szemszög: Jungkook
terjedelem: ~2100 szó
dátum: 2020.03.17.

Jimin totálisan kétségbe esett, így nekem kell elrángatnom a helyszínről, hogy biztos távolságba kerüljünk a városhatárnál őrködőktől. Liheg és láthatóan nagyon nyugtalan, úgyhogy kis idő után megállok, hogy leültessem egy padra. Mivel hallom, hogy alig kap levegőt, leveszem a gázálarcot a fejéről, majd magamról is, hogy megnyugtathassam: nem kell félni a vírustól. Szegény elég sápadt, de legalább már tud lélegezni.

Lehajtja fejét egész a térdei közé, úgyhogy aggódva megkérdezem:

- Jól vagy??

- Nem – jön a rövid válasz, nekem meg az aggodalomtól felmegy a vérnyomásom.

- Mit tudok tenni, hogy jobb legyen? – kérdezem térdét megérintve.

- Csak pihennem kell egy kicsit... Elég ideges vagyok – motyogja szegény enyhén remegve, így mellé ülök és egyik kezemmel nyugtatóan simogatni kezdem a hátát, másikkal a telefonomon keresek szállást, mivel valahol kénytelenek leszünk ellakni. Közben megnyugtató szöveget mondogatok Jiminnek, miszerint minden rendben lesz és az iskolában meg fogják érteni, hogy nem tudtunk semmit se tenni. Ha lehetne, elmondanám neki, hogy az igazgató nem fog csesztetni, mert ez izgatja a legjobban:

- Az a nő ki fog nyírni minket!

- Nem fog bántani, Jimin – próbálom megnyugtatni, miközben hotelt keresek, de egyikbe se lehet online foglalni és a weboldalakon ki van írva, hogy zárva vannak – Nem teheti.

- De egy kisebb csalásért is megbüntetett... ha megtudja, hogy nem oda mentünk, ahova kérte és hetekkel később érünk vissza, mit fog velünk tenni?? – idegeskedik tovább sírós hangon. De legalább már felült a padon, azaz valószínűleg kevésbé van rosszul.

- Nem lesz baj! Bárki elaludhat a vonaton. Nem fog megbüntetni – mondom továbbra is a szálláshelyeket böngészve, mire vádlón felém fordul:

- Hogy tudsz egy ilyen komoly pillanatban is telózni??

- Csak szállást keresek, ahol aludhatunk...

- Oh – nyögi ki – Bocsi...

- Semmi gond – mondom megértően rámosolyogva, majd folytatom a keresgélést.

- De a hotelek is tutira fertőzöttek, nem? – kérdezi aggódva – Nem kéne előbb fertőtlenítőt venni?

- Úgyse lehet már kapni itt, hiszen fertőzött terület.

- De ha kifosztották a boltokat, mit fogunk enni? – tesz fel egy újabb kérdést, mire elhúzom a számat.

- Hát... talán maradt valami a boltokban. De a hatóságok úgyis be fognak juttatni élelmiszert, mert ez a törvény.

- Remélem – biggyeszti le ajkát szomorúan.

- Na, találtam egy hotelt. Ez eddig az egyetlen szálló, aminek az oldalára nincs kiírva, hogy bezártak – mondom a telóm képernyőjét Jimin szép arca felé fordítva, mire ő érdeklődve nézi azt.

- Lehet, hogy csak elfelejtették, nem?

- Kénytelenek vagyunk megnézni, mivel a többinél kiírták és valahol laknunk kell – vázolom fel siralmas helyzetünket.

Végül elindulunk a szálló felé, út közben pedig mindössze egy embert látunk, azt is távolról, mert amint megpillant minket, gyakorlatilag elmenekül. Egy bolt is útba esik, így felvesszük a gázálarcot és betérünk, de nemhogy vásárló, eladó sincs. A kirakat betörve, mindenütt összetört üvegek és szemét... viszont azért maradt pár üveg üdítő, néhány csomag popcorn és több doboz fagyi is, úgyhogy azokat eltesszük a táskánkba. Nem sok, de ez is valami.

A hotelhez érve nagyon szorítunk, hogy nyitva legyen az ajtó, de hiába feszegetjük, nem nyílik.

- Most mi lesz? – szontyolódik el Jimin ismét és ahogy látom az egyre erősödő kétségbeesést arcán, ellenállhatatlan vágy fog el, hogy jobb kedvre derítsem – Nem aludhatunk az utcán...

- Ne félj, bejutunk! – jelentem ki kezét megragadva, majd elkezdem húzni magam után.

