- Hívattál bátyám. Mit szeretnél? – hangjában megbújt a gúny és a megvetés, de kivételesen Hoseok nem vett róla tudomást, csak testvéreire nézett dühösen.

- Adjátok fel, a fiú az enyém lesz! - nézett dühösen Hoseok két vetélytársára.

- Még mit nem! - fordult hevesen Jin testvéréhez.

- Ne háborogj Poszeidón! – intette csendre testvérét Yoongi egy legyintéssel. – Már hogy lenne a tiéd Zeusz? Az asszonyodat össze-vissza csalod, a nyuszi fiú nem ezt érdemelné! Mégis hány ember kell még neked, lépten-nyomon gyereket csinálsz mindenkinek!

- Semmi közöd ahhoz, hogy mit csinálok a négy fal közt! – háborodott fel Hoseok teljesen.

- Az a gond, hogy nem ott csinálod... - fintorgott Yoongi, mire Hoseok megragadta a gallérjánál fogva. Majdnem behúzott neki egy jobb horgost, de az ajtó hatalmas hanggal csapódott ki amire mind a hárman felfigyeltek.

- Miért nem a fiú dönti el? – lépett be az ajtón Aphrodité* kecsesen, én a három veszekedő isten elé lépett. – Amit ti csináltok, önbíráskodás, adjatok a szerelmeteknek ennyi tiszteletet! –emelte fel a hangját Hongbin. Ez a téma nagyon érzékenyen érintette meg. Már nem bírta tovább nézni ennek a három szerencsétlennek a civódását, muszáj volt már beleszólnia. – Ez nem szerelem, amit ti csináltok!

- Nyugodj le Aphrodité. – csitítgatta Jin. – Testvéreim, igaza van, mégiscsak ő a szerelem istene!

- Igen, egyszer az életben igazat adok a halszagúnak, jogos amit Aphrodité mond. Zeusz, hadd döntse el a fiú, hogy kit akar! Tisztességesen és becsületesen!

- .... Legyen! – mérgelődött Zeusz. – Egyetlen feltétellel! Nem láthat meg titeket, nem érintkezhettek vele, három név közül kell választania egy héten belül! Hermész! Hol a Tartaroszban van ilyenkor! Hermész!

- Ne üvöltözz már! – jött ki az egyik szobából álmosan a keresett hírnök. – Akkora ez az épület, hogy víz hangzol! Mit szeretnél? - Jaehwan elnyomott egy ásítást.

- Meg kell írnod egy levelet!

–

Jungkook az anyjának segített színesebbé tenni a kertet gyönyörű virágokkal – aminek a felét ő vette butaságból, de legalább szépen mutatott a kertben.

- Anya ne terheld túl magad. – aggodalmaskodott Jungkook.

- Butaságot beszélsz fiam, nem halok bele a virágültetésbe. – nevetett az anyja.

Életerős nő volt, és ezt becsülte benne Jungkook a legjobban. Vidáman, dudorászva ültették a gyönyörű virágokat, addig, ameddig egy látszatra fiatal fiú be nem lépett a kapun.

- Csókolom, levelet hoztam a fiúnak! – harsogta Jaehwan, majd a levelet a fiú kezébe adta.

- Ki keres engem levélben? – értetlenkedett a fiú.

- Az Olimposzról hoztam fiam.

- Hé, egy idő... - felnézett, de a futár már ott sem volt. – Ezt meg... na mindegy. – felbontotta a levelet, de ami benne volt, az túlhaladt minden elképzelésén.

Kezei remegni kezdtek, és oly annyira megszédült, hogy le kellett ülnie a földre. Nem, nem, az nem lehet. Kismilliószor újra olvasta, hátha valamit rosszul olvasott, de nem.

- Mi a baj kicsim, mit írnak a levélben? – húzódott fia mellé, de az csak meredt előre, teljesen kétségbeesett fejjel, így inkább kivette a kezéből, és elolvasta az aranypecsétes levelet ő is. – Fiam...

- Ez nem... ez nem lehet... ilyen nincs... Engem akarnak, ho-hogy válasszam ki... hogy válasszam ki, kihez megyek hozzá...

