szemszög: Jungkook
terjedelem: ~2100 szó
figyelmeztetés: erőszakos jelenet, kiskorúaknak nem ajánlom (meg amúgy senkinek xd)
dátum: 2020.04.19.

„Kettesével szedem a lépcsőfokokat, így hamar felérek, az ajtó viszont tárva-nyitva, amitől szívrepedést kapok. A sokk ellepi egész testem, ahogy valóra válni látszik a legrosszabb rémálmom, ugyanis hallom odabentről Jimin fájdalmas nyögéseit, a könyörgését, a sírását..."

Sokkos állapotban lépek be a szobába, közben hallom, ahogy szerelmem zokogva könyörög:

- Khé-hé-hérlekh... hagyd abbah!!

A szívem szakad bele és kiráz a hideg a gerincemen végigfutó borzalom hatására, de úgy hallom, valakit cseppet sem hat meg:

- Mhég csak most khezdtük, Chiminie!

Befelé menet az apró konyhán is át kell haladnom, de halkan megyek, nehogy meghalljon ez a mocsok és megölje Jimint. Meglátom az asztalon felejtett nagykést és kezembe véve haladok feléjük némán, ölésre készen.

- Nee...ne! NE!!

- Inkhább a nevemet nyögjed, Szűkseggű...!

Meglátom, ahogy ez az aljadék az én Jiminem mögött áll meztelenül, lenyomva őt a matracra és előre-hátra mozgatja csípőjét. Elönt az undor, a szín tiszta gyűlölet és végül a mindent elsöprő gyilkolási vágy. A sok érzelem lecsendesül bennem a sokkhatás után és ahogy átkapcsol az agyam, csupán egy dologra fókuszálok: arra, hogy kibelezzem ezt a mocskot és vörösre fessem a falakat a vérével.

Észre sem veszi, hogy beléptem, annyira jól szórakozik az én Jiminemben. Ez tovább hergelhetne, de most gyilkoló üzemmódban vagyok és tökéletesen elmeroggyantnak érzem magam, aki az első késszúrásig nyugodt, de utána rászabadítja a poklot a világra. Szerelmem megpróbál felegyenesedni, de megint le van nyomva, a feje belepasszírozva a matracba, s most látom az arckifejezését. Könnyek áztatják fájdalmas grimaszba fordult arcát, szemei pedig össze vannak szorítva a kín miatt. Ha nem kattantam volna be, most valószínűleg megszakadna a szívem és összetörnék.

Halkan Taehyung mögé osonok, miközben ő élvezetteljesen nyög, undorító dolgokat mond és csattog Jiminben. Nem sokáig élvezheti a helyzetet, mert mögé lépve üres tekintettel felemelem a kezem és egyszerűen belevágom hátába a nagykést, mintha csak kenyér lenne.

Üvöltése lassan kezd visszahozni a transzból, illetve kifolyó vére is segít, hogy újra én irányítsam a testem és ne csak gépiesen cselekedjek, hanem teljes szívből gyilkoljak. Előre nyúlok és nyakon bököm, amitől spriccelni kezd a vörös nedű gyakorlatilag mindenfelé, kezelhetetlenül. Taehyung mindkét kezét a nyakára tapasztja, hogy megpróbálja elállítani a vérzést, ami nekem csak jó, mert talán pár másodpercig tovább döfködhetem. Direkt nem vágtam fel az egész nyakát, hogy ne haljon meg azonnal, de sajnos ez a terület pont olyan, hogy nem hagy túl nagy mozgásteret e téren. Viszont a látvány kárpótol mindenért, hiszen olyan szépen spriccel kifelé a vér ilyenkor, hogy öröm nézni.

Elrántom Jimintől, hogy kicsússzon belőle végre s ezzel elszabadul a véres pokol. Akkorát rántok rajta, hogy amikor ez a pióca leválik szerelmemről, szegénykém szintén megtántorodik, majd lecsúszik az ágyról. Taehyung azonban még a késelés előtt elkezdhette átélni az orgazmust, mert ahogy szétválnak, még mindig fröcsköli a gecit magából, egyenesen szegény Jiminre, aki a véréből is bőségesen kap, mivel a második szúrás után képtelen vagyok leállni. Őrült tempóban szurkálom a késsel mindenütt, ahol érem, közben másik kezemmel a helyén tartom, hogy ne tudjon túlságosan elmozdulni.

Alig néhány másodperc alatt eléri azt a pontot, amikor már képtelen megállni a lábán, így a vállába szúrt késsel lejjebb tolom, hogy segítsek neki elfeküdni az operáció előtt. Ugyanis kitisztult a fejem annyira, hogy kínhalált akarjak neki, de már annyi vért vesztett, hogy nagyon gyorsnak kell lennem, ha azt akarom, hogy érezzen belőle valamit.