Körbejárjuk a hotelt és az épület hátsó részén, a magasabban fekvő kertes részen meglepetésemre találunk egy nyitott ablakot. Elég kicsi, de nagy nehezen beszuszakolom magam, majd hátraszólok Jiminnek:

- Maradj itt, amíg körülnézek, hogy van-e esetleg idebent valaki!

- Jó... de siess! – kéri kissé ijedten szegénykém.

- Oké – mosolygok rá megnyugtatóan, majd körülnézek a kis helyiségben, ahol földet értem.

Egy raktárnak tűnik, de csak székek meg asztalok vannak benne egymás hegyén-hátán. A sok szartól alig férek el, hogy eljuthassak az ajtóig... ami, mint kiderül, be van zárva.

- Na, geci – morgom azon gondolkodva, hogy fogom ezt kinyitni.

- Zárva van?? – kérdezi Jimin kissé hisztérikusan, úgyhogy hátraszólok neki:

- Ja, de te inkább bújj el és őrködj! Ha jön valaki, csörgess meg!

- Oké! – mondja feltápászkodva, majd eltűnik. Szerintem most minimum kommandósnak képzeli magát, annyira felugrott az adrenalinszintje.

Kicsit arrébb pakolok, hogy odaférjek az ajtóhoz, majd pár lépéssel hátrébb lépek és rúgok egyet a kilincs alá... amitől nem történik semmi. Folytatom a rugdosást, majd nekimegyek az ajtónak, de sajnos nem megy olyan könnyen, mint a filmekben...

Gyakorlatilag leizzadok, mire sikerül kirúgnom azt a kurva ajtót, de úgy felidegesített, hogy cifra körmondatokban szidom mindenki felmenőit. Vicsorogva lépek ki a raktárból, ahol egy kisebb nyitott terület van, melyből több nagy terem nyílik, de szerencsére egyikben sincs senki. Használt kávéspoharak, megbontott üdítők és megkezdett sütemények viszont vannak, ami jelzi, hogy sürgősen hagyhatták el a hotelt. Talán észrevették valakin a tüneteket az épületben.

Kamerát nem látok idefent, viszont amikor lemegyek a csigalépcsőn a kissé rendetlen recepcióhoz, a bejárat fölött látok egyet. Ezenkívül a lobbyban is van egy, de gázálarcban vagyok, úgyhogy egyelőre folytatom a felderítést, hogy Jimin is bejöhessen majd.

Még egy nagy termet találok idelent, illetve egy reggelizőt, de aztán meglátom, hogy a recepción bekapcsolva hagyták a gépet, így odamegyek megnézni. Az összes kamera be van kötve a gépre, így magamat is látom, ahogy a monitor előtt ülök. Rajtam kívül azonban semmi nem generál mozgást, ami azt jelenti, valószínűleg más nincs az épületben.

A képernyő bámulásával kiderül, hogy az eddig felfedezett kamerákon kívül még kettő van, így az összeshez odahúzok egy széket és felállok rá, hogy rájuk ragasszak egy-egy papírt. Nem sokkal később elégedetten látom, hogy jól végeztem munkám és egyikkel se látni semmit, így a gázálarcot levetve visszamegyek Jiminhez.

- Hé! – szólok ki, mire odaüget is idegbetegen suttogni kezd:

- Hol a francban voltál ennyi ideig??? Azt hittem, elkapott egy őr!!

Ezek szerint aggódott értem a kis édes. Nagyon helyes.

- Bocsi... csak letakartam a kamerákat, hogy ne ismerhessenek fel és a járvány után se legyen bajunk belőle, hogy itt jártunk.

- És az ujjlenyomataid? – kérdezi, mire elhúzom a számat. Hopsz...

- Hát... amíg nem vagyunk bűnözők, nem tudják, hogy a miénk, mert hiányzunk az adatbázisukból – mondom remélve, hogy igazam van, mert nincs kedvem böribe menni.

- Azt hiszem, igazad lehet – gondolkodik el, majd körülnéz, hogy tiszta-e a terep – Segíts lemászni!

Azzal fejjel előre elkezd bemászni az ablakon, ami nem a legjobb módja a bejutásnak tekintve, hogy a padlóhoz képest eléggé magasan van a kicsi ablak... kábé mintha egy pincében lennénk. Ennek ellenére épségben bemászik, mert megfogom, mielőtt fejre esne, majd becsukom magunk mögött az ablakot, hogy más ne juthasson be ugyanígy.

- Kösz – mondja, majd a megrongált ajtóra mutat - Ez így volt?

- Be kellett rúgjam – vallom meg az igazat, mivel hallhatta, hogy rugdosom az ajtót – Gyere, nézz szét!

