@Sophie-Annee  ötlete alapján

- Légy ma gyengéd, Liam! - kérem, mert úgy érzem, a szívem szakad meg, ha újra olyan tüzesen tesz magáévá, mint eddig szinte minden alkalommal. Akkor hogy fogom tudni elengedni?
- Gyengéd? Azt kéred, pont most legyek veled gyengéd? Mikor ez az utolsó lehetőségünk együtt lenni? Mikor tudom, hogy ezután soha nem leszel többé az enyém? Hogy várhatsz ilyet tőlem, he? - Liam karamell szemei villámokat szórnak, amint magához ránt és olyan kétségbeesetten csókol, mint még soha. A mellkasomon érzem a szíve minden dobbanását és az enyém is ugyanígy ki akar szabadulni a bordáim börtönéből. Reszkető kezekkel szorítom a tarkóját, ujjaim a dús, selymes hajába túrnak, miközben a nyelve és a fogai a számat ostromolják. Mélyről feltörő morgással szakad el tőlem egy pillanatra, hogy most a nyakamnak essen neki, és rettegek, hogy a szenvedélyének nyomai pár napig meglátszanak majd rajtam. Nem lehet. Többé nem jelölhet meg. A ma este után ő újra kizárólag a testőröm lehet, semmi más. Nem életem szerelme. Nem az a férfi, aki megmutatta nekem a világ csodáit az ágyban és azon kívül is. Nem az, aki olyan szenvedéllyel tett magáévá, amire nem hiszem, hogy valaha volt vagy lesz példa a világ történelmében. Igaz, honnan is tudhatnám, hisz nekem ő volt az első...

Liam Payne, az Amerikai Egyesült Államok egyik legmagasabban képzett ügynöke, aki még magára az elnökre is vigyázott pár hónapig, mielőtt hozzám helyezték ide, a nyugat-ázsiai Quabran Emírség uralkodójának a fiához. Az országunkat érő folyamatos fenyegetettség és az egyidejűleg zajló belső forrongások miatt apám, Khaled Malik emír úgy döntött, nem kockáztatja meg, hogy a trónja örökösének életét egy esetleges árulóra bízza. Emlékszem, heteken át őrölte magát, hogy elfogadjon-e segítséget az amerikai elnöktől, akivel bár annak páratlanul liberális politikája miatt rendszeresen ütközött diplomáciai nehézségekbe, a kőolaj és földgáz kitermelésünk miatt virágzó gazdasági kapcsolatot ápolt.

Matthews elnök számtalanszor bírálta apámat az emberi jogok sárba tiprásáért, és a túlságosan erős vallási megszállottságáért, amiben éltünk, apa azonban hajthatatlan volt.

- A népnek szigor kell. Világos szabályok és erős kéz, ami irányítja őket. Nézd meg, mire ment Matthews a nagy liberalizmusával! Egy kész fertő az az ország. Se közbiztonság, se erkölcsök. - mondta nem egyszer. - Allah, aki megajándékozott minket bőséggel termő földekkel, természeti kincsekkel, hogy bármely országnál fényesebb dicsőségben, gazdagságban tündököljünk, világos útmutatást adott.
Nos, igen. Apa pedig maradéktalanul betartja és betartatja őket. A törvényszegőknek nincs kegyelem, akit nem ítéltek halálra akár kisebb kihágás miatt is, az hamar azért imádkozhat valamelyik erődítmény kőfalaihoz láncolva, hogy bár inkább vették volna el az életét. A quabrani emberek fényűzően, de rettegésben élnek. És elegük van ebből. Apám személyi kultusza az egész emírségre kiterjedt, a szava törvény, megszegése főben járó bűn.

