szemszög: Jungkook
terjedelem: ~1700 szó
figyelmeztetés: enyhe szexuális tartalom
dátum: 2020.01.30.

- Alszol? – suttogom alig hallhatóan, miután Jimin már jóideje nem forgolódik.

- Nem – suttog vissza, mintha csendben kéne lennünk így is, hogy egyikünk se alszik épp.

Még jó, hogy nem próbáltam közelebb mászni hozzá... pedig csak egy megérzés volt, hogy még ébren van.

- Fázol? – kérdezem a kintről beszűrődő gyenge fényben hátát nézve– Ha segíthetek valamiben, hogy jobban aludj, csak szólj!

Mondjuk, ha jobban aludnál üres tárral, én készséggel állok rendelkezésedre, kicsi Jiminie.

- Inkább csak az a baj, hogy idegen helyen alszom – motyogja nekem háttal fekve – De lehet, hogy felveszek egy pulcsit, mert tényleg nincs meleg.

Azzal ki is mászik az ágyból, pedig csak egy csettintésébe került volna és máris felmelegítem. Én lehetnék a privát kis dzsinnje, ha hagyná.

Miután felveszi a pulóvert, iszik egy kortyot a poharából és visszafekszik az ágyba, de annyira a szélére, mintha célja lenne megint leesni. Pedig most még csak nem is vagyok meztelen.

- Nem kell ennyire összehúznod magad – mondom igyekezve gyengéd hangsúlyt megütni, de elég rossz a kedvem, amiért így menekül Jungkook bácsi elől – Én nem bántalak, mint a többiek.

- Tudom – válaszol halkan – Csak nem akarok útban lenni.

- Egyáltalán nem vagy útban. Örülök, hogy itt vagy és szeretném, ha kényelmesen éreznéd magad.

- ...köszönöm – mondja végül, majd pár centivel beljebb kúszik, ami nem tűnik nagy változásnak, de nekem így is biztató jel – Nagyon rendes vagy velem.

Elgondolkodom, hogy holnapra magamat is kiírhatnám, aztán elbeszélgetnék vele arról is, hogy kik bántották őt, de végül elvetem az ötletet. Azt talán még szívesen nézte, ahogy kicsit megverem az egyiket, de ha többen vannak és mind eltűnik, gyanakodni fog rám... a holttestre adott reakciójából kiindulva pedig valószínűleg nem örülne, ha tudná: megöltem őket. Így legjobb lesz, ha holnap bemegyek órákra és megtudom valakitől, hogy kik szokták bántani Jimint, aztán sutyiba elintézem őket. Kicsit nehezebb lehet most, hogy van szobatársam, mert ha éjszaka kimegyek, az gyanús lesz... de hát legalább lesz egy kis kihívás. Úgyis túl könnyű ölni.

Órákig várom, hogy Jimin elaludjon és rámászhassak, de sajnos képtelen rá. Neki talán új hely, nekem viszont nem és holnap tanítás van, így végül kénytelen vagyok az elalvásra koncentrálni.

Pont, mielőtt elaludnék, mintha hallanék valamit, így lassan kinyitom szemeim. Jimin még mindig nekem háttal fekszik, azonban furán veszi a levegőt. Nem, mintha aludna, inkább mintha...

Nyögne??

Jimin alakja alig ugyan, de mozog a félhomályban, a hangja pedig... oh, istenem! Hogy tud valaki ennyire édesen nyögni?? Nem egy fiúval volt dolgom életem során, de ilyen angyali nyögéseket még soha nem hallottam. Izgató, de egyben aranyos is, valamint olyan... friss. Friss, mint egy szűz fiú felfedezetlen teste, ami csakis rám vár.

- Én segíthetek – ajánlom fel halkan suttogva, de ezt is meghallja és olyan hirtelen fordul felém, hogy nagyot roppan a nyaka:

- Jungkook??! Mióta vagy fent...?

- Mindig felül voltam – válaszolok Jimin ijedtsége miatt még magabiztosabban, majd vállánál fogva lenyomom a matracra, hogy a hátán feküdjön, így magasodom fölé – És most is felül leszek.

- Ju-Jungkook...-motyogja megilletődötten, mire elnyílt ajkára tapasztom az ujjam:

- Shh... nem kell semmit mondanod. Csak nyögj!

Feje mellett megtámaszkodom egyik kezemen, a másikkal pedig lenyúlok és ráfogok imént még általa verdesett farkára. Jimin jólesőn felsóhajt, ezzel egyidőben pedig a mellkasa is megemelkedik, mintha domborítani akarna nekem. Szemei becsukódnak, ahogy mozgatni kezdem kezemet hosszán, mely már olyan kemény, mint a beton. Érzem, ahogy megfeszül teste, a kezei pedig simogatni kezdik meztelen felsőtestem. Kissé csodálkozom, mert úgy emlékeztem, ruhában aludtam el, de mivel ő is meztelen alattam, cseppet sem bánom a dolgot. Nyilván bekapcsolt a fűtés éjjel, így félálomban nekivetkőztünk.

Kis ideig csak nézem Jimin élvezkedő arcát, annyira gyönyörű. A szemöldöke összeszalad, szemei szorosan összezárva, ajkai pedig elnyílnak, hogy szófogadóan kiengedjék az édes, ámde meglehetősen erotikus nyögéseket. Aztán kicsit erősebben rántok rá ékességére, amitől egész testében megremeg és egy hangosabb nyögés kiadása után megnyalja telt ajkait. Ennyi kellett; nem bírom tovább. Ráhajolok nyakára és mohón csókolgatni kezdem pihe-puha bőrét, amitől még kéjesebben nyögdécsel, a farka meg örömtáncot jár a markomban. Lábaink összeérnek, az övéi folyamatosan mozognak, ahogy egyre jobban ficánkol a kis édes alattam.

- A mai lesz életed legszebb éjszakája – súgom a fülébe, majd mélyen beszippantom illatát, ő pedig vágyakozva sóhajtozik. Ez... tökéletes. Csak bírjam ki ép ésszel!

Csókokkal hintem be puha bőrét, a nyakán kissé megszívogatva azt, amitől egy oktávval feljebb ugrik a hangja. Beleszédülök a vágyba, ami kezd a farkam felé terjedni testemben. Jimin egyértelműen élvezi, amit csinálok vele, azonban valamiért mégse tudok táplálkozni belőle, ami fura. Talán majd kicsit később.

Lenyelem felesleges nyálam, ahogy elkezdek lejjebb haladni eme törékeny testen. A bőre puha és illatos, az érzékei pedig kiéleződtek. Minden aprócska csókomra örömteli sóhajok és nyögések szolgálnak válaszul, a mocorgása pedig kezdi teljesen megbabonázni a pöcsöm.

Ah, ez a kecses nyak, ez a nemes kulcscsont, ezek a hegyes mellbimbók... és ahogy domborít nekem, teljesen kitárulkozva előttem! Imádom...

- Tegyél velem azt, amit csak akarsz! – súgja Jimin kiéhezve – Éhes vagyok, Jungkook... etess meg!

Több se kell nekem az ösztönző szavak hallatán. Szegény fiú egész eddig éhezett, pedig a kulcs itt rejlik a faszomban. Máris megadom neki, amire szüksége van!

Perverzen végignyalok az alattam fekvő megfeszült hasán, amitől megráng a farka a kezemben. A szégyenlős kicsi Jimin odavan... elment nyaralni, amíg Jungkook bácsi táncolni hívja a felnőtt Jimint. Mindenki kifordul önmagából, ha a végletekig fel van izgulva, az én partnerem azonban még éhes is, mivel sose látott szexuális vágyat és élvezetet testközelből. Na, majd én most mutatok neki!

Ismét túl sok nyál termelődik a számban, azonban most kifolyatom Jimin kemény farkára ahelyett, hogy lenyelném. A nedvességtől újfent megremeg és még jobban felhergelődik a kis édes. Lábait kissé felhúzza és térdeivel szorítja finoman fejemet, majd a kezeivel beletúr hajamba, mintha mindenáron ágyékánál akarna tartani. Tudja, hogy már nem sokáig lesz ártatlan...

Péniszéről még a sejtelmes félhomályban is megmondom, hogy gyönyörű. Nem kicsi, de az enyémnél kisebb, ami persze sose baj. Mosolyogva nyomok egy csókot a makkjára, amitől görcsösen megrándul egész testében, majd végignyalok hosszán, amit már képtelen hang nélkül tűrni. A kis édes felvinnyog, miközben a tövénél kezdve oldalról rácuppanva végighúzom ajkaim egész a csúcsáig. Sürgetve lenyomja a fejem, bele a farkába, én pedig érzem, hogy remeg a keze is, fasza is, így engedem neki. Csaknem teljes hosszát elnyelem, a kicsi Jimin pedig olyat ráng a számban, hogy félő: kilyukasztja a szájüregem és kikandikál oldalt.

Lassan mozgatni kezdem fejem, áldozatom pedig kétségbeesetten nyög, ahogy egyre sürgetőbb lesz neki a kielégülés. Össze-vissza mocorog, így felnyúlok egyik kezemmel és lenyomom a mellkasát, mintegy kényszerítve, hogy maradjon veszteg, amit nehezen visel. Fejét hol felemeli, hogy lenézzen rám, hol hátraveti az élvezettől, melyben nyelvcsapásaimmal részesítem. Hirtelen erősen megszívogatom kis csúcsát, beszopikálva azt, amitől egy hangos nyögés kíséretében elcsöppen, bele a számba. Elégedetten nyugtázom, hogy imádja, amit művelek vele, miközben hagyom a vágycseppeknek, hogy leszánkózzanak torkomon. Vérszemet kapok sűrű vágynedvétől, így álló farokkal, perverzen nyalakodok tovább, ő meg kínlódva karmolja a vállam és bele-beletép hajamba, miközben kéjes nyögései közt egyre kisebb szüneteket tart. Szegény már zihál, a mellkasa nedves az izzadtságtól és olyan hevesen emelkedik és süllyed, hogy tudom: nem sok lehet hátra neki.

