szemszög: Jungkook
terjedelem: ~4000 szó
dátum: 2020.04.11.

Mire összeszedem magam, Jimin már a konyhában tesz-vesz és csodálkozva néz, mikor meglát a mosókonyhából előjönni:

- Hát te? Azt hittem, vécén vagy...

- Nem, csak kimostam a tegnap viselt ruháimat - mutatok hátra, miközben szerelmem valami fém tálra helyezi a péksüteményeket.

- Szólhattál volna. Kimoshattuk volna vele az enyémet is - mondja szerencsére nem sejtve, hogy a mosógépben épp a gecim maradványai pörögnek.

- Bocsi... Majd kimosom a tied külön. Segítsek? - ajánlom fel a kajára mutatva, amivel bíbelődik.

- Hát, ha nagyon akarsz - von vállat, így mellé állok és kihasználom ezt a kis kettesben töltött időt arra, hogy hozzáérhessek és óvatos flörtbe kezdjek vele.

Amikor nekiérintem könyököm az övéhez és lenézek rá, megáll egy pillanatra és visszanéz rám, így ellágyult tekintettel elmosolyodom. Olyan jó nézni az arcát, ahogy enyhén pirosodik, mert zavarba jön... a csillogó szemeit, amikkel egyik szememből a másikba néz... és az ajkait, melyeket elnyitva felejt. Olyan gyönyörű, kecses és karcsú...

Igazából feltűnően karcsú.

- Ma kettesben kéne aludnunk, hogy tudj enni - javaslom halk, kissé rekedtes hangon, amivel magamat is meglepem. Hogy tud ilyen hirtelen előjönni a kanegér énem? Most szopta ki a gecimet az az undorító förtelem odafent...

- E-ez... jó ötlet - motyogja lassan még jobban elvörösödve, de nem hajtja le fejét, így nem töri meg a szemkontaktust és pás másodperc múlva ajkai magukhoz vonzzák tekintetem. Csillogó párnácskái után visszanézek szemébe, de még mindig engem les és mintha reménykedne, így lassan közeledni kezdek felé. A szívem hevesen ver, mintha megkergült volna, a torkomban pedig gombóc keletkezik, ami egészen szokatlan érzés számomra, mégis valahogy jó. Olyan különleges, olyan törékeny ez a pillanat, hogy tudom: több ilyen alkalmam nem lesz egyhamar, így hát még egy kicsit közelebb hajolok szerelmemhez, aki erre összeszorítja szemeit. Én is becsukom enyéim, majd lágyan hozzáérintem ajkamat övéihez, mintha ez lenne az első alkalom, hogy egymáshoz érünk.

Bizonyos értelemben olyan is, mintha ez lenne az első, hiszen ezt végre ő is akarja. Önszántából megy bele a csókba, ami egyelőre végtelenül gyengéd. Éppen csak hozzáérek, Jimin pedig tökéletesen mozdulatlan, még csak nem is lélegzik. Nem akarom elszúrni azzal, hogy rázúdítom minden csepp kanosságom, de amúgy sincs kedvem most durvulni, inkább csak nagyon óvatosan kezdem el mozgatni száján az ajkaim. Ahogy megmozdulok, Jimin felszusszan és érzem, hogy ő is olyan különlegesnek és meg nem ismételhetőnek érzi ezt a pillanatot, mint én.

Ekkor hirtelen bazi nagy csattanást hallunk, így ijedten rebbenünk szét és ha lehet, még jobban felgyorsul a szívverésem. A meghitt pillanatnak vége.

A hang forrását keresve a faszevőt látom meg, ahogy az ajtóban áll. Minden bizonnyal becsapta a nyílászárót, hogy megszakítsa a pillanatunkat... és ezért én szét fogom szakítani őt.

Most jöttem rá, hogy a ma esti romantikázás sem lehetséges, ha ez a görcsrángatta pióca életben van. Mindenképpen el kell intéznem, különben nem fogunk tudni összebújni. Ez most már létszükséglet, hiszen Jiminnek ennie kell, hogy felerősödjön és az immunrendszere ellenálló legyen.

- Ja, bocsi. Nem akartam zavarni - mondja szarul leplezve, hogy direkt csapta be azt a kurva ajtót - Nem tudtam, hogy jártok.

- Nem járunk... - tagadja Jimin láthatóan stresszesen - És nem zavarsz. Éppen reggelit csinálunk.

