Niall:

Asszem, eleget láttam...dühösen kapcsolom ki a rohadt kétméteres plazmatévét, ami felnagyítva, rázoomolva köpte az arcomba premier plánban azt, amin talán már a fél világ csámcsog. Shawn és Camilla egy pár. Shawn és Camilla megmutatja mindenkinek, hogy igenis tudják egymásról, amit a barátok nem... „but friends don't know the way you taste lalala..." Ja...lalala... A kurva életbe! Hirtelen felindultságomban a távirányítón töltöm ki a bosszúmat, így a falon kezdi a landolást, majd darabokban folytatja az útját végső nyughelyére, mintha szerencsétlen bármiről is tehetne.

Alig két hete, még az én karjaimban feküdt. Még én ízleltem. Még ő ízlelt engem. Még itt olvadozott alattam, itt hullott darabjaira, mikor a forró és szűk kis seggében mozogtam. „Még, Ni...ne hagyd abba...óhhh...igen" Engem csókolt a ki tudja, hányadik extázis után. Nekem esküdözött, hogy a következő kis fellépések után, amik mindkettőnket utazni köteleztek, újra nálam lesz. Talán néhány apróbb dolgát át is cuccolja...Aztán hirtelen minden és mindenki sokkal fontosabb lett nálam. Nem ért rá egy telefonra, még egy rohadt SMS-re is két napba telt válaszolnia. „Persze, jól vagyok, hétvégén repülök vissza Angliába"

Jelzem, hétvége van. Kibaszott szombat. Már tegnap este itt kellett volna lennie. De még annyit se írt, hogy sikeresen leszállt, vagy hogy menjek érte a reptérre. Ha nem olvasnám a kurva instát, azt se tudnám, él-e még. Persze ott sem ő írt, csak néhány rajongónak sikerült elkapnia, hogy a kis Cami cicával glosszál a reptér előcsarnokában. Természetesen összebújva, lopott csókokat váltva.

Hát jól van. Játsszunk így, Shawnie baba. Ha neked ez az egész ennyit ér, akkor én sem fogok itt a hűséges és idióta szerelmes szerepében posvadni.

Felkelek a kényelmes, vajszínű díványról és kinyújtóztatom elmacskásodott tagjaimat. Hosszú volt az éjszaka, cseszett tárgyalások, pofavizitek, autogram osztás, francba velük, én csak Shawnnal akartam lenni, alig vártam, hogy elszabaduljak és végre lecsekkolhassam a telefonom, amin azt hittem, már az üzenete vár, hogy hol találkozzunk. Volt is vagy tizenöt SMS és nem fogadott hívás. Anyámtól, Gregtől, Philtől, Loutól...de Tőle semmi.

Gondolom, Cam nyelvével a torkomban én sem üzeneteket küldözgetnék... Amúgy ez a felvétel csak szerintem gusztustalan? Shawn nem is így csókol. Engem legalábbis nem. Az én karjaimban nyöszörgött, készségesen fogadta a nyelvem a szájában, azonnal hátrahajtotta a fejét, hogy én dominálhassak. Nem mintha egy percig is kérdés lett volna...

Verd ki a fejedből, Horan! Neki ez csak egy alkalom volt. Illetve négy, de ki számolja. Azzal a mozdulattal, ahogy becsukta maga után az ajtót azon a keddi reggelen, szépen el is felejtette, hogy létezel.

Percekig folyatom magamra a jéghideg vizet. Ki akarom tisztítani a fejem, le akarom csitítani a háborgó lelkem. De nem sikerül. Bosszút akarok. Bosszút akarok!!!

Shawn:

Semmi humorom ehhez a bulihoz, de megígértem Caminak, hogy eljövök vele. Muszáj, hogy együtt lássanak, hisz mi vagyunk az új álompár. Hogy kinek a fejéből pattant ez ki, azt sose fogjuk megtudni. Jó, oké, a klip tényleg jól sikerült, forró és szexi, mintha tényleg lenne köztünk valami. Talán ezért is volt borítékolható, hogy sokak kezdenek majd spekulálni, meg shippelni minket. Amit senki nem tud, az az, hogy fejben mindketten máshol jártunk a forgatás alatt. Ő a barátnőjére, Lexire, én pedig...én... Niallre gondoltam.

Már két hete nem láttam és ha ez így megy, újabb hetek telhetnek el nélküle. Megfogadtuk Camillával, hogy nem hozzuk sem magunkat, sem egymást kompromittálható helyzetbe. Ő is csak titokban randizgat, én meg sehogy sem. Mert semmi garancia arra, hogy nem kap el egy paparazzo, amint besurranok Nihez. A lányoknak könnyebb, Lexi nem híres, nincs rivaldafényben, lehet bárki a személyzetből, akinek szabad bejárása van a birtokra, de Shawn Mendes nem látogathatja meg csak úgy Niall Horant, mert kedve támadt... nem.

