szemszög: Jungkook
terjedelem: ~5200 szó
figyelmeztetés: kiskorúaknak bizonyos okokból kifolyólag nem ajánlott
dátum: 2020.05.07.

- Te meg... mit akarsz? - kérdezi döbbenten. Nem tűnik túl boldognak, amiért beszélhet velem ennyi idő után.

- Gondoltam, válthatnánk pár szót most, hogy végeztünk... Mármint csak tudni szerettem volna, mit fogsz csinálni így, suli után – szerencsétlenkedek abban reménykedve, hogy velem jön, ha nincs hova mennie.

- Mondtam, hogy kerülj el engem! – mondja kissé kiakadva, amit nem tudok hova tenni. Talán mégis van hová mennie?

Ezt benéztem.

- Gondoltam, ha esetleg nem tudsz hazamenni, én tudnék segíteni neked... - magyarázkodom zavartan, mire korábbi rosszulléte ellenére határozottan válaszol:

- Te? Te csak ne akarj segíteni nekem!

Azzal feláll és tovább is megy a város felé, én meg csak nézek utána, de azért még egy utolsó próbálkozást megejtek:

- Ha szükséged van bármire... csak keress meg!

Erre nem válaszol, én pedig össze vagyok zavarodva. Nem kellett volna ráharapnia, ha nincs hová mennie...? Ezek szerint mégis hazavárják a szülei.

Mindenesetre követem őt.

A városban szinte az összes üzletbe bemegy, de fogalmam sincs, miért, hiszen nem vesz semmit. Csak messziről figyelem, de mindössze annyi tűnik fel, hogy minden boltból pár perc múlva kijön.

Estig csinálja, amikoris bezárnak a boltok, így az értelmetlen „vásárlókörútnak" vége kell szakadnia. Követem egész egy parkig, ahol leül egy padra és a naplementét nézve mintha rázkódna a válla.

Sír??

Szívem szerint most rögtön odamennék hozzá, hogy megvigasztaljam, de tudom, hogy nem fogadná jól. Inkább várok sötétedésig, amikor már kénytelen lesz belátni, hogy nem biztonságos idekint és velem kell jönnie, hogy fedél legyen a feje felett.

Végiggondolva lassan leesik, hogy talán munkát keresett a boltokban, de egyikben sem adtak neki. Isten áldja ezeket a rohadékokat! Így Jiminie-nek nincs munkája és nem tud hova menni, tehát egyetlen esélye, ha velem tart.

Ahogy a sötétedést várom, Jimin elfekszik a padon, mintha ott akarna éjszakázni. Egy ideig még várok, de mikor már elég késő van és minden kihaltnak tűnik, megközelítem alvó szerelmemet és óvatosan felemelem. Szegénykém meg sem mozdul, olyan mélyen alszik.

Ne félj, Jiminie, jó kezekben vagy.

~Jimin szemszöge~

Amikor kinyitom a szemem, döbbenten tapasztalom, hogy fogalmam sincs, hol vagyok, így azonnal felszalad a pulzusom és ijedten ülök fel az ágyban. Körülnézek a szobában, de egyszerűen képtelen vagyok felidézni, hogy miként kerülhettem ide. Végigjártam a boltokat munka után kutatva, aztán... elmentem a parkba és sírtam, amiért homeless lettem...

De hogy a francba kerültem ide??

Felállok, de rögtön meg is szédülök és konkrétan eltaknyolok, ami nagy puffanással jár a saját fájdalmas nyögésem hangján kívül. Annyira gyenge vagyok, hogy fel se tudok állni rögtön, csak a földön kuporgok, amikoris nyílik az ajtó és rémületemben ledermedek.

Jungkook az...

- Jól vagy?? – kérdezi aggódva, mire csak bámulok rá egy ideig. Mikor egyeztem én bele, hogy... hazavigyen, vagy mi??

- Mi folyik itt?! – kérdezem végül, miközben felnyalábol a földről és visszaültet az ágyra – Hol vagyok??

- Ez... Jeongja néni háza – mondja az igazgatóra utalva, mire elég megvetően nézek rá, hiszen ő volt az, aki belement, hogy Jungkook megdughasson – Ő a suli területén lakik most is, szóval neki jelenleg nincs szüksége erre a házikóra és megengedte, hogy itt lakjunk.

- De... én nem akarok... veled lakni – nyökögöm szerencsétlenül, hiszen ez egy sorozatgyilkos és nem biztonságos vele lennem. Azonban azt is tudom, hogy az odakint csövesként élni se lenne túl biztonságos...

- Jimin, kérlek... - fogja meg kezeim, mire én csak zavarodottan nézek rá – Ha nem tudsz hova menni, nem jobb itt, mint az utcán?

- Honnan veszed, hogy nem tudok hova menni? – kérdezem, mire lesüti a szemét – Te követtél engem??

- Én... csak aggódtam érted...

- Mióta követsz?? – kérdezem elég mérgesen. Lehet, hogy a korábbi paranoiám nem ok nélkül kínzott engem állandóan...?

- Csak azért követtelek, hogy tudjam: minden rendben van – magyarázkodik Jungkook, mire felvonom a szemöldököm.

- Na jó, én itt se vagyok – jelentem ki, majd elindulok kifelé a szobából. Jungkook jön utánam, miközben én a kiutat keresem és hamar meg is lelem, hiszen látszólag kicsi házról van szó.

Azonban amikor ki akarok lépni, az ajtó nem nyílik. Többször is lenyomom a kilincset, hátha csak beragadt, vagy valami, de nem. Tényleg nem nyílik...

- Te bezártál engem?? – kérdezem Jungkkok felé fordulva abszolút ledöbbenve.