Nem tudok tovább az aggályaimon rágódni, mert Liam felhúzza a felsőm a derekamig, a karjába kap, lábaimat a csípője köré fonja, úgy visz az ágyig. A lakása lett a mi kis fészkünk, nem messze a főépülettől, amiben csak a családom lakik, a szüleim, a húgaim és én.
- Szóval akkor ma nincs harapdálás, nincs nyakkiszívás, ugye? Hogy is lehetne, hisz mit szólna a drágalátos Kudzanai, ha a nászéjszakátokon ezt látná – mondja szinte gúnyosan, miközben a matracra hajít. Az ágy mellett állva dobálja le magáról a kibaszottul szexi fekete öltönyét, ami követelmény a biztonsági személyzet részére. Apa nem engedi, hogy munka közben a nemzeti viseletet, a dishdasát hordják, gondolom, mert nem lehet benne gyorsan és hatékonyan mozogni, tekintve, hogy bokáig ér a felső része. Az elegancia viszont követelmény, ezért döntött a nyugati szabású öltönyök mellett, hisz egy emírt és a családját csak nem szolgálhatják pólóban és rövidnadrágban!

Liam meztelen felsőtestének a látványa a mai napig letaglóz. Olyan kidolgozott, izmos, a bőre mint a bársony, és csak én tudom, milyen a tapintása, milyen az íze. A rabja vagyok, mióta először megláttam, amikor még azt sem tudtam, mi ez az érzés, hisz a mi világunkban a szex csak az esküvő után engedélyezett és utána is csak a házastársaddal, olyanról pedig még csak nem is hallottunk, hogy két férfi élje át mindezt. Erre tulajdonképpen még törvénye sincs apámnak, mert egyszerűen fel sem merült benne – és semelyik felmenőjében – akár csak a gondolata is a homoszexualitásnak. Így hívják azt, ha veled azonos nemű a társad, ezt is Liamtől hallottam először. Azon a fél évvel ezelőtti délutánon, amikor önvédelmi edzést tartott nekem és a közelharc egyszer csak átfordult valami soha nem tapasztalt, valami elemi erejű, egészen elképesztően gyönyörűbe...

Felé kellett ütnöm, mintha meg akarnám támadni. Ő elkapta a csuklóm és a hátam mögé szorította, a másik kezével a vállam ragadta meg, majd kigáncsolta a lábam és a földre vitt. Teljes testtel rajtam feküdt és én újra éreztem azt a megmagyarázhatatlan izgalmat, amit a közelsége váltott ki belőlem az első pillanattól kezdve. A tekintete égetett, a testem bizsergett, az ágyékom lüktetett, a levegő bennem rekedt. Kapkodva próbáltam oxigénhez jutni, és éreztem, hogy ahogy ő is megmerevedik a hirtelen kontaktustól. Összeszorította az ajkait és szorosan lehunyta a szemeit, mintha önmagával harcolna, esélytelenül. Nem volt menekvés, ott és akkor meg kellett történnie. Néhány másodpercnyi hezitálás után feladta a harcot, és egy cifra káromkodás után az ajkaimra hajolt. Mellőzött minden gyengédséget, a szája követelőzően tapadt az enyémre, bennem pedig tűzijáték robbant. Soha életemben nem éreztem még ilyet. Időm sem volt felfogni, mi történik, a nyelve már a fogaimat simogatta, aztán mikor felsóhajtottam, még beljebb küzdötte magát. Összefonódott az enyémmel és érzéki táncba hívta, én pedig engedtem neki. Akkor is és azóta is mindig. Ő lett az én mocskos kis titkom. A legmocskosabb és a legszebb. Liam Payne, a szerelmem. Mert szeretem őt. Sokáig tartott, míg legalább magamnak beismertem, még ha neki soha nem is fogom elmondani.

Tovább vetkőzik, már csak az alsója takarja előlem a szépséges farkát, amivel olyan sok örömet szerzett már nekem, hogy a számát sem tudom. Ahogy előbukik a merevsége, legszívesebben azonnal rávetném magam. Kívánom. Akarom. Annyira, hogy belepusztulok.
- Jól nézd meg, mert utoljára látod! - figyelmeztet, mintha szükség lenne rá, mintha én magam nem tudnám, milyen kínoknak nézek elébe. Azzal, hogy belementem apa sokadik kiházasítási ötletébe, és igent mondtam a Matanda sejk lányával való frigyre, örökre elvágtam magam Liamtől.

- Itt az ideje, fiam, és ezúttal nem fogadok el semmilyen kifogást. Kudzi gyönyörűséges hercegnő, szebb, mint anyád volt, mikor megismertem, én mégis első szóra elfogadtam őt, nem válogattam. És nézd, milyen boldogok vagyunk ma is, a négy gyermekünkkel. Egyetlen bánatom, hogy ebből csak te vagy fiú, de Allah akarata szent, hát megbékéltem vele.
- De apa... – próbálkoztam, ezúttal azonban csendre intett.
- Nem, Zayn, elég volt. Huszonöt éves vagy, nekem ebben a korban már két gyermekem volt és hamarosan érkezett a harmadik Allah dicsőségére. Te pedig válogatsz. Sana nem volt elég csinos, rendben. Zuhaela szülei túlságosan szabad elvűek voltak, megértem, hogy nem akartad. Aztán ott volt a bájos Dalia, Ikram, Karima, mindre csak a fejed ráztad. Nem várok tovább. Kudzanai az utolsó lehetőséged. Elveszed és nekiállsz, hogy unokákat nemzz nekem, minél többet, annál jobb. Az esküvőd után megkapod az örökséged, ami több millió kantan. Halálom után pedig tiéd a címem és a rangom. Tiéd Qabran. De csak és kizárólag akkor, ha megüljük ezt a frigyet a jövő péntek előtt.
- Hogy? A jövő... Apa! Még csak nem is láttam ezt a lányt! - csattantam fel, apám azonban nem engedte, hogy folytassam.
- A többit láttad, mégsem kellettek. Most megtanulod, hogy az engedelmesség a legnagyobb erény, fiam. Matanda sejk az informátoraim szerint seregeket toboroz arra az esetre, ha házasság nem jönne létre. És jelen helyzetben nem engedhetek meg egy háborút, mikor nem tudom, a katonáim közül hányan állnának át hozzá önként és dalolva.

Hát persze. Apa megint csak magára gondolt és arra, hogy mi szolgálná az ő érdekeit. Ha elveszem azt a lányt, megoldódik egy problémája, sőt egyből kettő is, hiszen az örökös kérdésen sem kell többet törnie a fejét. Ehhez képest az, hogy az egyetlen fiára örök boldogtalanság vár, igazán csekély ár.

Liam immár teljes meztelenségében áll előttem, míg én még mindig talpig dishdasában ülök és nem tudom eldönteni, hogy a szájára vessem magam, vagy egyből a farkára, ami acél mereven lengedezik az orrom előtt. Liam dönti el a helyzetet, a felsőmért nyúl és áthúzva a fejemen, messzire hajítja.
- Na... Akkor ebbe adjunk bele apait, anyait! - morogja. A csípőm köré térdel és az ölembe ül, vastag érzéki száját az enyémre forrasztja olyan hévvel, hogy hirtelen a nevem is elfelejtem. Mámorító a csókja, mindig is az volt, de most valahogy még tüzesebb, ha lehet ezt még fokozni. Kemény kézzel szorít, simogatja a hátam, míg én alig merek hozzáérni, annyira remegnek a tagjaim.

- Mennyi időnk van? - kérdi lihegve, az ajkain a nyálam fénylik, a tekintete felhős, imádom ezt a férfit. Ő a mindenem!
- Még úgy fél óra – csuklik el a hangom. Nagyot nyelek, ahogy a tekintetem végigfut az izmos nyakán, majd a mellkasán. A tenyerem a hasfalán támasztom, érzem a bőre forróságát, és ettől csak még keservesebben akarom.
- Mi? Fél óra? - csattan fel és azonnal le is mászik rólam, fel-le járkál a szobában a hajába túrva mérgesen fújtat. - Kaptunk fél órát egy búcsúkefélésre? Ez komoly? Az alatt normál esetben még igazán bele se melegszünk!
- Ez nem normál eset, és... Utána mennem kell. Tudod, a ma éjjelt a sostában kell töltenem. Nyolcra jönnek értem.

Fel kell néznem rá, eleve magasabb nálam, de így, hogy én ülök, szabályosan fölém tornyosul.
- Aha. Hát jó, akkor csapjunk bele! - Rám veti magát, mozdulatai nélkülöznek minden finomkodást. Már-már dühösen esik nekem, erővel lök fekvő helyzetbe a mellkasomnál fogva. Lerángatja a nadrágom és ahelyett, hogy úgy csókolna, ahogy szokott, egyből széttárja a lábaim és az ágyékomra veti magát.

Ezt nem tudom, hogy fogom kimagyarázni holnap, ugyanis nálunk nincs szőrtelenítés, én a kedvesem kedvéért azonban az utóbbi hónapokban rendszeresen borotváltam magam az intim tájakon. Mióta tudom, hogy hirtelen esküvőm lesz, nem nyúltam hozzá, de még épp csak, hogy kezd visszanőni, ebből nem jövök ki jól sehogyan sem.

Liam a combtövem csókolja, ami az egyik legérzékenyebb pontom, most is beleremegek, de valahogy mégsem az igazi. Nem becézgetett előtte, nem simogatott, alig csókolt, így nehéz lesz ellazulnom. Tudom, hogy dühös, amiért többet nem jöhetek hozzá, de szerintem itt mégiscsak nekem a rosszabb. Én vagyok az, aki szerelmes belé, és én vagyok, akinek ennek ellenére mással kell házasodnom, nem ő. Persze biztos nehéz lesz találnia valakit, amíg itt van, de ha visszamegy az Államokba, bepótolhatja ezerszeresen. Ettől a gondolattól összeszorul a gyomrom és szabályosan hányingerem van. Nem akarom elképzelni őt másvalakivel, egy másik férfivel összefonódva. Képtelen vagyok...
A heréimet kezdi nyaldosni, hosszú ujjait a tagomra fonva kényeztet. Mélyet sóhajtok, és hagyom, hogy azt tegyen, amit szeretne. Mindig tudja, hogyan lazítson el, most is bízom benne, hogy megoldja. Lassan éled bennem újra az imént kihunyt láng, de hogy is gondolhattam, hogy a testem nem fog reagálni az érintésére? Ahogy erőszakkal megszabadítottam magam a vágyölő gondolatoktól, újra csak rá és az érintésére tudok koncentrálni.
Nyelve felfelé araszol rajtam, a kőkemény farkamon halad a makkom irányába és már csak nyöszörögni vagyok képes és a haját markolni, hogy vegyen végre a szájába és ajándékozzon meg azzal a kéjjel, amire csak ő képes. Nagyot lendítek a csípőmmel, mikor megérzem az ajkait körém fonódni.

- Aaahhh! - kiáltok fel, mert ez annyira... Annyira... Jó...
Keményen szop, morogva, cuppogva, a saját nyögéseim hangjával telik meg a szoba, miközben roham sebességgel közeledem a beteljesülés felé. De nem adja ilyen könnyen. Amint megérzi, hogy csak pillanatok választanak el, abbahagyja a gyötrésem és új csemege után néz. Megemeli a combjaim és a gátizmomon át a résemhez vándorol. Lüktetek, éhezve várom az érintését, a forró nyelve csapásait a fenekem körül.

- Liam, kérlek! - Nem érdekel már semmi, az sem, hogy meghallhatnak, pedig annak fatális következményei lehetnének. Liamet egész biztosan halálra köveznék, engem pedig megfosztva minden rangomtól kényszermunkára ítélnének. Bár ha választani lehet, akkor inkább a halál. Oda legalább együtt mehetnénk.