Megcsináltuk tegnap azt az idióta videót, amin csak a vak nem látja, hogy megrendezett. Esküszöm, a kutyám nyelve is kellemesebb érzés a számon, mint ezé a nőé. Mások szerint persze össze kéne tennem a két kezem, hogy egy ilyen kaliberű barátnőm van, hiszen tényleg gyönyörű és jó fej is meg minden. De ha egyszer nekem nem ő kell...

A hangulat már emelkedett volt, mikor ideértünk. Fülledt levegő, fülsiketítő zene, az alkoholt mintha ingyen osztanák. Csodás. Cami hozzám bújik és én a derekára fonom a karom, mintha a világ minden kincsét tartanám éppen. Nagyon csinos ebben a flitteres, sokat sejtető koktélruhában, én is kitettem magamért, ennek a selyemhatású rózsaszín ingnek az árából pár éve még egy hónapig eléldegéltem volna. Persze beljebb vonszol, a sűrűjébe, a tekergőző párok közé, ahol nem kis feltűnést keltünk. Rengetegen vannak, híresek és kevésbé ismertek egyaránt. Ujjongva üdvözölnek, gratulálnak a kliphez, mindenki fizetni akar egy kört, de én egyelőre nem érzem úgy, hogy ma el akarnék szállni. Vagyis igen, de nem itt és nem így.

Niall a városban van, láttam a helymegjelölést az insta sztorijában. Egy külvárosi kisebb szállodában szelfizett fürdőköpenyben. „Vár a londoni éj", ezt írta alá én pedig legszívesebben lenyalogattam volna a képernyőt. Nem sokan tudják, mit rejt az a köntös, de én igen. Álmaim pasiját. Már a megismerkedésünkkor éreztem, hogy mágnesként vonz a gyönyörű, tiszta, mégis határozott és domináns tekintete, a szőrös mellkasa, ami a fétisem, a mély, zengős hangja, amitől minden apró pihe vigyázzban áll a hátamon, mégis évekig kerülgettük egymást, mígnem két hete a szobájában kötöttünk ki és életem legcsodálatosabb éjszakáját tölthettem vele. A hév, ahogy csókolt, az erő, amivel tartott, a szenvedély, amivel belém hatolt, az illata, az íze...ó istenem...
Sosem kezelt nőként, együttlétünk minden percében világos volt, hogy ebben a kapcsolatban két férfi a főszereplő, még akkor is, ha ő irányított végig. Épp ezért nem zavart, sőt, egyenesen imádtam, hogy hercegnőmnek szólít. Annak is éreztem magam, egy kincsnek, amit megszereznek, egy birtoknak, amit leigáznak, ugyanakkor egy ékkőnek a korona tetején.

- Nézd, kik vannak itt, édes! - hallom Cami hangját és ez kizökkent az álmodozásból. Húzni kezd egy asztal felé, ahol jó néhány ismerős arcot vélek felfedezni, de csak egy olyat, amitől a lábaim elgyengülnek és a torkom azonnal sivataggá változik. Niall...

- Jé, sziasztok! - Áll fel, hogy üdvözöljön, arcon puszilja Camillát, aztán engem egy féloldalas ölelésbe von és hátba vereget. Hátba. Vereget... - Hogy vagytok, milyen volt az út? - kérdezi, mintha csak egy rég nem látott kedves ismerős lennék. Én pedig lefagyva állok itt és nem értek semmit. Még a szeme se csillant fel, ahogy meglátott, egyáltalán semmi jelét nem adta annak, hogy úgy hiányoztam neki, ahogy ő nekem. Eltársalog a „barátnőmmel", aki lelkesen válaszolgat minden kérdésére, de én ebből semmit nem hallok, legalábbis nem értek. Csak őt bámulom, a kócos barna haját, a kissé izzadt testét, a kezeit, amikkel élénken gesztikulál. A kezeit, amikkel két hete...

- Leülünk, szívem? - kap el Cami megint, én pedig csak bólogatok, de nehezemre esik megmozdulni.

- Mi van, öregem, itt fogsz szobrozni egész éjjel? - csap a vállamra Niall és akkor már kénytelen vagyok mozdulni, ha nem akarok teljesen nevetségessé válni. Leülünk egymással szemben, ő Lewis mellé, akit eddig csak a tévéből ismertem én pedig az egyetlen szabad székre ezen az oldalon. Cami nem csinál problémát ebből, nemes egyszerűséggel az ölemben foglal helyet, lábait keresztbe veti és fejét a vállamra hajtja. Jól csinálja, annyi szent, tudja, merre állnak a fotósok, és valahogy mindig eléri, hogy a legjobb szögben tudják elkapni.

