szemszög: Jungkook
terjedelem: ~2900 szó
dátum: 2020.02.23.

Az ajtóhoz érve lenyomom a kilincset, de rá kell jönnöm, hogy zárva van. Hiába kopogok, nem nyílik, viszont hallom a kiszűrődő zenét, így tudom, hogy odabent van. Kopogok még egy ideig, de semmi, úgyhogy odalépek a megfelelő virágcseréphez és felemelem, hogy kivegyem alóla az elsősorban nekem odatett kulcsot.

Az ajtót kinyitva rögtön felerősödik a zene, ami már odakint is jól hallható volt. Egy német Beatles dal... valamiért imádja ezt a számot.

- Kicsikém! – fordul felém a nagynénim örömtelien, mintha nem is zavarná, hogy táncikáláson kaptam.

- Jeongja néni – viszonzom ölelését egy halvány mosollyal.

- Kérsz valamit? – kérdezi lelkesen, a zenét túlkiabálva – Enni, vagy inni valamit?

- Először halkítsd le kicsit! – kérem a zenére utalva, amit először meg se hall, de aztán leesik neki, mit kértem, így a magnóhoz megy és lejjebb veszi a hangerőt – Köszi. Reggelinek örülnék, mert a kantinban nem adnak két adagot, úgyhogy csak Jiminnek tudtam vinni.

- Nem tud lábra állni? – kérdezi aggódva, közben azért elindul a konyhába, így követem őt.

- De, szerintem nincs nagy baja testileg... csak éppen lelkileg megviselte a dolog, hogy ennyire élvezte. Eddig nem tudta, hogy meleg, úgyhogy most befordult – vázolom a helyzetet, miközben leülök az asztalhoz, a nagynénim meg elém pakolja a hűtő csaknem teljes tartalmát, illetve péksüteményeket. Szokás szerint nem fukarkodik.

- Érdekes mód mindig megváltozik a szexuális irányultságuk, ha veled tölthetnek egy éjszakát – mondja meglehetősen jókedvűen, miközben teát önt két pohárba és beteszi őket a mikróba – Szerinted minden fiú meleg, nem igaz?

- Valahol ott szunnyad a legtöbb férfiban, igen – helyeselek kezembe véve a croissan-t és a vajat – Csak ki kell próbálniuk és rákapnak a fasz ízére. Ha nem ítélnék el a melegeket, nem lenne olyan nehéz rávenni őket az első alkalomra.

- Még mindig elég szabadszájú vagy – mondja leülve az asztalhoz velem szemben – Örülök, hogy nem törtek be az itteni nevelők.

- Azért egyik-másik elég segg tudd lenni – idézem fel teli szájjal, kissé habzsolva, mert sokkal jobb ez a kaja, mint amit a kantinban adnak.

- Melyik baszakszik veled? – kérdez vissza összehúzott szemmel. Szeretem, amikor átvált jóságos öreglányból pszicho nagynénire. Ez a kettősség családi vonás...

- Leginkább a Vadmalac – mondom ki a diákok által ráragasztott, immáron elhíresült becenevet, amivel az egyik tanárra utalok – Legutóbb megpróbált táplálkozni belőlem az osztály előtt...

- Majd emlékeztetem, hogy te nem vagy szabad préda – ígéri meg, én pedig tudom, hogy ezt is el fogja intézni. A legszemetebb tanárokat is kiszedte a seggemből, mikor rám másztak.

- Köszi, Jeongja néni – nézek rá hálásan, mire ismét szívélyesen mosolyog, mintha nem lenne hasonlóan erőszakos, mint én.

- Semmiség. Na de mesélj még a tegnapról! Maga az aktus rendben ment? Nem sejt semmit, ugye? – faggat kíváncsian, még előre is dől a széken.

- Nem gyanít semmit. Természetesen jól ment minden, hiszen én csináltam – fényezem magam egy kicsit, mire elvigyorodik – Nagyot élvezett és beigazolódott a sejtésem, miszerint azt eszi, amit én.

