szemszög: Jungkook
terjedelem: ~2100 szó
dátum: 2020.04.01.

Próbálom élvezni a spagettimet, de ez a féregfasz evés közben is végig a DonaTaea-ügyről beszél, ami kezd okot adni az aggodalomra még nekem, a hidegvérű gyilkosnak is.

- Ha többen is eltűntek, annak kell, hogy legyen valami nyoma. Mikor vége a karanténnak, veletek megyek a Kookabellába és kiderítjük, mi folyik ott!

- Nem tudom... végülis lehet, hogy igazad van - mondja Jimin láthatóan bizonytalanul, én pedig nagyon nem szeretném, ha meggyőzné ez a majom - Szeretném hinni, hogy nem önszántából hagyott el olyan érzéketlenül, ugyanakkor remélem, nem rabolták el, vagy ilyesmi...

- Pedig könnyen meglehet, hogy elrabolták - mondja ez az izzadt farpofa, majd egyenesen rám néz - Vagy megölték.

- A világuralomra törő gyíkemberekben is hiszel, vagy csak az általad kreált összeesküvés-elméletek vertek gyökeret abban az okos kis fejedben? - teszem fel a gúnyos kérdést, mire Jimin int csendre:

- Jungkook, maradj már... csak aggódik a testvéréért. Te is ezt tennéd.

- Hagyd csak - mondja ez az egoista hugyospöcs Jiminnek, de közben engem szuggerál - Lehet, hogy tényleg butaság. Majd kiderül, amikor odamegyek az intézetbe.

Ez a vakmerő tekintet... Olyan, mintha fenyegetni akarna. Pedig ha sejti, hogy sok embert megöltem már, akkor nem ártana bukósisakot felcsatolnia és visszamásznia az anyjába.

Nem baj... amíg ilyen naiv és azt hiszi, legyőzhet, kevésbé lesz éber és könnyebb lesz eltennem láb alól. Ha egy mód van rá, még ma elintézem, mielőtt teljesen teletömné Jimin fejét.

- Hozok egy kis whiskey-t - állok fel az asztaltól - Ha az jó nektek.

- Inni akarsz? - csodálkozik Jimin, mire ártatlanul elmosolyodom:

- Gondoltam, megünnepelhetnénk, hogy megtaláltuk ezt a helyet és a karantén végéig semmiben sem fogunk hiányt szenvedni.

- Nem is rossz ötlet... de akkor légyszi, hozz kólát is, mert nem bírom az italt - kéri édes kis kiszemeltem, majd ez a pitiáner tulokfasz is megszólal:

- Nekem meg jeget. Kösz!

Élvezd ki, te kis nyomorult, mert ez lesz az utolsó éjszakád!

Mire kiérek a konyhából tálcával a kezemben, ezek ketten már a lobbyban ülnek a síkképernyős tévé előtt és valami vetélkedőshow-t néznek. Leteszem az előttük lévő kisasztalra a tálcát, majd leülök Jimin egyik oldalára, mivel a másikon ez a ferdefaszú tehénkedik.

- Popcornt nem hozol, Jungkook? - kérdezi ez a pofátlan dög, mire felháborodva nézek rá, de Jiminnek felcsillan a szeme:

- De jó lenne!

- Honnan tudod, hogy van popcorn? - kérdezem azon agyalva, hogy ha még ezt is megbeszélték, nemsoká én is szóba kerülök...

- Nem tudtam, csak megkívántam. De ezek szerint van - vigyorog a képembe, mire ezredszer is átkozom magam, amiért nem öltem meg, amikor megtehettem.

Elindulok a boltból hozott popcornért, közben tervezgetem Taehyung halálát. Ha Jimin bealszik az italtól, kettesben maradok ezzel a szemölccsel és ha sikerül őt is leitatni legalább egy kicsit, könnyű dolgom lesz. Mikor elalszik, belopózom a szobájába, aztán beverem a fejét valami kemény tárgyba, mondjuk a kádba. Kénytelen leszek levetkőztetni, mintha fürdött volna, de nem szabad hánynom. Mondjuk, az se lógna ki nagyon a képből, hiszen Jimin azt fogja hinni, hogy újdonsült barátja úgy bebaszott, hogy elesett és beverte a fejét... akár még bele is fojthatom a kád vízébe, akkor legalább tovább fog szenvedni. Majd még eldöntöm.

Mikor már ritka a pattogás, kinyitom a mikróajtót és tálba öntöm a popcornt, majd kiviszem ezt is, de amint odaérek, Taehyung ismét megszólal:

- Fagyit is hozol?

Már pont felforr az agyvizem és nem sok választ el tőle, hogy belekönyököljek az arcába, amikor Jimin megszólal:

- Ne ugráltassuk szegényt! Majd én hozok.

Azzal fel is pattan, engem pedig ellep a gyilkos ösztön és ragadozóként bámulom a kanapén tehénkedő fiút.

- Hát-hát - mondom mereven bámulva a prédát - Ketten maradtunk...

Legszívesebben most azonnal megölném. Lelki szemeimmel látom, ahogy eltöröm a fején a whiskey-s poharat, majd egy üvegdarabbal kilyuggatom az arcát. Vörös a kezem a vérétől, ő pedig üvölt, mint a fába szorult féreg, de én tovább szurkálom a pofáját vicsorogva, kérlelhetetlenül.

- Meg ne próbáld! - sziszegi összehúzott szemekkel, mintha sejtené, mire gondolok - Jimin bármelyik pillanatban visszaérhet. Egy rossz mozdulat és kitálalok neki!

Erre egy szempillantás alatt közelebb lépek hozzá és egyik kezemmel megtámaszkodom a kanapé háttámláján, másikkal pedig megragadom az arcélénél fogva, úgy dőlök be felé, hogy figyelmeztessem:

- Nekem nincs olyan, hogy „rossz mozdulat"! Nem hibázom, ezt jól jegyezd meg!

Nagyot nyelve, ledermedve néz velem farkasszemet egész közelről, de aztán kidugja a nyelvét és kihívó tekintettel végignyal a kezemen. Totálisan ledöbbenek és úgy kapom el a karom, mintha tűzbe tettem volna, illetve ellököm magam a kanapétól, majd, még mindig ledöbbenve hátrálok pár lépést. Féloldalasan elvigyorodik, aztán végignyal a száján, miközben én értetlenül és dühösen nézek villogó szemébe. Láthatóan élvezi, hogy teljesen kizökkentett és köpni-nyelni nem tudok, annyira váratlanul ért undorító húzása. De ami a legrosszabb, hogy érzem: elkezdett táplálkozni belőlem... talán döbbenetet vagy bizonytalanságot eszik, nem tudom, de rohadtul feldühít, hogy képes az engedélyem nélkül lakmározni belőlem.

- Ha nem hibázol, akkor miért vagyok még életben? - vigyorog önelégülten, mire megpróbálok lehiggadni és összeszedni magam, hogy éhen maradjon és kellő mértékű önbizalommal válaszolhassak.

- Ezen segíthetek, ha ennyire akarod, te buzi.

- Mintha te nem lennél az - vakkantja oda nekem, mire felvonom a szemöldököm.

- Honnan veszed, hogy az vagyok?

- A vak is látja, hogy a kis Jimin seggére pályázol - szegi fel állát dacosan.

- Nem csak pályázom rá... - célozgatok arra, hogy Epersegg már az enyém, mire harag lángját látom fellobbanni szemeiben. Erőteljesen összeszorítja állkapcsát és sértetten néz, amivel újfent összezavar, de mielőtt rájöhetnék, mi folyik itt, Jimin visszaér a fagyival.

- Itt is vagyok - jelenti be ünnepélyesen, miközben mi egymást méregetjük a mögöttem lévő tévéből üvöltő reklám zajában. Zavartan kapkodja köztünk fejét, amit meg is értek, hiszen Taehyung sértetten, én pedig kissé értetlenül nézek rá - Minden rendben...?

- Persze - mondom visszaülve az előbb helyemre, azaz Taehyung-tól a lehető legmesszebb - Csüccs le, aztán igyunk! Ránk fér.

Ezután a kéznyalós incidens után mindenképpen. Micsoda undorító alak ez...! Remélem, pont maradt ott egy kis vírus neki.

xXx

A tervem annyira jól sikeredik, hogy Jimin pár óra múlva ráejti fejét a kanapé háttámlájára és bedobja a szunyát. Talán eleve kifárasztotta a stresszes karanténhelyzet meg a vásárlás és erre segített rá az ital. Mivel bealudt, nekem kellett átpakolni a ruhákat a mosógépből a szárítóba, majd onnan ki, mikor lejárt.

Taehyung viszont nagyon is ébren van, hiába iszogatott ő is rendesen.

- Felviszem Jimint a szobánkba, aztán visszajövök inni - mondom halkan, mire felhorkan:

- Egy szobában alszotok? Talán még egy ágyban is...

- Igen, együtt alszunk, mint mindig - oktatom ki ezt a kéznyaldosót - Maradj itt, amíg visszaérek!

- Azért, hogy megölhess? Kösz, inkább kihagyom - áll fel pohárral a kezében - És eszem ágában sincs megmondani, melyik szobában fogok aludni!

- Cseppet sem érdekel, hol alszol - kamuzom bedőlt tervemet leplezve közömbös fejjel, holott belül fortyog bennem a harag - Most felviszem Jimint.

Óvatosan felveszem az alvó kisbabámat és amikor odaérünk a recepcióhoz, szólok agyhalott barátunknak, hogy hozzon kulcsot, ha szobában akar aludni. Megvárom, amíg kiválaszt egyet és vele indulok a lift felé, hogy tudjam, melyik emeleten fog aludni.

- Engem úgyse kapsz el - mondja belépve a liftbe, majd megnyomja a harmadik és a negyedik emelet gombját. Jimin elkotyogta neki, hogy a negyediken vagyunk, de a saját szobája emeletét csak tippelhette.

- Nem is akarlak - jelentem ki, miközben ránézek a kulcsára - Amúgy ez a szoba a másodikon van, csak szólok.

Erre összehúzza a szemét, majd megnyomja a második emelet gombját is. Béna gyerek! Máris tudom, melyik szobában leszel.

Kilép a másodikon, én pedig nézem, ahogy elindul a szobájába, ahonnan már csak hullaként fog kijönni. Szívem szerint kivágnám a nyelvét is, amiért meg merészelt nyalni vele. Rohadt idegesítő ez a kis pondró.

Amikor felérünk a szobánkba, óvatosan lefektetem Jimint, majd lemegyek a vásárolt cuccokért és a ruhákért, mivel szükség lesz fogkefére meg váltóruhára. Miután felvittem a szükséges cuccokat magunknak, összerakok egy csomagot ennek a balféknek is, hogy legyen milyen ürüggyel bemennem hozzá, ugyanis ellenőrizni akarom, hogy tényleg ott alszik-e, nehogy meglepetés érjen kora hajnalban, amikorra a támadást tervezem.

- Taehyung! - szólok be neki, miközben kopogok az ajtaján - Hoztam neked pár cuccot.

Senki se válaszol, úgyhogy kopogok még egy ideig, de semmi se történik. Ahogy gondoltam: szobát cserélt, hogy ne tudjam, hol alszik. Persze az is lehet, hogy csak bealudt, de kétlem.

Nem, baj... meg fogom találni, csaj kicsit nehezebb lesz.

Leteszem a cuccokat a folyosón lévő fotelbe, hátha később megtalálja a kis geci. Nehogy már ne legyen tiszta alsógatyája, amit felhúzhat arra a büdös seggére.

Amikor visszaérek a szobánkba, majdnem a padlóig esik az állam. Ugyanis Taehyung az én helyemen fekszik, mocskos keze az én szépséges angyalkámat öleli át, akinek karját magára vonta, mintha visszaölelné. Úgy felmegy bennem a pumpa, hogy majdnem elüvöltöm magam, de végül nem teszem, mert Jimin alszik.

- Mit képzelsz?! - súgom oda idegesen ennek a hülye faroknak, aki eddig alvást színlelt, de most lassan kinyitja szemét, mintha most ébredezne - Takarodj a helyemről!!

- Nem tudok egyedül aludni - változtatja el hangját álszenten, mintha egy kisgyerek lenne - De ha gondolod, felébreszthetjük Jimint, hogy megkérdezzük: aludhatok-e itt.

- Egyértelmű, hogy nem alszol itt vele, te elmebeteg baromállat!! - suttogok már vicsorítva, mire gúnyosan elvigyorodik. Legszívesebben most azonnal halálra késelném, aztán felgyújtanám és ami nem ég el belőle, azt lefinganám.

- Chiminie~ - nyújtja el az általa kreált becenevet tenyérbemászóan, miközben dörzsölni kezdi a vállát, mire szegény Jimin álmosan nyitogatni kezdi szemét - Nem baj, ha veled alszom? Félek egyedül idegen helyen.

- Dehogy baj - motyogja az én leendő pasim, majd vissza is csukja szemét - Jungkook majd alszik másik szobában.

Erre Taehyung ördögi mosolyra húzza ajkát, úgy néz rám, nekem meg elborul az agyam. Megölöm, felaprítom és megetetem egy rühes kutyával!

- Nem aludhatsz itt, mert idegen vagy és féltem Jimint - mondom feszülten. Már alig bírom visszafogni magam.

