Bent az épületben óriási volt a tömeg, és nagyon fülledt volt a levegő. Emlékeztetnem kellett magamat, hogy többek közt, ezért sem szeretek szórakozóhelyekre járni. Így hát, kicsit feszengve, de követtem a barátnőmet a pultig, ahol rendelt nekünk italokat, majd helyet foglalt a pultnál.

-A két kóla.-tolta elénk a pultos srác az italainkat. Ekkor úgy döntött a természetfeletti karkötőm, hogy elkezd világítani. Szerencsére a villódzó fényekben nem volt elég feltűnő. Mikor végre abbahagyta, jobban megnéztem az új medált. Ezen három tárgy is volt. Egy köpeny, egy jogar és egy sisak. Rögtön felismertem. Hádész jelképei. Viszont elgondolkodtam egy kicsit. Mi van, ha nem mondom ki hangosan? Akkor nem kezdődik el semmi macera. És szerintem megérdemlek egy kis szünetet, és pihenést. Így leejtettem a karom magam mellé, és a kólám után nyúltam. Majd visszajövök máskor is. Hátha rendszeres vendég, vagy itt dolgozik. Így úgy döntöttem, hogy felfedezőútra indulok. Tessa úgy is jól elvolt a feketehajú pultos sráccal. Megfogtam a poharamat, majd elindultam a táncoló tömegbe. Egy kis idő után már kezdett nyomasztó lenni ez a nyomorgás, így elindultam a kijárat felé.

-Nora?-hallottam meg egy ismerős hangot.

-Mason? Te, meg mit keresel itt?- Kérdeztem szembe fordulva a sráctól.

-A fiúkkal úgy döntöttünk, hogy megnézzük ezt az új szórakozóhelyet. Tényleg. Nem jössz oda hozzánk? A srácoknak már hiányzol.-mondta egy mosoly kíséretében, miközben a régi időkre utalt.

-Biztos, hogy jó ötlet ez?-kérdeztem bizonytalanul.

-Persze. Miért ne lenne, a fiúk és én is bírunk.-mondta, de nem várta meg a válaszom, mert megragadta a karom, és maga után húzott, egészen az asztalukig. Az asztalnál ott ült az egész focicsapat, kivéve egy valakit. Hermészt. Úgy tűnik, hogy nem az a bulizós fajta. Leültem az asztalhoz, mire vagy hárman toltak elém egy-egy pohár alkoholt. Én meg nem is tudom, hogy mi üthetett belém, fogtam és mind a hármat lehúztam, a fiúk, meg elismerően huhogtak egy sort. Így történhetett, hogy egy idő után megengedtem Masonnak, hogy magával húzzon táncolni. Egy kis idő után egyre közelebb kerültünk egymáshoz, majd Mason egyre közelebb húzott magához.

Már majdnem összeért a szánk, mikor egy kéz ragadta meg a vállam, és elhúzott onnan. Miután kiértünk az épületből, Tessa elém állt, és mérgesen bámult engem.

- Mi ütött beléd?! Mikor azt mondtam, hogy kapcsolódj ki egy kicsit, nem arra céloztam, hogy idd le magad, és Gyere újra össze Masonnel.-nézett rám dühösen a barátnőm.

–Neki barátnője van, ráadásul dobott téged érte. Inkább menjünk haza.-mondta, majd a kocsihoz indult. Tíz perc múlva, már a házunk előtt álltunk.

-Sajnálom. Egyszerűen nem tudom, hogy mi ütött belém.-mondtam neki szomorúan.

-Lehet, hogy még nem tetted túl magad rajta?-kérdezte felém fordulva.

-Lehet. De vajon, ő miért akart engem megcsókolni, miközben barátnője van?-kérdeztem érhetetlenül.

-Nem tudom, valószínűleg, ő sem felejtett el téged. De szerintem addig ne is törődj az egésszel, amíg világossá nem teszi azt számodra, hogy érez irántad még valamit.

-Mondjuk, hogy dobja Addisont?-kérdeztem.

-Mondjuk. Vagy szerelmet nem vall neked.-mondta mosolyogva Tessa.

-Tényleg. Láttam, hogy jól kijöttél a pultos sráccal. Történt valami?

-Nem. Sajnos még a nevét sem tudtam meg. Viszont azt igen, hogy két hét múlva is dolgozni fog, amikor egy Halloweeni parti lesz ott. És meghívott minket egy italra.-mesélte mosolyogva.

-Akkor talán a nevét is elárulja.-kacsintottam rá, majd kiszálltam a kocsiból.

-De számíthatok rád akkor?-kérdezte reménykedve.

-Persze.-bólintottam mosolyogva, majd bementem a házba. Ott nem várt meglepetés fogadott. Hermész a nappaliban ült, úgy, hogy simán rálátott az ajtóra. Ezzel nyilvánvalóvá tette, hogy rám várt.

-Anya tudja, hogy még fent vagy?-próbáltam elviccelni a helyzetet.

-Hol voltál?-kérdezte, mit sem törődve a kérdésemmel.

-Elmentem bulizni a barátnőmmel. Talán ez tilos?-kérdeztem dühösen.

-Nora. Te részeg vagy?-jött közelebb hozzám.