- Muszáj volt, hogy itt maradj és ne essen bajod...

- Te... megőrültél – motyogom ledöbbenve, majd kinézek a berácsozott ablakon és kiabálni kezdek – SEGÍTSÉG!!

Odakint azonban csak fákat meg egy kisebb rétet látok, mintha valami erdőben lennénk, messze a városközponttól. Jungkook pedig megerősíti eme gondolatom:

- Senki nem hall, Jimin. Itt nincsenek szomszédok.

- Te beteg állat! – nézek rá dühösen – Azonnal engedj el!!

- Mégis hova mennél? – teszi fel az egymillió dolláros kérdést – A semmi közepén vagy. Amúgy se vár haza a családod.

- Vigyél vissza a városba! – utasítom megpróbálva figyelmen kívül hagyni a családomra tett megjegyzését, ő meg sóhajt egy aprót:

- Nem tehetem, mivel nincs hova menned és nem hagyom, hogy az utcákon élj.

- De... én nem akarok veled élni... - motyogom tehetetlenül, bár legbelül valami beteges öröm is munkálkodik bennem. Mi a francért örülök, hogy vele élhetek?? A francba is, ez egy sorozatgyilkos...

Ennyi idő alatt se sikerült meggyűlölnöm?

- Pedig velem fogsz – jelenti ki karba tett kézzel, mire csak bámulok rá. Meg se bírok szólalni, mivel annyi ellentétes érzelem munkálkodik bennem. A szívem izgatott és valahol örül a fejleményeknek, de az eszem azt súgja, nagyon nem kéne egy sorozatgyilkossal együtt élnem, mert veszélyes.

Azonban hamar kiderül, hogy nincs választásom.

xXx

Miután végzek a főzéssel és a takarítással, egy könyvet olvasok, amit Jungkook hozott nekem. Mindennap eljár dolgozni, de fogalmam sincs, hova. Már annyira nem is zavar, hiszen elég jó dolgom van itt. Bőven van kaja és sokkal jobb, mintha az utcán élnék... Igaz, a telefonomat nem kaptam meg, de mindig kapok könyveket, filmeket és videójátékokat, hogy ne unatkozzak, amíg nincs itthon. Sokáig tartott, de elfogadtam... hiszen még mindig rosszabb lenne, ha földönfutó lennék.

A házból esélyem sincs kijutni, de már nem is próbálok. Inkább a rácsozott ablak előtt ülök, hogy lássam, mikor jön haza Jungkook, mert már megint éhes vagyok. Igaz, hogy sokat erősödtem az utóbbi időben, mióta megengedtem neki dolgokat... de még így is olyan, mintha folyton éhes lennék. Olyan korán megy el! Mire felkelek, éhezem, ő pedig sehol. Egész nap egyedül vagyok az éhségemmel és este, mikor fáradtan hazaér, nem tudom több etetésre is rávenni, mert az első faszverés után leragad a szeme.

Ha belegondolok, hogy mennyit szenvedtem és mennyit betegeskedtem, mielőtt ismét elkezdtem enni belőle... most már őrültségnek tűnik. Soha nem bántott engem és igaz, hogy hazudott, de csak jót akart nekem. Nélküle sose tudtam volna meg, hogy milyen érzelmet kell ennem és éhen haltam volna.

Ráadásul nem élt vissza a helyzettel, hogy mindig „kéznél vagyok" itt neki, hanem türelmesen várt, amíg engedtem. Sose erőszakoskodott, de még csak nem is célzott szexuális tevékenységre. Csak türelmesen kivárta, míg megbocsájtottam és engedtem, hogy megetessen, amitől sokkal jobban lettem.

Viszont egész eddig csak játszadoztunk egymással, hiszen én nem engedtem többet. Ma azonban már nincs bennem harag iránta. Végre jól akarok lakni és ehhez csak egy módot ismerek... remélem, örülni fog neki, mert már most kemény a farkam, annyit fantáziálgattam róla.

Ha jobban belegondolok, ez lesz az első igazi alkalmunk, hiszen az előzőt nem akartam, csak rámerőltették. Most viszont nem lesz benne kényszer... Nem csak a táplálkozás miatt akarom, hanem mert beleszerettem Jungkookba. Talán már régebb óta szeretem, mint amit be mernék ismerni...

Miközben ezen gondolkodom, magamba tömök még egy szendvicset, hátha kicsit több hús lesz rajtam, mert még mindig elég sovány vagyok. Nyilván nem elég egy pár perces faszverés ahhoz, hogy rögtön megerősödjek. Azonban ha rendszeresen lefeküdnénk egymással és közben sokat ennék... talán pár hónapon belül elkezdhetnék edzeni is, amitől sokkal jobb kondiban lennék, mint most. Jungkooknak is biztosan tetszene, ha nem lennék ilyen csonti.

Mikor meglátom közeledő szerelmemet, majdnem félrenyelek. Végre...! El sem hiszem, hogy most megtörténik! Már ha akarja ő is és nem túl fáradt. Nem akarok nagyon rámászni...

Nyálcsorgatva bámulom őt az ablakból, miközben a szívem őrülten ver. Amikor megpillant, integet, így izgatottan visszaintek. Sajnálom, hogy az elején megpróbáltam elszökni, így nem meri nyitva hagyni az ajtót, mert most elé tudnék menni. Így viszont kénytelen vagyok várni.

Annyira izgatott vagyok...

Amikor végre belép az ajtón, gyakorlatilag a nyakába ugrok, ő pedig azonnal átölel olyan szorosan, hogy alig kapok levegőt. Imádom ezt az érzést.

- Jiminie! – szólít meg fejét belefúrva a hajamba – Hiányoztál.

