Egy kör 🤡 V.C.
Az eső megállíthatatlanul zuhogott. Hideg hideg szél teljesen átfagyasztott. Nem várhattam többet. Így vagy úgy elázok.
-Becca Blossom, még itt? Kellemes meglepetés.
A hang felé fordultam és a szőke démon, csillogó tekintete csillant meg a fél homályban.
-Bowers-éket hol hagytad?
Kérdeztem ideges villogtam a háta mögé. Elnevette magát és lazán húzta elő a kék transz kulcsát.
-Még büntiben. Jó kedvem van szóval haza viszlek!
Kis remény lopta be magát a lelkembe. Nincs kedvem elázni, de nem biztos hogy jó ötlet ez.
-Akarod?
Vonta fel szemöldökét én pedig bizonytalanul bólintottam. Félmosolyt villantott majd átkarolt, a kocsihoz rohanva beugrottunk.
-Utálom ezt időd.
Morgom miközben a karom simogattam. Alig jöttünk húsz métert és félig eláztunk. Criss nevetve borzolta meg szőke fürtjeit.
-Ennek is van haszna.
Rám nézett majd megsimította az arcom. Megremegtem, de nem zavarta. A tekintette szinte körbejárta a lelkem.
-Itt vagy a kocsimban Becca.
Beindította a motort és elindultunk, a házunk kocsi feljáróra állt be. A keze a meztelen combomra csúszott, mire a sajátom automatikusan az övén landolt. Nem tagadom, rettenetesen féltem.
-Félsz?
-Igen.
Az ajkain nem kopott a mosoly. Kicsatolta az övem és magabiztos, határozott mozdulattal átrántott az ölébe. A szívem vadul vert, lángolt az arcom. Neki viszont nagyon tetszett. A kezei a derekamon pihentek. A tekintette olyan nyugodt volt ami hatással volt rám. A vállaiba kapaszkodtam és kicsit félve, de megcsókoltam. Az ujjai a blúzom alatt cirógatta a bőröm. Fél óráig így voltunk, csókolóztunk időközben pedig a pólónk is lekerült. A meztelen bőréhez simuló kebleimen a bimbóim egyből kemények lettek akár csak a nadrágjában dagadó hancúrléce.
-Akarod?
Kérdezte kicsit mély, rekedtes hangon.
-Csak ne durván.
Suttogtam, az ajkaimnak esett. Az egyik keze pedig a lábaim közé csúszott. Az eső még mindig zuhogott. Az ablak teljesen bepárásodott, senki sem láthatta mi zajlik az első ülésen. Egymás nevét mondogatva ringatóztunk.
Másnap garbós pulcsiban feszítettem mivel a nyakam csupa kék és lilás folt volt. A folyosón sétáltam mikor Criss karon ragadott, de nem fájt. A másik három pedig várta a fejleményeket.
-Becca!
-Szia.
Cincogtam mire elmosolyodott, annyira édes ilyenkor. Én meg itt vöröslök mint a paradicsom.
-Ma is haza vihetlek?
-Igen, háromkor végzek.
Az ajkamba haraptam mivel nem tudtam mi legyek, de helyettem megoldotta. A kezei a derekamra simultak én pedig már karoltam is át, hogy csókolózhassunk. Liz törte meg az idillt.
-Becca, elkésünk!
Elváltam Criss-től és még dobtam egy puszit az ajkaira, ahogy Liz-re néztem elkaptam a Bowers banda méregető pillantásait. Böfi "telt" idomai a büszkeségtől dagadtak, míg Henry fintorgott és Patrick hét Ő leszarta azt hiszem. Liz belém karolt és úgy húzott.
-Nem vagy észnél!
Korholt, én pedig lopva visszafordultam Criss-hez akinek a tekintette most is nyugalmat sugárzott.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro