szemszög: Jungkook
terjedelem: ~1500 szó
dátum: 2020.01.22.

- Hova megyünk?? - kérdezi kis csomagom aggódva, vagy inkább idegbetegen, nem tudom.

- Fogalmam sincs - füllentem kényszerítve izmaimat, hogy engedelmeskedjenek, nehogy utolérjen a vaddisznó - Keresünk valami búvóhelyet.

Kész kínzás cipekedve futni egy malac elől, de kétségkívül megszépíti a tevékenységet kedves kis csomagom mivolta. Rossznak érzem magam, amiért ezt kívánom, de ha Jimin lába megsérült és túléljük az állattámadást, a karjaimban vihetem vissza őt a suliba...

De most inkább a lányokkal törődjünk, akik az odúmban vannak elkaparva nem túl mélyen, mivel ha alacsony a belmagasság, nehéz ásóval ásni.

A fa tövébe érve a kis résen elkezdem befelé nyomni Jimint, természetesen a kapkodásban a fenekénél tolva, ő meg kínlódva igyekszik bemászni minél gyorsabban.

- Siess, mindjárt itt van! - szólok rá erőteljesen megnyomva a seggét, a helyzet komolysága ellenére elvigyorodva, amiért máris megfoghattam. Kemény és formás...hmm.

- Jungkook! - kiabál ki a fa gyökerei által alkotott odúból karomat megragadva, hogy segítsen behúzni, mire én is gyorsan bemászom utána és imádkozom, hogy ne próbáljon betörni a kis résen a disznó, Jimin meg ne találja meg a csajokat alattunk.

Ez így elég furán hangzott a fejemben...

Ajkamra teszem mutatóujjam, hogy jelezzem excsomagomnak: halkan legyen. A vaddisznó odaér, ahol bemásztunk és szaglászni kezd, ami elég undorítóan hangzik. Elgondolkodom, hogy átöleljem-e Jimint arra hivatkozva, hogy csak meg akartam nyugtatni, de inkább nem kockáztatom meg, hogy elijesztem magamtól, így mozdulatlan maradok.

Erre megérzem, hogy ő araszol hozzám közelebb, még bele is kapaszkodik a karomba és szó szerint egész testében remeg. Először lefagyok, amiért hozzámért, aztán magamban ujjongani kezdek. Köszi, Röfi!

Kis idő után távozni látszik a kolbásztöltelék, úgyhogy fellélegzünk. Mármint Jimin fellélegzik, mivel én közel sem féltem annyira, mint ő.

- Elment, ugye? - kérdezi suttogva, mire előrébb hajolok, hogy kikémleljek, ő meg elengedi a kezem. Azonban mielőtt kinézhetnék, rémülten felkiált, majd dadogni kezd - Úristen! M-mi... mi a...

Összeszorítom a szemem, mielőtt rendezném vonásaim és megfordulnék. Rossz helyre nyúlt... és megtalálta.

- Mi az? - kérdezem gyanútlannak tettetve magam, mire teljesen bepánikolva, könnyes szemekkel mutat remegő kezével a földből kilógó ujjakra. Francba... ez a múltkori kolonc picsa keze. Nem ástam elég mélyre.

- A-az e-egy... egy... egy hulla! - sipítja kétségbeesetten, én meg majdnem megforgatom a szemem, de még idejében sikerül leállítanom magam és inkább döbbenetet színlelnem. Szerencsére félhomály van, így nem látja túl jól arcom minden kis rezdülését.

- Te jó ég... - nyögöm „megrökönyödve", ő meg végre visszanéz a hulla kezére és nem engem bámul a rémült fejével - Ez... ez borzalmas!

- Va-valaki megölte és elásta ide! - vált suttogásra, majd ijedten összerezzen és jobbra-balra nézeget, mintha akár itt is lehetne a gyilkosa... haha - Lehet, hogy még a közelben van... v-vagy most is minket figyel!

- El kell tűnnünk innen - jelentem ki egy kis ijedtséget csempészve hangomba, mire komoly fejjel bólint és elkezd kifelé mászni, de megállítom - Előbb kinézek, hogy elment-e már a koca.

- D-de nem maradhatok itt a hullával! - dadogja idegesen, majd visszanéz a földből kilógó ujjakra és ijedten összehúzza magát.

- Vagy a hulla, ami nem bánthat, vagy a vaddisznó, ami igen - vázolom fel lehetőségeit, mire elhalkul, így végre előremászhatok egy kicsit és kikémlelhetek.

