- Akkor egy visszavágó? - csapta össze tenyereit Jungkook, miután felfalta a pizza háromnegyedét.

- Most én leszek Jiminnel - karolt belém Mark, de Jungkook egy határozott mozdulattal maga mellé húzott és átölelt engem.

- Jimin velem lesz - mondta makacsul, mire elmosolyodtam.

- Az szép - dörmögött Mark, majd visszaállt Sungwoo mellé, aki szórakozva figyelte a szerencsétlenkedésünket.

- Na eldöntöttétek már, hogy ki kivel lesz? - sóhajtott egyet, majd kezébe vette a csocsólabdát.

- Jimin és én, te és Mark - mondta Jungkook határozottan és most ő helyezkedett el a kapuhoz.

- Mit nyer a győztes csapat? - kérdeztem, miután én is beálltam a helyemre.

- Mit nyerjen?

- Három rekesz sör? - ajánlotta fel Sungwoo. - Van a raktárban, szóval a nyertes csapat, akár a meccs után el is fogyaszthassa.

- Be akarsz rúgni? - szólalt meg Mark, mire Jungkook felhorkantott.

- Mi fogunk nyerni, szóval akik ma be fognak rúgni, az Jimin és én leszünk - húzta féloldalas mosolyra a száját, mire nyeltem egy aprót és végignyaltam alsó ajkamon.

- Akkor hajrá - vigyorgott Sungwoo, majd begurította a labdát, a megfelelő lyukon.

Egyik felem nagyon szeretett volna nyerni, viszont másik felem kicsit félt attól, hogy ha ennyi sört nyerünk, abból semmi jó nem következhet. Múltkor is eléggé rendesen rámásztam Jungkookra úgy, hogy utána a felére már nem is emlékeztem. De ahogy a mellettem lévőre pillantottam, szinte éreztem, hogy mennyire nyerni szeretne, ezért eltökéltem magam, hogy mindent bele fogok adni a játékba.

- Baszki már. Soha többet nem leszek veled egy csapatban Mark. - rúgott bele Sungwoo a kanapé szélébe, miután tíz hétre győztünk Jungkookkal.

Egy hatalmas sikítással ugrottam a csapattársam nyakába, aki nem számított cselekedetemre, ezért hátrált pár lépést, amíg vissza tudta szerezni az egyensúlyát. Mélyen szemeimbe nézett, majd egy aprót kacsintott, de tényleg csak akkorát, hogy csak én lássam.

- Hol is van a nyereményünk? - húzta ki magát Jungkook, majd a veszekedő pároshoz lépett, akik éppen a másik hibáit sorolták fel.

- Mindjárt hozom - morgott Sungwoo, majd karba tett kezekkel indult meg a konyha felé.

- Hogy is mondtad, inni szeretnél? - cukkolta Jungkook Markot, mire a fiú csak egy gyilkos pillantást szórt a csapattársam felé.

- Úgy is kapni fogsz belőle, szóval ne akadj ki - mosolyogtam rá, mire biccentett egyet felém, egy kacsintás kíséretében.

Ekkor jelent meg Sungwoo, aki kicsit viccesen nézett ki ennyi sörrel a kezében. Azonnal lefényképeztem, majd egy mosoly kíséretében ültem le a kanapéra, ahol már Jungkook is ült.

- Na, mosolyogjatok - vette elő a telefonját Mark, majd mutatta, hogy csússzak közelebb a mellettem ülőhöz.

- Ez lesz az első közös képünk, szóval szexi legyél - suttogta Jungkook, mire éreztem, hogy arcom elvörösödik.

Átkarolta a derekam, én pedig zavartan tettem combjaimra a kezeimet, mert nem igazán tudtam mit kezdeni velük. Miután elkészült a kép, amit inkább nem mertem megnézni, úgy döntöttünk, hogy kezdésnek elég lesz mindenkinek egy doboz sör.

- Szívesen, hogy ti is ihattok - biccentett Markék felé, akik velünk szemben ültek a földön.

- Köszönjük Jungkook, hogy ilyen jó barát vagy és adtál nekünk a sörödből, ami igazából az enyém és, ha apa észreveszi, hogy eltűnt, akkor meghalok - forgatott szemet Sungwoo, majd beleivott italába.

- Majd megvédelek - húzott közelebb magához Jungkook, így már teljesen neki voltam préselődve.

- Nem elég nagy az a kanapé? - ráncolta össze szemöldökeit Mark, ahogy észrevette, hogy milyen közel ülünk egymáshoz.

- Így jobb - vont vállat a mellettem ülő, majd egy huzamra megitta a sörét.