-Miért? Nem ihatok alkoholt? Ezt is megtiltod nekem?-emeltem fel a hangom.

- Dehogynem. Természetesen azt csinálsz, amit akarsz, de csak mértékkel. Nem lenne jó, ha valami bajod esne.-mondta, miközben végignézett rajtam. Majd megállapodott a tekintete a csuklómon. Én is odanéztem, majd magamban elkáromkodtam magam. Azt hittem, ha már nem vagyok a közelében, akkor eltűnik a jel. De úgy tűnik, hogy tévedtem.

-Ez az, amire gondolok?-kérdezte dühösen, mire én gyorsan a csuklóm elé kaptam a kezem. De már úgy is mindegy volt.

-Lehet.-mondtam behúzott nyakkal.

- És hol van?

-Gondolom, még ott.-vontam meg a vállam.

-Nora! Ez komoly dolog. Hol van Hádész?-kérdezte, miközben egyre dühösebben nézett rám.

- Nem tudom. Jól van? Gondolom még a szórakozóhelyen. Szerettem volna, egy kicsit jól érezni magam, mielőtt bepörögnek az események. Mert mindig ez van. Megtaláljuk az elsőt, és máris jön a következő.-mondtam már én is dühösen. –Amúgy gondolkodtál már azon, hogy mit csinálunk vele? Hol fog lakni? És mi van, ha valami felnőtt alakban van?-kérdeztem

-Ez nagyon komoly dolog. Vissza kell mennünk. Amúgy meg, még nem tudom. Egyszerre csak egy dologgal foglalkozzunk.

-Ma már nem megyek oda vissza. Majd két hét múlva arra a Halloweni partira. Addig be nem teszem oda a lábam.

-Rendben. Akkor veled megyek.-mondta, majd dühösen az emelet felé vette az irányt.

-És mi lenne, ha beiratkozna a sulinkba. Sőtt, mindegyiket beiratnánk. Akkor mindenki egy helyen lenne, és tudnánk egymásra vigyázni.

-Hol laknának?-fordult hátra a lépcsőn.

-Nem tudom. Hádész még lakhatna nálunk. Azt mondanánk, hogy az unokatesód, akkor anya tuti beleegyezne.

-Tulajdonképpen, ő a nagybátyám, de ne menjünk bele a részletekbe.-mondta, majd mosolyogva visszaszólt nekem az emeletről. –Tetszik az ötlet. A többieket, majd kitaláljuk akkor.-mondta, majd bement a szobájába. Én meg valahogyan felvonszoltam magam az emeletre, és a szobámba lépve, úgy ahogy voltam, bedőltem az ágyba.

Másnap reggel kómás fejjel keltem ki az ágyból. Amint megláttam magam a tükörben, elszörnyedtem. A tegnapi ruha volt rajtam, a hajam úgy állt, mint a szénakazal, a sminkem pedig elfolyt, így úgy néztem ki, mint egy panda. Gyorsan rendbe szedtem magam a fürdőben, majd lementem a konyhába, fájdalomcsillapító és kávé után kutatva. Miután ezzel is megvoltam, a kávémmal kiültem a teraszra, hogy ott igyam meg, a koffeinadagomat. Már majdnem végeztem, mikor Hermészt pillantottam meg, amint izzadtan, és futóruhában lépked fel a teraszra.

- Jó reggelt.

-Reggelt-köszönt, majd megállt mellettem. –Ugye nem felejtetted el, hogy mit tervezünk két hét múlva?-kérdezte felvont szemöldökkel.

-Nem. Nem is tudnám a tegnapi után.-mondtam flegmán. Mire közelebb jött, majd a fülemhez hajolt.

-Tegnap egész csinos voltál.-mondta rekedten, majd bement a házba. Én meg teljesen lefagyva ültem a helyemen. Majd gyorsan megráztam a fejem, hátha így kitörölhetem azt, amit az előbb hallottam, majd kiittam az utolsó kortyot is a bögrémből, és bementem a házba, remélve, hogy Hermész még zuhanyozik. Szerencsémre a fürdőszobából vízcsobogást hallottam, így betettem a mosogatóba a bögrém, és megnéztem a hűtőn hagyott cetlit. Anyának be kellett mennie, dolgozni, a kaját pedig a hűtőben hagyta. Mivel, már majd éhen haltam az éhségtől, elővettem minden hozzávalót, ami egy szendvicshez kell, majd öt perc múlva, már a pultnál ülve ettem a reggelim. Pár perc múlva Hermész is csatlakozott hozzám. Csendben elfogyasztottuk az inkáb tízórainak mondott kajaadagunkat, majd kijelentettem, hogy tanulnom kell, így felmentem a szobámba. Egyrészt azért, hogy elbújjak Hermész elől, másrészt azért, hogy gondolkodjak a tegnap este történteken. Vajon ki lehet Hádész? Ki lehetett a közelemben akkor, amikor felvillant a karkötő. Végül minden ötletemmel ugyan oda lyukadtam ki. Tegnap nagyon sokan voltak a közelemben. Nem leszek okosabb Halloweenig. Így hát nekiálltam a leckéimnek. Mert ebben tényleg nem hazudta. Egy rakat házit kaptunk hétfőre.