Csak annyi a baj azzal, hogy a vérével festettem ki a szobát, hogy Jimint is vörösre festettem, mint a kislányok húsvéti tojásokat, hiszen olyan közel van, hogy kapott belőle rendesen ő is. Azonban egyelőre nem tudok vele foglalkozni, mert még nem csengett le teljesen az őrült epizódom s forr a vérem a gyilkolási vágytól.

Kihúzom belőle a kést, mire fájón hörögni kezd, de pechére fikarcnyit se sajnálom. Még a mellettünk kuporgó Jimin se tudna megállítani, hogy megtegyem, amire készülök.

Felemelem a véres kést és vicsorogva lesújtok olyan erővel, hogy teljesen átszúrom a frissen lelankadt farkát, amivel megbecstelenítette az én szerelmemet. Gyengesége ellenére kiad egy torz kiáltás-féle hangot, sőt, zokogni kezd és úgy érzem, most végre megkapom, amire vágytam. Megbosszultam Jimint... már amennyire meg lehetett.

Benne hagyom a kést a faszában és valami perverz gyönyört átélve nézem, ahogy szenvedve haldoklik. Most az ő feje olyan, mint Jiminé az imént: a ráncok és a könnyek szín tiszta kínról árulkodnak. Mellette guggolok, miközben szenvedését nézem, s kezdem jobban érezni magam, de még nem az igazi.

Megfogom hát a kést és megmozgatom a farkában, hogy végigvágjam hosszában, mire további hörgő-nyögő, síró-pityogó hangokat ad ki s érzem: már tényleg az utolsókat rúgja. Kezd megnyugtatni a tudat, hogy szenved és mindjárt halott lesz. Lenyűgöz, mennyire kapaszkodik szánalmas kis életébe, még mindig görcsösen igyekezvén csökkenteni a vérzést a nyakán, mintha minden egyes nyeszlett másodpercért kínkeservesen meg akarna küzdeni.

Szemébe nézek haláltusája utolsó rövidke pillanataiban és sajnálom, hogy nem tudtam jobban elhúzni. Látom, hogy nehezen fókuszál, így szívem szerint ráadnék egy szemüveget, hogy lássa érdeklődő arcom, ahogy haldoklását figyelem. Lassan kialszik a fény szemében, majd egészen üvegessé, merevvé válik, amiből tudom: itt az idő. Amikor távozik belőle az utolsó lehelete, fellélegzem, mintha most kapnék csak igazán levegőt hosszú idő után.

Mit ne mondjak, feltöltött ez a gyilkolás... őszintén nagyon jól esett, annyira hiányzott már. Sokkal nyugodtabbnak érzem magam, mintha eltűnt volna belőlem az a folyton jelenlévő, érthetetlen feszültség, ami miatt kellemetlen volt érezni a saját szívverésem. Kétségtelen, hogy már nagy szükségem volt erre az érzésre. Mintha legördült volna egy súly a vállamról. A vére, ami rám fröccsent... eszembe juttatta, mennyire hiányoztak az ilyen, kosszal járó gyilkosságok. Nem sok lehetőségem volt mostanában így ölni, hiszen akkor súrolhattam volna naphosszat a vért az iskolában és könnyen lebukhattam volna. Pedig mennyire felszabadító és euforikus érzés az áldozat vérét érezni a bőrömön! Ha arra gondolok, milyen meleg volt, mikor rám fröccsent, képtelen vagyok ellenállni vágyamnak és belenyúlok egyik sebébe, amitől fennakad a szemem az élvezettől, sőt, enyhén meg is remegek. Finom meleg, mintha csak egy forró fürdőt vennék, hogy lazítsak egy fárasztó nap után. Egészen különleges pillanat ez, amikor a gyilkolás után az adrenalint felváltja ez a békés megfigyelés, ez a játékos kísérletezés. Ha kettesben lehetnék vele, most jobban ki tudnám élvezni ezt a kellemes pillanatot és játszhatnék még egy kicsit a testtel. Azonban ép elmém Jimin jelenléte miatt hamarabb visszatér és pár pislogás után fájó szívvel ugyan, de nemet mondok az erős belső késztetésnek, hogy kiélvezzem ezt a gyönyörű pillanatot, mely beteges örömmel tölt el.

Mély levegőt veszek és elfordulok a testtől, hogy ne is gondoljak a gyönyörű vérére, amit legszívesebben magamra kennék és élvezetteljesen nézném, ahogy rászárad kezemre. Lassan ráemelem tekintetem Jiminre, hogy vissza tudjak térni és újra egy normális emberi lénynek tűnhessek, bár most kissé messze érzem magam attól.

