szemszög: Jungkook
terjedelem: ~3900 szó
dátum: 2020.03.06.

Már vagy egy hete tanítás után a napom hátralévő része arról szól, hogy a bennrekedt kamionsofőr által ideszállított kaját fertőtlenítem és hurcolászom a raktárba. A védőfelszerelés miatt alig tudok mozogni, úgyhogy az egész napos nehezített cipekedés után már semmire nem marad erőm, csak bedőlök az ágyba és elalszom. Jiminnel is alig beszéltem, a tanulást is teljesen elhanyagoltam... nem lesz ez így jó.

Ma este tízkor végzek és elköszönök a bennrekedt sofőrtől, vagyis csak intek neki, mert a járvány miatt nem meri lehúzni az ablakot. De talán jobb is, hogy nem húzza le, mivel elméletileg nem tud felállni az ülésből napok óta és nem tudom, hogyan oldja meg a vécézést...

Miután elégettem a nadrágom a fertőzésveszély elkerülése végett, elmegyek az udvaron kihelyezett zuhanyom alá, ahol egy ponyva mögött kell levetkőznöm és alaposan lefertőtlenítenem a bőröm, valamint megmosakodnom. A gép minden irányból rám fújja előbb a fertőtlenítőt, majd a vizet. Már hámlik a farkam a sok fertőtlenítőtől, amivel lespriccel ez a szar, így az egy hét alatt egyszer se ajánlottam fel Jiminnek, hogy egyen belőlem. Látom rajta, hogy éhes és meg akarja kérdezni, csak nem meri... én viszont minden este fáradtan bedőlök az ágyba és inkább rögtön elalszom, csak ne jöjjön rá, hogy hámlik a farkam.

Miközben feltartott kézzel állok a fertőtlenítőben, észreveszem, hogy néhány lány leselkedik az ablakból, így idegesen takargatni kezdem magam és próbálom kitalálni, mennyit láthattak a kinti lámpa fényénél. Az ő épületük messzebb van, így ilyen messziről nem ismerem fel őket, azonban megszámolom az ablakokat, hátha a szoba elhelyezkedéséből ki tudom majd találni, kik voltak azok. Amikor feltűnik nekik, hogy kivilágított ablakuk felé nézek, ellépnek onnan. Vajon ma figyeltek először, vagy...??

Bosszúsan lépek ki a fertőtlenítőből, majd kapkodva megtörölközöm és felveszem az odakészített ruháimat. Konkrétan egy rövidnadrágot kell felvennem, holott az időjárás még egyáltalán nem olyan jó, hogy ne nézzenek hülyének ebben, de az összes többi nadrágomat el kellett égetnem. Most lett elegem ebből a sok óvintézkedésből, a félelemből meg az összes többi szarságból, ami ezzel a járvánnyal jár együtt! Mégis mi van akkor, ha lusták leszünk egy ideig? Túl fogjuk élni. Semmi értelme ennek az egésznek.

Nagy lendülettel caflatok Jeongja néni házához, akinek nyitva találom ajtaját, így kopogás nélkül bemegyek.

- Jungkook! - mosolyodik el, ahogy belépek és félreteszi az ölében pihenő laptopot - Minek köszönhetem látogatásod?

- Tököm kivan ezzel a karikavírus szarsággal! - háborgok köszönés helyett, mire csak döbbenten néz, nekem meg bevillan a probléma a nadrágomban - Jut eszembe... adj egy krémet!

- Minek az neked? Meleg vagy, ezt aláírom, de nem szokásod...

- Hámlik a bőröm a fertőtlenítőtől, de mindenhol - hangsúlyozom az utolsó szót, hátha megérti, milyen súlyos a helyzet.

- Mármint... - nézeget felvont szemöldökkel a lábaim közt lógó szörnyeteg felé.

- Ig... nem a te dolgod!! - mondom megpróbálva védeni maradék kis privát életemet. Bár, a nagynénim már szexelni is majdnem látott...

- Oké... mindjárt hozok neked valamit - mondja felpattanva.

Kis ideig a szobájában matat, majd visszajön és a kezembe nyom egy tubust meg egy tégelyt:

- Tessék! Ezek jók lesznek.