Nincs sok időnk, tudjuk mindketten, hogy az a fél óra, amit sikerült ellopnom, a végéhez közeledik, Liam kénytelen feladni a hosszas nyalakodást és az ujjait bevetni, hogy felkészítsen magára. Annyira vágyom rá, hogy nem hiszem, hogy nehéz dolga lesz, ezt bizonyítja az is, hogy még csak fel sem szisszenek, mikor egyszerre két ujja tűnik el bennem. Csak a feszítést érzem és a gyönyört, amit azáltal nyújt, hogy másodpercek alatt megtalálja az érzékeny pontomat. Úgy ismeri a testem, mint egy könyvet, amit ezerszer lapozott már fel.

- Liam... Óh, Liam – a nevét kántálom, mi mást tehetnék? Nem vagyok ura sem a gondolataimnak, sem a cselekedeteimnek. Szélesebb terpeszbe húzom a térdeim, hogy még kényelmesebben hozzám férjen. A harmadik ujja is eltűnik bennem, temérdek mennyiségű géllel. Mindig így csinálja, vigyáz rám. És nemcsak mint testőröm. Újra belém nyal, majd dühös szitkozódásba kezd.

- Mi a faszért kell ennyire finomnak lenned, mi? A kurva életbe, miért nem tudsz egy átlagos, felejthető kis senki lenni? - A karamell szemek villámokat szórnak, az arca kipirul a méregtől, a hangja, a mély, kellemes zöngés hangja most rekedt, alig felismerhető.

- Én... - fogalmam sincs, mit feleljek erre. Egyáltalán hogyan képes ilyen dühvel szeretkezni? Mert a hossza ugyanolyan márvány merev és már ide érzem a nedve illatát. Megragadja a derekam és a hasamra fordít. Még egyszer megbizonyosodik róla, hogy készen állok, aztán már csak azt érzem, hogy lassan, de megállíthatatlanul hatol belém, aprókat lökve előre, mindig csak egy kicsivel beljebb.
- Basszameg! - nyög és kiált egyszerre, amikor tövig merült, én a légzésemre koncentrálok és az érzésre, hogy bennem van végre, az erős karjaira, amikkel leszorítja a csípőm, hogy aztán ő maga emelje fel és húzzon még mélyebben magára. Néhány másodpercnyi pihenő után érzéki, elnyújtott mozgásba kezd. Most, hogy eltaláltam a pozíciót, amiben látni akart, nem kell, hogy igazgasson, a kezeit használhatja arra, hogy végigfusson a gerincemen és a tarkóm melengesse a tenyerével.

- Eszméletlen, milyen forró vagy... Zayn... - Most mondta ki először a nevemet ma. Annyira hiányzott már. Édesen hangzik az amerikai akcentusával, de mondhatná bárhogyan, csak az ő hangja legyen, csak szólítson még a nevemen...

Erőteljesen, vadul mozog, a hátamra csepeg az izzadtsága, hosszú percekig csak a zihálásunk és a nyögéseink verődnek vissza a hófehér falakról. Felemeli a mellkasom, hogy a hátammal a felsőtestének feszüljek, én pedig abban a minutumban kihasználom az alkalmat, hogy oldalra fordulva egy csókot lopjak. Az arcát érik először az ajkaim és meglepettségemben csaknem felkiáltok. Liam gyönyörű vonásait sós könnycseppek borítják. Liam... Liam sír! Nem izzadtság volt...

Azonnal megállítom a mozgásban és felé fordulok, arcát a kezeim közé fogom, úgy nézek a vöröslő szemeibe.
- Li... - suttogom. El akar fordulni, próbál szabadulni, de ez egyszer nem hagyom. Oké, hogy ő irányít, de én is férfi vagyok és nem dönthet el mindent helyettem.
- Li... - kezdem újra, ő pedig kénytelen belátni, hogy nem szabadul, ha nem beszél.
- Nem akarom, hogy megnősülj! Nem... Nem akarom, hogy vele legyél! Én akarlak magamnak! A fenébe is Zayn! Én... Szeretlek.