Szerelmem rettegő pillantása segít hamarabb magamhoz térnem és rájövök, hogy őrültnek nézhet. Végiggondolom, miket tettem az imént és ugyan még nem tért vissza teljesen az elmém, azért nagyjából tudom, mit kellett volna másképp csinálni. Talán ha nem szúrtam volna olyan sokszor... vagy ha legalább nem kezdtem volna el játszani a testtel és nem vágtam volna olyan fejet közben, akkor le tudtam volna tagadni, hogy azért ölöm meg, mert egy beteg állat vagyok. Mondhattam volna, hogy nem vagyok gyilkos, csak a körülmények tettek azzá. Letagadhattam volna, hogy korábban is öltem már... de most már valószínűleg nincs mit tagadni. Leesett neki, hogy mi vagyok. Nincs mit szépíteni rajta. Már tudja.

Ahogy kezdek visszatérni és már nem olyan idegenek tőlem az emberi érzelmek, lassan felismerek a rettegés mellett valami mást is Jimin arcán. Döbbenetet... undort... de legfőképpen iszonyatot. Folyamatosan remeg, az arca és a teste pedig tele van nagyrészt vérrel, de ha jól látom, világos gecifoltok is társulnak hozzá itt-ott. A vér még oké, az őszintén szólva nagyon jól mutat rajta, na de annak a mocsoknak a gecije!! Korábban kellett volna ideérnem és meg kellett volna etetnem vele a saját spermáját.

(Igen, bettinakuksi nem bír magával... Bocsi xd)

Le kell szednem róla. Legszívesebben csak az ondót kaparnám le, hogy a vér legalább még egy kicsit díszítse a testét, annyira... szép. De azt hiszem, neki nem tetszik.

Már egy ideje némán nézzük egymást és én kezdek félni, hogy mit fog szólni. Csak egy dologban vagyok biztos: nem hagyhatom, hogy elhagyjon. Ha el akar menni, oké, de én is megyek vele...

- Sajnálom, Jimin... - szólalok meg nyilván nem a gyilkosságra gondolva, hiszen az annyira jogos és jó volt, hogy nehezemre esne szabadkozni miatta. Azt sajnálom, hogy nem engedhetem el akkor se, ha most irtózik tőlem és meggyűlölt.

Csak némán könnyezik és nem mozdul, ami talán a sokk és a félelem miatt lehet. Tudom, hogy nem mozdulhatok, mert ha megindulok felé, megijedhet és elfuthat. Most úgy kell vele bánni, mint egy riadt őzikével.

- Igaz...? - motyogja alig hallhatóan, mire visszakérdezek:

- Micsoda?

- Azt mondta... hogy rátámadtál és te ölted meg DonaTaeát is, mert féltékeny voltál rá - mondja végtelenül feszülten beszívva a levegőt - És hogy bosszút akart állni rajtad, ezért bántott engem.

- Ezt... ne most beszéljük meg - nyögöm ki, mivel a DonaTaea-ügy kissé érzékeny pont számára - Nem vagy olyan állapotban, hogy...

Ekkor kiégett fejet vágva feltápászkodik és szavamba vág:

- Na jó, nekem elegem van.

Lenéz Taehyung testére, én meg felállok, hogy ne tudjon eltűnni a szemem elől, mivel rettegek, hogy elveszítem. Persze, előbb kellett volna erre gondolni... de ha jobban belegondolok, együtt akarok vele élni suli után is, úgy meg előbb-utóbb lebuktam volna. Valószínűleg ez elkerülhetetlen volt.

De azért ennél lájtosabban is kiderülhetett volna...

Elindul kifelé, mire utána indulok, ő meg ezt látva gyorsít a léptein, így nekem is meg kell lódulnom. Pont úgy történik minden, ahogy azt sejtettem. Nemsokára már szinte fut előlem, így utána kell szóljak:

- Ne fuss, még elesel!

Nem válaszol, csak tovább menekül előlem, le a lépcsőn mezítláb, holott még bele is lépett a vérbe, így csúszhat a talpa. Én már csak tudom, mert egyszer majdnem eltaknyoltam a kiömlött véren.

Szerencsére azonban sikeresen leér a lépcsőfordulóig ahelyett, hogy elesne, én pedig elkapom, mielőtt folytathatná útját lefelé.

- Engedj el!! - kiabál sírva, kapálózva, én meg próbálom finoman szorongatni, hogy ne fájjon neki, de megnehezíti a dolgomat.

- Nyugodj meg, nem akarlak bántani! Szeretlek! - vallok színt talán nem a legromantikusabb időpontban, majd elkezdem felfelé cipelni, hogy megfürdessem.

- Ezért ölted meg DonaTaeát?? - kérdezi vádlón, miközben felfelé viszem és próbálok nyugodt maradni annak ellenére, hogy még mindig sír és kiabál - Végignézted, ahogy sírok utána!

- Szeretlek, Jiminie - jelentem ki higgadtan.