- Akkor meg mi baja? – kérdezi szinte már felháborodva, pedig szerintem valahol érthető, ha Jimint megviselte, hogy szexre lett kényszerítve – Olyan morcosan jött ki a szobából, mintha nem nyögdécselte volna végig az éjszakát.

- Akartam is szólni valami miatt – jut eszembe a sérelmem – Nem örülök, hogy ránk nyitottál.

- Sajnálom, Kicsikém – biggyeszti le ajkát korához képest éretlenül – Nagyon álmos voltam és aludni akartam, amit nem lehetett nyugodtan, míg tartott... Ja, meg nem akartam hiteltelennek tűnni, hiszen tudtam, hogy ellenkezik. Ha nem nézek rátok, még a végén lelök magáról.

- Ha hallod, hogy úgy nyög, akkor tudhattad volna, hogy nem lök le magáról – mondom ki az egyértelműt – Elég lett volna addig a közelben maradni, amíg nem élvezi jól hallhatóan. Utána feleslegessé vált a felügyelet.

- Jól van, bocsánat – emeli fel kezeit védekezően – Még nem sok ilyen extrém helyzetben volt részem... Hálás is lehetnél, amiért kockára teszem a karrierem, hogy dughass egyet!

- Hálás vagyok – nyugtatom meg, mert végülis megtette, amit kértem – Összességében jól csináltad.

- Köszönöm! – bólint elégedetten, amiért megdicsértem, majd kiveszi az ősöreg mikróból a két pohár gőzölgő teát – Örülök, hogy összejött. Rosszabbul is elsülhetett volna...

- Nem adtunk neki választási lehetőséget.

- Igaz. Félt, hogy javítóintézetbe kerül... El kell ismerni, elég brutális tudsz lenni, ha akarsz valamit – mondja elismerően, miközben leteszi elém a teát és visszaül velem szembe.

- Csak ha nagyon akarom – mosolyodom el féloldalasan.

- És ha nem tudja feldolgozni és ahelyett, hogy enne belőled, inkább éhen hal? – megy bele a kellemetlen témába – Vagy ha keres magának egy lányt, akiből ehet...

- Az nem fog megtörténni – mondom az evést is abbahagyva, sötét tekintettel bámulva bele a semmibe – Ha ráakaszkodik egy csaj, azt megölöm.

- Azért ne irtsd ki az iskolát, ha lehet – kéri a teáját szájához emelve – Így is kicsit elszaladt veled a ló mostanában. Ha nagyon sok ilyen eset lesz még, akármennyire utálják a szülők az ideküldött kölykeiket, feltűnhet valakinek, hogy eltünedeznek és ha nyomozni kezdenek...

- De nem fognak – vágok a szavába – Ne aggódj! Eddig se volt semmi, ezután se lesz. Tartom a mértéket.

- Remélem is.

Pár percig a vizsgáról meg egyebekről is beszélünk, miközben megtöltöm gyomrom. Mire végzek az evéssel, a kár tetemes.

- Köszönöm a reggelit! – hajolok meg egy kicsit, inkább csak bólintás-szerűen, hiszen a suliban és kettőnk között sem szokás a tiszteletadás.

- Nagyon szívesen! – mondja mosolyogva, majd elkezd elpakolni, így felállok segíteni.

- Olyan álmos vagyok – ásítok nagyot, miközben visszateszem a megmaradt ennivalót a hűtőbe – Nem baj, ha ledőlök a vendégszobában?

- A gecis ágyra? – kérdezi kissé csodálkozva, mire csúnyán nézek rá.

- Nem cserélted le az ágyneműt?

- Még nem volt érkezésem rá – használja ismét a rongyosra koptatott kifogását, mire megforgatom a szemem.

- Oké, lecserélem én, aztán ledőlök pár órára.

- Nem kéne most Jimin mellett lenned? – kérdezi csodálkozva – Mégiscsak szétkúrtad a seggét tegnap és érzel valamit iránta, hiszen máskülönben nem rágtad volna a fülem annyit, hogy segítsek.