Hallani vélem a roppanást, amikor a szívem darabjaira hullik a vallomástól. Hirtelen olyan hevesen kezd dobogni, hogy csoda, hogy még eszméletemen vagyok. Liam tehát szerelmes belém. És neki ugyanígy fáj az elválás, mint nekem.

- Én is szeretlek, tiszta szívemből – nézek mélyen a szemébe, aztán egy végtelenül puha, igazi szerelmes csókba hívom. Már mindkettőnk arcát könnyek áztatják, amikor Liam finoman a hátamra fektet, végigsimít rajtam, aztán újra belém merül, immár szemtől szemben, olyan gyengéden, hogy muszáj felzokognom tőle. Egymást ringatjuk a mámorba, ölelkezve, csókolózva, a szerelmünket bizonygatva.

¤¤¤¤

Az éjszaka a sostában nem lehetett volna szörnyűbb. Ezt a helyet azért hozták létre, hogy lelkileg megtisztuljunk, hogy Allah kegyelmébe ajánljuk az életünket, útmutatást kérjünk tőle. Minden házasulandó férfinek kötelessége itt tölteni az esküvője előtti éjszakát. Számot adni az eddigi életéről és megtervezni a hátralévő éveit. Ez ugyanolyan számomra érthetetlen hagyomány, mint apám legtöbb elavult, kőkorszaki törvénye. Mindenesetre rengeteg időm volt gondolkodni és magamba szállni, és tisztázni a saját érzéseimet. Liam vallomása után hirtelen úgy éreztem, a lelkem felszabadult és végre igazán, de igazán boldog vagyok, aztán a felismerés, hogy ezek szerint nemcsak rám, hanem őrá is ugyanaz a sors vár, leszámítva, hogy nem kell frigyre lépnie senkivel, csak még szomorúbbá tett.

Miért nem születhettem én is közrendűnek? Miért nem lehetek egy átlagos quadrani polgár, aki szabadon távozhat az országból következmények nélkül, ha úgy dönt, hogy nem akar itt élni tovább? Trónörökösként ezt nem tehetem meg, hisz felelősséggel tartozom az országért, aminek a vezetése apám halála után az én feladatom lesz. Az biztos, hogy első dolgom lesz a több száz éves rendeleteket eltörölni és a Korán törvényeit megtartva egy élhetőbb világot létrehozni ezen a páratlanul gyönyörű területen. Ha már én nem lehetek boldog soha, legalább a népem legyen az...

Kudzanai tényleg lenyűgözően gyönyörű nő, a szépségéből mit sem von le, hogy az esküvőnkön látom először. Ahogy az apja, Zoheb Matanda sejk oldalán bevonul légies kecsességgel a türkiz színű csipkével és gyöngyökkel kivarrt menyasszonyi ruhájában, káprázatos látvány, és ha nem lennék szerelmes a világ legjóképűbb pasijába, akkor a világ legszerencsésebb férfiének érezném magam.

Apám melle is dagad a büszkeségtől és az elégedettségtől, hogy végre elérte a célját, mindegy, milyen áron. A násznép ujjong, több száz vendég várja, hogy a szertartás végeztével pazar ebéd és éjszakáig tartó mulatság vegye kezdetét. A Koránra tett szent eskünk után apám ünnepélyesen átadja az örökségemet igazoló iratokat, majd a kapukat megnyitják, az emberek pedig hangos énekléssel és éljenzéssel köszöntenek.

Csak a közeli ismerősök, barátok és rokonok jönnek oda személyesen is gratulálni, a többiek helyet foglalnak a roskadásig pakolt asztaloknál, majd a közös imádkozás után kezdetét veheti a műsor. Hastáncosok és tűznyelők szórakoztatják az egybegyűlteket, a sötétedés beállta után pedig pompás tűzijáték következik.

Egy ismerős, meleg tenyér simul a derekamra, miközben a tömeg a villanásokban gyönyörködik. Senki nem látja, hisz koromsötét van, és nem is figyelnek, én azonban összerezzenek és a gombóc a torkomban duplájára nő.