- Persze! Miattad volt ez az egész!! - sipítja szinte már hisztérikusan - Biztosan annak is örültél, hogy ránk kényszerítette az igazgató, hogy lefeküdjünk egymással!!

Erre nem mondok semmit, annyira váratlanul ért a dolog, ő pedig szintén elnémul egy pillanatra, így a lehető legrosszabbra kell gondoljak... azaz arra, hogy rájött.

- Te... - motyogja, mire összeszorítom a szemem egy pillanatra - Te voltál, nem igaz...?? Hogy vetted rá... hogyan... hogy tehetted??!!

Inkább nem mondok semmit, mert most olyan ideges, hogy minden szó csak olaj lenne a tűzre. Teljesen kikészült, ami nem is nagy csoda, hiszen megerőszakolták, majd a szeme láttára gyilkolták le a támadóját, ráadásul megtudott pár érdekes dolgot a barátjáról. Még nekem is sok lenne ez mind egy napra, nemhogy neki...

Felérek vele a fürdőbe pont időben, mivel olyan dührohamot kap, hogy a lépcsőn le is estünk volna, az fix. Össze-vissza kapálózik, üt-rúg, ahol csak ér és még morog is, mint egy vadállat.

Beteszem a fürdőbe, majd nagy nehezen bent tartom, amíg odatolok az ajtó elé egy szekrényt, hogy ne tudjon kijönni, de folyamatosan csapkodja a nyílászárót, mintha nagyon meg akarna verni.

- Még csak nem is tagadod, te... te rohadék!! - üvölt ki, miközben azon tűnődöm, itt hagyhatom-e, amíg lemegyek tisztítószerért, vagy addig üvölt, míg átjönnek a szomszédok - Engem is meg akarsz ölni, mi??! Gyere, te gyáva fasz!!

Bekapcsolom a tévét, amíg tombol és csapkod, de arra nem számítok, hogy pár perc alatt abbahagyja. Csodálkozva nézek a fürdő irányába rosszat sejtve, majd odalépek az ajtóhoz, de ekkor meghallom, hogy ereszti a vizet. Talán ha megfürdött, lenyugszik egy kicsit...

Mivel a fürdőnek nincs ablaka, az ajtót pedig elég jól eltorlaszoltam ahhoz, hogy a pehelysúlyával ne tudjon kimenni, lefutok gyorsan tisztítószerért meg szemeteszsákért, hogy feltakarítsam a hullát. Mikor visszaérek, gyanúsan nagy a csend, így a fürdő ajtaja előtt megszólalok:

- Rendben vagy, Jimin?

Nem jön válasz, nekem pedig egyre csak a fürdőben lévő borotva jár a fejemben. Mi van, ha bántotta magát?? Annyi megrázkódtatás érte és gyengék az idegei... ráadásul olyan hirtelen némult el...

Nem sokáig bírom a bizonytalanságot, így eltolom a szekrényt és korábbi hibámból tanulva nagyon óvatosan nyitom ki az ajtót, nehogy megint leüssenek. Ahogy benézek, rögtön meglátom Jimint a kádban fekve eszméletlenül, a víz pedig vörös körülötte...

Köszönöm, hogy elolvastad!
❤️🤗
Na jó, mindig így befejezni már geciség, de mondom így jobban várjátok talán a folytatást xd💙

Nagyon nehezen ment a rész javítása, valahogy Jiminnel nem tudtam mit kezdeni, mert ilyesmi még (??) nem történt velem és egyszerűen fingom nincs, hogyan lehetne reagálni erre xd Szóval bocsi, ha szarul írtam le.

A geci és vér kombó depikiralyno_ ötlete volt, bár csak viccből írta (szóval nem az ő hibája, hogy beleírtam).
Ezeket is ő küldte:

"Vér és sperma mindenütt" ha esetleg valakinek olyan rossz a szeme, mint az enyém és nehezen olvassa el xd

Ja és hát sok vért akartam, de nem akartam, hogy Tae rögtön meghaljon, szóval igen, Taerminátor nehezen hal meg xd már megbeszéltem valakivel az előző rész alatt is kommentben xd Bocsánat, nem lett túl valósághű. Na, mindegy. Végülis ez csak egy fici, nem is kell teljesen egyeznie a valósággal (nem is tudna soha, mert alapjaiban teljesen eltér a valóságtól).

Talán írnom kéne egy ficit egy halhatatlan Tae-ről xD Nyilván nem lenne olyan kis köcsög, mint itt (meg nem lenne olyan véres a sztori), de egy balesetben rájöhetne, hogy halhatatlan🤔 Lehetne a címe Taerminátor xd (nyugi csak vicc - bár tényleg eljátszottam a gondolattal)

Köszi még egyszer!❤️ És bocsánat, ha szar lett xdd