- Az jó - jön közelebb ez a majom, én meg vágyakozva nézek a nagykésekre - Mert tegnap azt mondtad, nem vagy meleg.

- Nem is vagyok az!! - tagadja Jimin tágra nyílt szemekkel, mire tovább fantáziálgatok, hogy leszúrom ezt a barmot, amíg szerelmem nem figyel. Mindent tönkretesz ez a seggfej! Ha most csak ketten lennénk, Jimin már a karjaimban lehetne. Egész nap romantikáznánk, este pedig ledönteném a lábáról és gondoskodnék az ellátásáról.

- Oké-oké - emeli kezeit maga elé ez a faszránc - Csak úgy tűnt, megzavartam valamit...

- Nem zavartál meg!! - kéri ki magának kis szerelmem pánikolva, én meg csalódottan lesütöm a szemem, amiért ilyen nehéz lenne neki felvállalnia - Na, kérsz reggelit, vagy nem?

- Kérek hát. Segítsek valamit? - ajánlja fel Taehyung, mire vetek rá egy gyűlölködő pillantást. Azzal segítenél a legtöbbet, ha megölnéd magad!

- Nem kell - mondja Jimin tovább foglalatoskodva a reggeli elkészítésével, miközben ez a seggarc leül egy székre ahelyett, hogy kettesben hagyna minket. Mindkettőnknek rossz kedve lett, én azonban tudom a megoldást. Taehyung meghal, így újra boldogok lehetünk.

Reggeli után Jimin letöttyen a kanapéra és bekapcsolja a tévét, nekem azonban támad egy ötletem:

- Nem akartok játszani valamit?

- Mire gondolsz? - kérdez vissza az édes kis csöppség álmosan pislogva, mintha nem pihente volna ki magát éjjel szegénykém - Inkább ejtőzzünk egy kicsit szerintem. Korán van még.

- Fél tizenegy múlt - jegyzem meg csendesen - Nem muszáj játszanod, ha nem akarsz. De Taehyung-on látom, hogy benne lenne egy kis bújócskában.

Az említett csodálkozva néz rám, majd kissé idegesen pillantgat jobbra-balra. Végül megállapodik tekintete Jiminen és mintha megnyugodna látványától. Talán arra gondol, hogy meg akarom ölni játék közben, de ha gyanútlan kis hercegem itt van, nem teszem meg.

Nem is most foglak megölni, te geci... majd este.

- Oké... - egyezik bele ez a hülye állat, persze látszik, hogy nem biztos a dolgában - De csak az épületen belül ér!

- Jól van. Elbújhatsz először te - mondom magamban mosolyogva, amiért ilyen könnyen sikerült átvernem. Látszik rajta, hogy elégedett, amiért nem ő a hunyó.

- Számolj ötszázig! - utasít, majd mutogat az ujjával, hogy forduljak meg, így megteszem, amire kér, sőt, még a szememet is becsukom, mielőtt számolni kezdenék. Hiszen elsősorban nem megtalálni akarom, csak kellett egy jó ürügy, hogy bejárhassam az egész épületet és ne legyek gyanús. Ugyanis szükségem van nyugtatóra, amivel elkábítom áldozatom és ha a sok használt szoba egyikében esetleg hagytak ilyen gyógyszert... az rohadt nagy mázli lenne. De valami drog is megtenné, ha azzal ki lehet ütni ezt a seggarcot.

Hallom a távolodó lépteket, melyeknek teljes elhalkulása után a baromállat „ötszázas" kérésével nem törődve megfordulok, így megpillantom az elaludt Jimint a kanapén. Olyan édes... legszívesebben csókot lopnék tőle, de talán kicsit furi lenne a szitu, ha arra ébredne, hogy nyalom a száját.

Az első emeletre érve elkezdem átkutatni azokat a szobákat, melyekben ott maradtak a vendégek cuccai. Próbálok sietve tevékenykedni, hogy ne legyen feltűnő, mennyire soká találom meg ezt a gennyes faszhéjat.

Már két emeletet végignéztem és bizony jó sok idő eltelt, hiszen nem könnyű minden szart átkutatni, amit itt hagytak a menekülő emberek. A harmadikon azonban több szerencsém van, mert egy női szütyőben találok valami ígéreteset.