Kis ideig csendben próbálok gondolkodni, de nagyon tompa az agyam és inkább csak bambulok a semmibe. Jimin... igen, érzek iránta valamit, amit eddig még soha, de most nem hiszem, hogy látni akarna.

- Épp alszik, mert semmit se pihent éjjel – motyogom rosszkedvűen.

- Nehéz lett volna pihennie a farkaddal a fenekében – tesz indiszkrét megjegyzést mosolyogva.

- Úgy értem, utána se aludt, mert bezárkózott a fürdőbe... nem tudom, nem fáj-e neki még mindig.

- Miért nem kérdezed meg tőle? – teszi fel a kérdést, mintha az olyan egyszerű lenne – Mellette a helyed!

- Eléggé... szégyellem magam – vallom be tekintetét kerülve. Nem szeretek az érzéseimről beszélni... főleg nem neki, az egyetlen embernek, aki tudja, hogy szabadidőmben ölök.

- Átverted, ez ronda dolog volt – közli tényszerűen, mire felvonom a szemöldököm – De részben miatta csináltad, hiszen mostantól nem fog éhezni és végre tudja, hogy a fiúkhoz is vonzódik.

- Mi az, hogy „is"? – vonom össze szemöldököm, miközben végzek a mosogatással, így teljes figyelmemmel felé fordulhatok.

- Mindegy – legyint egyet úgy, mintha nem most biszexezte volna le a leendő kőbuzi palimat – A lényeg, hogy nem kéne egyedül hagynod, miután megtosztad. Nem egy kurvával keféltél, Jungkook.

Csak nézek rá, mintha hülye lenne. Még szép, hogy Jimin nem kurva! Egy prosti se olyan dögös, mint ő.

- Tudom, hogy nem kurva – jelentem ki kissé ingerülten, mire összecsapja tenyereit:

- Nagyszerű! Akkor már mehetsz is hozzá. Babusgasd, érdeklődj a hogyléte felől, etesd meg, ringasd álomba... és csak akkor hagyhatod egyedül, ha ellenséges veled és ő maga küld el.

- Jól van – sóhajtok gondterhelten, majd elindulok kifelé. Biztos nem lesz jókedvében... inkább hagytam volna még pihenni egy kicsit, amíg megemészti a dolgokat és elmúlik a sajgás a fenekében.

- Ó, és Jungkook! – szól utánam nagynéném, mintha eszébe jutott volna még egy jó tipp, hogy milyen taktikával közelítsek Jiminhez, így kíváncsian megfordulok.

- Húzd át a gecis ágyneműt!♡

xXx

A szobánkhoz érve óvatosan nyomom le a kilincset, hátha alszik Jimin. Az ajtóban lerúgom a cipőm, majd az ágyra nézve meg is látom alakját, ahogy kitakarózva fekszik, így rosszallóan odalépek hozzá, de egy pillanatra elbambulok, ahogy arcát nézem, miközben alszik. Valahogy olyan kellemes érzés ránézni.

Mikor észbe kapok, megrázom a fejem és óvatosan betakargatom kis testét, mintha a gyerekem lenne. Mondjuk a gyerekemmel nem dugnék, de sebaj.

- Jungkook...? – kérdezi álmoskás hangon, mire valami furát érzek a mellkasomban, amitől egy pillanatra lefagyok. Olyan édes az arca és a hangja, hogy feszült lettem tőle...?

- Igen – nyögöm ki, mire lassan kinyitja a szemét, én meg halványan elmosolyodom a látványra. Mi a francért gyorsult fel a szívverésem...??

Te jó ég... lefekszem valakivel és reménytelen Rómeó lesz belőlem?

- Milyen volt a barátodnál? – kérdezi kicsit fura hangon, én meg hirtelen nem tudom, mire gondol, úgyhogy csak zavarodott fejjel nézek. Pár hosszú másodperccel később azonban leesik, hogy azt mondtam neki: egy barátomhoz megyek, így gyorsan rendezem vonásaim.

- Jó volt – mondom semleges hangszínen – Ettél, ittál?

