szemszög: Jungkook
terjedelem: ~2000 szó
dátum: 2020.04.14.

A nap békésen telik, mivel nem szándékozom leleplezni tervem Taehyung előtt idejekorán. Jimin valószínűleg nem aludt túl jól, mert filmnézés közben bealszik, mint egy édes kisbaba. Örülök, hogy pihen, de annak már kevésbé, hogy emiatt a mamlasz miatt nem tudott aludni éjszaka. Gondolom, túl erősen szorongatta szegénykémet... de többet nem fog lábatlankodni, mivel ma este megdöglik.

Vacsora után rászólok Taehyung-ra, hogy menjen másik szobába aludni, de akadékoskodik, így fel kell ébreszteni Jimint, hogy ő is megerősítse: ma nem akarunk hárman összenyomódva pihenni:

- Most se tudtam kipihenni magam... tényleg jobb lenne, ha ma külön aludnál. Remélem, már megszoktad kicsit a hotelt.

- Ja, jól van – válaszol Taehyung sértődötten – Ha ti kettesben akartok romantikázni, mintha melegek lennétek, nem zavarok...

Először félek, hogy Jimint zavarni fogja, amit ez a barom mondott, de amikor ránézek kis szerelmemre, látom, hogy máris visszaaludt. Tényleg össze-vissza szorongathatta ez a geci, ha ennyire álmos szegénykém.

- Menj, hagyd aludni! – kérem a lehető legudvariasabban a harmadik kereket, hogy húzzon a vérbe, mire morcosan ugyan, de kimegy a szobából. Lehalkítom a tévét, hogy Jimin jól aludjon, de még egy ideig mellette maradok, hátha felébred és éhes lesz.

Amikor ez nem történik meg, inkább a konyhába megyek, hogy borral kevert altatós koktélt készítsek áldozatomnak, majd írok neki, hogy melyik szobában van. Meglepetésemre vissza is ír, mintha megbízna bennem a mai után. Egy napig úgy teszek, mintha nem akarnám megölni és máris bízik bennem? Ez tényleg ostobább, mint gondoltam.

Kopogtatok a szoba ajtaján, kezemben a tálcával, melyen a két pohár pihen. Az odabent tartózkodó kiszól, hogy „szabad", így belépek. Még csak magára se zárta az ajtót... micsoda gondatlanság!

- Hoztam egy kis frissítőt – mondom elővéve legkedvesebb hangom, mivel leesett, hogy csakis úgy ölhetem meg nyomtalanul, ha bízik bennem és sikerül átverni. Ha azt hiszi, tetszik nekem, nyert ügyem van. Márpedig amilyen beképzelt, simán elhiszi, hogy őt akarom, nem Jiminiet.

- Mi az? Bor? – csodálkozik fejét felém fordítva, miközben az ágyon fekszik és a tévét nézi anyaszült meztelenül. Legszívesebben belehánynék a poharakba, de akkor lehet, hogy nem inná meg a gyógyszeres koktélt ugye...

- Igen. Gondoltam, megismerhetnénk egymást egy kicsivel jobban most, hogy kettesben maradtunk – kamuzok szemrebbenés nélkül, megpróbálva valamelyest csábító hangszínt kicsikarni magamból.

- Nem is rossz ötlet – örvendezik, miközben átnyújtom neki a gyógyszeres bort, én pedig a sima bort fogom kezembe, közben elhelyezkedem mellette az ágyon – Kezdhetnéd te a mesélést!

Erre nyilván megerőltetem magam, hogy kitaláljak pár dolgot, amiről sejtem, hogy szívesen hallaná. Az egyre szélesedő mosolyából ítélve jókat mondok, azonban egy idő múlva elkezd ásítozni, ami valószínűleg a nagy mennyiségű gyógyszer hatása. Nehéz a mesélésre koncentrálnom ahelyett, hogy azon gondolkozzam: fulladásnak álcázzam-e a halálát vagy inkább váratlan öngyilkosságnak.

Sajnos azonban mielőtt bealudna, megszólal:

- Kérlek, most hagyj magamra! Elálmosodtam... majd holnap folytatjuk.

- Biztos vagy benne? Szerintem... - kezdem, de álmos hangon félbeszakít:

- Igen, eléggé elfáradtam.