Egy kicsi üvegcse, benne sok apró sárga tablettával. A címke szerint epilepsziára van, de egyben erős nyugtató is. Reménykedtem, hogy szerencsém lesz, de ennél jobbat tényleg nem találhattam volna. Ha ez a bogyó képes megállítani egy epilepsziás rohamot, alkohollal keverve minden bizonnyal el tudja intézni Taehyung-t is úgy, hogy ne maradjon nyoma idegenkezűségnek.

Elégedetten teszem zsebre az üvegcsét, majd megfordulok, de kellemetlen meglepetésben van részem.

- Nem is kerestél, mi? - veti szememre az ajtóban álló faszfólia - Csak lopkodni akartál! Mit tettél el?

- Azok után, hogy ki akartál rabolni engem, nincs jogod kérdőre vonni - jelentem ki határozottan, noha eléggé meglepett a jelenléte.

Azzal el is indulok kifelé, de mikor mellé érek, megpróbál belenyúlni a zsebembe, ahová a gyógyszert tettem. Pechére gyorsabb és erősebb vagyok, így könnyűszerrel lefogom karjait, amit villogó tekintettel reagál le:

- Engedj el!

- Meg is ölhetnélek - mondom mélyen a szemébe nézve, de sajnos nem tűnik ijedtnek, csak dacosnak - De nem teszem. És tudod, miért?

- Mert bejövök neked - jelenti ki nagy meggyőződéssel, mire felvonom a szemöldököm és lesajnálóan nézek rá:

- Nem. Jimin miatt nem teszem meg. Mivel szeretem őt.

Azzal el is engedem, majd folytatom utam kifelé a szobából, de ez a dildó utánam szól:

- Ő viszont nem szeret téged.

Egy pillanatra megtorpanok, aztán leesik, hogy válaszolnom kéne valamit, de nem tudok, így csak lelépek. Sajnos egyelőre tényleg nem tudom, pontosan mit érez irántam Jimin... csak annyi bizonyos, hogy mások előtt esze ágában se lenne felvállalni, aminek ez a seggszőr nagyon örül. De nem fog így örülni, ha eltakarítom az útból és megszerzem szerelmem egyelőre vonakodó szívét.

~Jimin szemszöge~

Idegesen álldogálok a folyosón, tisztes távolságra a többiektől. Még sosem voltam ilyen vizsgálaton, így nagyon félek, hogy mi lesz... nem tudom, mit keresek itt, mégse tudok már csak úgy lelépni, mert hirtelen kimondják a nevem:

- Park Jimin!

A szívem nagyot dobban, ahogy a fehér ajtó felé visznek lábaim, mintha csak maguktól indultak volna meg. Ideges vagyok, a torkomban dobog a szívem és úgy érzem, mindenki engem néz. Amikor felpillantok a többi betegre, látom, hogy tényleg engem figyelnek, így zavaromban inkább a kopottas csempére szegezem tekintetem. Valamiért sokkal hosszabbnak tűnik az út a nyitott ajtóig, mint amilyennek eddig tűnt...

Amikor végre odaérek, feltűnik, hogy éles fehér fényben úszik a szoba. Félek, mégis belépek, mert egyszerűen bevisznek a lábaim, mintha nem is én parancsolnék nekik. Úgy érzem, odabent van a helyem, noha mérhetetlen idegesség lep el a gondolatra, hogy hamarosan megvizsgálnak. Utálom az orvosokat.

Nem látok asszisztenst, csak egy fehér köpenyes férfit, aki a fényben úszó szobában áll az ablakkal szemben, nekem háttal. Valami papírokat olvasgat, felém se néz, így kissé tanácstalan vagyok. Végül, mivel még mindig befelé nézeget az egyik beteg, aki az ajtóval szemben ül a folyosón, úgy döntök, inkább becsukom a nyílászárót, mivel nem szeretném, ha az idegen tanúja lenne az idebent történteknek.

Mély levegőt veszek és remegő kezekkel becsukom az ajtót, a hangra pedig végre észrevesz az orvos és megszólal:

- Á, üdvözlöm! Kérem, foglaljon helyet!

A hangja ismerős, de az arcát a mögüle jövő fény miatt árnyék fedi, így csak értelmesen hunyorgok rá. A doktor úr türelmesen vár és kitárva hagyja a kezét, amivel a székre mutat, mire végül gyomromban nem kis idegességgel megpróbálok leülni, de ahogy behajlítom térdeim, egyszerűen összecsuklik a lábam és a földön találom magam.

