Azt a tanácsot kaptam erre a OneShottal, hogy próbáljam meg részekre osztva megírni. Hát miért ne? :D veszíteni nem veszítek vele, de szerintem csak hozzá írok részeket, nagyon nem változtatok rajta. Hogy egy kicsit szóljak a ficiről pár sort itt a koreai-görög határt összemostam szóval itt isten neveken kívül nincsenek görög nevek, remélem ez nem fogja nagyon szúrni a szemeteket :D

Hádész – Yoongi – Az alvilág Istene, a halottak ura

Poszeidón – Jin – A tenger és földrengés Istene

Zeusz – Hoseok – Az ég, és villámok Istene Az Istenek királya

Erósz – Hyuk (VIXX) – Szerelem, szexuális vágy istene

Hermész - Jaehwan(VIXX) – Az Istenek hírnöke

Árész - Wonshik(VIXX) – A háború Istene

Erisz - Taekwoon(VIXX) – A viszály, veszekedés Istennője (itt istene)

Aphrodité - Hongbin(VIXX) – A szerelem, és a szépség Istennője (itt istene)

a csillaggal jelölt Istenek eredetileg női Istenek

Újra és újra végig pörgette magában az ifjú Aphrodité csemete a mai napon történt eseményeket, de még most se tudta felfogni rendesen a hallottakat. Szédült, muszáj volt leülnie, attól félt, hogy ott helyben összeesik, a levegőt mélyen vette, mintha bármelyik pillanatban megszűnhetne körülötte, de csak rosszabb lett, úgy érezte, mintha még nehezebben kapna levegőt, mint bármikor. Rettenetesen zihált.

- Zeusz lekölyközött – hidrogén szőke hajába vezette puha kezeit, és megborzolta – Poszeidón el hallgatatott, Hádész... Hádész meg lenézett engem! Engem! – üvöltötte Hyuk teljesen kikelve magából.

Az istenek elég egyértelműen tudtára adták, hogy felesleges volt bármit is mondania, ők ugyan azzal az érdektelen ábrázattal hagyták ott minden alkalommal. Akkor basszátok meg! A legkevésbé sem érdekel, hogy mi történik azzal a putrival! Aranyszárnyait összecsukta, nem akarta, hogy útban legyenek, és hátravetette magát a kanapén. Nem is érdekelte, hogy tegezét leverte a földre, amiből hangos csattanással estek ki arany és ólom nyilai, rettentő mérges volt. De nem egyszerűen csak mérges volt, vérig volt sértve, úgy érezte, hogy megtaposták a büszkeségét, és a büszkesége volt a mindene. Szemeire tapasztotta kezét, hogy az erős fény ne irritálja, és folyamatosan mormogott az orra alatt.

- Mind a három főgóré hatalmas Olimposzi puszit nyomhat a seggemre! – fújtatott Hyuk.

Bosszút akart állni. Hiába, az apja a Hadisten, benne volt a vérében a bosszúvágy. És ebben ki más tudna neki segíteni, mint a Hadisten legjobb barátja, viszály istene*, Erisz. Hatalmas ajtócsapódás ütötte meg a fülét. Emlegetett szamár.

- Erósz, apád szólt nekem, hogy lesselek meg, elég feldúltan hagytad ott az Olimposzt. – lépett beljebb Taekwoon a szobába.

- Hogy a viharba ne lettem volna feldúlt, mikor Yoongi úgy beszélt velem, mint egy darab szarral? És akkor a másik kettőről ne is beszéljünk. Nem tudják ezek, hogy ki vagyok én?! Hogy mire vagyok képes?! Ezért bosszút állok. Segítesz viszály istenke? – villantott egy elszánt vigyort barátja felé, aki egy pillanatra megdöbbent.

- Nem tudom Hyuk, ujjat húzni a fő olimposziakkal? Nagyon csúnyán megüthetjük a bokánkat.

- Taekwoon, drága barátom, miattad pusztult el Trója, nehogy már egy kis csíny megijesszen! Szereted a bosszút, nem? – Taekwoon hezitált egy kicsit, de végül rábólintott.