- ...nem – pirul el egy kicsit, amitől még édesebbnek tűnik, mint amúgy. Most vagy még szebb lett a bőre, mint eddig, vagy kezdek nagyon belezúgni.

- Szeretném, ha ennél – tűröm el homlokából a haját, mire lehunyja szemét, nekem meg össze-vissza ver a szívem. Nem értem, mi folyik itt... csak azt tudom, hogy nagyon szeretnék még hozzáérni. Annyira akarom, hogy szinte már fáj.

- Nem vagyok éhes – motyogja szemét csukva tartva, mintha aludni akarna, én meg úgy döntök, kockáztatok és teszek egy kétértelmű megjegyzést:

- Akkor majd én megetetlek.

Erre kipattan a szeme és feltűnően elpirul, a gyomra pedig megkordul. Valószínűleg nem csak kajára éhes... most, hogy megtudta, milyen érzelmeket falatozni és jobban érezni magát tőle, bizonyára még jobban kívánja, mint eddig.

- Ho-hogy érted...? – makog aranyosan, amitől el kell mosolyodnom. Annyira édes, hogy kedvem lenne felzabálni.

- Először edd meg, amit hoztam – utasítom, miközben odasétálok az asztalhoz, ahol az érintetlen reggeli van. Sajnálom, hogy nem hozhattam neki finomabbat a diritől, de akkor lebuktam volna – Utána mást is enned kell.

- Mit...? – kérdezi, miközben odaadom neki a tányért.

- Egyél! – zárom rövidre, ő pedig nagyot nyel, majd lenéz a tányérjára és lassan majszolni kezdi a szószos rizst. Nem viszik túlzásba a főzést, az biztos.

Erre vonakodva ugyan, de enni kezd gondolom, mert már korog a pocija. A pocija, amire farkamnak hála tegnap ráfröccsentette ragacsos kantermékét.

Csendben ülünk, miközben eszeget, majd pár falat után megszólal:

- Így fogsz végig nézni, amíg eszem?

- Miért, mit csináljak közben? Táncoljak? – kérdezem mosolyogva, hogy azért ne legyek túl bunkó. Kicsit kínos a hangulata tegnapi miatt...

- Nem, csak... mindegy – süti le szemét ismét.

- Egyél szépen! – utasítom egyszerre szigorúan és gondoskodón, ami nem könnyű egy magamfajtának.

Amikor végez az evéssel, elveszem tőle a tányért és odaviszem az asztalunkhoz.

- Egyszer el kell mennünk egy rendes kajáldába, hogy ehess valami táplálóbbat – vetem fel azötletet – Mondjuk húst.

- Jó ez... nem akarok megint bajba kerülni, amiért tilosban járunk – hajtja le fejét, mire mellé ülök és kicsit megemelem fejét az állánál fogva, így kénytelen rámnézni.

- Én nem bánom, hogy megtörtént a tegnapi – mondom ki, mire elnyitja ajkait és csodálkozva néz rám azokkal a csillogó szemeivel – És tudod, miért nem?

- ...miért? – teszi fel végül a kérdést, közben érezhetően feszültté válik. Csillogó tekintetéből kiindulva végül úgy döntök, nem fog megártani egy kis őszinteségmorzsa.

- Mert kiderült, hogy mit eszel, így meg fogsz erősödni és velem maradhatsz. De ehhez mindennap enned kell... - mondom kicsivel közelebb hajolva, s érzem: már nehezebben lélegzik az izgalomtól.

- De... - tiltakozik halkan, amit szinte meg se hallok, annyira elvarázsolt a közelsége, így csak még közelebb hajolok hozzá – Jungkook!

- M-mi az? – makogok most én, még a szemem is kipattan, amit az imént majdnem teljesen becsuktam egy csók reményében.

- Nem lehet.

Megrökönyödve nézek rá, amiért nem sikerült elfogadnia, hogy meleg és nem akar velem járni. Ennek ellenére összeszedem magam, mivel tudom, hogy csak egy kicsike idő kell neki és minden rendben lesz. Az enyém leszel, Jiminie.