- Bo-bocsánat... - makogok a földön kuporogva négykézláb, az orvos viszont azonnal a segítségemre siet és megfogja kezeim, hogy felsegítsen:

- Ugyan! Érthető, ha ideges. Ez az első ilyen vizsgálata?

- I-igen - nyögöm ki, miközben még mindig fogja a kezem és egymáshoz elég közel állunk ahhoz, hogy végre leessen, miért is volt olyan ismerős.

Ez Jungkook, bassza meg...! Vagyis inkább Jungkook úgy nyolc-tíz év múlva...

Nagyon jól áll neki az öregedés, azt kell mondjam. Még férfiasabb és jóképűbb, mint eddig. Mármint... na mindegy.

- Az első vizsgálat előtt mindenki fél, de aggodalomra semmi ok - mondja megnyugtató, mély hangon, miközben odavezet a vizsgálóasztalhoz és leültet rá - Sokéves tapasztalattal rendelkezem és minden páciensemre vigyázok.

- A-az jó... - nyökögöm azon gondolkodva, mi is fog történni most, na meg hogy miért magázódunk. Látszólag ő nem ismer fel... pedig nem érzem magam másmilyennek.

Jellemző, hogy csak ő lett idősebb és még jóképűbb, mint amilyen volt. Én örökké kölyökképű maradok... max szőrösebb leszek.

(Nézzétek, Jimin szőr 😍xdd)

- Gyengéd leszek és óvatos - mondja egy gumikesztyűt felvéve egyik kezére, mire kikerekednek szemeim és felugrik a pulzusom. Te jó ég... mit fog ez csinálni velem?? És miért érzem magam izgatottnak...?

- Kérem... nagyon vigyázzon rám - mondom vékonyka hangon, holott nem is akartam megszólalni. El kéne futnom, nem ilyeneket mondani... miért nem engedelmeskedik a testem?

- Ne aggódjon - lép közelebb, majd térdemre teszi kezeit és félig lehunyt pillákkal néz rám olyan szexin, hogy görcsbe rándul a gyomrom - Lágyan megkúrálom és sokkal jobban fogja érezni magát.

A levegő csak úgy vibrál közöttünk. A szívem ezerrel lüktet, a vérem fénysebességgel száguldozik ereimben, a tekintetemet pedig képtelen vagyok elszakítani Jungkookétól. Olyan jól néz ki ilyen közelről... és a szemei szinte levetkőztetnek!

A tapasztalt doktor úr egyszercsak lenéz, mire kissé hűvösebbnek érzem a levegőt, így csodálkozva lepillantok én is. Arra azonban nem számítottam, hogy teljesen meztelen testem látványa fog fogadni, így leesik az állam és bazi nagyot kattan az állkapcsom. Döbbenten pislogok fel a doktor úrra, hogy vajon ő is látja-e, amit én, vagy csak képzelem, hogy pucér vagyok, de perzselő tekintetéből és nyálának sűrű nyeldeséséből ítélve ő is látja. Pazar.

- Álljon négykézlábra! - utasít szigorúan, mintha kissé türelmetlen lenne, így nem merek ellenszegülni. Valahol legbelül azonban nem is akarok tiltakozni... olyan, mintha egyértelmű lenne, hogy azt teszem, amit mond és ez tetszik. Nem tudom miért, de tetszik.

Próbálok nem bepucsítani, azonban a derekam egész egyszerűen hajlik és görbül, hiába igyekszem normálisan tartani. Remegek az erőfeszítéstől, mégse tudom irányítani a testem. Egyszerűen nem megy.

- Ne remegjen, kérem - mondja most sokkal gyengédebben, közben végigsimít a hátamon a lapockámtól egész a fenekemig azzal a kezével, amelyiken nincs kesztyű - Most érezni fog egy kis nyomást, mert megvizsgálom a prosztatáját. Lazuljon el!

Ahogy ezt kimondja, végigfut az izgalom a gerincem mentén és a pezsgés nem kíméli a farkamat se. Pedig még azt se tudom pontosan, mi is az a prosztata...

Igyekszem legyűrni izgalmam, miközben a doktor úr finoman megmasszírozza a fenekem gondolom, hogy könnyebben ellazuljak. Ez ilyen bevett szokás lehet orvosi körökben.