- Jó, legyen! – sóhajtotta, igaz nem fűlött a foga ahhoz, hogy ujjat húzzon a főistenekkel, viszont olyan régen csinált már galibát, kellett neki az érzés. – És hogyan akarod kivitelezni?

- Oh, ne aggódj, megoldom. – mosolygott ravaszul a tegezéből kiesett arany nyilakra.

*

- Na, lássuk, mi kell a piacról. – Taehyung a kezébe vette a kis listát, és olvasni kezdte. – Alma, liszt, répa, krumpli, alma, és még több alma. – Taehyung összevonta a szemöldökét, hátha rosszul olvasta az előbb, de nem, tényleg oda volt írva még legalább ötször a különleges gyümölcs. Halkan elkuncogta magát. – Jungkook, nagyon rá kattantál az almára, van valami különleges oka? – nevette ki tűzvörös barátját, aki zavarában tenyereibe temette arcát.

- Ez is csak azért van, mert meglátott a gyümölcsösnél egy helyes fiút, akiért oda meg vissza van. – Hakyeon a hatalmas kosarat a hóna alá rakta, és csatlakozott a nevető fiúhoz. – Emlékszel, amikor a virágárusért rajongott két hónapon át? Minden nap rózsákat meg különféle egzotikus virágokat hozott haza, az anyja már nem tudta, hova rakja. – Taehyung még hangosabb hahotázásba kezdett, amitől Jungkook a lehető legjobban zavarba jött, szinte már főtt a saját levében.

- Nem értem, minek barátkozom veletek, ha csak rajtam röhögtök. – nézett ki kezei közül egy apró résen, de barátai csak még jobban rákezdtek.

- Ugyan már Kookie, szeretünk, tudod jól.

- Érzem. – morogta a legkisebb.

Tisztán emlékszik arra a napra, amikor látta azt a fiút, jobban, mint bármi másra. Azon a napon az anyja kérte meg, hogy szaladjon, és vegyen pár gyümölcsöt, mert nagyon megkívánta. Anyja várandós volt, és hát mit tehetett egy jól nevelt fiú, elment a piacra. Ez a piac Athén közepén volt mindig a főtéren, hogy az emberek könnyen megtalálhassák. Jungkook a gyümölcsös előtt gondolkodóba esett. Vajon mi este jól anyámnak? Aztán meglátta a legpirosabb, a legszebb és legfényesebb almát. Gyermeki vigyora kiszélesedett, és nyúlt volna az almáért, de a keze összeért egy idegen kézzel. Ijedten rákapta tekintetét a fiúra, aki egyből elbűvölte őt egyetlen pillantásával. Zavarában hátraugrott. Az idegen elmosolyodott, elvette az almát, és Jungkook kezébe adta.

- Legyen a tied. – mosolygott a rejtélyes fiú. Jungkook jobban megnézte magának. A férfi nem járhatott sokszor a napon, rettentő sápadt volt a bőre, amit hollófekete haja csak még jobban kiemelt, ajkai enyhén repedezettek, és szemei a halálra emlékeztették Jungkookot, mégis volt benne valami, ami a fiatal fiút teljesen megbabonázta. Ez boszorkányság. Az ismeretlen elkuncogta magát Jungkook szótlanságán, és kifizette az árusnak a gyümölcsöket, majd elköszönt. Jungkook sose volt egy bátor személy, ott akkor mégis úgy érezte, hogyha nem szólal meg, akkor sosem kap választ a kérdésére.

- M-mi a neved? – suttogta, de az ismeretlen hatalmas csoda folytán mégis meghallotta. Visszafordult, hogy Jungkook szemeibe nézhessen még utoljára, mielőtt válasza után elmenne.

- A nevem Yoongi. – mosolygott, majd hátat fordított Jungkooknak és elsétált. Jungkook sokáig meredt a távolba hangosan dübörgő szívvel. Abban a pillanatban nem tudta, hogy azért dübörög a szíve ennyire, mert hozzámert szólni egy idegenhez, vagy azért, mert az az idegen nagyon megtetszett neki.