A világban senki sem valódi. Patrick Hockstetter ez szerint élt. Istennek hitte magát. Sosem érdekelte mennyi fájdalmat okoz másnak. A fájdalom sem volt számára valós. Viszont mikor AZ a csatornában megtámadta és elájult. Az az ébredés mindent megváltoztatott.

Fájt a feje és szédült. Az ablakból az utcai világítás tompa fénye töltötte be a szobát. A falak halvány sárgák voltak, tele poszterekkel. Nem tudta hol van. Felült, ekkor látta meg a lányt aki két összetolt széken szuszogott. A fiú felnyögött éles fájdalom hasított az oldalába. Ami be volt kötve, csak az alsója volt rajta. Furcsán érezte magát.

-Felébredtél?

Hallotta meg a lágy hangot, felismerte. Ann Wells az, egy osztályba járnak. Ő volt az egyetlen akit nem mert zaklatni. A tanárok kedvence volt így ostobaság lett volna vele kikezdeni. Pedig csábító gondolat volt.

-Patrick, szükséged van valamire?

A lány leült az ágy szélére és a kötést akarta megnézni. Ám a fiú erős, durva mozdulattal ragadta meg a lány csuklóját.

-Hogy kerültem ide?

Kérdezte hangjában teljes zavarral.

-AZ megtámadott, a csatorna szájától hoztunk el.

-Hoztatok?

-Egy vesztes ágyában lábadozol, mit hittél kik segítettek?

Forgatta meg a lány olajzöld szemeit. Patrick válasz helyet csak maga mellé rántotta az ágyba.

-Hülye, a sebeid felszakadhatnak.

-Ne rinyálj! Csak feküdj mellém.

Vette halkabbra a fiú, a lánynak nem volt választása. Zavartan becsúszott a takaró alá. A rövid pizsama miatt a meztelen bőrük összeért. A fiú ölelés miatt pedig Ann fejét a mellkasán pihentette. Patrick ujjaival a meztelen karját simogatta.

-Azt hittem meghalok. Miért nem hagytatok ott? Éppen a dagit üldöztük, ezért voltam ott.

Szólalt meg a fiú a lány kezét pedig lassan annak mellkasára csúsztatta. Akinek a szíve hihetetlen gyorsan vert.

-Ezt elhiszem. Megsérültél és teljesen ellepett a vér, nem hagyhattunk ott meghalni.

Teltek a hosszú néma percek. Aztán pardon nélkül a lány ajkainak nyomta telt ajkait. Ann nem ellenkezett, de a félelem alantasan megkörnyékezte. Ez a fiú sérülten is veszélyes.

-Köszönöm Angyalka.

Mondta a fiú majd elkényelmesedett az ágyban. A lány közelsége teljesen megnyugtatta. Nem sok kellett és aludt mint a bunda. Ann pedig a csókon agyalt és azon, hogy komolyan gondolta-e, hogy egy ágyon osztozzanak. Bár már mindegy és hagyta, hogy őt is elragadja az álom.

Reggel egyedül ébredt az ágyban, Patrick megtalálta a tiszta ruháit és már abban feszítve állt az ablaknál. Egész jó látvány volt.

-Ha megengeded átkötöm a sebed.

Szólalt meg Ann mire Patrick elmosolyodott olyan volt mint általában.

-Angyalka a sebem akarod átkötni vagy csak megakarsz csodálni? Csak egy szavadba kerül.

A lány pirultan kiugrott az ágyból és elindult kifelé a szobából.

-Látom már jól vagy.

Mikor visszarántotta Patrick, látta a lány hamvas ajkain lévő mosolyt. Ann megsimította az arcát majd váltottak még egy csókot mielőtt a fiú lelépett volna.

Patrick megváltozott na persze nem egy világ változott meg benne, de Ann-t is valódinak gondolta. Angyalnak olyannak akikről az anyukája mesélt neki még régen, éjjelenként mikor nem tudott aludni. Az Angyalok akik vigyáznak az emberekre, szépek és jók. Most már neki is van Angyala. Ann Wells az ő szépséges, kis Angyala.