Megérzem valamitől nedves, gumikesztyűs kezét testem bejáratánál és nyelek egy hatalmasat, miközben finoman körözni kezd ujjaival. Mély levegőt veszek, melyet akaratom ellenére is bent tartok, miközben Jungkook feltolja nekem első ujját. Most már nem kérdés, hogy fel vagyok izgulva. Egyre inkább keményedem, holott ez csak egy orvosi rutinvizsgálat és nagyon nem kéne meglátnia, hogy ennyire akarom... bár még magam sem tudom, mit.

Jungkook rövid idő múlva kihúzza belőlem ujját, holott már eléggé megszoktam odabent. Próbálom irányítani a testem és ráparancsolni a farkamra, hogy ne merészeljen égnek meredni, miközben a doktor úr ismét odavezeti kezét a kis nyíláshoz.

Ezúttal két ujját vezeti fel testembe, amit meglepő mód nem érzek fájdalmasnak, azonban arra képtelenség felkészülni, ami ezután következik. Ugyanis egy határozott mozdulattal irányt vált az ujjaival és egy olyan helyre gyakorol nyomást, ami valami elképesztően érzékeny. Keresztbe áll a szemem és akaratlanul is felnyögök, noha nem szabadna jelét adnom izgalmamnak előtte. Beharapom az ajkam, hogy ne hangoskodjak, mivel nyilvánvalóan kihallatszik minden nagyobb zaj és a folyosó tele van várakozó páciensekkel. Jungkook azonban nem könnyíti meg a dolgom, hiszen hol finoman masszírozgatja, hol erőteljesen ostromolja a titkos pontot, amitől egyszerűen lehetetlenség nem zihálni és remegve élvezkedni. A farkam pillanatokon belül feláll és a hasamra simulva néz farkasszemet velem. A testem megállíthatatlanul remeg, a nyáltermelésem meg úgy beindul, hogy képtelen vagyok mindet lenyelni és nyáladzani kezdek, mint valami debil. Szégyen szemre az alattam lévő vizsgálóasztalra folyik, én pedig még azzal se tudok foglalkozni, hogy esetleg feltöröljem, annyira elveszítettem a kontrollt a testem felett. Egy ajkát harapdáló, kéjesen nyögdécselő, kétségbeesetten tekergő szerencsétlenség vagyok, aki nem ura önmagának. Most Jungkook irányítja a testem... azzal, ahogy élvezetem titkos pontját ostromolja folyamatosan, megállíthatatlanul.

- Vá-vhárjonh... - nyögöm halk, kétségbeesett hangon, mivel úgy érzem, rövidesen szégyen szemre elélvezek egy egyszerű vizsgálat közben, ami nagyon kínos lenne. Bár az is éppen elég kínos, hogy merevedést nevelgetek a lábam között.

- Maradjon nyugton és higgadjon le! - utasít a doktor úr, miközben a csípőm már megállíthatatlanul mozog, annyira megvadult a testem - Már nincs sok hátra.

Összeszorított szemmel próbálok tűrni és valami szexietlenre gondolni, például gilisztákra, de gondolataim folyton visszatérnek Jungkookhoz. Lehunyt szemhéjamra vetül képe, ahogy felettem mozog... izzadt hajtincsei homlokába tapadnak, arcán pedig azt az erotikus koncentrálást vélem felfedezni, mint mikor lefeküdtünk. Nem akartam bevallani neki, de annyira élveztem, mint még soha semmit. A teste, a közelsége, a teljesítménye... mind-mind fenomenális, egyszerűen leírhatatlanul izgató és jó. Olyan élvezetes volt minden mozdulata, hogy azóta is mindennap eszembe jut, hiába küzdök ellene. Most már tényleg felesleges tagadni magam előtt, hogy akarom őt. Túl erős ez az érzés... mintha nála jobban még soha semmit sem akartam volna.

Hirtelen megérzem, hogy pillanatokon belül elsülhetek, erre Jungkook abbahagyja és megszólal:

- Kész!

- Khomolyan...? - kérdezem kissé csalódottan, pedig örülhetnék, hogy nem élveztetett rá a vizsgálóasztalra. Hiszen ezt akartam... de most már inkább elmennék.

