Kellett nekem óra közepén üvöltöznöm Bowers-szel. Hiába illett állandóan azzal, hogy ribanc vagyok vagy bármi obszcén kifejezéssel a tanárok figyelmen kívül hagyják. Majd biztos én fogom hagyni magam. Jó vicc. Most pedig a suli bünti termében csücsülök Henry Bowers társaságában. A tanár elment a szokásos egészségügyi szünetére, ergo bagózni. Nem ez az első büntetésem amit végig kell csücsülnöm, így sajna tudom azt is, hogy nem fog visszajönni csak ha lejárt a kerek hatvan perc.

-Ezért fizetni fogsz cafka!

Szólt hozzám Henry a terem hátsó sarkából, mire ismét zabos lettem.

-Mond csak Henry anyáddal is így beszélnél? 

-Ne merészeld anyám a szádra venni Wanda!

Tudtam, hogy érzékeny téma így folytattam.

-Miért is? Mert csak neked áll jogodban az emberek sértegetéséhez vagy bántalmazásához? Ne röhögtess Henry, most nincsenek itt a haverkáid.

Nevettem fel, a nagy monológomban meg sem hallottam, hogy a hátam mögé állt. A padra helyezte a kezeit és a fülemhez hajolt amitől egy kicsit megijedtem, de nem akartam mutatni. A hangja piszkosul kimért volt és fagyos.

-Hozzád szerinted, szükségem segítségre? Ne legyél ennyire öntelt Wanda!

Nem szóltam semmit, reménykedtem. Reménykedtem, hogy visszatakarodik a helyére és békén hagy. Lopva pillantottam a fali órára, még ötven perc és haza megyek. A kezeit a karomon húzta végig a fonatom lebontotta és végig simította a lágy loknikat. Felugrottam a szék hangos csattanással repült oldalra. A pillantásom biztosan nem haraggal volt telve hanem elveszett lehetett.

-Állítsd le magad!

Dühösen lépett előre a kezeim a padlapjára szorítva és muszáj volt állnom a tekintetét.

-Tetszik ez a tekintett. Lehet, hogy Greta-val és a kis ribancaival szemben elég erős vagy bogaram, de én férfi vagyok!

Kicsit gúnyosan elmosolyodtam és megdöntöttem a fejem.

-Nem, egy férfi nem nálad kezdődik. Csak egyszer fogom elmondani, eresz el!

Hirtelen az egyik kezem hátra csavarta amitől fájdalmasan felnyögtem. A lábaim szétfeszítette még megrúgni sem tudtam. A karom kicsit visszaengedte, de erősen fogta. A tekintettem gyűlölettől izzott. Vigyorgott majd a hol a szemeimbe hol a számra nézett.

-Ne merészeld!

Tiltakoztam, de egy kicsit sem hatotta meg, hiszen Ő Henry Bowers az iskola réme. 

-Bogaram, ne dühíts fel még jobban!

Az ajkaimnak esett, de nem akartam engedni így  ismét megcsavartaa kezem az ajkaim elnyíltak és a számba dugta a nyelvét. Nem volt olyan undorító mint vártam, de a gyomrom mégis fel fordult tőle. A másik kezem is hátra fogta próbálta egy kézzel megtartani a kettőt, hogy a szabad keze bejárhassa a testem. A szoknyám alá nyúlt én pedig vadul visszacsókoltam ezzel kizökkentve majd mikor engedni véltem a szorításán erősen elrúgtam magamtól. A két padsor közé esett én meg mint akinek fütyültek az első nyitott ablakon keresztül leugrottam a bokrokba. Belegondolva elég veszélyes mutatvány volt, a lábam végig karcolták az erősebb ágak. 

-Ezért még meg is duglak majd te ki ribanc!

Üvöltötte Henry mire egy elég erős mosollyal felnéztem rá.

-Egy nulla vagy! Megmondtam, hogy a fiúk nélkül kevés vagy!

Láttam, hogy mérlegeli, hogy utánam ugrik így elkezdtem szaladni haza. A kék transz a hátsó bejáratnál állt. A fiúk ott álltak, de nem érdekelt csak szaladtam.

-Wanda Night szalad?

Kérdezte nevetve Victor, persze a többi is ezt tette. Válasz nélkül mutattam be mikor meghallottam Henry hangját az emeleti ablakból. 

-Kapjátok el basszátok meg!

A három fiú megrezzent, nem láttam ki szállt be a kocsiba és ki nem csak futottam. Elbújtam az egyik zugutcába és vártam, a Transz jellegzetes hangját hallottam majd valaki befogta a számat. Ijedten néztem, Victor volt az.

-Apád a patikában van!

Elengedett és újra sprintbe fogtam, apa csodálkozó tekintettel nézett rám.

-Wanda hát veled mi lett?

A fejem rázva pattantam be a kocsiba, Victor már Patrick-kel az oldalán jött ki az utcából. Hálásan néztem a szőkére aki megveregette a magasabb vállát, hogy menjenek.

Otthon felhívtam Beverly-t, hogy kiöntsem neki a szívem. Szegény lány teljesen le volt sokkolva. Javasolta, hogy kerüljem el a büntetéseket mert akkor megint csak veszélyben leszek. Mikor beteg szinte egyedül vagyok. Másnap Greta üdvözölve mutatta a kidekorált szekrényem. "Ha szépen kéred, simán szopik-Henry Bowers" Nem szóltam semmit csak dühösen bevágtam az ajtót, múlt évben Bev járt így. A nap végén egy vödör forró víz társaságában próbáltam letakarítani a rám ragasztott cinkét.

-Ez így nem fog lejönni.

-Akkor mit csináljak?

Fordultam meg félsírásban Victor-hoz, aki Böfi társaságában volt. Félmosolyt villantott és előhalászta a festékes spray-t amivel a saját szekrénye belsejét is kidekorálta. Oda dobta kicsit bénán, de elkaptam.

-Először szárazra kell törölni, utána fújd le vele.

-Köszönöm.

-Vele ellentétben, mi jól szórakoztunk mikor elmesélte mi történt. De ne legyél naiv, ezzel nincs vége.

Bólintottam , Ő pedig elindult kifelé. Most igen csak hálás voltam neki ezért. A szekrényem jobb lett mint újkorában és a kék szín is tetszett. Ahogy kifele mentem láttam, hogy a Bowers csapat még itt van. Nem futhatok el, mindig. Ahogy szoktam, magabiztosan mentem haza felé.

-Lehet, hogy nem ma, de megfoglak dugni Wanda!

Szólt hozzám, megálltam és ránéztem. A tekintette pusztító volt, de álltam. Patrcik fürkészve leste minden rezdülésem. Victor és Böfi pedig vártak. Cinikus mosoly szaladt az arcomon végig.

-Én csak férfiakkal dugok és csak férfiakat szopok le! Henry már mondtam, hogy te nem vagy az! 

Az arca rángott az idegtől, Patrick ajkai elnyíltak egy apró mosolyba. A szőkeség pedig idegesen várta mi lesz. Semmi sem történt. Elindultam haza, a sarkon hallottam Patrick jól eső nevetését és ahogy Henry üvöltözik vele. A hangrögzítőmre érkezett egyetlen egy üzenet Victor-tól. 

"Örült vagy"