Lewis már eléggé beseggelt, ahogy elnézem, jó ideje alapozhattak, mielőtt ideértünk, folyamatosan Niallhez beszél, ölelgeti, nekem pedig a gyomrom forog, mert igaz, hogy énrám meg Cami tekeredik, de ez csak kampányfogás, azt viszont nehezen tudom elképzelni, hogy bárki arra kérte volna őket, hogy játsszák el az újdonsült meleg párt. Aztán Lewis felpattan és elkurjantja magát.

- Karaokeeee!!!! Gyerünk, mindenki! - állítja fel Niallt és nyúl felénk is, hogy csatlakozzunk. Ni hamar felveszi a fonalat, Cami is csatlakozik és énekli, mit énekli, ordítja azt a hülye számot, aminek én a címét sem tudom, nem ám a szövegét, de igyekszem lelkesnek látszani. Egész addig, míg Niall Lewishez fordul és a szemem láttára lesmárolja...

Végem van...ezt...ezt nem... úgy állok ott, mint akit nyakon öntöttek egy vödör jéggel, a gyomrom apró gombóccá zsugorodik és érzem, amint kiszáll az erő a tagjaimból. Menekülni akarok. Akárhová. Cami érzékeli a kínlódásom, ezért a nyakamba csimpaszkodik és arra kér, hozzak egy koktélt neki. Hálás vagyok, amiért akaratlanul is kiment a szorult helyzetemből és mint akit kergetnek, úgy rohanok a bárpult felé. Zsong a fejem, sajog a szívem...hát ezt vártam én annyira? Erről álmodoztam éjeken, nappalokon át, mikor elképzeltem, milyen lesz, ha újra láthatom Niallt? Nem! Azt akartam, hogy engem öleljen, engem csókoljon, engem szeressen kifulladásig és még utána is...ő azonban nem várt rám, ő már Lewist...

- Mizu cimbi? A kiszolgálás a pult másik végében van. Gyere, vigyünk a csajainknak valami ütőset! - ez Niall. Cinkosan mosolyog rám, mintha azt akarná sugallni, ha eleget isznak a „csajaink", akkor kinéz egy kellemes éjszaka mindkettőnknek. Illetve mind a négyünknek.

- Öhm...ja oké, persze, menjünk - dadogom.

- Jól néztek ki együtt - jegyzi meg, míg az italokra várunk - Cami kitett magáért, kurva dögös ebben a szerkóban.

- Iii...igen - kínlódom ki magamból. Tudom, hogy mondanom kéne valami szépet róla, de nem megy, semmi nem jut eszembe - És te? Hogy...hogy vagy? - kérdem, hogy valami beszélgetés -féle megindulhasson köztünk.

- Királyul. Minden király - feleli és fészkalódni kezd a magas bárszéken.

- Akkor most te...és... Lewis? - muszáj tudnom. Nem merek a szemébe nézni, nem akarom elárulni magam, hogy mennyire fontos a válasza.

- Asszem, ja. Majd meglátjuk, még nagyon az elején vagyunk, de lehet, hogy több lesz ez egy éjszakánál - a mixer fiút figyeli, miközben a szívem töri össze és már nem érdekel, hogy ki mit gondol, az sem, hogy kikértem az italokat. Felpattanok és átverekedve magam a tömegen a hátsó kijárat felé rohanok. A friss, hűvös londoni levegő arcul csap, de nem annyira, mint Niall szavai. Összeszorítom a szemeimet és a térdemre támaszkodva próbálom a légzésem normalizálni. Percekig ácsorgok kint, és még mindig az ájulás kerülget, mikor a telefonom bejövő üzenetet jelez.

Camilla: Hol vagy? Szomjas vagyok.

Én: Kijöttem hátra a levegőre, mindjárt megyek.

Tudom, hogy nem hagyhatom magára, de ha vissza kell mennem oda és tovább nézni, ahogy a férfi, akiért a lelkem eladnám, egy másik férfit csókolgat, abba belepusztulok. „lehet, hogy több lesz ez egy éjszakánál"... nem, én ezt nem bírom...

Meleg tenyeret érzek a hátamon. Nem kell felnéznem, senki más érintése nem vált ki belőlem ilyen borzongást, senki más illata nem hat így az érzékeimre, mint az Övé.

- Jól vagy, tesó? - kérdi aggodalmas hangon, de a szívembe újabb kést döf ezzel a megszólítással. Tesó...

- Nem vagyok az istenverte tesód! - fakadok ki és felegyenesedek, hogy el kelljen vennie a tenyerét rólam. Képtelen vagyok elviselni - Hogy tudsz ilyen szenvtelenül, ilyen személytelenül...