Nincs más lehetőségem, mint elköszönni és kimenni, majd várni. Ha most leütöm, talán nyoma marad és Jimin gyanakodna... inkább megvárom, hátha meghal magától. Valószínűleg így lesz.

Felmegyek ránézni Jiminre, de úgy fekszik, ahogy hagytam, így visszatérek az imént elhagyott szobához. Jóideig várok az ajtó előtt, de egyszer sem hallok semmit, így a szomszédos szobából felkapom a kislámpát, aminek a feje egy masszív, szépen megfaragott fa rúdon helyezkedik el, majd lecsavarom a burát róla, ha esetleg elfajulnának a dolgok és le kéne ütnöm ezt a húgyagyút. A zsinórját feltekerem a rúdra, hogy ne lógjon, majd rögzítem a végét és elindulok Taehyung szobája felé. Kis hallgatózás után, nagyon óvatosan benyitok és rögtön meg is látom őt, ahogy továbbra is meztelenül fekszik az ágyon, nekem háttal. Halkan közelítek felé, megpróbálva figyelmen kívül hagyni az undi csupasz seggét, közben kezemben tartom a fegyvert, ha esetleg kéne. Persze nem úgy néz ki, mintha egyhamar felébredne... és a bort is mind megitta, így könnyen lehet, hogy már halott.

Amikor odaérek a mozdulatlan fiúhoz, rátérdelek az ágyra, hogy ellenőrizzem az életjeleit, azonban mielőtt hozzáérhetnék, hirtelen megfordul és felém tart valamit, a következő pillanatban pedig lefúj valamivel, amitől azonnal égni kezd a szemem, mint a rosseb. Könnyezek és olyan, mintha megvakultam volna, így a lámpát elejtve, cifrán káromkodva szememhez kapok. Hamar megérzek egy ütést a semmiből, a fejem pedig megfájdul, s rövid időre a matracra esem, közben elkezd folyni a taknyom és a nyálam is, a gyomrom meg felfordul.

Valahogy sikerül feltápászkodnom, majd lemászni az ágyról, el a vakító gázfelhőtől. Kifelé botorkálok a szobából szédelegve, vakon, csak tapogatózva, miközben hasogat a fejem és köhögök. Lefújhatott valami gázspray-szerűséggel... aztán meg leütött a „fegyverrel", amit ellene hoztam. Jól kibaszott velem! Talán mégse akkora marha, mint gondoltam.

Mikor végre valahogy eljutok a redvás ajtóig, hirtelen megbotlom valamiben és eltaknyolok. Könnyezve, cifra káromkodások közepette próbálok felállni, de ekkor többször is belém rúg ez a geci, míg végül elérek a lépcsőig, így tehetetlenül gurulni kezdek lefelé. Borzalmas vakon átélni mindezt... minden lépcsőfok fáj, mivel hol a fejemet, hol egyéb testrészemet ütöm be.

Mikor végre elfogynak a lépcsőfokok, fájón felnyögök a földön fekve. Mindenem sajog és még mindig nagyon csíp a szemem, így még csak védekezni se tudok, pedig bármikor megtámadhat... bárhonnan jöhet, nem fogom látni. Ennél a pontnál leesik, hogy az életem is veszélyben foroghat.

Mielőtt felállhatnék, megérzem, hogy valami rám nehezedik, majd babrálni kezdenek az övemmel...

- Mi a fasz, ember?? – háborodom fel, de azért jókora zavarodottság is kihallatszik a hangomból – Tüzelsz, baszd meg??

- Ne ellenkezz! – szólal meg a rajtam tehénkedő Taehyung, miközben megpróbálja elővenni a farkam. A rohadt retkedék... Lefúj gázsprayvel, aztán leüt, elgáncsol, meg lerugdos a lépcsőről azért, hogy megdugassa magát velem??

Nem látom ugyan, de attól még sikerül lefognom a kezeit, majd magam alá gyűröm és mivel nem üthetem meg, nehogy nyoma maradjon, inkább beleverem fejének hátsó részét a legalsó lépcsőfokba. Elsőre nem sikerül, de sokadjára megtalálom lépcsőfokot, Taehyung pedig pár ütés után végre elernyed és fellélegezhetek.