Azonban Jimin félálomban még képes és ellentmond nekem:

- Hagyd, ismerjük őt. DonaTaea testvére. Minden rendben lesz, Kuksi.

Elnémulok az új becenevem hallatán és egy pillanatra még a dühömet is átveszi a csodálkozás. Jimin be van csiccsentve, sebezhető és még a szokásosnál is édesebb... de legfőképpen sebezhető. Vigyáznom kell rá, mert cseppet sem bízom ebben a vadparasztban.

Mivel nem akarok végig állva őrködni, de több ágy nincs a szobában, kis idő múlva bemászom a kényelmetlen kádba és ahogy próbálok elhelyezkedni, leesik, hogy borzalmas éjszakám lesz.

- Feküdj ide, Cowboy - néz felém Taehyung óvatosan arrébb csusszanva, mikor Jimin már ismét egyenletesen lélegzik - Szorítunk neked helyet.

- Mindjárt lenne helyem, ha nem pofátlankodtál volna be az ágyunkba! - morgom halkan, nehogy felébresszem kis tündérkémet, mire ez a tökkelütött elkuncogja magát - Hálás lehetsz, amiért nem fojtalak meg!

Persze csak azért nem teszem, mert a leendő páromat ölelgeted és ha spicces is kicsit, valószínűleg felébredne a haláltusádra. Na meg mindenképpen nyoma maradna a nyakadon.

Ezt jól kigondolta... ilyen közel van, mégsem nyúlhatok hozzá egy ujjal sem, mert rögtön lebuknék. Direkt idegesít.

- Jól van, akkor nyomorogj a kádban egész éjjel! - mondja jókedvűen - Jó éjszakát!

- Kapd be a faszomat! - morgom halkan, de meghallja:

- Vedd elő és talán meg is teszem. Már ha nem túl pici.

Micsoda pöcsfej!

xXx

Valamikor az éjszaka folyamán felébredek, de úgy sajog a vállam, a hátam és a nyakam, hogy az valami hihetetlen. Elnyomhatott az álom, miközben figyeltem őket, ahogy alszanak.

Kimászom a jakuzziból, de nehezen megy, mert rettenetesen fáj mindenem. Meghallom Jimin egyenletes légzését; innen tudom, hogy jól van és nem bántotta ez a tartárhányás. Nem is lett volna értelme bántania, mert akkor nincs, ki megvédje és legyilkolom a gecibe.

Megnézem a telómon, hogy hány óra és majdnem felnyögök kínomban. Olyan soká lesz még reggel... Jimin pedig ugyanúgy fekszik, úgyhogy kétlem, hogy fel akarna kelni a közeljövőben. Márpedig nem mehetek másik emeletre aludni, ha vigyázni akarok rá, mert onnan talán meg se hallanám, ha segítségért kiáltana.

Kimegyek a fürdőbe fogat mosni, közben abban reménykedem, hogy mire visszaérek, Jiminie felébred és lemegyünk egy másik szobába, magunkra zárjuk az ajtót és kefélünk egy jót... aztán ő elalszik, én meg visszajövök és legyilkolom ezt a rohadékot. Reggel aztán megmutatom Jiminnek Taehyung levágott fejét, mire tapsikolni meg ugrándozni kezdene és leszopna örömében.

Na jó, kicsit merész forgatókönyv, de álmodozni csak szabad.

Fogmosás után komoran nézem a Taehyung melletti helyet, ami azóta megvan, hogy odahívott maga mellé. Úgy érzem magam, mint egy kivert kutya, akin kivételesen megesett a gazdájának szíve és megengedte neki, hogy felugorjon mellé az ágyra. Annyira fáj mindenem, hogy még az aljas lámaköpet melletti hely is jó lehetőségnek tűnik a kemény, kényelmetlen káddal szemben.

Odanézek a Jimin és az ágy széle közti, nagyjából tíz centis résre, ahová max akkor tudnék lefeküdni, ha meglehetősen közeli rokonságban állnék a laposemberkével*.

Tehetetlenül sóhajtok egyet, majd óvatosan lefekszem a Taehyung melletti üres helyre. Halkan nyögök egyet, annyira jó a puha ágyra feküdni. Eddig nem értékeltem az ágyban történő alvást eléggé...

De azért ez a vérbajos fosmarci elhúzhatna kettőnk közül.

Köszönöm, hogy elolvastad!❤️🖤❤️

*A laposemberke egy olyan lapos lény, hogy ha az oldalára fordul, eltűnik, szóval sose látod, pedig ott van xd