A kocsinál, már Tessa és Hádész vártak (aki időközben visszanyerte az eszméletét).

- Na, végre. Mi tartott ennyi ideig? Már lassan ide fagytunk. –köszönt a barátnőm.

- Miért nem ültetek be a kocsiba?- kérdeztem.

- Mert nála vannak a kulcsok.- bökött a fejével Hermészre. – És ő pedig visszament érted úgy negyed órája. Ha szabad tudnom, mi történt ott bent? –kérdezte kíváncsian a barátnőm.

- Újra összejöttem Masonnel.- vallottam be.

- Mi?! De hát....- de nem tudta befejezni a mondatát, mert Hermész közbe vágott.

- Nagyon élvezem a kis traccspartitokat, de van egy kis megoldatlan ügyünk.- bökött a fejével Hádész felé.

- Á, én megvagyok. Szórakoztató, amit it műveltek.- legyintett szórakozottan.

- Nagyon örülök ennek. De egy csomó megbeszélni valónk van még.- sziszegte a fogai között a hírvivő.

- Most komolyan? Nyugi van Hermész. Haza megyünk, és ott nyugodt körülmények között megbeszéljük a dolgokat.- mondtam.

- Tess. Szeretnél velünk jönni, vagy inkább haza mennél? –fordultam most a barátnőmhöz.

- Ha nem gond veletek tartanék.- válaszolt, majd mind Hermész felé fordultunk, aki kinyitotta a kocsit, így mindannyian be tudtunk szállni. Egy negyed óra múlva már otthon is voltunk. Anyu szerencsére nem volt otthon, mert a barátnőivel elmentek valahova, így egész este a miénk volt a ház. Miután elhelyezkedtünk a kanapén, Hádész rögtön belekezdett.

-Na jólvan. Mondja már el valaki, hogy mi történik, mert oké, hogy azt tudom, hogy ki vagyok, de arról viszont fogalmam sincs, hogy mi történt az elmúlt két hónapban.- fordult felénk Hádész. És ekkor Hermész magához ragadta a szót, majd elmesélte az elmúlt két hónap történéseit. Persze, ahol kihagyott lényeges dolgokat, azokat én szúrtam közbe a kis beszédébe. Hádész meg csak kapkodta köztünk a fejét, mert kicsit sokszor vágtam bele a hírvivő mondandójába.

- Na, jó! Ebből elég! Ebből egy szót sem értünk. –állított le minket a legjobb barátnőm. Majd fogta magát, és elmonda két perc alatt az egészet, ami nekünk tíz perc alatt sem ment.

- Rendben. És hogyan képzeltétek el ezt? Minden isten Noránál fog lakni? Mert van egy olyan érzésem, hogy ez az anyukájának is feltűnne egy idő után.

- Nem. Úgy terveztük, hogy te még valószínűleg maradhatsz, és majd ha megtaláljuk a többieket, akkor el kezdünk gondolkodni, hogy mi legyen azután.- vallottam be a kicsit egyszerű tervünket.

- És mi lenne, ha Hádész nálunk lakna. Anya nem nagyon van otthon, ha meg mégis, akkor is alszik.

- Nekem mindegy. Döntsetek.-nézett ránk Hermész.

- Jólvan. Felőlem rendben van.-mondtam, majd Hádészra néztem.

- Ha téged nem zavar, akkor rendben.-nézett Tessára egy ferde mosoly kíséretében.

- Na, akkor ezt megbeszéltük.- csaptam össze boldogan a kezem, majd körbenéztem.

- Pizzát valaki?-természetesen mindenki éhes volt. Így hát rendeltünk három pizzát. Miután kiértek, kimentünk a konyhába, majd a bárpultnál ülve folytattuk tovább a beszélgetést, miközben megvacsoráztunk.

- És hogy tervezitek ezt az iskolába járás dolgot?-kérdezte Hádész.

- Valahogy úgy, hogy bejelntkezel, és az igazgató berak egy osztályba. Utána, meg megpróbálsz úgy viselkedni, mint a többi diák. De nyugi, mert a szünetekben, mindig találkozhatunk, és így csak az órákon tudod leégetni magad.-mondtam.