Óvatosan kimászok a rejtekhelyről, mire Jimin nyivákolni kezd a hulla miatt, ami nem igazán tetszik. Úgy is mondhatnám, hogy kiábrándító.

- Ne hagyj itt vele! - nyávogja odabentről ijedten, miközben én szétnézek és megbizonyosodom afelől, hogy Malacka már messze jár.

- Jól van, jöhetsz! - nyújtom neki a kezem, mire azonnal megragadja azt és esetlenül, kapkodva próbál kimászni, így végül én húzom ki - Lábra tudsz állni?

- Nem tudom... - mondja elég sápadtan és izzadtan ülve a földön és látszik rajta, hogy megviselte a hulla látványa. Kicsit olyan, mintha sokkolta volna a dolog. Nem is értem.

- Jól vagy, Jimin? - kérdezem leguggolva mellé, mire csak csukott szemmel liheg, majd lassan bólint egyet, de nem úgy néz ki, mintha rendben lenne. - Gyere, próbálj meg felállni!

Megragadom vékony derekánál fogva és felemelem, de mikor megpróbálom elengedni, összecsuklik.

- Nem fog menni... - nyöszörög magatehetetlenül - Nagyon fáj a lábam... és...

- Azt hiszem, sokkos állapotban vagy - vakarom meg fejem, mintha a megoldáson tűnődnék - Muszáj lesz karban visszavinnem a suliig.

Jaj-jaj! Kénytelen leszek fogdosni Jimin... a francba! Hehe.

- J-jó - dadogja kifulladva és kicsit mintha nem tudna magáról szegény. Talán most kéne letaperálnom a hátsóját, amíg nincs egészen magánál...

- De előbb megnézem a lábad - ajánlom fel és már nyúlok is a sérült végtagért, de ijedten elhúzza azt:

- Nem kell! Menjünk!

Csodálkozom a hirtelen jött hevességen, vagy inkább a pánikon a szemében, de inkább nem firtatom. Talán csak extra szőrös a lába.

Amikor felemelem menyasszony-pózban és lenézek csodálkozó arcára, hogy kigyönyörködhessem magam, kegyetlenül megfoszt engem a látványtól és eltakarja a pofiját.

- Nem lehetne inkább... hogy a hátadon viszel? - kérdezi szégyenlősen és mivel kicsi kezei nem tudják mindenhol eltakarni, feltűnik, hogy mintha egy pöttyet elpirult volna. Vajon ilyen szégyenlős, vagy... könnyebb lesz meleggé varázsolnom, mint hittem?

- Hát jó - mondom a földre engedve, majd felkapom a hátamra, ő pedig óvatosan ráteszi kicsi kezeit vállamra, amitől olyan fura, de kellemes érzésem lesz. Kezdi jóvá tenni a hullaiszonya miatti rossz pontokat.

Kis ideig szótlanul megyünk, aztán megérzem, hogy a feje nekem dől, amit először élvezek, de aztán megijedek, hogy el ne veszítse az eszméletét a sokkhatás miatt, így igyekszem szóval tartani:

- Na és mióta van barátnőd?

- Ömm... - motyogja zavartan, majd felemeli a fejét - Pár hónapja, mikor idekerültem... azt hiszem, egy hét telhetett el, aztán szerelmet vallott nekem DonaTaea.

- Értem - nyögöm ki a nagyon értelmes választ, mert bár ezernyi kérdést tennék fel neki, valószínűleg furcsa lenne, hogy az után érdeklődöm, hogy lefeküdtek-e már.

- És neked van valakid? - kérdezi halk hangján, mire azonnal válaszolok:

- Nem, nincs. Ami amúgy az esetemben nem túl szerencsés...

- Miért?

Elgondolkodom, hogy elmondjam-e neki most, de végülis miért ne? Sokkal rosszabbak is vannak itt nálam...

- Mert én mások örömét eszem... mármint a szexuális örömöt, ha így érted.

- Oh... - nyögi ki eléggé megdöbbenve, ha jól hallom. Nos, Jiminie, ha szeretnéd viszonozni a szívességet, amiért elcipellek a suliig, akár meg is etethetnél...

- Ja. Ez jutott nekem - mondom úgy, mintha nagy szívás lenne; bár néha tényleg kissé körülményes beszerezni.