- Igen. Üljön le velem szemben, hogy megvizsgálhassam a heregolyókat és a péniszét is! - utasít, mire ismét tágra nyílnak szemeim. Most aztán közelebbről is szemügyre veheti, mennyire izgalomba jöttem az orvosi vizsgálattól...

Lassú mozdulatokkal, szememet lesütve teszem, amit kér, azaz leülök vele szemben. Így, hogy lefelé nézek, pont a farkammal szemezek, így feljebb pillantok Jungkook szexi orvosi szerkójára. Azaz maga a szerelés nem annyira szexi, csak ő képes úgy hordani bármit, hogy izgató legyen benne. A fehér köpeny alatti makulátlan ing és a nyakkendő mind-mind csodásan áll neki. Egyre egyértelműbb számomra, hogy szerelmes vagyok ebbe a férfiba.

Nagyot nyelek, ahogy nyakára siklik tekintetem, mivel az ing legfelső két gombját nem gombolta be és a nyakkendő is lazán áll rajta. Beleszédülök a vágyba, mely elborítja testem, annyira akarom ezt a férfit. Nincs több kifogás, nincs több magyarázkodás, miszerint nem vagyok meleg. Már nem érdekel, mi vagyok; csak Jungkook érdekel.

- A prosztatája rendben van, már csak a péniszt illene megvizsgálni - szólal meg, mire felnézek arcára, de ő ágaskodó merevedésemet vételezi szemügyre - Bár merevedési zavara láthatóan nincs.

Kissé elpirulok szavai hallatán, de mielőtt elkezdenék agyalni és igazán zavarba jöhetnék, egész egyszerűen megragadja a farkam, másik kezével pedig a golyóimat és előbbit pumpálni, utóbbit pedig lágyan nyomogatni kezdi. Lábaim automatikusan nagyterpeszbe nyílnak, így szívem ura még közelebb tud jönni hozzám, miközben és csukott szemmel remegek a gyönyörűségtől. Kezeivel lágyan, érzékien érint, de olyan hozzáértően csinálja, hogy egészen egyszerűen képtelenség kibírni. Szenvedő arckifejezéssel, teljesen elködösült aggyal harapdálom ajkaim, megpróbálva minél kevesebb zajt kiadni magamból, de emberfeletti erőfeszítésekre van szükség.

- Úgy tűnik, itt is minden rendben van... - szólal meg Jungkook váratlanul, majd lelassul keze, végül pedig abbahagyja, holott megint csak a célegyenesben voltam már. Ez az orvos baszakszik velem... én viszont már nem vagyok olyan állapotban, hogy ezt le tudjam nyelni, így kifújom magam, majd megszólalok:

- Önnek van családja, Doktor Úr?

- Nincsen... - válaszol, majd elgondolkodik és kijavítja magát - Illetve van egy láncra vert fiatal fiú a pincémben, de ennyi.

Furán nézek rá, ő viszont pár másodperc után röviden felnevet, így leesik, hogy csak viccelt. Persze, hogy viccelt, hülye!

Rövid, megkönnyebbült nevetést hallatok, majd engedek a belső késztetésnek és megragadom azt a nyakkendőt, ami bassza a szememet, aztán szépen magamhoz húzom a doktor bácsit. Úgy tűnik, meglepődik, azonban rövid tétovázás után ő is hevesen visszacsókol, így megkönnyebbülten felszusszanok. Hála a jó égnek, hogy ő is akarja! Bizonyára csak a „nem dugunk a beteggel" nevezetű szabály miatt nem tette még meg.

Hirtelen megérzem, hogy visszadugja két ujját belém, ráadásul profihoz méltóan pillanatok alatt kitapintja a prosztatám, most azonban már annyira közel járok a beteljesüléshez, hogy bármelyik pillanatban robbanhatok. Belenyögök a szájába, majd hátraesik fejem, így akaratom ellenére elválok ajkaitól, kéjes nyögéseim pedig felcsendülnek a helyiségben. Én már nem vagyok olyan állapotban, hogy törődjek a kintiekkel, akik meghallhatják, azonban a doktor urat bizonyára jobban foglalkoztatja a dolog, mivel egész egyszerűen lenyom a vizsgálóasztalra és erősen befogja a számat. Így, fekve talán kényelmesebb, de nekem már édes mindegy, mert azoktól a szakszerű ujjmozdulatoktól átlépem a gyönyör határait és úgy érzem, a fellegekben járok. Az egész testem megfeszül, a farkam meg folyamatosan köpi ki magából hófehér élvezetem, egyenesen rá a hasamra. Nagyon melegem van; szinte felgyulladok, a szívem pedig úgy ver, mintha infarktusom lenne, mégse bánom, annyira őrült jó érzés. Így, hogy a doktor bácsi befogta a számat, kicsit el tudja nyomni a hentai-ba illő nyögéseimet, de azért így is elég hangos. Remélem, Jungkook büszke magára, amiért két ujjától ekkorát élvezek.

