A nevem Linda Pierce az általaban csendes kislány. Nem voltam félénk, de jobb szerettem megtartani magamnak amit gondoltam. Itt mindennek füle van és a fenének sem kell, hogy a Bowers banda az emberre szálljon. Bőven elég volt az egyikük elviselnem.

Végre eljött a nyár és nem kellett annyira félnem. A kis lenge nyári ruhámba mentem a főutcán élvezve a meleg napsütést. A hátam mögül hallottam, hogy lassít a kocsi. Felismertem a hangjat, de nem akartam oda nézni.

-Szállj be hozzánk kislány!

Kiálltott Henry, a szemem sarkából láttam, hogy mind a négy bolond majd ki esett a kocsiból.

-Álmaidban.

Szóltam oda és megkellett állnom mivel annyira fújt a szél, hogy felkapta volna a szoknyám. Hockstetter fütyült, bárhol felismerem őt.

Victor erősen a gázra lépett és már hasítottak is. Az utca végén ahogy befordultam Henry erősen a falhoz szorított.

-Eresz!

-Nem, most éppen álmodok.

Felelte és felkapva bevágott a hátsó ülésre. Patrick a kezemnél fogva szorított le. Victor meg a lábaim fogta.

-Ne kapálózz Linda, csak fogadj szót.

Morogta Patrick mire Henry hátra nézett mivel csendben maradtam.

-Ismered?

Nézett Patrick-re aki ejtett egy vigyort.

-A színjátszósok arany torkú énekesmadara.

Cirógatta meg a ujjaival a fedetlen karom. Megremegtem éreztem ahogy Victor elengedi a lábam és felakartam ülni, de Patrick erősen ölelt magához.

-Mit akarsz tőlem Henry?

Kérdeztem remegve, Henry pedig hátra fordult és elég csúnyán nézett, de nem rám.

-Patrick enged, hogy felüljön.

Engedett is, de a kezem nem eresztette. Apró köröket rajzolt az ujjával.

-Nem bántunk.

Fordult előre Henry, de nem tudtam bízni benne. Főleg mert Patrick szinte felboncolt a tekintetével.

-Te énekeltél az összes szaros ünnepségen.

Nézett rám újra én pedig kerestem a hangom.

-Igen.

Megint nem szólt hozzám és mivel már alig éreztem a kezem kicsit Patrick felé dőltem. Hál isten a kezem elengedte, de a combomon landolt a keze. Fogalmam nincs hova visznek, egyszerűen csak haza akarok menni. Félek tőlük, még ha Henry hangja hírből sem fenyegető már.

-Gyere, nem harapunk.

Mondta Henry és jobb híján azt tettem amit mondott. Egyetlen szerencsésnek mondható dolog az volt, hogy Patrick tapizási merényleteit Henry nem nézte jó szemmel.

-Csak sőr van meg valami likör szerűség.

Mondta miközben rám nézett. Nincs mit tenni akkor játszunk.

-Likört kérek.

Döltem hanyat a fotelben, miközben próbáltam elviselni a másik három nyálcsorgatását. Ami elég nehezemre esett. Elvettem a poharat és zavartan néztem el.

-Befejeznétek!

Fakadt ki Henry, de Patrick csak nevetett majd felállt. Ahogy elhaladt mellettem megsimogatta az arcom. Mint mindig mikor elhaladt mellettem az osztályteremben.

-Jó szórakozást madárkám. Te pedig igazán önző vagy Henry. Mi is kiélveznénk Linda édes nektárját.

Elcsaptam a fejem mire másik kettő is felállt és szó nélkül faképnél hagyták. Hülyén hangzik, de nyugodtabb vagyok. Henry leült a mellettem lévő fotelbe és felbontotta a sörét. Elég mérgesnek tűnt, de biztosan nem rám.

-Mond miért akartad, hogy itt legyek?

-Most már nem félsz.

Jegyezte meg. Biztosan érezte a hangomon, hogy mennyivel magabiztosabb vagyok. Aztán folytatta és teljesen meglepett milyen őszinte.

-Ne higgy el mindent amit rólam hallasz.

-De nem is vagy olyan ártatlan.

Húztam le a likört és inkább azon mosolygott mint azon amit mondtam.

-Patrick mindig ezt csinálja?

Kirázott a hideg és bólintottam.

-Egy osztályba járunk, hozzá szoktam.

Megfogta a kezem, hogy ránézzek.

-Félsz tőlem?

-Általában igen, de most nem.

Az arcomra simította a kezét, nem olyan volt mint mikor Patrick csinálja. Ez most jó érzéssel töltött el. Az arcom lángolt. A kék szemei kutakodva nézték az enyémet. Teljesen bizonytalanul hajoltam hozzá. Az ajkaink összeértek és finoman csókolt a keze a vállamra csúszott le nem tovább. Egyetlen dolog miatt félek, hogy majd engem is ribancnak fognak hívni.

A szobájaban óvatosan lefeltetett az ágyra. Legombolta a ruhám és az ingével együtt ledobta. Hozzám simult  én meg a vállaiba kapaszkodtam és úgy csókolóztunk tovább.

Mikor belém hatolt görcsösen kapaszkodtam a vállaiba.

-Jól vagy?

Kérdezte, miközben gyengéden megmozdult.

-Persze.

Nyögtem és lehúztam egy csókra.

-Nagyon jó érzés benned lenni.

-Ne mondj már ilyeneket.

Remegni kezdtem, majd Henry nevét sikítva élveztem. Rám borult és szaporán szedte a levegőt.

-Jó voltam?

Az arcom csókolgatta majd mellém fordult.

-Igen.

A karom cirógatta és mosolygott. Odakint már elég sötét volt.

-Hazakísérjelek?

-Nincs otthon senki. Anyámék két hétig New York-ba vannak üzleti úton.

Vigyorogva csókolt meg és összebújva aludtunk.

Reggel egyedül voltam az ágyba, de nem mertem lemenni mert hallottam, hogy a rendőr főnök hazaért. Tíz perc múlva megjelent Henry és kisunnyogott velem a birtokról. Mikor meglátta a fiúkat sejtettem, hogy ez ennyi volt elakartam engedni a kezét, de nem hagyta.

-Mi baj Linda?

-Hát itt vannak a fiúk és.

-Te is érzel irántam valamit nem?

-Neked adtam a szűzességem.

Vörösödtem el mire átölelt és megcsókolt. A fiúk számítóan néztek, főleg Patrick.

-Irány a város.

Közölte Henry és velem együtt beszállt az autóba. Majd a többiek is. Elég zavarba voltam, de Henry ahogy magáhozhúzott teljes nyugalmat adott.