiszen azt hittem, hogy rögtön belecsap a mondandója közepébe.

- Szeretnél valamit kérdezni? - kezdeményeztem végül a beszélgetést.

- Igazából igen - válaszolta azonnal. - Mi van veled mostanában?

- Beszéltél Jungkookkal? - ráncoltam össze a szemöldökeimet, mire felkuncogott.

- Aggódik érted.

- Dehogy aggódik - sóhajtottam fel és fejemre húztam a sapkámat, mert időközben kiértünk az épületből.

- Mostanában tényleg másabb vagy.

- Másabb? - pillantottam rá, mire ő csak egy aprót bólintott.

- Teljesen magadba fordultál. Ennek mi az oka?

- Nagyon sok oka van ennek Mark - nevettem fel keserűen.

- Nekem elmondhatod. Bennem bízhatsz. Azért vagyok a legjobb barátod, hogy segítsek neked. De úgy nem tudok, hogy semmit sem árulsz el. - állt meg, mire én is hasonlóan cselekedtem.

- Jungkook - sóhajtottam fel, de nem tudtam, hogy hogyan is kellene kifejeznem magam.

- Tetszik igaz? - kérdezte, mire csak hümmögtem egyet. - És ez ekkora baj?

- Nem ez a baj, vagyis nem ez a legnagyobb. Szünet előtti hétvégén Jungkookal elmentem egy buliba és kicsit túl sokat ittam a kelleténél. És nála aludtam, mert nem akartam, hogy anyáék részegen lássanak engem. - indultam el ismét, hiszen jobbnak láttam, ha sétálunk, mert akkor legalább nem kell a szemeibe nézzek.

Nehéz volt beszélnem erről, de Markban teljes mértékben megbízok és jól esett, hogy végre beszélhetek valakinek erről. Nem szólt semmit, csak várta, hogy végre valami értelmeset kinyögjek.

- És megcsókolt. Jungkook újra megcsókolt engem, én pedig annyira élveztem. - mosolyodtam el, hiszen újra átéltem azt az estét.

- Gondolom itt még nincs vége a történetnek - szólalt meg, mire bólintottam egy aprót.

- Felajánlotta, hogy legyen közöttünk barátság extrákkal, én pedig belementem. De utána jött ez a csaj, aki elvileg csak egy kaland volt neki, de basszus én is az vagyok csak. Úgy érzem, hogy egyre jobban kezdek hozzá ragaszkodni, de ő semmit nem érez irántam. Nem tudom, hogy mit kellene most csinálom. - nyeltem egy aprót és barátomra pillantottam.

- Sungwooval sokat beszélgettünk rólatok és igazából gyanakodtunk, hogy valami van közöttetek. Jungkook nem akar párkapcsolatot igaz?

- Nem. Ez a bajom. - sóhajtottam fel. - Csak csókolózunk meg ilyenek. Semmi érzelem, mármint az ő részéről. Nekem pedig mindig egyes mozdulat maga a menny.

- Nem tudom, hogy mit kellene csinálnod Jimin. Beszéltél vele erről?

- Nem merek ilyet mondani neki. Tudom, hogy szó nélkül képes lenne kidobni engem vagy mi.

- Ma aggódott érted, szóval szerintem hatással vagy rá Jimin - lökött játékosan oldalba, mire zavartan pillantottam rá.

- Bárcsak így lenne.

- Ha felajánlotta, hogy legyen közöttetek barátság extrákkal, akkor ki kellene használnod. Mássz rá Jimin! Biztos vagyok benne, hogy nem tud majd ellen állni neked. - álltunk meg mindketten, hiszen időközben elérkeztünk a házamig.

- Én nem ilyen vagyok, de ezt tudod jól. Nem tudnék rányomulni vagy bármi.

- Ha azt szeretnéd, hogy ne dobjon félre, akkor muszáj lesz ezt tenned. - vágta zsebre kezeit.

- Nem tudom, hogy mi lenne jó.

- Mutasd meg, hogy ki az igazi Jimin - kacsintott egyet, mire hangosan felnevettem.

- Köszönöm - pillantottam rá, mire ő csak legyintett egyet.

- Alap. Mostantól elvárom, hogy mindenről beszámolj nekem!

- Rendben. Be fogok számolni mindenről! - ígértem meg neki, mire magabiztosan kihúzta magát.

- Azt hiszem a munkám itt véget ért! Hívd el sütizni valahova, úgysem kell tanulni holnapra! - adta a következő tanácsát, amit heves bólogatással díjaztam.

- Rendben - mosolyogtam.

- Hajrá - vigyorgott, majd egy intés kíséretében megindult, én pedig a házba siettem.