Kis idő után, mikor már az utolsókat nyögöm, képes vagyok végre kinyitni a szemem, így megpillantom a doktor urat. Még finoman masszírozgatja testem bejáratát, miközben jólesőn sóhajtozom és elkezdem majdhogynem normálisan venni a levegőt. A szívem még mindig nagyon ver, de már kezdek lehiggadni.

- Úgy tűnik, minden megfelelően működik - állapítja meg Jungkook a gecis hasamat nézve - Már csak mintát kell venni, hogy teljesen bizonyosak lehessünk abban, hogy Ön egészséges.

- Milyen mintát...? - kérdezem bizonytalanul, azonban elnémulok, amikor a doktor úr lehajol és elkezdi lenyalogatni bőséges gecimet a hasamról. Végig a szemembe néz igéző tekintetével, miközben az az édes kis rózsaszín nyelve felnyalintja ondómat enyhén remegő hasamról. Annyira izgató a látvány, hogy iménti élvezésem ellenére magától fellendül egy kicsit a csípőm. Ilyen telhetetlen lennék?

- Rendben, kész is vagyunk, Mr Park - mondja felegyenesedve, majd megköszörüli a torkát - Feltétlen találkoznunk kell a közeljövőben, hogy megoszthassam Önnel a laboreredményt!

- Oh, értem - mosolyodom el boldogan, majd felülök a vizsgálóasztalon - Hol érhetem Önt el?

- Feltétlen a magánrendelőmben kéne találkozzunk, mert ott kevésbé vagyok betáblázva... - tudatja velem, miközben keres valamit az asztalán és mikor megvan, átnyújtja nekem - Itt is van a névjegykártyám. Az alsó telefonszámon hívjon, kérem.

- Renden - nézek a kis kártyára, majd Jungkookra - Köszönöm!

- Ugyan, örömmel tettem. Most már felöltözhet - mondja lenézve testemre, mire rajtam teremnek a ruháim, mintha le se vetkőztetett volna a szemével korábban. Ez egy kibaszott mágus! - Vigyázzon az egészségére!

- Úgy lesz - ígérem mosolyogva, majd elköszönök a doktortól és kimegyek a folyosóra enyhén lüktető dákóval és arcomon levakarhatatlan vigyorral. A névjegykártyát bedugom a zsebembe és erősen szorongatom, nehogy elveszítsem. Már alig várom, hogy újra lássam ezt a jóképű, segítőkész orvost!

Felülök és azonnal a zsebembe nyúlok, de nem találom a névjegykártyát. Bepánikolva keresgélem a kanapén és annak környékén, mire nagy nehezen leesik, hogy csak álmodtam. A farkam mindjárt kilyukasztja a nadrágom, ráadásul érzem, hogy nedves... nagyon kényelmetlen érzés a szűk nadrágban a tocsogó, makacs merevedés.

Zavartan álldogálok a lobbiban erotikus álmomra gondolva, de aztán meghallom, hogy a fiúk lefelé jönnek a lépcsőn, így beparázok. Nem láthatják meg, hogy úgy áll a farkam, mint a cövek!

Egyre közelebbről hallom a hangokat, így idegesen pillantgatok körbe. Pár méterre tőlem van egy ajtó, így jobb híján bespurizok oda, majd becsukom magam mögött a nyílászárót. Ha benyitnak ide engem keresve, akkor meglátják, hogy három lábon közlekedem... Basszus, nagyon szar ennyire felhúzva lenni!