A kis rohadék...! Meggyűlt vele a bajom, nem kérdés. Nem kicsit lepett meg. Ha nem lenne ilyen kanos, telhetetlen faszfej, meg is ölhetett volna...

Valahogy sikerül felráncigálnom elernyedt testét a szobába, ahová beköltözött, majd befektetem a kádba. Enyhe hányásszagot érzek, ami magyarázat lehet arra, hogy miért nem halt meg... talán leesett neki, hogy begyógyszereztem és meghánytatta magát, mielőtt késő lett volna? Ez megmagyarázná, miért küldött ki, ha egyszer kefélni akart velem.

Kifelé menet bezárom az ajtót, hogy ne tudjon kijönni, ha véletlen felébredne. Mint tudjuk, eléggé szívós, így jobb az óvatosság... de a gyógyszer egy része felszívódott és ez meg az a pár ütés a fején egy rövid időre eszméletlenül kell tartsa.

Már ki tudom nyitni a szemem és ugyan könnyezek, de sokkal jobban vagyok, mint eddig. Lemegyek a konyhába, hogy felhozhassak egy egész üveg italt, így Jimin azt hiheti, hogy Taehyung úgy leitta magát, hogy belefulladt a vízbe fürdés közben. Természetesen én fogom lenyomni a fejét a víz alá, így nem marad nyoma a gyilkosságnak. Persze könnyen meglehet, hogy nem is kell nagyon lenyomkodni a fejét, mert a gyógyszer meg az ütések hatására elég kába ahhoz, hogy minimális segítséggel is meg tudjon fulladni.

Amikor visszaérek az üveg borral, kinyitom az ajtót, majd belépek, azonban hamar megérzek egy bazi nagy ütést a fejemen, amitől összeesek és elterülök a földön. Minden elmosódik, majd mintha megpillantanám ezt a gecit, ahogy felettem áll, így kábán a lábáért nyúlok, hogy elessen, de ekkor újra lesújt valami nagyon kemény tárggyal, egymás után többször is, ráadásul a fejemre. A kezdeti fájdalom után erőlködésem ellenére mindent ellep a sötétség és elájulok.

xXx

Lassan ébredezem és fogalmam sincs, hol vagyok vagy mi történt, csak azt tudom, hogy sajog a fejem és valamiért könnyes a szemem. Nagyon nehezen tudok csak feltápászkodni, majd belekapaszkodom a kilincsbe, az ajtó pedig nem nyílik ki, így leesik, hogy valószínűleg be van zárva. Megpróbálom feszegetni egy kicsit, de csak nem nyílik, így szédelegve elbotorkálok a fürdőig és kapkodva, darabos mozgással megmosom az arcom.

A hideg víztől kicsit magamhoz térek. Iszom egy picit, majd belenézek a tükörbe és megkérdezem magamtól, hogy mégis mi történhetett...

Ekkor végre eszembe jut, hogy Taehyung leütött, majd valószínűleg bezárt. Összehúzott szemmel próbálok rájönni, hogy mit kéne tennem, amikor eszembe jut Jimin.

Bezártam a szobája ajtaját... ugye???

Képtelen vagyok felidézni, hogy megtettem-e a kellő óvintézkedéseket, de ha be is zártam, attól még a másik kulcs a recepción lehetett... vagy simán rátörhette az ajtót Jiminre. Azt se tudom, mióta fekszem kiütve! Persze lehet, hogy eszébe se jutott bántani őt, de ha mégis...

Úgy nekiiramodok, mint egy felbőszült bika. Szédelgek és még nem tértem teljesen magamhoz, azonban mindenképpen meg akarom védeni Jimint, így egyszerűen nekirohanok a szoba ajtajának, de az meg se mozdul persze. Helyette lepattanok róla és a földön találom magam.

Gyorsan körbenézek, mit is használhatnék, végül az éjjeliszekrényen akad meg a szemem. Kissé még szédülök, de azért nekimegyek az éjjeliszekrénnyel is az ajtónak, illetve a kilincset is megpróbálom leverni vele, de sehogy se jön össze, a percek meg egyre csak telnek. Nem tudom, hogy tényleg veszélyben van-e Jimin, vagy csak annyira féltem, hogy rémeket látok, de muszáj azonnal látnom őt, hogy megnyugodjak.

