Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Egy kör 🤡 V.C.

Az eső megállíthatatlanul zuhogott. Hideg hideg szél teljesen átfagyasztott. Nem várhattam többet. Így vagy úgy elázok.

-Becca Blossom, még itt? Kellemes meglepetés.

A hang felé fordultam és a szőke démon, csillogó tekintete csillant meg a fél homályban.

-Bowers-éket hol hagytad?

Kérdeztem ideges villogtam a háta mögé. Elnevette magát és lazán húzta elő a kék transz kulcsát.

-Még büntiben. Jó kedvem van szóval haza viszlek!

Kis remény lopta be magát a lelkembe. Nincs kedvem elázni, de nem biztos hogy jó ötlet ez.

-Akarod?

Vonta fel szemöldökét én pedig bizonytalanul bólintottam. Félmosolyt villantott majd átkarolt, a kocsihoz rohanva beugrottunk.

-Utálom ezt időd.

Morgom miközben a karom simogattam. Alig jöttünk húsz métert és félig eláztunk. Criss nevetve borzolta meg szőke fürtjeit.

-Ennek is van haszna.

Rám nézett majd megsimította az arcom. Megremegtem, de nem zavarta. A tekintette szinte körbejárta a lelkem.

-Itt vagy a kocsimban Becca.

Beindította a motort és elindultunk, a házunk kocsi feljáróra állt be. A keze a meztelen combomra csúszott, mire a sajátom automatikusan az övén landolt. Nem tagadom, rettenetesen féltem.

-Félsz?

-Igen.

Az ajkain nem kopott a mosoly. Kicsatolta az övem és magabiztos, határozott mozdulattal átrántott az ölébe. A szívem vadul vert, lángolt az arcom. Neki viszont nagyon tetszett. A kezei a derekamon pihentek. A tekintette olyan nyugodt volt ami hatással volt rám. A vállaiba kapaszkodtam és kicsit félve, de megcsókoltam. Az ujjai a blúzom alatt cirógatta a bőröm. Fél óráig így voltunk, csókolóztunk időközben pedig a pólónk is lekerült. A meztelen bőréhez simuló kebleimen a bimbóim egyből kemények lettek akár csak a nadrágjában dagadó hancúrléce.

-Akarod?

Kérdezte kicsit mély, rekedtes hangon.

-Csak ne durván.

Suttogtam, az ajkaimnak esett. Az egyik keze pedig a lábaim közé csúszott. Az eső még mindig zuhogott. Az ablak teljesen bepárásodott, senki sem láthatta mi zajlik az első ülésen. Egymás nevét mondogatva ringatóztunk.

Másnap garbós pulcsiban feszítettem mivel a nyakam csupa kék és lilás folt volt. A folyosón sétáltam mikor Criss karon ragadott, de nem fájt. A másik három pedig várta a fejleményeket.

-Becca!

-Szia.

Cincogtam mire elmosolyodott, annyira édes ilyenkor. Én meg itt vöröslök mint a paradicsom.

-Ma is haza vihetlek?

-Igen, háromkor végzek.

Az ajkamba haraptam mivel nem tudtam mi legyek, de helyettem megoldotta. A kezei a derekamra simultak én pedig már karoltam is át, hogy csókolózhassunk. Liz törte meg az idillt.

-Becca, elkésünk!

Elváltam Criss-től és még dobtam egy puszit az ajkaira, ahogy Liz-re néztem elkaptam a Bowers banda méregető pillantásait. Böfi "telt" idomai a büszkeségtől dagadtak, míg Henry fintorgott és Patrick hét Ő leszarta azt hiszem. Liz belém karolt és úgy húzott.

-Nem vagy észnél!

Korholt, én pedig lopva visszafordultam Criss-hez akinek a tekintette most is nyugalmat sugárzott.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro