szemszög: Jungkook
terjedelem: ~1900 szó
dátum: 2020.04.23.

- Jimin!! – szólítom meg ájult szerelmem, miközben kétségbeesetten rohanok a kádhoz. Azonnal szemet szúr a kád szélén hagyott borotva. Kivett belőle egy pengét, hogy azzal vágja fel az ereit??

Nem reagál nevének hallatára, ezért kétségbeesetten megrázom a vállát, mire kinyitja a szemét.

- Mi van?? – kérdezi ijedten, mintha... mintha most ébredt volna.

- Jól vagy? – nézek rá zavarodottan, hiszen tiszta vörös körülötte a víz. Felemelem a borotvát és úgy tűnik, mintha meglenne az összes pengéje...

- Most erőszakoltak meg, de kurva jól vagyok, te gyökér, te – szól be nekem nem túl finoman, mire felvonom a szemöldököm – Húzzál már ki, meztelen vagyok...

- Nem bántottad magad? – kérdezem meg a biztonság kedvéért, mire még mindig kissé zabosan válaszol:

- Miért bántottam volna magam?? Eleget bántott Taehyung, meg te a hazugságaiddal...

- Oké- állok fel, majd még egyszer ránézek, hogy megállapíthassam: jól van-e – Akkor megyek.

- Halleluja!

A fürdőből kilépve becsukom az ajtót magam mögött és azon tűnődöm, mennyire lehet mérges rám Jimin, ha ekkorát változott a viselkedése irányomban. Csak arra tudok gondolni, hogy meggyűlölt és nagyon nehéz, vagy egyenesen lehetetlen lesz visszaszereznem a bizalmát...

Annyira elkedvetlenedem, hogy még a hullával sincs kedvem egy percet se játszani. Inkább feltakarítom, hogy mire Jimin kijön a fürdőből, lehetőleg ne legyen itt.

Igazából kissé túlbecsültem a lehetőségeim. A test feldarabolásához nagyon jó eszközök kellenének, de a hotel kései egyáltalán nem alkalmasak a csontok elvágásához. Tehát egybe kell betennem egy nagyobb kukászsákba, ha nem akarom végigcsöpögtetni a vért a folyosókon. Viszont a kertben elásni gáz lenne, hiszen kevesebb, mint két hét múlva akár vissza is jöhetnek a tulajdonosok. Tehát kénytelen leszek elcipelni egy kihalt helyre, hogy elássam. Pazar.

Beteszem hát a hullát egy zsákba, majd kirakom a folyosóra, hogy Jimin ne lássa. Kezdődhet a súrolás, ami még most is kemény és hosszadalmas munka, pedig még nem száradt oda a vér. Szerencsére találtam hipót, így nyomtalanul el tudom tüntetni a vért, de nagyon sokáig kell súrolnom és mire mindet felitatom, nagyjából agyfaszt is kapok.

Hallom, hogy nyitódik a fürdő ajtaja, majd Jimin kilép egy törülközőt maga köré tekerve. A földön térdelek, már alig látszik a vér, ő mégis azt a helyet nézi, ahol Taehyung feküdt. Nem tudom, normális embereknek meddig tart, mire feldolgoznak egy ilyen traumát, de az arcából ítélve valószínűleg ő még messze van tőle.

- Mindjárt készen vagyok – jelentem ki, hogy megtörjem a csendet. Már nem tűnik dühösnek, de határozottan lesápadt.

- Oké – nyögi ki nagy nehezen, mintha rosszul lenne. El fog ájulni...?

- Feküdj le, ha rosszul vagy! – javaslom, ő pedig szerencsére nem tiltakozik, sőt, nagyon sietős léptekkel az ágyhoz megy, majd gyakorlatilag ráesik – Segítsek...? Hozzak valamit?

- Ne – zárja rövidre a beszélgetést dacosan, de azért az is feltűnik, hogy gyengébb a hangja, mint korábban.

Inkább nem firtatom, mert még mérges rám. Helyette csak igyekszem a súrolással, hogy mihamarabb eltüntethessem a hullát a hotelből. Szegény Jiminnek nagyon nem kéne belebotlania... Lehet, hogy csak most fogta fel igazán, mi történt.

Kissé tanácstalan vagyok azzal kapcsolatban, hogy mi játszódhat le benne, de mikor ránézek, úgy tűnik, hogy alszik, ami mondhatni, megnyugtat. Jó, ha most pihen.

Bezárom az ajtót, hogy még véletlenül se tudjon megszökni, majd elindulok egy nyugodt helyet keresni a hullának. Nem viccelek, az egész hotelt bejárom, mire találok egy szaros lapátot, de rendes ásó, az nincs. Ezzel kell majd elkaparnom a testet. Nagyon várom már...

Szerencsémre nem járkál senki az utcán, gondolom, mert éjszaka van a karanténban. Ennek ellenére nagyon fülelek, hogy ha valaki közeledne felém, idejében meghalljam. Mégiscsak egy hulla van nálam...

Végül jó nagyot sétálok, mire találok egy magányos, gazzal benőtt mezőt, melynek közvetlen szomszédságában egy erdő található. Gondolom, a város része lehet ez is, mert sehol sem botlom lezárásokba. Persze most kínos is lenne a városhatárt őrző rendőrökkel találkozni...

A telefonommal világítok a nem túl barátságos sötét erdőben, Taehyung hullája pedig mintha egyre nehezebb lenne, ráadásul a vére rámcsorog a zsákból. Rohadtul nincs kedvem ehhez... Komolyan mondom, megtanulom értékelni a sulit, meg azt, hogy olyan közel el lehet ott rejteni a hullákat.

Végül sikerül találnom egy helyet, amit megfelelőnek látok. Sűrű növényzet, puha föld... El is kezdek ásni.

Mire elég mély gödröt ások, csatakos vagyok az izzadtságtól. A gyilkolás sose volt még ilyen kemény munka... Fene egye a szívós természetét, hogy nem döglött meg, mikor egy emeletet zuhant a plázában! Minden sokkal egyszerűbb lenne.

Mire betemetem a gödröt és elindulok visszafelé, a telefonom majdnem lemerül a zseblámpa funkció használata miatt. Jeongja néni hívott és üzenetet is írt, így gyorsan visszaírok neki, hogy ne idegeskedjen. Mit ne mondjak, nem örül, hogy itt ragadtunk...

Legszívesebben felhívnám és elmondanám neki, hogy mik történtek, hátha kitalálna valamit, de már alszik. Majd holnap értekezek vele.

A sötétben visszafelé bandukolva hirtelen meglátok egy hullócsillagot, így rögtön Jiminre gondolok és azt kívánom, bárcsak rendeződne a dolog vele. Csak bocsásson meg, amiért hazudtam... és fogadja el, hogy egy gyilkos vagyok.

Na jó, utóbbihoz nem lesz elég egyetlen nyamvadt kis hullócsillag.

xXx

Mikor visszaérek a szobánkba, Jimin meglepő módon még mindig alszik. Ugyanúgy fekszik, ahogy itt hagytam... gondolom, kimerült.

A szoba ajtaját magunkra zárom, a kulcsot pedig beviszem magammal a fürdőbe biztos, ami biztos. Azonban miután alaposan megmosakszom és kijövök a mosdóból, akkor se látom, hogy felkelt volna. Ide hallom, hogy lélegzik, tehát jól van, csak alszik, így valamelyest megnyugodva hajtom álomra fejem. Majd holnap eszem... már semmi kedvem lemenni a konyhába.

xXx

Reggel én ébredek előbb, így ránézek Jiminre, de feleslegesen aggódom, mert csak alszik. Felöltözöm hát, majd összedobok egy egyszerűbb rizses ételt és felviszem a szobánkba. Tanácstalan vagyok, hogy meddig hagyjam aludni, de amikor ránézek az órára, látom, hogy bőven eleget kellett aludnia. Trauma ide vagy oda, ennie kell.

- Jimin – szólítom meg a lehető leglágyabb hangomon – Kész a reggeli!

Hiába szólongatom, nem reagál, így végül megrázom a vállát, mire végre elkezdi nyitogatni szemeit. Kezdek aggódni...

- Jól vagy?? – kérdezem szarul leplezve idegességem, mire csak morog valamit és látszik, hogy nem kér belőlem – Csináltam reggelit.

- Ok – ráz le csukott szemmel, majd már aludna is vissza, de nem hagyom neki:

- Enned kell!

Nem szól semmit, sőt, úgy tűnik, mintha már kezdene is visszaaludni, úgyhogy tovább erősködöm. Meg se mozdul, ezért végül én magam ültetem fel az ágyban, de szinte azonnal eldől, egyenesen a vállamra. Mivel most mérges rám, ez baromira megijeszt...

Csak nem kapta el a karikát...? Ez megmagyarázná, miért aludt mostanában annyit.

Visszamegyek a konyhába és főzök egy bitang erős kávét, jó nagy adaggal, majd felviszem Jiminnek. Eldőlt az ágyon és alszik, mint a bunda. Hiába szólongatom, nem ébred fel teljesen és ha rázogatom, akkor is csak rövid ideig képes ébren maradni. Többször is fel kell ráznom, hogy magánál legyen, míg megitatom vele a kávé egy részét, majd egyenesen felpofozom, így végre felébred rendesen. Beesettek a szemei és kimerültnek tűnik. Még ahhoz is túl gyenge, hogy vitatkozzon velem vagy legalább megszólaljon.

Alig bírom megetetni, annyira nehezen marad fent. A kávé annyit használ, hogy legalább le tudja nyelni az ételt és nem fullad bele a rizsbe. Nem hittem volna, hogy ilyen kemény lehet a karikagyűrű-vírus... de mi más lehetne? Az jár lustasággal, na de nem gondoltam, hogy ennyire tehetetlenné teszi az embert. Ha én is elkapom, nem tudom, hogy fogunk enni...

Jimint a legjobb tudásom szerint ápolom, azaz etetem, itatom és kicipelem a fürdőbe, hogy ráültessem a vécére. Minden falatot úgy kell leerőszakolni a torkán és ahhoz sincs ereje, hogy kitörölje a fenekét, így nagydolog után inkább megfürdetem. Rendszeresen elalszik, akármit csinálok vele és sajnos nem tudom érzelmekkel megetetni, mert ahhoz koncentrálnia kéne legalább egy kicsit. Megpróbáltam a kezével verni a faszom, de mivel végigaludta, nem tudott enni. Hiába a kávé, hiába a pofozás vagy hidegvíz, egyszerűen nem bír pár másodpercnél tovább ébren maradni. A sok alvás ellenére pedig kivétel nélkül mindig beesettek a szemei és sötét karikái vannak. Más nem igazán lehet, mint a karikagyűrű-vírus... csak az a furcsa, hogy én nem érzek semmiféle extra fáradtságot. Igaz, nem könnyű ápolót játszani és aggódom Jiminért, ami néha fárasztó tud lenni, de azért az övéhez képest az én állapotom szinte tökéletes.

Valószínűleg azért, mert még le volt gyengülve a sokévi koplalástól.

Több, mint egy hétig eltart ez az állapot, de aztán egy szép nap végre válaszol a „Meghoztam a reggelit" szövegemre:

- Kösz.

- Jimin! – vidulok el azonnal, hiszen végre nyitva a szeme, bár magatehetetlenül fekszik most is – Jobban vagy??

- Hm – hümmög röviden, de beleegyezőnek tűnik. Egy kicsit bealszik megint, de mikor megrázom, hogy megetethessem, már sokkal könnyebben ébren marad, mint eddig. Végre válaszol, ha hozzá szólok, bár még röviden felel csak. Még nem bír mozogni, de már biztató jel, hogy legalább a szeme nyitva.

Így hát ennie is kéne és nem csak rizst meg ilyeneket...

- Nagy szükséged lenne most a táplálkozásra – utalok a faszomban rejlő lehetőségekre, mire csak fáradtan, némán néz rám azokkal a beesett szemeivel – Ha nagyon nem akarod, kiálts fel!

- Ööö... - nyögi gyengén, mire gyorsan közbeszólok, mielőtt összeszedné az erejét valahogy:

- OKÉ! Akkor ehetünk.

Erre csak pislog párat, de nem mond semmit. Tudom, hogy le van gyengülve, mert hiányzik neki a farkam és most nagy szüksége van erre a fajta táplálkozásra is. Ráadásul már én is éhes vagyok...

Persze nem tehetem be neki, mert egy gumibaba is aktívabb most nála és eszem ágában sincs a történtek után erőszakoskodni vele. Mindössze azt akarom, hogy jóllakjon és ha én is ehetek, az még jobb.

Elő is kapom a faszom, ami olyan rég lett lekezelve, hogy ahogy megfogom, máris elkezd keményedni. Jimin nagy szemekkel nézi, én meg odavonom a kezét az ágyékomhoz és segítek neki, hogy rá tudjon fogni. Szerencsére képes az ujjait hosszom körül tartani, így nekem csak mozgatnom kell a kezét fel-le. Közelről nézem Jimin arcát, hogy jobban élvezzem és valóban sokkal intimebbé válik a dolog, azonban ő lesüti a szemét, mintha nem akarna rám pillantani. Feljebb vonom állát a kezemmel, de így se néz rám, így le kell tennem róla. Valószínűleg még mérges... vagy csak a faszomat kukkolja.

Kissé monotonra sikeredik a kézimunka, de érzem, hogy tud táplálkozni belőlem és végülis elsősorban ezért csináljuk. Bő tíz perc faszverés után összeszorított szemmel, nagyot nyögve élvezek el. Ugyan nem szándékos volt, de eléggé kéjesre sikeredett az az „aaahh", azonban Jimin nem pirul el, sőt, nem is nagyon reagál rá. Próbálok nem elkeseredni, amiért úgy érzem, haragszik, de nem könnyű...

Szeretnék én is fogyasztani, mivel már egy ideje nem táplálkoztam, azonban mikor én következnék, tiltakozni kezd:

- Ne!

Ijedten nézek rá és látom, hogy komolyan gondolja... De azért megpróbálom még egyszer:

- Ne egyek belőled?

- Ne!

Csalódottan nézek rá, de nyilván nem hatja meg a bociszemem. Kénytelen vagyok békén hagyni a nadrágját, mert nem akarom eljátszani a bizalmát, már ha sikerült valamennyit visszaszereznem az ápolása alatt. Nem traumatizálhatom, miután megbecstelenítette az a retek... Tehát nem eszem.

Kösz szépen, Kim Taehyung! Még a hevenyészett sírodból is megkeseríted az életem.

Köszönöm, hogy elolvastad ezt az unalmat!💙

Az előző rész elolvasása után néhányan kitaláltátok, hogy Jiminnek semmi baja, csak Tae vére miatt volt vörös a víz. Nagyon ügyesek vagytok és örülök, hogy olvassátok a sztorit, meg a pozitív kommentek is rengeteget jelentenek nekem, de amikor leírja valaki, hogy mi fog történni, azzal lelövi a „poént" a többieknek, ezért az ilyen kommenteket törölni szoktam. Tényleg sajnálom és remélem, nem vettem el a kedvetek a kommenteléstől. Csak az ilyen hozzászólást törlöm, amiben leírják, hogy mi lesz, ráadásul az adott mondat mellé, hogy még többen lássák xd Szóval elnézést emiatt és köszi még egyszer!