- Minek kettő...? - kérdezem a krémeken lévő feliratokat olvasgatva. Egy aloe verás gél meg egy körömvirág krém.

- Azért, hogy Jiminnek legyen mivel kenegetnie - mosolyog sejtelmesen, ami az ő korában elég fura hatást tud kelteni - A körömvirágkrém a farkad... mármint az érzékenyebb helyekre lesz jó.

- Kösz - mondom lesütött szemmel - De mit mondjak Jiminnek, miért kaptam ezt tőled?

- Mondd, hogy az iskolaorvostól kaptad.

- Az a bula a legkevésbé segítőkész ember az egész suliban - vonom fel a szemöldököm - Nem adna ilyeneket.

- Akkor diáklányoktól kaptad és kész. Legalább féltékeny lesz egy kicsit és hamarabb aládfekszik - vigyorodik el, mire zavaromat leplezvén megforgatom a szemem. Honnan tudja, hogy csak aznap feküdtünk le...? Ennyire látszik, hogy egy balfasz vagyok, ha Jiminről van szó?

- A fertőtlenítésről akartam veled beszélni - kezdek bele, mire láthatóan eszébe jut valami és közbeszól:

- Arról én is! Körbe kéne locsolnod a folyosókon egy adag vizet és úgy tenni, mintha fertőtlenítenél, mert pánik van és ez megnyugtatná az embereket.

- Mi? - bököm ki zavartan - Akkor már miért ne fertőtlenítőt locsoljak?

- Mert elfogyott - húzza el a száját - Elfürödted mindet.

- Többet nem fogok, az biztos! - jelentem ki magabiztosan, mire helyeselni kezd:

- Hát nem is, mert nincs több...

- Nem úgy értem - rázom meg a fejem, majd határozottan a szemébe nézek - Nem pakolok többet.

- Nem is várom el, hogy fertőtlenítő nélkül pakolj... ha behozzuk kintről a kaját és nem tiszta, a vírust is behozzuk - magyarázza - Ennyi élelmiszer egyelőre elég. Mondjuk azt láttam, hogy a készlethiány miatt szinte csak fagyit meg édességeket tudott hozni a kamionsofőr, de a diabétesz még mindig jobb, mint a halál.

Elkedvetlenedem, amiért nem tudtam lázadni. Jobb lett volna, ha kiharcolom a szabadságom, nem más miatt enged.

- Van még valami - nézek a szemébe, mire érdeklődve néz vissza rám - El kellett égetnem az összes nadrágomat a pakolásban, úgyhogy kéne vennem újakat.

- Vedd fel a tornagatyád vagy kérj kölcsön - javasolja vállrántva, mire kicsit idegesebben folytatom:

- Nem adnak, mert rám bíztad ezt a hülye pakolást és félnek, hogy fertőzött lettem! A közelembe se akarnak jönni. A tornagatyámat már elégettem... Jiminé meg kicsi rám. Francnak kellett erre kényszeríteni!

Oké, nem kértem kölcsön senkitől, de ezt nem kell tudnia. El kell érnem, amit akarok... azaz egy randit Jiminnel a sulin kívül, ahol megtömhetem rendes kajával.

- Azért bíztam rád a feladatot, mert erős vagy és bátor - nyalizik hasztalanul - Ráadásul tartoztál nekem, amiért belementem a tervedbe és kockáztattam az állásom, hogy dughass egyet.

- Most akkor te jössz nekem eggyel! - fonom össze kezeim mellkasom előtt - Ennyi pakolás után... ráadásul a kiszáradt pöcsöm miatt nem tudom etetni Jimint!

- Jól van - mondja végre megenyhülve - Mit szeretnél?

- Hadd menjek el nadrágokat venni Jiminnel!

Először csak néz, mintha hülye lennék, majd végre megszólal:

- Be akarsz menni egy fertőzött városba és magaddal vinnéd a kiszemeltedet, hogy ő is elkapja? Aztán visszajönnétek és az egész iskola megbetegedne...