- Te is nekem! – felelem őszintén, mivel alig tudtam az olvasásra koncentrálni, annyira vártam már, hogy hazajöjjön – Milyen volt a napod?

- Egész jó, de eléggé elfáradtam – válaszol, miközben leteszi az aktatáskát, én meg próbálok nem arra koncentrálni, mennyire jól áll neki a fehér ing és a nyakkendő – Na és neked?

- Kicsit unalmas – motyogom zavartan, miközben bezárja az ajtót és zsebre teszi a kulcsot – Vártam, hogy hazaérj.

Erre kissé fáradtan, de örömtelien elmosolyodik. Látom, hogy jól esik neki, hogy gondoltam rá a mai nap.

- Én pedig váram, hogy hazaérjek hozzád – mondja lágy mosollyal arcán. Annyival érettebbé tette a munka, hogy hiába vagyunk ugyanannyi idősek, kicsit úgy érzem, mintha öregebb lenne nálam. Szegény reggeltől estig dolgozik, így most már nem ártana neki egy kis pihi.

- Csináltam kaját, ha éhes vagy... - tördelem az ujjam lesütött szemmel, mert még mindig kicsit új nekem a főzés. Magamtól kezdtem el tanulgatni, de még nem vagyok profi... viszont nem sikerült rosszul a mai fogás. Moslékot nem raknék elé, ha már egész nap azért dolgozik, hogy megéljünk.

- Köszönöm, Jiminie, ez nagyon kedves tőled – mondja boldogan mosolyogva, én pedig kissé elpirulva nézek rá. Annyira helyes még ilyen fáradtan is...

Úgy sajnálom az elvesztegetett éveket! Igaz, hogy hazudott, de... túl sokáig féltem tőle. Már tudom, hogy sose tudna bántani.

- Se-semmiség – makogok lesütött szemmel, ő pedig ismét megölel, ami nagyon jól esik. Legszívesebben egész nap az erős karjaiban lennék.

Eszem egy pár falatot én is, miközben ő egész szép adagot felfal, gondolom, mert éhes volt már. Halk zene szól a háttérben, közben ő hümmög és a főztömet dicséri, én meg csak pironkodom. Túl kedves velem...

Minden szavától egyre pirosabb leszek, annyit bókol. Azonban a szavakon kívül sosem tesz semmit, amíg én nem lépek felé... gondolom, mert megerőszakoltak és nem akarja rámerőltetni magát. Csakis én kezdeményezhetek, ha akarok valamit, márpedig most nagyon akarok valamit.

Jungkook a szokásos módon elmegy fürdeni, én pedig kis idő után követem a fürdőhöz és bekopogok.

- Gyere! – szól ki csodálkozva, mire mély levegőt veszek és besomfordálok. Ártatlanul pislogok a habos vízben elterülő férfira, majd lesütöm a szemem, mintha így akarnám tudatni vele, hogy miért is vagyok itt. Nem akarom kimondani, hogy mit akarok, de fogalmam sincs, hogyan kell csábítani.

- Meg...megmasszírozhatlak? – kérdezem a kezemet tördelve, mire csodálkozva, de jókedvűen válaszol:

- Persze... köszi, Chim!

Nagy levegőt veszek és mögé lépkedem, hogy elkezdjem nyomkodni a vállát, ami nedves a víztől és olyan izmos, hogy hallhatóvá válik a légzésem az izgalmam miatt. Csak nyomkodom a vállát, miközben azon gondolkodom, mit is kéne mondjak, azonban ő megelőz egy szexi nyögéssel, amitől leesik a nemlétező parókám. Ha tovább nyög itt nekem, nemsokára látszódni fog a merevedésem...

Próbálom egyenletesen venni a levegőt, de csak annyit érek el vele, hogy még hangosabbnak tűnik a lélegzetvételem, mint eddig. Tovább masszírozom kemény vállait, miközben ő halkan sóhajtozik és egyre izgatottabb leszek a hangjától. Szeretném még hallani, sőt, többet akarok... kéjes nyögéseket akarok kicsalni belőle.

Pár perccel később már nagyon kemény a dákóm, így abbahagyom a masszírozást és Jungkook értetlenségével nem foglalkozva kisietek a fürdőből, mielőtt felállna. Képtelen vagyok elcsábítani... csak szenvedek a rakoncátlan farkammal.

Zavartan túrok hajamba a szobámban, ahol egy újabb magányos éjszaka vár rám. Jungkookkal nagyon ellenséges voltam az elején és nem voltam hajlandó egy szobában aludni vele, aminek még mindig iszom a levét, hiszen magától nem mondaná, hogy aludjak vele. Egyáltalán nem erőltet rám semmit, nehogy előtörjenek a rossz emlékeim... de az igazság az, hogy én nem vagyok egy kezdeményező típus, így most elég nehéz dolgom van.

Hirtelen kopogást hallok, mire döbbenten nézek az ajtó felé. Jungkook nem szokott este bejönni hozzám, mert eleinte meggyanúsítottam, hogy hátsó szándékai vannak... így ha enni akarok, nekem kell nála kopognom. Vajon most megsejtette, hogy szeretnék valamit...?

- Sza-szabad! – mondom idegesen, mire belép, én meg csak pislogok, mert egy szál fürdőköpenyben van.

Leül mellém, én meg elragadtatva bámulom a nedves, szemébe hulló tincseit és a köntösből kikandikáló fehér mellkasát, ami általában rejtve van a napfény elől. A szívem vadul ver, a nyálamat meg olyan hangosan sikeredik lenyelni, hogy tutira meghallotta.

- Csak meg akartam kérdezni, nem érzed-e magad magányosnak – kezdi azzal a gyönyörű, kissé mély hangjával, amit egész nap el tudnék hallgatni - Elég sokat vagyok távol...