- Mi a fasz bajod van, Shawn? Mit zavar téged, hogy minek hívlak, ha? Tesó, haver, cimbi, mindig is így szólítottuk egymást! - emeli fel ő is a hangját.

- Ó igen? Hát én kurvára nem így emlékszem! Két hete valami egészen más becenevet találtál nekem! - a hangom hisztérikus és tudom, hogy elárultam magam.

- Két hete még nem volt barátnőd. Vagy csak nem tudtam róla? Akkor is kefélgetted már a kis cicust? Csak egy kis kilengés voltam a rendíthetetlenül hetero Shawn Mendes repertoárján? - ha tekintettel ölni lehetne, biztosan az aszfalton hevernék már élettelenül. De kivételesen nem érdekel. Az agyamat már elborította a lila köd és az a két tequila, amit legurítottam, pont annyira oldja a gátlásaimat, hogy ne tegyek féket a nyelvemre.

- Rendíthetetlenül hetero? Igazad van, vállalom, nem merek a világ elé állni a vágyaimmal, nem merem elmondani nekik, hogy egy férfi birtokolja a szívem és a testem! De különben is mi értelme volna mondanom bármit is, ha a férfi már túl is lépett rajtam? Aki talán nem titkolja, hogy a fiúk is érdeklik, de csak egy kis állomás voltam az életében, akivel nem tervez „többet, mint egy éjszakát" - ez utóbbit négy ujjammal jelezvén teszem idéző jelbe. Amúgy is kapálózok kézzel-lábbal, egyáltalán nem tudom már kordában tartani az indulataimat.

- Segítek Camillának, igen, és ő is nekem, hogy egyikőnk titka se derüljön ki és ne szedjen szét a sajtó meg a menedzsment, de én a kötelezőn kívül egyetlen egyszer sem értem hozzá, még csak a kezét sem fogtam meg, te viszont...te...te itt...- ciki, ha egy férfi sír? Lehet. De akkor én nem akarok férfi lenni. Akkor az a hercegnő akarok lenni, akit a hős Niall lovag megvéd mindentől és mindenkitől, akit úgy szeret, hogy az egész világ megszűnhet körülöttünk, az sem számít, mert mi akkor is itt vagyunk egymásnak. Ni értetlenül mered rám egy percig. Nem szól, nem is mozdul.

- Kiszórakoztad magad? - kérdem sértetten - meglegyezgettem az egódat? Igen? Látod magad előtt a szalagcímeket? A nőfaló Shawn Mendes beleszeretett a nagy Niall Horanbe, aki azonban a fiatal és feltörekvő Lewis Capaldit részesíti abban a kegyben, hogy az ágyába cipelje minden éjjel? Most már minden rendben? Akkor mehetsz is vissza hozzá, már biztosan nagyon... - eddig jutottam a mondandómban, hirtelen a falhoz csapódtam, a vakolatlan tégla sértette a hátam, ahogy hozzá passzírozódtam. A levegőm is benn akadt és a szemem kitágult ahogy láttam Niall arcát az enyémhez közeledni.

Niall:

Kibaszott stunt! Már megint! Hány szerelmet robbantanak még szét? Hány életet tesznek még tönkre a kurva kirakatkapcsolatokkal??? Hogy rohadnának meg mind egy szálig!

Nézem, ahogy Shawn, az én Shawnie-m a szemeim előtt hullik szét, amint bevallja, hogy mibe ment bele. Vagyis mibe vitték bele azok a szarháziak ott fent... gyilkos indulatok szabadulnak fel bennem, de nem most fogom őket kiélni. Most csak őt akarom. A gyönyörű szemeit, az édes száját, a nyurga, kívánatos testét...mindenét. A falnak szorítom, bár nem hiszem, hogy menekülni akarna, hisz épp most vallott...szerelmet. Egész testemmel nekifeszülök, hogy érezze, ugyanúgy reszketek, mint ő. Ajkai elnyílnak, ahogy zihál és én egyetlen pillanatig sem hezitálok, forrón tapadok rájuk, nyelvem akadálytalanul siklik át az ő szájába és újra felfedezem minden kis szegletét, amik annyira hiányoztak már, hogy szinte az eszemet vették. Most azonban itt van újra a karjaimban, forró, édes kis nyelve az enyémet cirógatja először félénken, de aztán elragadja a hév, a hajamba markol és olyan közel húz magához, hogy ha nem lenne mögötte a tűzfal, biztosan a járdán kötnénk ki. Csak csókolom és csókolom, nem bírok betelni vele és tudom, hogy ő sem. Mindent akarok. Mindenét akarom. Az én hercegnőmet. Mindig. Örökké.