Nem tudta mit tegyen. Tanácsot se tudott kérni Yoongitól, mert egy teljes hete nem látta. Kicsit mérges volt rá, de nem tudta hibáztatni. Volt annál sokkal nagyobb baja is. Teljesen összetörten számolta vissza a napokat. Miért ő? Miért nem egy másik fiú, esetleg lány? Hisz... hisz ezek istenek voltak, vagy mi a fenék. Ha visszautasítja őket, Zeusz belé csap, Poszeidón vízbe fojtja, Hádész... Hádész pedig a Tartaroszba küldi. Ezektől a gondolatoktól még jobban kétségbe esett, ágyán vinnyogva forgolódott. Mit tegyek, mit tegyek, mit tegyek? Nem akart ilyen fiatalon házasodni, és nem pont egy istennel. Csak 16 vagyok az ég áldja meg őket! És ami a legjobban aggasztotta. Mit mond Yoonginak? Jó, teljesen biztos, hogy hülyének nézi, mert melyik bolond isten akar egy halandóval összeházasodni? Ja tényleg. És ami ennél is jobban aggasztotta őt, hogy már rég beleszeretett Yoongiba. Nem tudta mikor, vagy hogy, de ez már rég nem csak egy sima vonzalom volt a számára. Nem tudom megtenni! Szeretem Yoongit, nem tudom elengedni!

- Kincsem, itt van... itt van Hermész! - mondta ki épp úgy hitetlenkedve, mint amikor Jungkook levelét olvasta el, hisz épp úgy hihetetlen neki is, mint fiának. Jungkook kilépett szobája biztonságos falai közül, és a konyha asztalnál szembe ült Jaehwannal.

- Na kölyök, meghoztad a döntést? – mosolygott rá biztatóan, hátha ezzel fel tudja oldani Jungkook idegességét, de sajnos nem nagyon segített.

- Hermész úr...

- Hívj Jaehwannak nyugodtan. Ez az emberi nevem. – mosolygott szelíden a csintalan hírnök.

- Jaehwan... nos... döntöttem...

- Igen?

- Nem fogadhatom el. Már van egy férfi, akit szeretek.

- Kölyök, kölyök... - rázta a fejét hitetlenkedve. Kölyök, becsülöm a bátorságod... - Hajtóvadászatot fognak a érte csinálni. Biztos vagy benne? – Jungkook elbizonytalanodott, sőt elszomorodott. Jaehwan megsajnálta szegény, nagyot sóhajtott, és ekként szólt – Segítek elbujtatni őt és téged. Csak mindig kövesd azt, amit mondok! Megértetted? – Jungkook hevesen rázta a fejét – Oké, akkor hozd ide a fiút. – Mindent hátra hagyva rohant ki az utcára és futni kezdett, ahogy a lába bírta. – Fiatalság, bolondság. – rázta a fejét Jaehwan mosolyogva.

Több nagyobb és kisebb utcában kellett rohannia, közben imádkozott, hogy most az egyszer legyen ott Yoongi a téren. Na de vajon melyik istenhez, most mind megölne! Rohant, ahogy csak ki telt belőle, az emberek között szlalomozva, néha-néha véletlenül fellökve pár embert, szinte nem volt olyan másodperc, ahol nem éppen bocsánatot szajkózott. Viszonylag hamar kiért a térre, pedig neki óráknak tűnt, és kétségbe esetten kereste azt a személyt, akinek az életét most mindennél jobban meg akarta óvni az istenek haragjától. Sehol sincs! Most mit csináljak? Fel-alá futkosott a piacon, hátha kiszúrja a fekete hajkoronát, és végül el sem hitte, de meglátta. Hihetetlen, Yoongi a gyümölcsösnél állt, és nézegette a kínálatot.

- Yoongi! – üvöltötte könnyesedő szemekkel, reszketve, és amint a név tulajdonosa rá kapta tekintetét, egyből rohanni kezdett felé, és a nyakába borult.

- Junk... - nem tudta befejezni, mert a kisebb egyből neki kezdett a magyarázásnak.

- Zeusz lesújt rád! Poszeidón vízbe fojt! Hádész a Tartaroszba száműzi a lelkünket! Meg kell óvnom téged! – kezére fogott, és rángatni kezdte a megszeppent fiút. Na de miért száműzöm a saját lelkemet a Tartaroszba? A piac végéig rángatta Yoongit, míg végül, Yoonginak sikerült megállítania Jungkookot.

- Hé, hé, állj! Magyarázd el, mi van! - Jungkook mély levegőt vett, és hadarni kezdett.