- Bocsánat, nem így kellett volna – szabadkozom jobbat kitalálva, majd elengedem az állát és elkezdem kigombolni a nadrágom – Elfordulhatsz, ha már úgy is tudsz enni az örömömből. A lényeg, hogy enned kell!

- M-mi...?? – pánikol be ágyékomra nézve, aztán ahogy előveszem a farkam, behunyja szemét és elfordul – Mit csinálsz??

- Megbeszéltük, hogy mindennap enned kell, hogy felerősödj – mondom határozottan, majd el is kezdem húzogatni kezemet a hosszomon – Edd meg az örömöm és ne vitatkozz! Éhen akarsz halni??

- Nem...

- Pedig biztosan kórházba kerülsz, ha nem erősödsz meg – jelentem ki kényelmesen elfeküdve az ágyon, miközben egyre kellemesebben érzem magam jobb kezemnek hála – Én pedig azt nem hagyom! Megígérted, hogy enni fogsz, úgyhogy koncentrálj szépen!

- J-jó... - egyezik bele sajnos még mindig elfordulva tőlem, én pedig tovább kényeztetem a farkam, ami Jimin közelségének hála elemében van, így rekordidő alatt keménnyé válik – De...

- Sietek – nyugtatom meg, holott én magam sem vagyok már nyugodt – És igyekszem halkan lenni, ha akarod.

- Oké – motyogja a kis édes, én meg elhatározom magamban, hogy „véletlenül" ki fog csúszni néhány érzéki nyögés. Hehe.

Elfordult szobatársam nem látja ugyan, de hátravetem fejem, úgy élvezkedek, miközben gondolatban az ő kerekded fenekében járok. Erősen koncentrálok, mígnem szinte érezni vélem, milyen forró és szűk is volt. Minden apró részletet felidézek magamban: Jimin gyönyörű arcát a félhomályban, a behatolások csattogó zajait, a szexszagot és az eufórikus érzést. Szinte hallom a nyögéseit, amitől nekem is nyögnöm kell, annyira felizgat vele.

Annyira erotikus volt arcának látványa, hogy minden eddiginél erősebben robbantam, mikor puha kis popsijában jártam. Annyira friss az emlék, hogy magam előtt látom, ahogy alattam fekszik és szinte visszhangoznak nyögései a fejemben.

Tovább verem falloszom, közben Jimin arcának látványára koncentrálok és beharapom ajkam, mielőtt a nevét mondanám. Ahogy a haja beletapadt izzadt homlokába, a szemöldökei összeszaladtak, a szemeit pedig összeszorította... na és azok a duzzadt ajkak! Minden nyögés, ami kiszaladt közülük, még tovább hergelte feneke által melengetett, megvadult farkam. Mindene olyan gyönyörű volt és olyan fenomenális...

- Jungkook...? – szólít meg Jimin, mire lassan kinyitom a szemem és rájövök, hogy egész eddig halkan nyögdécseltem, így kissé zavartan engedem el megkövült farkam.

- Ighen? – kérdezem picit lihegve, mivel eléggé belemerültem az emlékeimben lévő Jimin fenekébe.

- Ne-nem tudok enni... - motyogja nekem háttal, én meg veszek egy mély levegőt, hogy lehiggadjak egy kicsit és valamennyi vér visszamenjen a fejembe a faszomból, hogy tudjak gondolkodni.

- Akkor próbáld meg úgy, mint tegnap az elején... nézz a szemembe és koncentrálj arra, amit érzek! – tanácsolom és már verném is tovább türelmetlen farkam, de Jimin szégyenlőssége közbeszól:

- Nem fog menni... nem merem.

- Dehogynem! Tegnap is sikerült rávenned magad – mondom úgy, mintha nem akarta volna, holott nagyon is tetszett neki. Oké, nehéz elfogadnia, hogy meleg, ezért még a tagadó fázisban van, de ne most legyen már ott, mikor ilyen felajzott vagyok...