- Akkor... ezek szerint neked nemrég volt valakid, mert nem vagy legyengülve - mondja úgy, mintha csoda lenne, hogy nem vagyok már szűz. Elégedetten elvigyorodom a zavara miatt, mivel most már tuti, hogy ő viszont ártatlan... tehát az a nőszemély se nyúlt hozzá.

- Hát, igazából néhány havonta ráveszem magam, hogy találjak egy partnert, mert nem akarok elpatkolni - folytatom a mesélést, ami részben igaz - De még nem találtam meg a lelkitársam.

- ...és milyen lányt keresel? - kérdezi jókora szünet után, de elég fura hangon, amit nem tudok hová tenni. Kicsit olyan, mintha kényszerítené magát, hogy kiejtse a szavakat... ami több dolgot is jelenthet, de én abban reménykedem, hogy kezdek bejönni neki.

Elmondjam neki és próbáljam meg elcsábítani vagy maradjak a tervnél??

- ...Jungkook? - szólít meg, miután nem mondok semmit, én meg úgy döntök, inkább kitérő választ adok:

- Ja, bocsánat, csak elgondolkodtam. Most nem akarok erről beszélni, ha nem baj, mert érzékeny téma. Tudod, elég magányos vagyok.

- Oh, oké - motyogja - Megértem.

- Próbáljuk meg kitalálni, hogy neked milyen táplálékra lehet szükséged - vetem fel az ötletet - A családban milyen érzelmeket esznek?

- Hát... anyám odaadást, apám elégedettséget, az öcsém örömöt...

- Oh, akkor ő aztán nem lóg ki a társadalomból - mondom arra célozva, hogy a legtöbben örömet esznek.

- Hát ő tényleg nem - mondja kissé szomorkásan - Irigylem is érte. Sose kellett éheznie és sose közösítették ki... én meg itt rohadok ebben az intézetben csupa kegyetlen alakkal.

- Jah - nevetek fel ironikusan, amit félreért és sietve magyarázkodni kezd:

- Mármint nem rád gondoltam! Bocsánat, tényleg nem úgy...

- Nyugi, tudom - nyugtatom meg, noha én is megérdemlem a „kegyetlen" jelzőt, ha úgy vesszük - Na és a nagyszüleid mit esznek?

- Apám anyja gyengédséget, az apja együttérzést... az anyai nagymamám nagylelkűséget, a nagyapám meg önfeláldozást. Csupa csodás érzés, ezért is lógok ki ennyire.

- Hmm... - hümmögök elgondolkodva, miközben megpróbálok egy ezekhez hasonló érzésre gondolni, ami viszont jóval ritkább, mint az elhangzottak - Na és unokatestvérek? Nagybácsik, nagynénik?

- Két nagybácsim van, az egyik önzetlenséget eszik, a másik meg...- kezdi kissé habozva, majd nagyot nyel és folytatja- ... szerelmet.

Gyengédség, szerelem, elégedettség... vagy inkább kielégültség? Nem minden esetben lesz hasonló a táplálékforrás a család többi tagjáéhoz, de ha Jimin mégis örököt ebből valamit... Lehetséges, hogy a különböző családi háttér ellenére ugyanaz az érzés jutott neki, mint ami engem is eltelít? Csak ő még szűz, így nem volt alkalma enni...

- Ez érdekes - mondom inkább nem részletezve, hogy mit sakkoztam ki ebből, mivel nem szeretném, ha a barátnőjével kísérletezgetne, amíg nem sikerül elcsábítanom - Na és ezekre az érzésekre nem reagált a tested soha? Gondolom, voltak már szerelmes emberek a környezetedben...

- Soha semmilyen jelet nem kaptam a testemtől semmiféle érzelemre - sóhajt gondterhelten - Ezek közül mindegyikkel találkoztam személyesen is.

- Valami ezekhez hasonló érzés lesz, csak ritkább - mondom ki a nyilvánvalót, közben kissé elbizonytalanodom, hogy vajon helyes következtetésre jutottam-e. Én anno kissrác koromban, mikor még nem tudtam, mit kell fogyasztanom, véletlenül belenéztem egy pornójelenetbe és azonnal jött a felismerés, hogy ez kéne nekem, csak élőben...

Vajon lehetséges, hogy Jimin még egyszer se nézett pornót?

Szívesen megkérdezném tőle, de még véletlenül se akarom ebbe az irányba terelni. Nem, amíg nem szerzem meg magamnak. Mert akármilyen nagy önzőség is, inkább látnám őt holtan, mint valaki más karjaiban.

Köszönöm, hogy elolvastad!💙