- Csak lustaságot okoz, ha esetleg elkapjuk - mutatok rá a tényre, amit képtelenek megérteni az emberek - Felesleges annyit idegeskedni miatta. Ennyit megérdemlek tekintve, hogy miattad hámlik a farkam!!

Erre csak hüledezik és szinte lerogy a fotelbe. Mondanék valamit, de látom rajta, hogy kész van, úgyhogy inkább hagyom, hadd eméssze meg, hogy ki akarok mozdulni.

Egyszercsak feláll, kimegy a konyhába, majd visszajön egy üveg vodkával és ismét leül a fotelbe. Önt magának, lehúzza, majd végre válaszol:

- Akkor legalább Felsőkuki városába menjetek, ott még elvileg nincsenek betegek! És viseljetek gázálarcot... és...

- Óvatosak leszünk - ígérem megnyugtatónak szánt hangon - Majd azt mondom, azért küldtél, hogy beszerezzünk pár dolgot. Nincs valami, amire szüksége lenne a sulinak, de az itteni boltokban elfogyott?

- ...és két hétig karanténban lesztek a szobátokban... - motyogja sápadtan, mire elmosolyodom.

- Oké, nekem nem gond, ha össze leszek zárva vele. Na, akkor nem kell valami a sulinak?

- Nem tudom... fertőtlenítőszer - mondja maga elé meredve.

- Oké... és tudnál adni pénzt az útra?

Iszik még egy felest, majd lassan feltápászkodik és eltűnik a szobájában. Szegényt eléggé megviselte a dolog, hogy kimegyünk... remélem, Jimin nem lesz ilyes ideges és boldogan velem jön.

- Itt van - ad a kezembe Jeongja néni pár bankjegyet - Megbízom benned és odaadom a kártyámat is. Ötvenezer kukipeniig nem fog kelleni pin kód, afölött meg 6969-et kell beütni. De akkor hozz minél több fertőtlenítőszert, meg vodkát is!

- Szerinted kiadják nekem? - kérdezem szemöldökráncolva, miközben elteszem a pénzt meg a kártyát.

- Ha Jimint nem viszed magaddal a boltba, talán igen.

- Naa... - szólok rá rosszallóan. Oké, a kiszemeltem alacsonyabb nálam és fiatalabbnak tűnik, meg kissé lányos tud lenni, meg elég vékonyka, de azért ez nem volt szép.

- Menjetek holnap, hátha addigra még nem ér oda a kór... - gondolkodik állát vakargatva - És még aznap este gyertek haza! Ha valaki tüsszent, nézzetek rá gyanakodva és kerüljétek ki nagy ívben!

- Jól van, köszönöm! - mondom kissé meghajolva, majd elindulok kifelé, miközben ő ellát további jótanácsokkal:

- Ne érjetek hozzá semmihez odakint! Ne vegyétek le a gázálarcot! Nagyon vigyázzatok magatokra és mikor hazaértek, egyenesen a szobátokba menjetek és ne érintkezzetek senkivel!

- Oké-oké - egyezek bele az ajtóban állva, majd visszanézek, mielőtt kilépnék - Majd írok sms-t, hogy mikor érünk vissza. Jó éjt!

Azzal becsukom az ajtót és remélem, hogy nem issza le magát aggodalmában, de nem sok esélyt látok rá. Az alkoholizmus visszatérő probléma a családban.

A szobánkba érve sötétség fogad. Ezek szerint Jimin már alszik, ami nem túl meglepő, hiszen későre jár.

Halkan becsukom az ajtót és leveszem a cipőm, de ekkor hirtelen felkapcsolódik a kislámpa és olyat látok, amitől nagyot nézek ijedtemben.

Ugyanis szobatársam felöltözve, a bevetett ágyon ül törökülésben és engem néz. Mi a fenét csinált ez itt a sötétben, az ajtó felé fordulva...? Így várt volna? Még a telefonja sincs nála...

- Jesszus, Jimin! - nézek rá furán - Megijesztettél.

- Jó sokáig tartott a pakolás - mondja monoton hangsúllyal. Nem tudom, jól gondolom-e, de mintha gyanakvó lenne a hangja.