- Azt hiszem, nem lesz gond. Hiszen az alvilág istene. Már most eleve olyan kisugárzása van, hogy mások nem szívesen mennének a közelébe. Ne vedd sértésnek.- mondta Hermész. Hádész erre csak egyetértően bólintott.

- A kisugárzásról jut eszembe. A szörnyekkel mit fogunk csinálni? Kettőtöknek egyszerre olyan erős szagotok lehet, hogy akár egy egész hordányi várakozhat az ajtónk előtt.- aggodalmaskodott a barátnőm.

- Nem hinném, hogy olyan hülyék lennének, hogy idemerészkednek. Ráadásul Hádész a nagy triász egyike. Nem hinném, hogy sok gondunk lesz a szörnyekkel mostanában.- nyugtatta meg a barátnőmet a szöszi. Egyszer csak kulcszörgést hallottunk, majd anya dugta be a fejét a konyhába.

- Sziasztok, haza értem. Jaj de aranyosak a jelmezeitek. És ötletesek is.-kacsintott ránk. - Miért mondja mindenki ezt?- kérdeztem a plafonra nézve, de senki sem válaszolt. Majd anya észrevette Hádészt.

- Öhm,... jó estét Mrs. Black, Hádész vagyok.-mutatkozott be a fekete hajú barátunk.

- Milyen érdekes neved van. Te is görög vagy?-érdeklődött.

- Igen. Hádész az egyik távoli rokonom.-szólt közbe Hermész, mielőtt Hádész elszólná magát.

- Áh értem.-bólintott anya. És meddig tervezel maradni?

- Erre az évre maradnék. De szerintem nem is zavarjuk önöket tovább.-mondta illedelmesen, majd az előszobába ment, hogy felvegye a kabátját.

- Igen. Tényleg ideje mennünk. Otthon már biztos várnak.-mondta mosolyogva Tessa, majd elköszönt anyutól, és Hádésszal együtt kiléptek az ajtón. Csak az ajtó csukódását lehetett hallani.

- Nem is mondtad Hermész, hogy a családodból még valaki ideutazik New York-ba.-mondta csodálkozva anya.

- És nem is ő lesz az utolsó...-motyogtam magam elé.

- Tessék? –nézett rám anya. Erre Hermész jól oldalba bökött.

-Mármint, hogy ezt ő sem tudta. Meglepetés volt a számára.-javítottam ki magam, majd gyorsan felhúztam magam után a srácot az emeletre, a szobámba.

- Huh. Ez közel volt.-fújtam ki magam.

- Mert te majdnem elkotyogtad magad.-bökött megint oldalba.

- Jolvan na. Mindenkivel előfordul.-néztem rá sértetten. –De azért segíthettél volna.- mondtam neki szúrós szemmel.

- Minek? Vicces volt nézni, ahogyan próbálod kijavítani magad.- mondta egy szemtelen vigyor kíséretében.

- Szerintem egyáltalán nem volt az.-mondtam összehúzott szemekkel.

-Nézőpont kérdése.- vonta meg a vállát hanyagul, majd leült az ágyam szélére.

- Miért mindig a te szobádba jövünk? –kérdezte hírtelen.

-Nem tudom. A vendégszoba olyan sivárnak tűnik. Na meg nem tudunk ott semmit sem csinálni.-feleltem.

- És itt mit csinálunk? –mutatott körbe a szobámon.

- Nem tudom. –vontam meg a vállam. –Mondjuk nézhetnénk filmet.- jutott hírtelen az eszembe.

- Mit szeretnél nézni? –kérdeztem Hermész mellé ülve a laptopommal.

- Nem tudom. Én még egyetlen filmet sem láttam.- vonta meg a vállát.

- Még egyet sem?- néztem rá csodálkozva.

- Ja. Az Olimposzon nem nagyon van kábeltévé, meg internet. Ott szinte minden varázslattal működik.

- Jól van. Akkor muszáj néhány alap filmet megnéznünk. –jelentettem ki, majd elindítottam az első eszembe jutó film címét. Így egész este filmet néztünk, és volt néhány film, ami a szöszinek is tetszett. Például a Forest Gump. Ki hitte volna.