- Kaptam egy levelet az istenektől, választanom kell egy férjet magamnak, de én téged szeretlek, Hermész pedig azt mondta, segít elbújni, hogy az istenek ne szedjenek cafatokra!

- Wow, ez... Jungkook, ugye tudod, hogy... - hirtelen elakadt a szava, már rájött.

De hiszen nem tudja... Hangosan felnevetett, és magához szorította a zaklatott fiút, aki hirtelen nem értette a kialakuló helyzetet aztán... aztán, mint derült égből villámcsapás rájött... Halál sápadt bőr, fekete haj... Halált sugárzó szemek... talán ő...

- Te vagy Hádész... - teljesen megrökönyödve állt Yoongi karjai közt. Az a fiú... nem, nem lehet a halottak ura.

- Igen, igen én vagyok! – fúrta bele arcát Jungkook vállaiba.

Jungkookot elöntötte a méreg. Szórakoznak vele? Egy teljes hétig halálra aggódta magát, akkora stressz gyűlt fel benne, hogy egy egész várost tudná jelen pillanatban a földé egyenlővé tenni. Még meg mer ölelni az a képmu...

Könnyeket érzett a vállán. Yoongi rázkódni kezdett a sírástól. Úgy szorította magához Jungkookot, mintha az bármelyik pillanatban köddé válhatna. Abban a pillanatban értette meg, hogy hiába isten, hiába a holtak ura, neki is lehetnek érzései, mégpedig nagyon mély érzései. Hirtelen, mintha bűnt követett volna el, elszakadt Jungkooktól, és durván letörölte könnyeit, mintha sosem lett volna az arcán.

- Hazudtál. Átvertél. Bolondot csináltál belőlem... - kezdett bele Jungkook, mire Yoongi rettentően megijedt. Jaj, ne... - Egész héten gyomorgörcsöm volt miattad! Ha ezek után nem leszel jó, hűséges, sőt szuper férj, belefojtalak a Sztüxbe! – lereagálni se volt ideje Jungkook kijelentését, a nyuszi fiú bezárta a köztük lévő távolságot egy csókkal.

Yoonginak a torkában vert a szíve, és hirtelen reagálni is elfelejtett, végül csak hagyta, hogy sodorja az ár, visszacsókolt. Ott álltak egymásba kapaszkodva abban a reményben, hogy a másik megtartja őket, úgy remegtek, mint a kocsonya.

- Téged nem zavar, hogy...

- Nem zavar. – szakította félbe Yoongit, mert tudta, hogy mit akar mondani.

- Ígérem, olyan férfi leszek, akit mindig is megérdemeltél. – suttogta ajkaira.

- Ajánlom is.

- Szeretlek.

- Én is.

**

- Mond csak, mi lenne, ha az isteni neved Perszephoné lenne? - tűnődött Yoongi.

- Hé az nem Démétér lánya? Már is le akarsz cserélni? - háborodott fel Jungkook.

- Dehogy is, bele se gondoltam, hogy az a név már foglalt! - védekezett Yoongi.

- Meg mi az hogy női nevet adsz nekem, nemhogy már Jutka leszek vagy Betty! Betty a virágok istene, csodásan hangzik! - mondta szarkasztikusan.

- Tudod mit, jó vagy te Jungkook.

- Fene egyen meg Yoongi, költöztesd ide őt magadhoz, ha ennyire vágysz rá! Legközelebb mi lesz? A hálószobánkban találom meg? Ma még emlegeted, holnap kiteszed a szűrőmet, mert meguntál? Istenek, komolyan mondom, nem kellett volna hi--

- Na elég volt. - rántotta magához a hadaró fiút egy szoros ölelésbe. - Téged szeretlek, te kellesz, pont. Lezárom a vitát. Azt se tudtam, hogy Démétérnek van lánya.

- Pedig mindig olyan kieső szemekkel vizslat téged, azt hittem észrevetted, hogy már lyukat égetett a ruhádba a tekintetével... - morgolódott Jungkook félrenézve, teljesen Yoongihoz préselődve.

- Buta, buta Jungkook. - nevetett Yoongi, majd egy lágy csókot nyomott a fiú ajkaira. - Nem vagyok olyan, mint a testvéreim. Hosszútávú házasság lesz ez, nem Héra-Zeusz féle!

- Ajánlom is! - nevetett Jungkook.

El sem hiszem, végre rávettem magam, hogy valamit befejezzek az életemben... Pedig ez még csak nem is egy hosszú sztori!