- Igen, meg utána odajött az igazgató és ránk bízott valamit, amit más nem tenne meg szívesen... de gondolom, a mi véleményünket leszarja a múltkori miatt.

- Mit bízott ránk? - zökken ki a szerepéből, pedig látszik, hogy valami mást akart mondani.

- Holnap el kell mennünk Felsőkukiba fertőtlenítőszerért meg vodkáért - vázolom a helyzetet, miközben elkezdek vetkőzni - Vennem kéne pár nadrágot is akkor már...

- Minek a vodka? - vág közbe, én meg csak nézek, hogy miért viselkedik ilyen furcsán. A nadrágomat direkt magamon hagyom, mert annak a zsebébe vannak bepréselve a krémek és odabent a fürdőben szükségem lesz rájuk.

- Nem tudom. Gondolom, iszik, ha ideges és most a vírus miatt az - vonok vállat, mintha nem rám tartozna, majd elindulok a fürdő felé.

- Fürdesz? - kérdezi még mindig abban a pózban ülve, csak a fejét fordítja felém.

- Nem, csak fogat és arcot mosok, meg ilyenek - válaszolok a faszkenegetést kihagyva - Megfürödhetek még egyszer, ha félsz a vírustól.

- Nem kell. Siess! - kéri türelmetlenül, mire csak pislogni tudok. Mi baja...? Talán annyira megszokta, hogy mellette fekszem, hogy nem tud nélkülem aludni?

A fürdőbe érve először levetkőzöm teljesen és kezelésbe veszem sérült farkam. Jó alaposan bekenem a körömvirág krémmel, amitől már sokkal jobban néz ki, csak éppen elég fényes meg csúszós lett. Ezután többi testrészemet bekenem a másik kencével, majd fogat mosok és arcomat is rendbe teszem.

A gél után hamar elmúlik a ragacsos érzés, de a farkamon pihenő körömvirág krém nem akar beszívódni. Letörölni nem szeretném, mert szükség van odalent a krémre, így végül a kissé nedves farkamra húzom vissza az alsóm. Soha többet nem engedek fertőtlenítőszert a faszomhoz érni!

Mikor végzek, Jimin ugyanúgy az ágyon ül, csak most a fürdő ajtaja felé fordulva. Szerintem valamit mondani akar.

- Te nem fekszel le? - kérdezek rá, miközben befekszem az ágyba és ekkor érzem csak igazán, mennyire fáradt is vagyok - Minden oké?

- Persze - mondja nyugodt hangon, majd lekapcsolja a kislámpát - Csak éhes vagyok!

- Oh... - nyögöm a krémtől ragacsos farkamra gondolva, ami most akadályt jelent kettőnk közt - Nem ettél eleget?

- Hogyan, amikor egy hete alig látlak? - kérdezi már kevésbé nyugodtan, miközben hallom, hogy megmozdult az ágyon - Most már nagyon éhes vagyok, Jungkook!

- Oh, szóval úgy vagy éhes... - tettetem a hülyét, ő meg döbbenetemre rámül és elkezdi kigombolni a nadrágom, aminek normális farokkal örülnék, de most elönt a pánik, hogy mit fog szólni - Mit csinálsz?? Várj egy kicsit!

- Muszáj ennem! - jelenti ki, miközben lehúzza a sliccem és már az alsómnál tart, így megfogom a kezét, hogy megállítsam.

- Várj már... fáradt vagyok...

- Te mindennap fáradt vagy! Én meg mindennap éhezem - vallja be remegő hangon - Tudom, hogy nagy kérés és megértem, hogy viszolyogsz tőle, de...

- Nem viszolygok tőle - vágok közbe.

- Akkor meg...? Jungkook, kérlek! - mondja olyan elkeseredett, vékonyka hangon, hogy azonnal megsajnálom - Annyira éhes vagyok, hogy másra sem tudok gondolni, csak az evésre. Egy hete csak ezen kattog az agyam és nem tudok figyelni a tanulásra se. Annyira rossz!

Ahogy elcsuklik a hangja, a szívem összeugrik fájdalmában, annyira megsajnálom. Mély levegőt veszek, majd elengedem a kezét, mire elsuttog egy „köszönöm"-öt és kiszabadítja krémes farkam.

- A fertőtlenítőszertől kiszáradt, ezért be kellett krémeznem... - magyarázkodom nem kicsit zavartan. De legalább sötét van és nem látja az arcom.

- Oh, értem... - mondja megragadva kissé csúszós farkam, mire tüdőmben reked a levegő - De nem fáj, ugye?

- Nem - felelem röviden, mivel jelenleg ugyanúgy funkcionál, mint normás esetben. Azaz kezd keményedni Jimin kicsi kezének hála.

- Akkor jó... - mondja és elkezdi verni a farkam, miközben félig rám, félig mellém fekszik és fülembe súg - Jobban élvezed, ha közben megérintem a nyakad vagy a füled...? Csak mert most nagyon éhes vagyok és múltkor se laktam jól egy ilyen alkalomtól...

- Aha... - nyögöm ki megpróbálva elrejteni izgalmam, de felesleges, mert a farkam már betonkemény, amit nyilvánvalóan érez - Meg a nyelves csókot is nagyon élvezem.

- Az nem túl intim?

- Csak azért mondtam, hogy... - állok meg egy pillanatra lenyelni a nyálam, miközben nyakamba bújik és rendületlenül veri a farkam - Ha nagyon éhes vagy, nem haragszom amiatt se.

Miután befejeztem ezt a kamubomba mondatot, Jimin hozzá nem illő hevességgel kezdi kényeztetni nyakamat az ajkával, farkamat pedig a kezével. Puha csókokkal hinti be bőröm, amitől instant rámjön a sóhajtozás, a testem pedig befeszül. Egyre nehezebben lélegzem, a lábujjaim meg begörbülnek az élvezet hatására, közben érzem, ahogy szobatársam lakmározik belőlem. Tényleg jó kiéhezett lehet, ha így rámmászott... de imádom. Csak úgy csúszkál a nedves farkam abban a pici kezében, ahogy a hal lubickol a vízben.

Jimin egyik kezével elfordítja fejem, hogy jobban odaférjen nyakamhoz és tovább csókolgat puha ajkaival, nekem meg sírhatnékom támad a gyönyörűségtől, annyira jól esik minden mozdulata. Csak eltelt nekem is egy hét, mióta kielégültem... és már én is szívesen ennék Jimin élvezetéből...

A fejem kezd ködösülni, ahogy a fülemet is kezelésbe veszi és hevesen csókolgat, harapdál. Annyira élvezem, amit művel velem, ráadásul most nem mellettem, hanem félig rajtam fekve, hogy az nem igaz. Ennél már csak az lenne jobb, ha kiéhezettségében belemenne, hogy belemehessek.

Azonban hirtelen lefagy egy pillanatra és megszólal:

- Honnan volt krémed...?

Csak arra tudok gondolni, hogy gyanús lenne neki, ha mondanám, hogy az igazgató adta és mivel telnek a másodpercek, végül azt bököm ki, amit Jeongja néni javasolt:

- Pár lánytól kértem az évfolyamról.

Erre nem mond semmit és csak néhány másodperccel később mozdul, de akkor eléggé meglep: rátapad a nyakamra és beleharap, ami fáj, de izgat is, úgyhogy csak halkan szisszenek fel. Erősen megrántja a farkam, közben elkezdi kissé ügyetlenül, de annál erősebben szívni a nyakam, amitől elszáll az agyam és egész testemet elönti a végtelen forróság. Érzem, hogy táplálkozik belőlem, miközben hevesen és kissé fájón kényeztet, amitől majd' belefulladok a saját nyálamba. Remeg a gyomrom, dübörög a szívem és mindjárt felrobban a farkam az élvezettől, annyira csodásan csinálja. Össze vagyok zavarodva, hogy vajon a nemlétező lányok miatt szívja-e ki a nyakam, de nem bírok tisztán gondolkodni az élvezettől. A farkam kezd megvadulni a kezében, annyira őrülten jól csinálja megint... sokkal jobban esik tőle kapni ezt az élvezetet, mint bárki mástól, akivel eddig voltam.

Mégis akkor érzem csak igazán a földi paradicsomban magam, mikor óvatosan arcom fölé hajol és ajkamra tapasztja övéit. Először csak kissé mereven, összezárt ajkakkal „csókol", de ettől is teljesen megvadul a testem. Egyik kezemmel tarkójánál fogva arcomhoz nyomom, hogy ne menekülhessen, a másikkal pedig szorosan átkarolom a derekát, miközben csípőm magától lendül fel. Annyira élvezem, hogy végre hozzáérhetek és nem csak érzéketlenül kiveri nekem, hogy egészen új szintekre emelkedik gyönyöröm. Kitartóan mozgatom ajkaim Jimin száján és egy idő múlva végre ő is elnyitja mézédes párnácskáit, így meg tudom csókolni rendesen. Felszusszanok, ahogy ajkaink simogatják egymást, noha a rajtam fekvő vékonyka fiú egyelőre kissé tétován csókol vissza. Pár perc után azonban belejön és engedelmesen követi ajkaim mozgását, így egyre tökéletesebben olvadunk össze. Érzem, hogy egyenetlenül veszi a levegőt, de kicsi kezével így is igyekszik minél több élvezetet nyújtani nekem, ami sikerül is, mert kezdek közelebb kerülni a végállomáshoz.

- Jiminh... - nyögöm bele forró ajkaiba, mire meglepetésemre hasonlóan heves, túlfűtött hangon válaszol:

- Jungkookh...

Egy pillanatra lefagyok döbbenetemben, de aztán észhez térek, mert muszáj tudnom, hogy csak a kajálás miatt izgatott-e, vagy miattam is.

Elsőnek ráteszem nyakára egyik kezem, mire felszusszan és érzem, hogy tűzforró a bőre. Eltolom kicsit magamtól, de a sötétben nem sokat látok arcából, így az alapján nem tudom kitalálni: felizgult-e. Marad a jó öreg érintéses módszer...

Odavezetem először csak a térdemet az ágyékához, mintha csak véletlenül érne neki és kikerekedik a szemem, mivel úgy érzem, mintha...

Persze a térdemmel nem lehetek biztos benne, így végül odanyúlok a kezemmel és bingó. Kitapintom a farkát, ami kemény.

Hogy a nemlétező krémes lányok miatti féltékenység miatt vagy az egy hétig tartó, belőlem történő táplálkozásról való álmodozás miatt van-e, nem tudom, de Jimin teste határozottan reagál. Nekem pedig ennyi elég is ahhoz, hogy cselekedjek.

- Ahh! - nyög fel erotikus, ámde kissé ijedt hangon, amikor váratlanul rászorítok ékességére a nadrágján keresztül - Jungkook, mhit... csinálsz...?

- Ne haragudj - kezdem nem túlságosan sajnálkozva, majd fordítok helyzetünkön és könnyűszerrel magam alá gyűröm, hogy én magasodhassak fölé - De én is éhes vagyok.

Kis ideig nem szól semmit, de hallom, hogy nehezen vesz levegőt és a kézimunkával is leáll. Nem dughatom meg most azonnal, mert talán elijeszteném magamtól, de... egy kis kényeztetés nem fog neki megártani.

- Mi-mit akarsz tenni...? - kérdezi bátortalanul, ámde felismerem az izgalmat is a hangjában, aminek nagyon örülök.

- Csak meg akarlak enni - válaszolok vágytól kissé rekedtes hangon, majd megcsókolom és pólója alá benyúlva simogatni kezdem teljesen felforrósodott mellkasát, amitől az megemelkedik. Apró nyögés tör fel torkából érintésem és csókom hatására, a levegővétele pedig olyan egyenetlen, mintha leküldtem volna iskolaköröket futni.

Kezeit csuklóm köré fonja, de nem állít meg, amit jelenleg nem is nagyon tudna, annyira elszállt az agyam. Percekig forrón csókolom, nyelvemet is bevonva a játékba, amit rövid idő alatt teljes hévvel viszonoz is. Csodásan siklanak egymáson nedves, virgonc ízlelőszerveink, a csók pedig olyan forróvá és izgatóvá válik, hogy mindketten mocorogva, akadozó lélegzettel nyögünk bele időről időre a másik szájába. Egyikünk se bír magával: egyre biztosabb vagyok benne, hogy az ő nadrágjában ugyanúgy megduzzadt az izgalom, mint az enyémben.