- De... nem nézhetlek, mikor... tudod – magyarázza elcsukló hangon, nekem meg fogy a türelmem a kanosság miatt – Nem vagyok meleg, vagy ilyesmi... úgyhogy...

Úgy döntök, közbe kell lépnem, mielőtt további téves gondolatai támadnak, így felülök és megragadom őt, mire kiad egy ijedt hangot. Vállainál fogva lenyomom az ágyra, hogy mellettem feküdjön és magam felé fordítom arcát. Tátott szájjal, nagyra nyílt szemekkel néz rám, én pedig mellé fekszem és komoly hangon megszólalok:

- Nem hagyom, hogy halálra éheztesd magad! Muszáj enned és jelenleg nincs más lehetőséged, csak én, úgyhogy kezdj el koncentrálni, jó?

- O-oké – makog megilletődötten, mire ismét megragadom a farkam és Jimin szemébe nézve folytatom ott, ahol abbahagytam. Így még jobb, mert nézhetem az arcát... sokkal könnyebb elképzelni, hogy nyög alattam. Főleg, mert lenéz a kezemre és péniszemet megpillantva látványosan elpirul, amivel még közelebb kerül tegnapi kinézetéhez.

Percekig verdesem a farkam a szemébe nézve, igyekezvén nem túl sokat nyögni, de nem tűnik úgy, mintha táplálkozna, inkább csak zavartan néz. Akármennyire is nehéz, abbahagyom farkam verdesését és megszólalok:

- Nah, nem megy?

- Nem – vallja be, majd lesüti szemét – Egyáltalán nem érzem, hogy tudnék táplálkozni.

- Lehetséges, hogy tele vagy? – kérdezem fura fejjel, mivel saját tapasztalatból tudom, hogy egyetlen alkalom kicsit se elég, ha hosszú évekig nem jut táplálékhoz az ember. Amikor én először ettem érzelmet, annyira rákaptam, hogy hónapokig nem bírtam magammal... csak az evésen járt az eszem és bármennyit fel tudtam volna zabálni.

- Nem... - szomorkodik olyan édesen, hogy kanosságom ellenére meghatja szívemet – Nagyon éhesnek érzem magam, de nem megy.

- Akkor talán csak az idegesség akadályoz meg benne – vetem fel az ötletet baráti társalgásunk közben, mintha nem ketyegne egy időzített bomba a lábaim között – Tegnap a jó érzés miatt könnyebben ellazultál és azért sikerülhetett táplálkoznod.

- É-és... akkor mit tegyünk? – tördeli kicsi kezeit szerencsére lesütött szemmel, így esélye sincs látni a perverz vigyort, ami arcomra kúszik.

- Talán akkor menne, ha most is olyan jót éreznél... ráadásul akkor ehetnék én is – mondom kissé merészen, mire rám emeli döbbent tekintetét:

- A-az kizárt! Nem akarom...

Már a nyelvem hegyén, hogy „tegnap se akartad, mégis hogy élvezted", de aztán sikerül visszafognom magam. Most nem a pimaszság a legjobb taktika, azt hiszem.

- Pedig muszáj lesz, vagy éhen halsz! – ijesztgetem komolyan, amitől legörbül a szája.

- Akkor inkább lenyugtatom magam.

- Hogy? – kérdezem szinte már mogorván, amiért nem enged.

- Iszom egy mentás zöld teát – jelenti ki döbbenetemre, majd felpattan és mielőtt bármit is tehetnék, már a kilincset fogja.

És nem, nem a gyönyör kapujának kilincsét (azaz a faszomat), hanem a szoba ajtajának kilincsét.

- Mi? – nyögöm ki sokkoltan, s még félig fel is ülök.

- Mindjárt jövök! Megvársz? – kérdezi reménykedve, miközben belebújik papucsába, én meg kiégve nézek rá és másodpercekig meg se szólalok.

- ...meg – bólintok végül kelletlenül, mire kirobog az ajtón, így kielégületlenül a párnák közé süppedek. Ez az álheteró fiú a sírba visz!

Köszönöm, hogy elolvastad!
♥️