Megfogom a kezét és húzni kezdem, mert elég bátortalan. Gondolom, nem sűrűn játszik betörősdit.

Körbevezetem az általam már bejárt területen, mire ő is megjegyzi, hogy sietősen mehettek ki az emberek, mert van egy-két eldobált vagy otthagyott holmi itt-ott. Benézünk a konyhába is, ahol az egyik hűtőt kinyitva meglepetés ér:

- Itt van felvágott meg sajt...

- Ne bassz – jön mellém Jimin ledöbbenve, nekem meg rögtön perverz gondolataim támadnak – Azt a rohadt! Tele van! Ráadásul ezek itt még tök soká járnak le.

A szalámit nézegetve áll a hűtő előtt, miközben én elképzelem, hogy megfordul és az én rúd szalámimat is megtapogatja, majd megkóstolja...

Persze a hűtőben lévő felvágottnak is örülök, csak egy kicsit elkalandoztak a gondolataim.

Jimin kinyitja a mélyhűtőt, ami tele van húsokkal meg fagyasztott pogácsával, illetve egyéb sós és édes süteményekkel, amik csak hónapokkal később fognak lejárni. Ezután már én is belelkesülök és lelkesen nyitogatom a hűtőket Jiminnel.

- Több száz kibaszott joghurt – jelentem be a sima és gyümölcsös kis poharak sokaságát elnézve – Tojás, zöldség, gyümölcs...

- Fagyasztott zöldség is van – húzza ki a következő fakkot a mélyhűtőben – Meg kenyér lefagyasztva.

- Kenyérből ott is van – mutatok az egyik pultra, ahol az említett ételen kívül kalács és zsemle is található. Odasétálva megnézem a lejárati szavijukat – A kenyerek között van egy csomó, ami még nem járt le. Erre a kalácsra nincs ráírva, de nem tűnik túl réginek...

- Jungkook – áll mellém Jimin könnyes szemmel, boldogságot sugárzó arccal, mire automatikusan elmosolyodom – Meg vagyunk mentve! Ennyi kaja bőven elég lesz!

Erre csak még szélesebben mosolygok, Jimin pedig megölel, ami teljesen váratlanul ér, de nagyon örülök neki. Szorosan átölelem, hogy érezzem kis testét, amibe végre rendes kaját tehetek. Eddig a menzás koszton kellett tengődnie, de most végre ehet rendesen. Nem tudtam ugyan elvinni egy fancy étterembe, ahogy akartam, de ez talán még jobb, mert csak ketten vagyunk. Együtt fogunk főzni és összezárva eszegetünk majd... aztán Jimin enni akar majd belőlem, úgyhogy remélhetőleg egész éjszaka henteregni fogunk... utána délig alszunk és kezdjük elölről. Ennél szebb vakációt el sem tudok képzelni.

Persze csak ha nem jönnek vissza a tulajék, míg mi itt vagyunk...

Kis nézelődés után kiderül, hogy van müzli, rengeteg tartós tej, tea, kakaó, liszt, tészta, olaj satöbbi, így már biztosan nem fogunk éhen halni akkor se, ha elhúzódik a karantén. Kávégépből is van többféle is, aminek kis útitársam feltűnően örül. Egy külön helyiségben pedig van palackozott víz és két bazi nagy hűtő tele üdítővel, illetve egy kisebb tele piával.

Kíváncsi vagyok, milyen hatással lenne rá, ha valami erősebbet inna, mint a forralt bor...

Jimin tök gyanútlanul nézegeti, hogy mik vannak a hűtőkben, miközben én sunyi pillantásokkal illetem mocskos fantáziáimnak hála. Annyira belemerülök az álmodozásba, hogy alig tudom rendezni vonásaim, amikor hirtelen felém fordul:

- Tegyük be a boltból hozott fagyit a mélybe!

- Ja, jó – veszem le a hátizsákom, majd kinyitom az egyik mélyhűtőt, amiben meglepetésemre már eleve van pár doboz fagyi. Ezek szerint felesleges volt csórni. Na, mindegy. Popcornt viszont sehol se láttam, úgyhogy azt nem hiába hoztunk.

- Hatalmas mákunk van – mondja Jimin már sokkal nyugodtabban. Szinte kisimult az arca.

- Mondtam, hogy minden rendben lesz! Na, keressünk szobát, ahol alhatunk!

Meg egyebek.

- Oh, oké – egyezik bele, mire elindulunk kifelé a konyhából.

