Georgina volt Belch legjobb barátja, mikor nem Bowers-sel és a többiekkel lógott akkor általában Georgina-val volt. Elég jól titokban tartották, a suliban is csak akkor beszéltek ha senki sem volt közelben. Aztán egy nap Henry szemet vetett rá. A folyosón a szekrényeknek szorította.

-Georgina, játszunk kicsit.

Mondta miközben megnyalta az ajkát.

-Soha.

Mondta a lány fészkelődés közben, mire Henry neki nyomta az ágyékát. A lány érezte a srác merevedését. Nem tudott volna menekülni.

-Henry a vesztesek kint vannak!

Kiáltott Blech, Henry pedig ott hagyta  a lányt aki teljes megkönnyebbüléssel csúszott le a padlóra. Hálát adott az égnek Belch-ért, ha nincs itt és nem védi meg Henry biztos helyben hagyta volna és akkor mit csinált volna.

Szürkület fele kopogás törte meg a ház megszokott nyugalmát. Georgina szülei a tévé előtt ültek bár az anyja olvasott. Az ajtóban Blech állt a pulcsija alatt két sört csempészve mosolygott. Felmentek a szobába és elkényelmesedtek az ágyon.

-Köszönöm, hogy közbeléptél. Henry pedig sosem volt rám kattanva.

-Mindig G, vigyázz nagyon. Egész délután rólad beszélt.

A lányt kirázta a hideg amin barátja jóízűen nevetett bár aggódott is. Hiszen a lányért bárkit megverne, de Henry is jó barátja. Ha választania kell nem tudja mennyi ideig hezitálna.

Teltek a napok szépen csendben, egy nap a Puszta szélén sétált Georgina. Meglátta Blech kocsiját és a fekete srác bicikliét. Ismerte a srácot, Mike-nak hívták. Elakart menni, de közre fogták. Victor és Henry volt, behúzták a sűrűbe.

-Ereszetek!

Visította, de a két srác csak röhögött.

-Nem! Addig maradsz amíg nem leszel velünk kedves. Érthető Georgina?

Súgta a nevét a lány arcába mire az leköpte. Henry először felakarta pofozni, de ördögi mosoly jelent meg az arcán.

-Máshol hasznosítsd a nyálad édes. Térdre!

Parancsolta, de amint meglátta a lány dacos arcát tudta, hogy nem fogja könnyen leszopni. Kinyitotta a kését és Georgina torkának nyomta.

-Soha nem foglak leszopni.

Mondta elfojtva a sírást. Henry belemarkolt a fekete loknikba és erősen megrántva lökte a kavicsos földre a lányt. Aki a hirtelen földre érkezéstől megszédült. Fájt a hirtelen földre érkezés.

-Miért vagy ilyen makacs baszki?! Olyan nagy dolgot kérek, még csak meg se akarlak rakni!

Üvöltözött, de a lányhoz olyan messziről érkeztek a hangok. Victor megfogta a vállát.

-Baszus Henry.

Mutatot Gerorgina fejéből elég intenzíven szivárgott a bíbor vörös vér. Blech mögöttük állt, az elméje elhomályosult a haragtól. Patrick-et viszont megbabonázta a látvány, ahogy Georgina gyámoltalan feküdt.

-Nyomás innen.

Mondta Henry, Blech viszont máshogy gondolta. Megragadta a gizda fiút és a fának lökve ütötte.

-Blech, állj már le!

Kiáltott Victor, Patrick viszont hol Henry véres száját hol a földön fekvő lányt nézte. Blech abbahagyta a Henry püfölését és a karjaiba vette a lányt.

-Ha még egyszer a közelébe mész megöllek!

Szólt oda a földön ülőhöz, a másik kettő csak figyelt. Patrick ajkain ott bujkált a mosoly, de megtartotta magának. Blech bevitte a kórházba a lányt és végig mellette maradt míg fel nem ébredt.

-Blech?

-Itt vagyok. Georgina most már minden rendben lesz ígérem.

Megfogta a lány kezét és megpuszilta.

-Henry és a többiek?

Blech hallgatott, de volt aki szívesen beszélt volna.

-Ne aggódj, ez a barom jól helyben hagyta.

Szólt az ajtóból Victor, Patrick társaságában. Georgina hihetetlen mérges lett.

-Nem vagyok kíváncsi rád!

A fejéhez kapott ami csak úgy sajgott. Blech elég rondán nézhetett mert a két barátja kiment.

-Ígérem Georgina mindig vigyázok majd rád.

-Köszönöm Blech.

Súgta és elnyomta az álom. Blech megpuszilta és hagyta pihenni. Kint várták a fiúk. Patrick még mindig fel volt dobva, az a sok friss vér teljes felpörgette.  Vic meg ideges volt, sosem látta ilyennek ezelőtt a barátját. Henry-nek két foga bánta az esetet. Blech nem volt ideges, választott és jónak érezte a döntését. Georgina a legjobb barátja és sose fogja hagyni, hogy többé baja essen.