- Hát persze - sóhajtott fel Sungwoo, mire egy fintor kíséretében én is megittam a nekem szánt italt.

Szerintem túl keserű a sör. Valahogy jobban ízlik a bor vagy a soju. Persze ez emberfüggő, de nem hiszem, hogy olyan sokat fogok inni az este során. Legalább lesz valaki, aki józan marad.

**

- De rég ittam már ennyit - szólalt meg Jungkook nehezen forgó nyelvvel.

- Miért forog ez a kurva szoba? - dőlt el a padlón Mark.

- Már megint hugyoznom kell, nem hiszem el - zsörtölődött Sungwoo, majd feltápászkodott a földről és a mosdó felé vette az irányt, persze mindenbe kapaszkodnia kellett.

- Nagyon melegem van - sóhajtoztam nagyokat, ugyanis nem csak szédültem, hanem melegem is volt.

- Ennyi piát, hogy ihattunk meg? - motyogta Mark, aki továbbra is feküdt.

- Nem tudom, de nem merek felkelni innen - döntötte fejét az én vállamra. - Ma is nálam alszol? - pillantott fel rám.

- Aludjak? - haraptam be alsó ajkam, mire odaemelte a kezét és végigsimított rajta.

- Jó lenne - vett egy mély levegőt, majd elhajolt tőlem és fejet hátradöntötte a kanapén.

- Írok anyának egy üzenetet - kezdtem kutatni a telefonom után, de sehol sem találtam.

A keresést megnehezítette, hogy mindenből kettőt láttam és, hogy Jungkook lábait átdobta az enyémeken. Kezdtem idegesen lenni, de ekkor pillantottam meg, hogy a keresett eszköz mindvégig az asztalon volt, az orrom előtt. Saját magamon kezdtem el nevetni, hogy hogyan lehetek ilyen gyökér.

Én: Jungooknál alszok, nevárjatok!

Anya: Ok

Miután megkaptam a választ, a telómat ismét az asztalra tettem, majd én is elhelyezkedtem a kanapén. Jungkookhoz bújtam és kicsit sem érdekelt, hogy Sungwoo és Mark megláthat. Minél közelebb akartam érezni magamhoz, ezért tettem is érte és a lehető legközelebb csúsztam hozzá.

- Mark meghalt? - röhögött Sungwoo, ahogy visszajött, de amint meglátott minket, kikerekedett szemekkel bámult ránk. - Hát ti? - pislogott nagyokat.

- Hát mi? - válaszolta Jungkook úgy, hogy rá sem nézett, csak a plafont tanulmányozta.

- Ahh, lényegtelen - terült el a földön Mark mellett.

- Szerintem mi lépünk. Jiminnek haza kell mennie. - kelt fel a kanapéról Jungkook, majd kezemet megragadva segített fel engem is onnan.

- Rendben. Kitaláltok, nem? - válaszolta a házigazda, de meg sem mozdult a földön.

Ha nem szólalt volna meg, akkor lehet, hogy azt hiszem, hogy már nem is él. Mark szerintem már el is aludt, mert egy jó ideje ugyanabban a pózban feküdt, csukott szemekkel. Jungkook kezébe vett két sörös dobozt és az ajtó felé indult. Nagyokat pislogva és hunyorítva követtem őt, hogy nehogy nekimenjek valaminek.

- Köszönjük a meghívást, meg minden - rángatta magára a kabátját, majd rám is segített felhúzni.

- Alap tesó. Majd beszélünk. - válaszolta Sungwoo.

Jungkook megragadta a kezem és összekulcsolta az ujjainkat, amit mosolyogva figyeltem. Fogalmam sem volt, hogy hogyan jutunk el hozzá, de jelen pillanatban nem érdekelt és ahogy láttam, őt sem izgatta. Miután kiértünk az utcára megtorpant és szembefordult velem.

- Te tudod, hogy merre kellene menni? - pislogott nagyokat.

- Arra - mutattam a jobbra. - Vagy várj, lehet a másik irányba. - kapkodtam össze vissza a fejem.

- Menjünk arra - mutatott egyenesen, majd határozott léptekkel megindult, de hamar rájött, hogy nem igazán mennek neki és nekem sem a gyors lépések. - El is felejtettem, hogy milyen jó érzés részegnek lenni. - mondta izgatottan, mire felkuncogtam.

Olyan volt, akárcsak egy kisgyerek, aki most megy először vidámparkba. Nem szóltam semmit, csak szorosan belé kapaszkodtam, nehogy elessek. Szinte fel sem fogtam, hogy hol vagyunk pontosan, szerintem a mellettem sétálóval is ez volt. Egy dolgot tudtam. Ez az este biztos emlékezetes lesz.