- Gratulálhatok én is? - kérdezi elkínzott arccal és a két pohár közül, amit a kezében tart, az egyiket felém nyújtja. - Az ifjú párra! Sok boldogságot kívánok! - Mivel a vallásunk tiltja az alkoholfogyasztást, csak mangólével koccintunk, ami az egyik kedvencem, de most olyan keserűnek érzem, mint az epe. Próbálom kerülni Liam tekintetét, de nem könnyíti meg a dolgom, átható pillantásával a csontjaim mélyére lát.

Amilyen hirtelen feltűnt, olyan gyorsan el is tűnik a tömegben, bár a jelenlétét végig érzem, de nem látom, merre ment. A rejtőzködés és az elvegyülés mestere, hisz ez a szakmája, a fene egye meg...

Kudzanai-jal azóta sem sikerült pár szónál többet beszélnem, azt is a vacsora közben. Ideje lenne megkeresnem. De annyira nincs kedvem... És olyan nagyon elegem van... Fáradt vagyok, kimerült és álmos... A tagjaim leszakadnak, mintha húzna a föld lefelé, hogy térjek rajta pihenőre. A tegnap éjjeli virrasztás most megbosszulja magát, mert még messze van az éjfél, de már alig állok a lábamon. Azt hiszem, keresek egy csendes sarkot és fújok egyet. Csak pár percet, mielőtt álltomban leragadnak a szemeim...

¤¤¤¤

- Jó reggelt, álomszuszék! - meleg lehelet simogatja a fülem, a nyakam nedves csókok lepik be, olyan álomszép ez a reggel, Liam karjaiban... Várjunk csak...

- Liam?! Te hogy kerülsz ide? És egyáltalán – nézek körbe –, hol vagyok, hol a násznép? Mi ez az egész?
- Cssss, sssss nyugodj meg. A legjobb helyen vagy. Az ágyamban.
- Na de mégis hol az az ágy? Ez nem a te házad! - idegesen pattanok fel, a meztelenségemről tudomást sem véve. Az ablakhoz rohanok és egyáltalán nem nyugtat meg az ismeretlen táj látványa.

Liam mögém lopakodik és hátulról átölel, majd a nyakamba csókol.

- Marokkóban vagyunk, édes. Kiloptalak az országból. Aztán a határ után nem sokkal sajnálatos baleset érte a diplomáciai járművünket, mindketten a vízbe fulladtunk.
- Hogy... Mi? Én ezt nem...
- A vallomásod után nem engedhettem, hogy ott maradj és leéld az életed egy idegen nővel, akit nem szeretsz. Elhatároztam, hogy hazaviszlek, az én otthonomba, most a papírokra várunk, és innen először Angliába, majd egyenesen Washingtonba repülünk. Matthews segíteni fog mindenben. Jön nekem eggyel - kacsint cinkosan.

- Liam, ez... hogy gondoltad? Ezt nem lehet, nem tehetjük, ez...
- Ez a jövőnk, Zayn. A tiéd és az enyém, közösen. Fogadd el, mert ezek után kénytelen leszel örökké boldognak lenni. Velem. - A kis monológja után a számra hajol és olyan szenvedélyes csókkal ajándékoz meg, amiben benne van a teljes valója, minden szerelme, a jövőnkbe vetett hite és az ígérete, hogy mostantól kezdve csak ő és én létezünk és a boldogság, ami csak egyszer adatik meg az életben, ezért nem szabad elbaltáznunk.

- VÉGE -

Csók, drágáim!
Ezt muszáj volt megírni, követelte magát. Meg aztán a fülemet is rágták érte, szóval...
Tessék 😀😀😀
Ez a kis novella nem jött volna létre, ha Sophie-Annee nem nyaggat, hogy igenis írjam meg, és az alapötlet is tőle származik, hatalmas ölelés érte 🥰
Fogadjátok szereettel:
Gotti
Xx