- I-igen – makogok töketlenül, mire gondolatban fejen ütöm magam – Egy kicsit egyedül vagyok.

- Sajnálom, hogy nem tudok elég időt tölteni veled – mondja lehajtott fejjel, nekem meg már pusztán a látványától füstöl a farkam, mint egy gyárkémény a tizenkilencedik században.

- Nem gond – nyögöm be az első hülyeséget, ami eszembe jut, majd megrázom a fejem – Mármint szívesen lennék többet veled, de tudom, hogy sokat kell dolgoznod. Ha akarod, segíthetek... Mondjuk, ha hazahozol a munkádból valami olyasmit, amit én is meg tudok csinálni...

- Nem, Jiminie – utasítja vissza ajánlatomat lágy hangon – Nem akarom, hogy még többet dolgozz, hiszen így is te főzöl meg takarítasz. Te inkább koncentrálj arra, hogy teljesen felépülj és szólj, ha éhes vagy!

- O-oké – nyökögök torkomban dobogó szívvel, lehajtott fejjel, majd elnémulok, mert valahogy nehéz megkérni, hogy kapja elő a farkát. Túl ideges vagyok.

- Hát, akkor én lefekszem – mondja kis idő után, mikor egyértelművé válik számára, hogy nem mondok mást.

Azonban annyira megijedek, hogy elmegy, hogy kínomban megragadom a köntöse szegélyét, így, mikor feláll, észreveszi, hogy valami visszatartja és lenéz rám.

- Nagyon fáradt vagy...? – kérdezem bociszemekkel felpillantva rá, mivel tudom, mennyire korán kell felkelnie holnap is.

- Egy kicsit, de szívesen maradok még, ha szeretnéd – mondja hitetlenül elmosolyodva, én meg csak ártatlanul pislogva kérem némán, hogy dugjon meg – Beszélgetni szeretnél?

- Is – zárom rövidre a választ, miközben visszaül mellém.

- Esetleg... éhes vagy? – trafál bele gondolom, a merev bámulásomnak köszönhetően. Azt hiszem, kiült az arcomra...

Erre csak óvatosan bólogatni kezdek, még mindig kiskutya szemekkel nézve rá, ő pedig egy pillanatra elnyitja ajkait, amitől még vonzóbbá válik, ha ez lehetséges. Úgy ver a szívem, hogy mindjárt kiugrik a helyéről.

Óvatosan megfogja a kezem és odavonja ölére, hiszen így szoktam enni, de most másra vágyom és ha jól látom, ezt ő is érzi. Csak jeleznem kell neki, hogy leteperhet.

Igen ám, de ilyen szégyenlősen nem kis feladat ez. Végül egyik ujjamat ajkamra helyezem arra utalva, hogy csókoljon meg, ő azonban erre sem mozdul, csak bámul. Szóval nem volt elég egyértelmű...

Megragadom a köntösénél fogva és magamhoz húzom, közben eldőlök az ágyon, így gyakorlatilag rajtam fekszik. Visszatartom a lélegzetem és érzem, hogy elpirulok, ő pedig csodálkozva néz le rám. Két kezemmel markolászom a köntösét valahol a nyaka alatti részen, ő pedig végre elkezd ajkam felé közelíteni, így összeszorítom a szemem. Amikor találkoznak ajkaink, úgy érzem, mintha az érzelmeim belülről akarnák felrobbantani a mellkasomat. Hihetetlenül hiányzott már ez... és amikor visszacsókolok, érzem, hogy Jungkooknak is hiányzott.

Végre levedlette a kasztrált eunuchszerű viselkedését most, hogy látja: én is akarom. Amint mozgatni kezdem ajkaim és felszusszanok a jóleső érzéstől, megragadja a karjaim, majd mindenütt végigtapogat, mintha képtelen lenne betelni velem. Való igaz, nem sokat fogdosott, csak amikor evett, de az is elég limitált volt...

Néhány alkalommal szinte áramütés-szerűen futkos végig az élvezet testemen a csókjától és az érintésétől, ami annyira jó érzés, hogy nehéz elviselni. Mégis inkább felgyulladnék a vágy tüzében, mint hogy véget érjen ez a csodálatos érzés.

Ajkam és testem is annyira ki volt éhezve rá, hogy most, hogy végre érezhetem szenvedélyes csókját és forró érintését, nem állok túl messze az őrülettől. Csak kapkodom a levegőt, miközben ajkaink olyan tökéletes összhangban forrnak össze, hogy mindenem beleremeg a gyönyörűségbe. Nyelveink hevesen csapkodnak, majd forrón siklanak egymáson, miközben lélegzetünk egybeforr. A fejem nehézzé és ködössé válik, mintha súlyok húznák le, bele a matracba. Testem forró és tehetetlen; csak annyira vagyok képes, hogy szorosan öleljem Jungkookot. A karjaim megmakacsolták magukat, így képtelen vagyok elengedni őt; csak úgy csüngök rajta, mint éretlen gyümölcs a fán. Azonban akkor őrülök csak meg igazán, mikor hirtelen nyakamat kezdi kényeztetni mohó ajkaival. Amint hozzáér érzékeny bőrömhöz, az forróvá válik és már tudom, hogy végem.

A farkam szinte azonnal szűkösnek találja a helyet a nadrágomban. Néhány pillanaton belül felforrósodik, egyre csak duzzad és vészesen megkeményedik, amitől nyögdécselve mozgatni kezdem lábaim. A dákóm már nagyon igényli a törődést és a testem nem rest Jungkook tudtára adni ezt, ő viszont tovább kínoz ahelyett, hogy rámarkolna és rögtön megadná nekem, amire vágyom.

A nyögéseim nagyon kéjesek; vékonyka hangom egyre inkább betölti a szobát, így most örülök, hogy nincsenek szomszédjaink. Jungkook mindenütt simogat, így én is bátorkodom megfogdosni őt, izmos testének tapintása pedig egyáltalán nem könnyíti meg a dolgomat. Mindjárt felgyulladok, vagy felrobbanok, nem tudom, de már-már ijesztően beindultam. Képtelen vagyok akár csak egy normális gondolatot is alkotni vagy irányítani a testem. Úgy nyögdécselek, mint egy vérbeli hímringyó. Jungkook ajkai olyan forróak és izgatóak, hogy már folyamatosan remegek alatta a vágytól.

Épp lenyelném felgyülemlett nyálam, amikor lejjebb vezeti kezét és megragadja a fenekem, amitől jókora ribancnyögés szakad ki ajkaim közül. Kipattan eddig összeszorított szemem és hitetlenül nyáladzom, annyira őrülten jó érzés. El sem hiszem, mennyire élvezem az érintéseit... egyszerűen annyira ki voltam már éhezve rá, hogy minden porcikámon érezni akarom erős, birtokló kezeit.

Hiába próbálom, képtelen vagyok visszatartani a nyögést, amikor szívni kezdi a nyakam. A forró, nedves, őrületesen izgató érzéstől a lábaim megkergülnek, miközben a farkamba vándorol felhevült vérem. Képtelen vagyok elhinni, mekkora hatással van rám már ennyivel is. Egyre erősebben szorítom magamhoz, s már képtelen lennék elengedni, annyira közel akarom tudni magamhoz. Csak rá tudok gondolni, csak őt akarom, minél közelebb és most azonnal.

Próbálom leállítani a lábaim, nehogy belerúgjak Jungkook Juniorba, mert akkor nem lesz akció ma este. Azonban olyan erős a farkamba vándorolt izgalmam, hogy felszisszenek a lüktető érzéstől, mely egyszerre jó és fájó is. Már tiszta erőből szorítom magamhoz szerelmemet, nehogy eszébe jusson leszállni rólam, vagy csak egy kicsivel is messzebb merészkedni, mert én magamon akarom tudni őt. Egyetlen milliméter se lehet közöttünk, vagy megőrülök.

Erősen belenyomom fejét a nyakhajlatomba, hogy ott is maradjon, bár remélem, nem fullad meg. Elég, ha csak én fulladok meg kettők közül... már most alig kapok levegőt. A vágy Jungkook nevét mondatja velem, de folyton belenyögök, így nehezen érthető. Olyan kanos vagyok, hogy szinte már rosszul vagyok tőle, mégis azt akarom, hogy folytassa. Voltaképp ha képes lenne most abbahagyni, lefejelném.

Egy különösen hosszú szívás közben szenvedve nyögve belemarkolok a vállába, s amikor kiengedi megkínzott bőröm fogai közül, levegőért kapok. Lihegve próbálok lehiggadni egy kicsit, miközben végignyal nyakamon azzal a forró, pajkos kis nyelvével.

- Levehetem? – kérdezi pólóm szegélyét fogva, mire ködös fejjel bólogatni kezdek:

- Ih-ighen...

Megszabadít hát a feleslegessé vált ruhadarabtól, így már valamivel kevésbé sülök meg. Rögtön visszarántom magamra, annyira nehéz az ölelése nélkül akár csak azt a pár másodpercet is kibírni. Szerencsére újra megcsókol, amivel még tovább duzzasztja a kéjvágy ködét fejemben, s úgy érzem, nekem végképp befellegzett; elvesztem a vágy tengerében.

Ha már úgyis mindegy, akkor talán megtehetném, amit minden porcikám kíván, csak félénkségem eddig gátat szabott neki. Lábaim indaként tekerednek Jungkook izmos teste köré, mely ettől még jobban megfeszül, mintha őt is annyira izgatná, mint engem. Most már jobban érzem magam, mert közelebb vagyok hozzá. Úgy szusszanok fel, mintha most élnék csak igazán.

Szerelmem kicsit lejjebb csusszan, majd mellkasomat s főleg megkeményedett bimbóimat veszi kezelésbe ajkaival, miközben birtokba veszi egész testemet követelőző kezeivel. Imádom minden érintését, mintha maga a megváltás lakozna az ujjaiban. Hol összerándul, hol kéjesen hullámzik testem, s időről időre fellökődik a csípőm, miközben elhanyagolt péniszemből kibuggyannak az első vágycseppjeim. Olyan izgató, rég megtapasztalt érzés ez, hogy meglepetten felsikkantok, majd sóhajtok egyet, Jungkook pedig nem enged pihenni; tovább izgatja bimbóim nyelvével. Mindenem megfeszül, s egyre jobban hullámzik felhevült testem, miközben szerelmem felsőtestét szorongatom és olyan kétségbeesetten vágyom rá, hogy amikor nyelvét kidugva rám pillant, könnybe lábad a szemem. Feltűnhet neki, mennyire szenvedve nézek rá, milyen kétségbeesetten remegek és türelmetlenül tekergek alatta, mert egy tüzes pillantás után végre megválik köntösétől, így kitágult szemekkel nyelek egy hatalmasat. Bár, a „hatalmas" jelző talán valami másra illene rá...

Noha tudom, hogy nem lesz egyszerű belém préselni azt ott, féloldalas mosolyra húzódik ajkam, ahogy nemes testrészével szemezek. Úgy zihálok már csak a látványtól is, hogy egyértelművé válhatott számára, mennyire kívánom a farkát. Olyannyira, hogy amikor pár pillanattal később megfoszt komplett alsóruházatomtól, megduzzadt farkam börtönétől megszabadulva fürgén felpattan, hogy rásimulhasson a hasamra. Jungkook eldobja ruháim, miközben szemét le sem veszi prédájáról, azaz a farkamról, melynek csúcsa már nedvesen csillogva várja őt. Látom rajta, hogy nyalni akarja, ahogy megindul felé, s én is szeretném, de még ennél is erősebb a késztetés, hogy magamhoz szoríthassam, így felrángatom magamhoz, mielőtt szájába vehetné:

- Khérlekh... Jungkookh, neh engedjh el!!

- Nem engedlek el, Baby – morogja fülembe rekedt, mély hangján olyan erotikusan, hogy beleremegek és megfeszül minden porcikám alatta. Most mondtam nemet egy szopásra, de egyszerűen képtelen vagyok elengedni őt... Nem bírtam tovább, miután hosszú másodpercekig a ruháinkkal volt elfoglalva. Most, hogy újra teljes erőmmel szorongathatom és ő is karjaiban tart, ismét egésznek érzem magam. Egészen őrülten kanosnak.

Állandóan megrándul a csípőm és kezdem úgy érezni, mintha minden másodpercben belerobbanhatnék az éjszakába. Szerencsére Jungkook végre hajlandó mágikus ujjaival kényeztetni bejáratom, amit annyira vártam már, hogy szinte csillagokat látok tőle. Még csak finoman masszírozgatja ugyan, de már most eszemet vesztem, olyan kanállattá tett. Imádom, ahogy rámnehezedik és ahogy köröz az ujjaival vészjóslón, mintha bármelyik pillanatban lecsaphatna, ezzel ledarálva maradék józan eszemet.

Ő azonban hirtelen támadás helyett olyan lágyan, óvatosan kéredzkedik be, hogy semmiféle kellemetlenséget, ne adj' isten, fájdalmat nem érzek, csakis a türelmetlen vágyat és az ölelése miatt kialakuló csodás érzést. Amikor rám néz, elveszve tekintek vissza rá, s érzem, hogy a vágytól őrülten csillog a szemem. Nem akarok könnyezni, de gyanúsan égnek szemeim, amit csak a hosszú ideig tartó hiányának tudok tulajdonítani. Miért is voltam ilyen makacs...? Hogy bírtam ennyi éven át megvonni magamtól az érintését, a szeretetét?? Tiszta őrült voltam.

Most, hogy végre újra a karjaimban tudom őt, soha többé nem akarom elengedni. Ahogy visszanéz rám, az ő szemeiben saját érzelmeimet látom visszatükröződni, azaz a vágyon kívül a szeretetet és valamiféle meghatottságot is, hiszen tudja, hogy most bocsájtottam csak meg teljes szívemből. Na nem az ujja miatt - bár az is csodákra képes – hanem mert szükségem van rá a boldogsághoz s a teljes élethez.

Jungkook kihúzza ujját belőlem, majd szenvedélyesen megcsókol, én pedig ismét köré tekeredem mind a négy végtagommal, egyetlen gombostűnyi helyet sem hagyva kettőnk között. Alig bírok lélegezni, ő pedig szintén halkan zihál már, s hasamnak nyomódik szerelmének ruganyos záloga. Ahogy levegőért kap, ahogy forró leheletét ajkamra fújja és izgató csókba invitál, érzem, hogy neki is nagyon jólesik mindez. Mikor nedves makkomhoz érinti ujjait, szó szerint megugrok egy kicsit és egy furcsa nyikkanás is kibukik belőlem, annyira kiéhezetten várta már péniszem, hogy direktbe vele is törődjenek. Nem kérdés, hogy a csillagok közt járok, mint egy kicseszett asztronauta.

Azt hiszem, szerelmem megérzi, hogy ha a farkammal játszadozik most, idő előtt elélvezhetek. Ezért inkább bevezeti kapumon immáron két ujját is, amit már jobban megérzek, de nem kezdi egyből mozgatni, így nem okoz fájdalmat. Lágy és türelmes, noha a farka már neki is úgy áll, mint a cövek. Mivel érzem, hogy rendíthetetlen jogara remegő hasamat karistolja, egy egészen picikét arrébb mozdulok, hogy találkozzon az én vágyammal, de erre az érzésre nem voltam felkészülve. Olyan mindent elsöprő vágyhullám keletkezik bennem, hogy kiéhezetten belenyögök szerelmem szájába, de ő sem marad közömbös: torokhangú káromkodás hagyja el ajkait, a mocskos szája pedig csak még nagyobb vadkanná gerjeszt. Lelkesen tolom fel csípőm, mire megduzzadt farkaink összepacsiznak és ahogy mozogni kezdek Jungkookra tekeredve, egyszerre nyögünk fel. Szerelmem domináns, állatias hangon, én pedig kiéhezetten, kéjesen, s a kettő együtt tökéletes elegyet alkot. Mindketten szinte folyamatosan nyögünk, még partnerem is, akit türelmetlenné tettem pajzán mozdulataimmal. Szégyentelenül dörgölöm össze egyre nedvesebb farkainkat, s ugyan kibuggyan belőlem egy újabb adag, sejtem, hogy belőle is kicsordult egy kis kéjnedv, olyan sok csöpög le a hasamra. Nedves hangok keletkeznek szerszámaink találkozásakor, ő pedig már képtelen visszafogni magát: egyre lendületesebben tágítja puha szerelem-alagutam. Nagyokat nyelek az egyszerre csodás és kínzó érzésre, de eszem ágában sincs megállni, nehogy abbahagyja a lendületes ujjazást, mert képtelen lennék most, a gyönyör kapujában lelassítani. Érzem, hogy közel a beteljesülés és egyre jobban akarom őt; most már semmi sem állíthat meg.