Hamar megtaláljuk a folyosót, ahonnan a szobák nyílnak, de nincs mindegyik nyitva, amelyik nyitva van, az meg piszkos. A takarítónők kis tisztítószeres kocsija az út közepén van felborulva, mintha az apokalipszis elől menekültek volna az emberek. Ehhez képest fura, hogy a tulajnak volt annyi lélekjelentléte, hogy bezárjon... bár azt már nem ellenőrizte, hogy az ablakokat is becsukta-e. Mindegy is.

Visszabattyogunk a recepcióra, ahol a kulcsokat tartják és elvisszük mindet, hogy benézhessünk az összes tiszta szobába és válogathassunk, mint a kiskirályok.

A szobák az első három emeleten nagyjából egyformák, de aztán felérünk a negyedikre és rögtön feltűnik, hogy ez az emelet fel van újítva. Itt azonban csak egy szoba tiszta, ráadásul franciaágy van, mintha az égiek meghallgatták volna imáim.

- Wow – ámuldozik csinos kis útitársam – Nem semmi szoba a többihez képest!

- Igen, tényleg nem rossz! – mondom a szoba közepén elhelyezkedő jakuzzit szemügyre véve – De ezen az emeleten ez az egy szoba tiszta...

- Oh – nyögi megszeppenve, miközben a kulcsokat nézegeti, de ő is tudja, hogy nincs több – Kitakarítsunk egy másikat is, vagy... Mármint...

Pár másodpercig várok, hogy folytatja-e, de csak kínosan feszeng, úgyhogy szívemben reménnyel megszólalok:

- Én nagyon örülnék, ha egy szobában lennénk. Biztonságban szeretnélek tudni; mégiscsak betörtünk ide, vagy mi.

Igen, a biztonság fontos... csakis ezért szeretnélek egész éjjel a karjaimban tartani, nem másért.

- Igaz – mosolyodik el szemembe nézve, mire nagy kő esik le a szívemről – Akkor aludjunk itt mindketten. Eléggé... megszoktam már.

- Igen, én is.

Amúgy is kéznél kell lennem, ha megint rádtörne az éhségroham, Jiminie... én akarok lenni a privát éléskamrád.

Pár pillanatig békésen mosolyogva nézzük egymást, majd szépséges útitársamnak eszébe jut valami:

- Ja, nincs nálunk semmi ruha meg tisztálkodószer. Kéne venni még ma.

- Nem hiszem, hogy nyitva lennének a boltok – mondom elhúzva a számat – De megnézhetjük. Legrosszabb esetben a vendégek által itthagyott cuccokat is lefertőtleníthetjük és használhatjuk.

- Ha van fertőtlenítőszer a hotelben...

- Igen. Lehet, hogy itt se tudták már beszerezni a hiány miatt – mondom kelletlenül – Nézzük meg, van-e valami.

A kiszolgáló helyiségekbe érve találunk tisztítószert és némi fertőtlenítőt, ráadásul apró csomagokban van néhány féle tisztálkodószer is, de azért úgy döntünk, megpróbálunk venni ruhákat meg egyebeket. Mosógép meg szárítógép van a hotelben, így ha találnánk ruhaboltot, lenne mit felvenni.

A wifijelszó ki van írva, így rácsatlakozunk és megnézzük, merre vannak boltok a városban. Sajnos azt egyik se írja, hogy esetleg nyitva lenne, de meg akarjuk próbálni.

A recepción nem kis munkával megkeressük a bejárat pótkulcsát, hogy ne kelljen az ablakon át közlekednünk. Gázálarcban megyünk ki, mert emlékszem, hogy odakint is van egy kamera, amit még nem sikerült likvidálni.

Leragasztjuk a kamera lencséjét, majd bezárjuk magunk mögött az ajtót és elindulunk a plázába. Majdnem megfogom Jimin kezét, de végül sikerül türtőztetnem magam, így nem bukok le. Hamarosan azonban szeretném, ha kézenfogva is sétálgathatnánk néha és eme célom eléréséhez remélem segítségemre lesz az itt tölteni készült idő.

Végül is ki ne lágyulna el egy jakuzziban?

Köszönöm, hogy elolvastad!

Sajnálom, hogy uncsi lett ): Láttam, hogy már az előző rész se nagyon tetszett nektek, de most, mikor javítottam ezt a fejezetet, éreztem, hogy ez is elég lapos. Megpróbálok majd valami érdekesebbet írni.
Ha esetleg nem csak az unalmassága az oka, hogy kevésbé szeretitek ezt a könyvem, mint az előzőket, kérlek, írjátok le az okát! Talán az a gond, hogy mindig ugyanaz a felállás: minden ficimben hamar megtetszenek egymásnak a fiúk és Jimin mindig ilyen kis félénk puding?xd