Gyors kiszabadítom kő kemény farkam a szűk nadrágból, ami kész megváltás. Ahogy megfogom merevedésem, egyszerűen képtelen vagyok megállni... muszáj mozgatnom rajta a kezem. Érzem, hogy pillanatokon belül el fogok menni, így benyúlok a zsebembe, de nincs nálam zsepi. Körbenézek a teremben, de kábé csak asztalokat meg székeket látok, zsepit nyilván sehol. Az időm viszont mindjárt lejár... ahogy polírozom nedvesen csúszkáló farkam, már alig bírom visszatartani a nyögést. Végső elkeseredésemben odaállok egy szobanövény elé, majd inkább letérdelek, hogy egyenesen a földjére tudjon csöpögni, ne a levelére, ahonnan le kéne törölni. A növény pont az ajtó mellett van, kintről pedig beszűrődik Jungkookék hangja, ahogy engem keresnek, így beharapom az ajkam és próbálok csendben végezni magammal. Pár gyors rántás után Dr Jeonra gondolva robbanok, de olyan kolosszálisat élvezek, hogy számra kell tapasztanom a kezem, mintha csak az álmomban lennék. Csak Jungkookra tudok gondolni, ahogy nyalja a hasamról a gecit, ahogy forrón csókol, ahogy eljuttat a csúcsra az ujjaival. Ah, Istenem...

Mikor minden csepp élvezetemet kicsaptam a farkamból a szobanövény földjébe, aprót sóhajtok és elteszem megpuhult szerszámom. Most már egyértelmű, hogy szerelmes vagyok belé... ezek után képtelenség tovább tagadni. Most vertem rá egy ártatlan szobanövényre miatta!

Hirtelen megcsörren a telefonom, ami rohadtul megijeszt, így idegesen kapom elő a készüléket a zsebemből. A doktor úr az... akarom mondani, Jungkook.

Kintről közeledő lépteket hallok, így gyorsan rászórok egy kis földet a gecimre, mintegy elásva azt és rémülten nézek körbe a teremben. Végül odafutok a kis táblához és egy filcet elővéve firkálni kezdek rá, hogy legyen valami ürügyem, amiért idebent lébecolok.

- Jimin? - nyitja ki az ajtót Kuksi, mire felé fordulok.

- Hm? - nézek rá ártatlanul, mintha nem most vertem volna rá a szobanövényre a gecimet, miközben róla álmodoztam.

- Nem hallottad, hogy kerestünk?

- Nem... elmerültem a rajzolgatásban - állok a tábla elé, amin egy óvodás virág díszeleg, mivel rohadtul nem tudok rajzolni - A telefont hallottam, de nem hittem, hogy te hívnál, hiszen egy házban vagyunk. Bocsi.

- Ja, nem gond - mosolyodik el, így még inkább emlékeztet az álombéli énjére és nyelnem kell egy bazi nagyot, miközben felém jön - Csak akkora ez a kóceráj, hogy mondom inkább felhívlak, mint hogy egy órán át keresgéljünk. Megnézünk egy filmet?

- Aha - egyezek bele mosolyt erőltetve magamra, majd leteszem a filcet és letörlöm a ratyi rajzom.

Elindulunk kifelé, közben azon gondolkodom, mit is kéne mondjak neki. „Hé, Jungkook! Képzeld, rád verem." Nem, ez nem jó... „Az a helyzet, hogy rád gondoltam, miközben a növényre élveztem. Hogy melyikre? Arra ott, a sarokban!" Nem, ez sem az igazi...

Talán majd este, mikor kettesben leszünk... miután ettünk egymásból, remélhetőleg megfelelő lesz a hangulat ahhoz, hogy szerelmet valljak neki. Már csak össze kell szednem a bátorságomat addig.

Köszönöm, hogy elolvastad!❤️

Elnézést, hogy kicsit lassabban jött, mint szokott (de legalább hosszabb rész lett). Nehezen vettem rá magam az írásra és szarnak éreztem, amit sikerült leírni xd Egy one shoton gondolkodtam, amiben Jungkook orvos, de aztán inkább beleírtam ebbe, mert nem akartam külön könyvet ennek. Nem tudom, mit szóltok hozzá, mert kicsit random volt ez az álom dolog xd

Amúgy asszem nemsoká vége lesz ennek a ficinek és új Jikookot tervezek helyette. Elég borús véget terveztem, de aztán írta valaki kommentben, hogy ne legyen rossz vége és átgondoltam, mert amúgy én se szeretem, ha nagyon szomi a ficik vége... szóval most igyekszem valamivel jobb alternatívát kitalálni ahelyett, amire gondoltam.

Köszi még egyszer, hogy olvassátok és az összes biztatásért is nagyon hálás vagyok!😌❤️