Szerelmem leizzad fölöttem és én csak iszom a látványát, annyira férfias és veszettül szexi. Az arckifejezése, a szemébe hulló, nedves haja és az izmai mind-mind segítenek nedvesen tartani kis segédem, mellyel a végletekig hergelem mindkettőnket, mintha tűréshatárainkat akarnám próbára tenni. Jungkook már sziszegve káromkodik s férfias vicsorgása, fehér fogainak vad villanása csak még jobban beindít. Úgy néz rám, mintha gondolatban éppen kikefélné belőlem a szuszt is... amitől akaratlanul is pajzán vigyor ül ki arcomra.

- Mhit vhigyorogszh...? – nyögi teljesen beállva a szerelem keménydrogjától, s nekem annyira tetszenek a nyögései, hogy majdnem elalélok a vad, buja izgalomtól. Már nem érzek fájdalmat, noha három ujjával tágít intenzíven, egy ritmusra csípőm mozgásával, gyakorlatilag gúzsba kötve végtagjaim által. Nem fogom, de nem is tudnám elengedni, s már csípőmet se lennék képes megállítani a vad mozgásban, annyira rászálltam az érzékeinket megbabonázó feelingre.

Szerelmem nyögései belevegyülnek enyéim közé és annyira felizgatnak, hogy leizzadok a lelkemet kíméletlenül kapargató faszláztól. Amikor Jungkook eltalálja legtitkosabb pontom, kibuggyan belőlem egy újabb cseppje perzselő kéjmámoromnak s úgy fellökődik csípőm, hogy érezhetően beleremeg az ő kapásjelzője is. Szenvedve zihál s úgy izzad, hogy orráról ajkam szegletébe cseppen egy izzadtságcseppje, melyet kikristályosodott perverzióm lenyalat velem. Jungkook végletekig kiéhezett arckifejezése mosolyt csal arcomra s megérteti velem, hogy vége a játszadozásnak: ő sem bírja tovább.

Pajzán félmosolyom azonban hamar leolvad, ahogy belém vágódik ez a termetes vadkan s mindenemet kitölti kegyetlen szerszámával. Bitang jót érzek, s egyben fáj is, de ez a világon a legédesebb kín, amit csak át lehet élni. Fájdalmamat enyhíti az euforikus érzés, hogy végre táplálkozhatom Jungkook élvezetéből, mely kellemes melegséggel tölti el egész testem. Ajkaim hatalmasra nyílnak és tágra nyílt szemmel nyögök páromra, aki olyan szarvasbőgést hallat, hogy örülhetünk, ha nem kerítik be a házunkat a párosodni kívánó sutavadok.

Ahogy fölém hajol, úgy remegek, hogy szinte vibráló műpunciban érezheti magát Kuksika méretes bunkósbotja. Utána nyúlok, hogy ne merjen eltávolodni tőlem s olyan erővel szorongatom végtagjaimmal és sejhajommal is, hogy lehetetlen legyen odébb sasszéznia. Forró üstje akarok lenni, amibe belezuhanva ő is lángra kap s egybeolvad velem izzó kavargás közepette. Imádom, ahogy férfiasan nyög és láthatóan szenved, hogy ne kezdjen máris mozogni és ne is süljön el idő előtt. A farka ugyan teljesen kitölt, de azért érzem, hogy kellőképpen csúszós lett kéjnedvemnek hála, mellyel megkente szorgalmas kis vitézem. Ha nem feszítene ez az eszelős nagy dorong, már most tekeregnék alatta, de még kell egy kis idő, míg megszokom a jót.

Jungkook leejti fejét enyém mellé, majd fülembe nyög azzal a szenvedő, mélyről jövő nyögésével, ami csak úgy csöpög a tesztoszterontól. Beleremeg a gyomrom a tudatba, hogy így belázasodott a fallosza forró kis üregemtől s testem akaratlanul is mozdul egyet alatta, miközben csak úgy habzsolom érzelmeit, hogy megtöltsem vele kiéhezett testem.

Több se kell ennek a megvadult bikának: mozdulatomnak hála csípőjével rögvest kijjebb húzódik, majd kíméletlenül beletrafál legkényesebb pontomba, amitől fennakad a szemem s ajkam néma sikolyra nyílik. Érzem, ahogy folyik ki a nyálam, miközben ez a bitang nagy faszú férfiállat egyre vadabbul ostromolja kéjmámorom epicentrumát s közben egyre csak zabálja lélekvakító élvezetem. Olyanokat lök, hogy beleremeg a farkam és egyre csak köpi ki magából a sikamlós élvezetet. Zsibonganak a golyóim és őrülten fröcsköl a makkom, de annyira nem vagyok magamnál, hogy azt se tudom: éppen elélvezek-e vagy csak tovább nedvesedem. Csak nyáladzva lubickolok az élvezet tengerén, miközben tompán hallom a csattanó hangokat, ahogy Jungkook kérlelhetetlenül belémdöfi robusztus páncélöklét s minden becsapódáskor felhördül azon az angyalbaszó hangján. Fogalmam sincs, mennyi idő telhet el, hiszen már nem vagyok magamnál, csak végeláthatatlanul élvezkedek, s olyan, mintha mindenemet szétfeszítené az energia. Nem marad el az ősrobbanás: rövid időn belül akkora mámoros kéjdurranást produkálok, hogy beteríti kidomborodott mellkasomat hófehér Tejúrendszerem s olyat sikítok, hogy az iménti szarvasbőgéssel idehívott suták most bizonyára hazaszaladtak az anyukájukhoz.

