1984. tele, az a nap mikor visszatérek egy-két napra Derry-be. A fenének se lenne kedve ehhez ha nem hívtak volna fel mind a heten. Beverly, Ben, Bill, Mike, Stanly, Eddie és Richie ráadásul együtt hívtak fel, hogy meg ne próbáljam offolni. Mégis, hogy a francba tehettem volna meg. Ahogy a suli folyosóján haladtam elöntöttek az emlékek, szinte láttam az akkori önmagunkat. Ahogy az első szekrényeknél a Bowers csapat feszít áldozatokra éhesen. Minket ahogy próbáltunk elosonni. Meg mosolyogtam az akkori énünket. A torna terem szertára ahol volt szerencsém egy röpke afférhoz, az utolsó évzárónkon. Sem én sem Ő nem beszéltünk róla. A teremben meg láttam a csapatott, széles mosollyal magabiztosan vonultam feléjük.

-A kis csapat Dámája is megérkezett!

Emelte a poharát Richie, mindenkivel megölelkeztem. 27 év, Ben látványa sokkolóan jó volt.

-Hű!

-Hagyd Eve, zavarba hozod.

Lökött meg Beverly, a nagy nosztalgiázás közepén a bejárat felé pillantottam.

-Úr isten! Ezek mióta járnak ilyenekre?

Mindenki oda nézett és a teljes Bowers csapatott csodálhatták meg. Bár engem egyetlen férfi kötött le, Patrick. Semmit sem változott, sápadt bőrét remekül kontrasztozta a fekete hullámos haja, az zöld tekintette, a lazaságba még az öltönyben is elragadó volt. A tekintette körbe járta a termet és végül megállapodott rajtam. A torkom kiszáradt, megemelkedett a pulzusom is. A mosolya pedig szíven ütött, pont mint akkor.

-Eve, minden oké?

-Persze Eddie!

Még beszélgettünk majd meg szólalt az első dallam, már nem láttam a Bowers-éket ami miatt kicsit féltem. Nem változnak az emberek. Felemeltem a pezsgős poharam és megittam a tartalmát. Aztán egy kéz várta, hogy elfogadjam. Patrick állt meg mellettem a kezét nyújtva, az asztalnál megfagyott a levegő. Ahogy egymásra néztünk, valahol mélyen éreztük mit akarunk az estétől. Elköszöntem a többiektől amit nem tudtak mire vélni, a kezem az Övébe helyeztem. A tánctér közepére húzott. Az erős kezei a derekamra simultak, a nyakánál öleltem át és néma csendben táncoltunk. A tekintetünk lopva a másik ajkaira tévedt majd mintha tudatos lenne egyszerre döntöttünk. Az ajkaink összeértek és mit sem törődve a saját csapatunk véleményével csak egymásra figyeltünk.

-Hiányoztál Eve.

Elmosolyodtam és a füléhez hajoltam.

-Patrick, akarlak.

Másnap arra ébredtem, hogy finoman cirógatja az arcom és a kávé kellemes illata tölti be a szobát. Felültem és a karjaiba csúsztam a mellkasára apró puszikat szórva. Ha tudná, hogy pont olyan jó volt mint akkor. Az állam alá nyúlt, hogy a szemeibe nézhessek.

-Ne hagy többet el.

-Miért?

Húztam az agyát, de persze csak dühös tekintettel tepert le. Az ajkaim beharaptam a vonásai pedig ellágyultak.

-Szeretlek Eve, még mindig.

-Én is szeretlek.

Öleltem magamhoz, csupán egy hét kellett és teljesen visszapakoltam Derry-be. Persze megosztóra sikerült a románcunk mindkét oldalon, de Richie, Eddie és Victor is támogatta a dolgot. A következő télre pedig már hárman lettünk, ami az én oldalamon a többieket is meglágyította.