Végül aztán leteszek az ajtó betöréséről és helyette az ablakra összepontosítok. A másodikról leesve valószínűleg nem halnék meg, de nem is úsznám meg egy lábtörés vagy valami hasonló nélkül...

De Jiminért megéri.

Ahogy elhatározom magamban, hogy az ablakon fogok kijutni, az is eszembe jut, hogy a bejárati ajtó zárva van, ha nem menekült még el az épületből Taehyung, mivel mi bezártuk. Tehát egy másik szobába kéne átmásznom, ha ki akarok jutni.

Újra lefröcskölöm az arcom hideg vízzel, hogy koncentrálni tudjak és elmúljon az enyhe szédülés, majd kinyitom az ablakot és lenézek. Sehol egy bokor, csak a beton... Pazar.

Kinézek és ugyan a tőlem balra elhelyezkedő szoba ablakai csukva vannak, a másik oldalamon nyitva hagyták őket. Nagy szerencse... ráadásul rémlik, hogy mintha onnan hoztam volna át a lámpát, tehát nyitva kell legyen az ajtaja.

Kilépek a párkányra, majd megkapaszkodom, de rögtön leesik, hogy nem lesz ez olyan könnyű mutatvány... a másik ablak elég messze van.

- Faszomat, azt – motyogom idegesen, közben elmormolok egy imát, bár nem vagyok hívő. Ha esetleg rosszul esnék és meghalnék, talán megkegyelmez rajtam az öreg... Na jó, erre nincs sok esély, tekintve, hogy miket tettem. Inkább ne essünk le.

A friss levegő és az adrenalin hamar kitisztítja a fejem, a lábam pedig szerencsére engedelmeskedik és jó nagy terpeszben sikerül átlépnem a másik szoba ablakpárkányára. Azonban még csak most jön a neheze, mert a másik lábamat és a testsúlyom nagy részét is át kéne juttatnom oda...

Direkt nem nézek le, helyette veszek pár mély levegőt, majd felspanolom magam:

- Hidd el, menni fog! Menni fog, ha azt mondom, baszd meg!

Ezt és ennek társait mondogatom, majd összeszorított foggal, vicsorogva lököm el magam és próbálok kapaszkodni a falba, ahogy tudok.

Kijön egy kislányos hang, amikor úgy érzem, le fogok esni, de aztán mégis sikerül megtartanom az egyensúlyom és remegek ugyan, de a megfelelő párkányon állok. Arról a vékony kis sikkantásról meg senkinek se kell tudnia.

Remegve mászom be a szobába, mintha legalábbis meghalhattam volna, pedig ennek kicsi az esélye. Talán elpuhultam, mert régen öltem már...? Ha Taehyung még a hotelben van, most lesz esélyem bepótolni.

Szerencsére tényleg nyitva van a szoba ajtaja, így hamar elkezdhetek felfelé rohanni a lépcsőkön Jimin felé. Magamban fohászkodom, hogy ne legyen semmi baja és csak békésen aludjon az ágyban, ahogy hagytam. Ha Taehyung bántja, az az én hibám... én nem zártam be az ajtót és én támadtam meg őt, ami miatt bosszút akarhat állni. Bár miért is bántaná pont őt? Jimin ártatlan. Ha rosszat akar nekem, már megölhetett volna.

Kettesével szedem a lépcsőfokokat, így hamar felérek, az ajtó viszont tárva-nyitva, amitől szívrepedést kapok. A sokk ellepi egész testem, ahogy valóra válni látszik a legrosszabb rémálmom, ugyanis hallom odabentről Jimin fájdalmas nyögéseit, a könyörgését, a sírását...

Köszönöm, hogy elolvastad!❤️

Bocsi, hogy itt hagytam abba, de nehezen megírható rész jön és jobbnak láttam későbbre hagyni. 😅

Illetve elnézést, ha van benne valamilyen hiba. Kijavítottam, de megírni becsiccsentve írtam meg...xd

Ja és nehogy valaki megutálja Tae-t miattam! A valóságban sose bántana senkit. Talán valaki mást kellett volna választani a gonosz szerepére... 😅