Jungkook sziszegve, káromkodva motyog valamit arról, hogy „milyen kis szexi" vagyok, de nem értem minden szavát, mert még hosszú ideig tehetetlenül nyögdécselek, miközben lassan lecseng a végeláthatatlannak tűnő orgazmusom. Úgy mozog bennem, mintha táncolna... szinte már fáj, annyira kiélezetten érzéki. Ez a mocskos beszéd pedig, ahogy mély hangján dicséri a „szűk kis seggem", valahogy annyira beindít, hogy több évnyi geciadagom is kilökődik belőlem a lassú ritmusú kéjtánc során. Jungkook folyamatosan zabálja az élvezetem, de ő is nagyon élvezi, ez nem kérdés, mert kész svédasztal a kéjmámorban lubickoló teste számomra. Az orgazmus mindent elsöprő hulláma az evés okozta kielégüléssel karöltve a mennyekbe repített engem, ahonnan csak lassan térek vissza, mint egy lehulló tollpihe.

Mikor partnerem kigyönyörködte magát bennem és jóllakott az élvezetemből, ő is elengedi magát, így most rajtam a sor, hogy megcsodáljam a látványt. Csukott szemmel kitolja felsőtestét fölöttem, majd hátraveti fejét, megremeg, s egy elnyújtott nyögéssorozatot leadva belémrobbantja bőséges élvezetét. Szinte már jógapóznak tűnik, ahogy kitolja magát felettem, de olyan gyönyörűséges a látvány, hogy ha ilyen lenne a jóga, még a terroristák is jógik akarnának lenni. Szinte csorog a nyálam, ahogy nézem és zabálom az érzelmeit, a kezem pedig automatikusan rátapad a kidomborodó, izmos, kissé izzadt mellkasára, hogy körkörösen tapogassa azt. Két ujjam közé veszem bimbijeit, melyek érzékenynek bizonyulnak, mert hirtelen éles nyögéssel szakítja meg az eddig egyenletes nyögéssorozatot s erőteljesen összerándul. Hirtelen ötlettől vezérelve szűk fenekemmel rászorítok falloszára, hogy még jobban élvezze, ő pedig kikerekedett szemekkel néz rám:

- Chimh... Aaaahh!

Féloldalas vigyorra húzódik ajkam, miközben ő izzadva élvezkedik felettem és színültig tölt a locsolócsövével. Úgy bezabálok az érzelmeiből, hogy életemben először igazán jóllakom és mindenemet eltölti a soha nem érzett energialöket. Szerelmem egy utolsót ráng azzal a szexi arckifejezésével, majd lecsuklik feje s én beletúrok nedves hajába, miközben kihúzza belőlem lucskos péniszét. Kissé sajgó, mégis valahol izgató, ahogy kihúzódik belőlem, ezzel űrt hagyva ostromlott fenekemben. Mellém esik az ágyra és szexin liheg, kezével átölelve, én pedig belemászom ölelésébe, így végül kiskifli-nagykifli pózban helyezkedünk el. Tarkómon érzem forró leheletét, miközben az én szívem is lassan lecsendesedik, agyam pedig folyamatosan Jungkook szexi arcának látványát játssza le. Beszívom az illatát és olyan boldognak érzem magam, mint még soha.

Mocskosan boldog vagyok. Szó szerint, mivel gyakorlatilag úszom a fasznedvben.

- Hiányoztál – motyogom szerelmemnek, majd ajkamhoz emelem kezét, mellyel átölel és csókot nyomok rá.

- Te is nekem – válaszol magához húzva olyan szorosan, hogy érzem a kielégült péniszét, ahogy izzadt testemhez simul – Azóta szeretlek, hogy találkoztunk.

Könnybe lábadnak szemeim és olyan hirtelenséggel pityeredem el, hogy esélyem sincs megállítani. Párom nyakamba bújik és puha puszit lehel bőrömre, amitől megremegek, majd törött szívem utolsó darabját is a helyére illesztve elrebegem a választ:

- Én is szeretlek, Jungkook. Sajnálom, hogy annyi ideig haragudtam rád...

- Minden okod megvolt rá, Jimin – suttogja nyakamba, a testem meg annyira érzékeny, hogy néha meg-megremeg lágy érintéseitől – De többé nem játszom el a bizalmad.

- Örökké együtt? – kérdezem reményteli hangon, bár kissé szipogva, mire azonnal jön a válasz:

- Örökké együtt!

Nagyon köszönöm minden kedves olvasómnak, aki elolvasta ezt a ficim!

Eredetileg úgy terveztem, hogy az út után Jimint elrabolja Jungkook és a pincében tartja leláncolva, ő pedig nem egészen tudja ezt megbocsájtani neki, de végül nem ez lett a vége, hogy boldogabb legyen. Remélem, elnyerte tetszéseteket.

(Jimin korábbi álmában már céloztam rá, mert Jungkook azt mondta, hogy van egy fiatal fiú a pincéjében.)

Egyik kevésbé népszerű könyvem ez, úgyhogy úgy éreztem, egy jó kis kekszjelenetet megérdemeltetek, miután elolvastátok. xd Sajnálom, ha nem volt elég jó a nagyobb közönségnek, de nagyon hálás vagyok nektek, akik végig itt voltatok és kitartottatok a könyv mellett!

Lehet, hogy ebből a részből egy részletet kirakok majd az első rész elé, hátha akkor jobban megfelel a többieknek is és többen megnézik, de azzal ne is foglalkozzatok majd, hiszen ti már elolvastátok. Köszönöm szépen még egyszer, hogy adtatok neki egy esélyt annak ellenére is, hogy nem úgy kezdődik: „Szopjál!" XD