Mivel ő az imént nyakamat vette kezelésbe, most visszaadom neki a szívességet és elkezdem csókolgatni őt ugyanott. Olyan kiéhezetten, mégis édesen mocorog alattam, hogy ha némán tűrné, akkor is a végletekig felizgatna vele. De nem tűri némán: apró sóhajaival hergeli még tovább a lábam közt elhelyezkedő szerszámot, mintha azt akarná: itt leljem halálom, az ágyunkban. Apró, villogó pontokat látok csukott szemhéjamra vetülni, annyira akarom őt. Minden porcikáját magamnak akarom... nem csak lakmározni belőle és megdugni őt, hanem hosszasan szeretkezni vele és a csúcsra juttatni, hogy a nevemet nyögve élvezzen el alattam. Annyira vágyom rá, hogy a gondolatra is beleremegek.

Meglendül a csípőm, amit célzásnak vehet, mert megkeresi kezével a farkam és verni kezdi nekem, miközben én kíméletlenül szívogatom nyakának érzékeny bőrét. Legszívesebben megfordítanám és hátulról szívnám neki tovább, de akkor nem érné el péniszem és nem akarom, hogy egy percig is éhen maradjon. Egy hete éhezik miattam így is.

- Jungkookh... - nyögi olyan szenvedő hangon, hogy egyértelművé válik számomra, mennyire szüksége lenne egy jó kis orgazmusra, illetve arra, hogy hamar jóllakjon.

- Ne félj, Kicsim, megkapod - mormogom a fülébe, mire kétségbeesett nyögést hallat és ismét mocorogni kezd alattam. Az agyam kész káosz és képtelen vagyok tovább türtőztetni magam, így hamar lekapom róla a pólót, majd a nadrágot és az alsót, majd magamat is kapkodva megszabadítom a ruháktól.

- É-éhes vagyokh - nyökögi csak úgy kapkodva a levegőt. mire megfordulok felette, hogy arcom az ágyékánál legyen és kezébe adom a farkam, hogy tudjon táplálkozni, miközben ajkammal kényeztetem.

Nem tökölök sokat: azonnal bekapom csinos kis péniszét, amitől megrándul a teste és meglepett nyögést hallat. Szinte azonnal elkezdhetek belőle táplálkozni, így biztos forrásból tudom, mennyire élvezi, amit művelek vele. Szegénykém már a múltkor is hevesen reagált a nyelvemre idelent, úgyhogy sejtettem, hogy tetszik neki, ha szanaszét szopom. Össze-vissza mocorog alattam, kemény farka pedig alig pár percen belül nedvességet ereszt forró szájüregembe. Kicsi kezével kínjában jó erősen rászorít farkamra és akadozva verdesi, amitől nehézzé válik légzésem. Annyira jó érzés, hogy a számban érezhetem és egyszerre kétféleképpen okozhatok örömet neki, hogy szinte túlcsordul a boldogság a szívemben.

Nem tart azonban sokáig az érzés, mert Jimin tapasztalatlan, ámde felettébb izgatott fiúhoz méltóan néhány perc alatt a csúcsra is jut. Csípőjét meglendítve, hosszasan nyögve ereszti forró magját számba, miközben én tövig elnyelem remegő péniszét és finoman masszírozgatom golyóit a nagyobb élvezet elérése érdekében. Nagyrészt jóllaktam belőle, a farkam pedig már nekem is készen áll kilövésre, mivel olyan izgatóan nyög azzal a vékony hangjával, mikor elélvez, hogy egyszerűen képtelenség nem elmenni tőle. Egyszerre ártatlan és erotikus ez a mérhetetlenül édes, kielégült sóhaj, amivel tudtomra adja, mennyire élvezte. Arcomat farkába temetve engedem meg magamnak a luxust, hogy hamar elélvezzek, egyenesen a mellkasára, miközben ő élvezettel lakmározik belőlem. Fürge kezecskéje megállíthatatlanul kényezteti falloszom, én pedig igyekszem halkan kiengedni magamból az elnyújtott nyögést, ami kikívánkozik belőlem. Egészen mélyre és állatiasra sikeredik, s csak remélni merem, hogy Jiminnek is majdnem annyira tetszik a hangom, mint az övé nekem.