Az én farkam is nehezen bírja, mégis egy kis időre inkább elhalasztom az én örömöm, mert előbb látni szeretném, ahogy Jimin remegve elélvez alattam. Már nincs annyi idő, hogy kitágítsam; ez a fasz perceken belül belelövell a szájüregembe.

Ekkor tövig leengedem a farkát ellazított torkomban, mire hirtelen felvisít és csapkodni kezdi a matracot kínjában. Szeme kikerekedik, majd háta ívbe feszül, a hangja pedig egyre kétségbeesettebbé válik, ahogy farka garatomat verdesi. Hirtelen megráng csúszós pénisze a számban, aztán nemes egyszerűséggel robban a gecigránát, de olyan erővel, mintha tényleg bomba robbanna a számban, így hátrahőkölök és az egész arcomat beteríti a folyam...

Kipattan a szemem a fura hangtól, illetve az arcomat ért nedvességtől és meglátom Jimint, ahogy az oldalán fekve szemezik velem a napfény által megvilágított szobában. Hirtelen semmit sem értek, hiszen túl világos van hirtelen, a ruháink is rajtunk vannak, valamint egymással szemben fekszünk, az oldalunkon, holott az én fejem az imént még délen járt.

- Bo-bocsáss meg... - makogja zavartan, kissé vörös fejjel, amit hirtelen szintén nem tudok hova tenni.

Már majdnem kinyögöm, hogy bármikor ráélvezhet az arcomra, amikor leesik, hogy mit hallottam. Tüsszentést...

A fejem pedig idefent volt, nem odalent...

Ezek szerint ez itt az arcomon nem geci, hanem takony.

Takony.

Takony, geci.

- Semmi baj – törlöm le Jimin orrváladékát a pofámról, de beszéd közben véletlen lenyalom az ajkamról a takonycseppeket. Nem éppen így képzeltem el a belőle történő táplálkozást...

- Té-tényleg nagyon sajnálom – dadog szégyenkezve és bűnbánóan – Álmomban átfordulhattam a másik oldalamra és még nem voltam teljesen ébren, amikor tüsszentenem kellett...

- Jimin, tényleg nincs semmi baj – ismétlem el, miközben igyekszem kitalálni, mennyire állhat a faszom a takaró alatt – Én kúsztam túl közel álmomban. Kell egy kis idő, míg megszokom, hogy a saját térfelemen maradjak.

- Mindkettő a tied – süti le szemét, aztán hirtelen megint eltüsszenti magát, de ezúttal a tenyerébe kerül a cucli, nem az arcomra.

- Nem, Jimin – tagadom annak ellenére, hogy ha mindkettő az enyém lenne, szabadon rámászhatnék a valóságban is – Ez kettőnk szobája. Ugyanúgy a tied, mint az enyém.

Erre csak hümmög valamit, de orcája pirossága nem múlik. Törékeny teste megremeg, mintha kirázná a hideg, így ösztönösen homlokára teszem a kezem.

Csodálkozva elnyitja ajkait, csillogó szemeit pedig tekintetembe fúrja, így a kellemetlenségek ellenére örülök, hogy mellette ébredhettem. Egy pillanatra megnémulok, de aztán sikerül kinyögnöm, amit mondani akartam:

- Szerintem neked lázad van...

- Ohh – nyögi csodálkozva.

Rögtön bűntudatom támad, amiért tegnap a farkammal olyan hirtelen bekergettem a fürdőbe, hogy ruhát se tudott bevinni magának és miattam megfázott vizesen álldogálva. Micsoda egy faszfej vagyok!

- Ne haragudj a tegnapiért! – kérek bocsánatot, miközben leveszem a kezem forró homlokáról, ahová felszaladnak szemöldökei:

- Mármint...?

- Hogy miattam jöttél zavarba annyira, hogy elfelejtettél bevinni ruhát a fürdőbe – magyarázom bűnbánóan – Az én hibám, hogy megfáztál.

- Jungkook, szinte mindig meg vagyok fázva és nagyon könnyen belázasodom – süti le a szemét szomorkás arckifejezéssel – Az éhezés miatt sokat betegeskedem.

Erre nem tudok mit mondani. Először meg kell szereznem magamnak, csak azután fejthetem ki, hogy szerintem melyik érzelem kell neki... különben még képes lenne a nőjénél keresni a tápanyagforrást helyettem. Muszáj a csaj helyébe lépnem, de nagyon gyorsan, mert Jiminnek láthatóan már nincs túl sok ideje, mielőtt kórházba kerülne.

Ám előbb le kell nyugtatom a farkamat, hogy egyáltalán kimászhassak a takaró alól.

Köszönöm, hogy elolvastad!♥️ Elnézést, ha van hiba, kissé dekoncentrált vagyok.