Amikor végzek, halk sóhajt hallatok és lemászom kis testéről, majd fogok egy zsebkendőt és letörlöm szegénykémről forró élvezetem. Mikor ezzel végzek, visszafekszem Jimin mellé és szorosan átölelem, ő pedig nem ellenkezik.

- Jóllaktál? - kérdezem fülébe súgva, mire fáradtan pihegve válaszol:

- Nem teljesen... szeretnék még enni, ha nem baj.

- Dehogy baj - mondom arra gondolva, hogy milyen jól beledolgozta a bőrömbe a körömvirág krémet a kézimunkájával - Csak várjunk egy kicsit, amíg újratöltődöm.

- O-oké... és köszönöm.

- Nem kell megköszönni!

- De tu-tudom, hogy ez nagy áldozat volt tőled, mert nem akartad... é-és... hogy azt a szá-száddal... azt is csak azért csináltad, mert éhes voltál... - makogja rettenetesen zavartan, mire úgy döntök, ideje eloszlatni a kétségeit, így reménykedem benne, hogy nem fog undorodni a saját gecijétől és megcsókolom. Nem olyan kiéhezetten, mint az előbb, de sok-sokszenvedélyt belesűrítek, ő pedig a kezdeti lefagyás után félénken viszonozza.

- Nem kényszer volt - jelentem ki határozottan, miközben szorosan tartom a karjaim közt - Jimin, én már egy ideje nagyon, de nagyon kedvellek, csak nem mertem elmondani.

És akkor még finoman fogalmaztam...

- É-én is... - nyögi ki dadogva szegény, de ezzel a két rövid szócskával a világ legboldogabb emberévé tett. Szó szerint úgy érzem, hogy a föld felett lebegek, hiszen nem utasított vissza; sőt, úgy tűnik, viszonozza az érzéseim. Annyira boldog vagyok, hogy izgatottan szorítom magamhoz nem törődve a ténnyel, hogy érezheti a túl heves szívverésem. Miféle sorozatgyilkos vagyok én...?

- Jungkook? - kérdezi kicsivel később megtörve a csendet.

- Igen?

- E-ehetek belőled mindennap...? - kérdezi félénken és még meg is rezzen izgalmában, mintha nehezen vette volna rá magát, hogy megkérdezze.

- Boldog lennék, ha mindennap ennél belőlem - mondom mellkasomban furcsa érzéssel. Olyan, mintha valami mozogna benne és kitöltené a melegség... nagyon furcsa, de kellemes izgatottsággal borít be.

- És... sokat fogsz még... szóval... - makog ismét, majd elnémul, de tudom, hogy valami böki a csőrét, így gyengéden biztatni kezdem:

- Mondd csak nyugodtan!

- ...találkozni azokkal a lányokkal...? - nyögi ki kérdése második felét, mire felvonom a szemöldököm - Má-mármint csak azért kérdezem, mert kíváncsi vagyok... amúgy nem az én dolgom, meg nem is zavar, meg semmi...

Kicsi Jiminie, ha tudnád, hogy az egyetlen nőnemű lény, akivel beszélni szoktam, az már vagy húsz éve nem lány, hanem asszony...

- Nem. Azt mondták, megtarthatom a krémet, úgyhogy nem kell velük találkoznom - nyugatom meg még szorosabban ölelve, mire ő is erősít a szorításon, ami olyan jól esik, hogy lehunyom a szemem - Amúgy sem érdekelnek. Csak te vagy nekem.

Erre nem mond semmit, de érzem a szívverésén, hogy nagyon felgyorsult a kis édesnek. Ah, imádom ezt a félénk, törékeny kis teremtést itt a karjaimban... és mindentől meg fogom óvni őt. Még magamtól is.

Köszönöm, hogy elolvastad! ❤️