Reggel anyukám hangjára riadtam fel.

-Nora. Kelj fel, mert el fogsz késni a suliból! -kiáltott fel az emeletre. Egyből a digitális órámra pillantottam. "A francba. Van fél órám, hogy elkészüljek." Gyorsan felkaptam magamra az első kezem ügyébe kerülő ruhadarabot, majd belebújtam a fekete tornacsukámba.

Lerobogtam a lépcsőn, majd a konyha ajtajában megálltam.

- Hm... de jó illat van. - mondtam, majd egy puszit nyomtam anya arcára.

- Palacsinta, a kedvenced.-tette le elém a tányért.

- Tessa mikor jön?

-Amíg öltöztél felhívott, hogy öt perc és itt van.

- Remek.- mondtam, majd a mosogatóba tettem az üres tányéromat.

- Figyelj drágám. Valamiről beszélnünk kéne.

- Ugye nem a cserediák programmal kapcsolatban?- kérdeztem elkenődve, mert már napok óta ez volt a téma.

-De. Erre az évre egy veled egykorú fiút osztottak be hozzánk.

- Ne már. Én nem akarok egy éven át egy büdös, trehány gyerekkel együtt élni.

- Pedig muszáj lesz.- mondta anya, majd ebben a pillanatban csengettek.

- Ez biztos Tessa lesz. Elmentem!- kiáltottam, majd kiléptem az ajtón. Kint megcsapott a hőség. Igaz, hogy már vége van a nyárnak, de itt New Yorkban ez egy kicsit sem érződik.

- Nora! Jössz már?- nógatott a barátnőm. Így gyorsan bepattantam a kocsijába, majd elindultunk a suliba.

- És csináltál valami érdekeset tegnap?

- Nem nagyon.- vontam meg a vállam.

- Megint azt a könyvet olvastad. Igaz?- utalt itt arra a könyvre, amit öt évvel ezelőtt kaptam. A görög mitológiáról szól, és már vagy százszor elolvastam.

- Honnan jöttél rá?

- A táskákról a szemed alatt.

- Jól van. Megfogtál.- mondtam mosolyogva.

- Na és van esetleg valami új híred?- nógatott tovább a legjobb barátnőm.

- Sajnos van.

- Kivele.

- Tudod, meséltem már neked arról, hogy anya belépett ebbe a cserediák programba. Így nálunk is elszállásolhatják a diákokat.

- Aha.

- Na és, ebben az évben egy srácot küldenek hozzánk.

- Oh. És helyes a srác?

- Fogalmam sincs. Még nem találkoztam vele. De anya szerint velünk egykorú.

- Akkor majd a suliban találkozunk vele.-kacsintott rám, majd kiszálltunk a kocsiból.

A suli előtt már sokan voltak. Mindenki lecövekelt a kapuban, és ott beszélgettek.

- Készülj fel, mert a lépcsőnél ott van Mason is.-súgta oda nekem a barátnőm. Vettem egy mély lélegzetet, majd elindultunk befelé, a suliba. A lépcső előtt elhaladva Mason Addisonnal csókolózott. Bár ez csak egy szép kifejezés volt arra, amit éppen csináltak. Szinte majd' lenyelték egymást.

Lehajtott fejjel siettünk el mellettük. Igaz, hogy Masonnal csak egy évet jártunk, azért az még mindig fáj, hogy a nyár elején dobott Addisonért. Azt tudni kell a lányról, hogy tavaly nálunk lakott a cserediák program jóvoltából. Hál' istennek erre az évre átkerült egy másik családhoz.

A terembe érve Tessával beültünk egy szabad padba, majd beszélgetve vártuk, hogy elkezdődjön az első Ofő óránk. Figyelmeztető csengőkor már szinte mindenki a teremben volt. Becsengetésre megérkezett az osztályfőnökünk, egy szőke fiúval az oldalán. Erre a teremben síri csend lett.

- Jó reggelt gyerekek. Mint látjátok, érkezett egy új osztálytársatok, Hermész Montgomery. A Görögországgal való kapcsolatunk tette lehetővé azt, hogy Hermész itt tanuljon nálunk.

Erre a mondatra felkaptam a fejem. Görög cserediák?! Lehet, hogy ez az év mégsem lesz olyan rossz, mint amire számítottam.

Miután a tanárnő befejezte a bemutatást, beültette Hermészt a mögöttünk lévő padba, Addison mellé.

-Hermész szemszöge-

Egy repülőn ébredtem. Éppen New Yorkba tartottam, de, hogy miért arra nem emlékszem.

-Kedves utasaink. Kérjük, a biztonsági öveiket kapcsolják be. A leszállást hamarosan megkezdjük.- hallottam meg a bemondót. Egyszer csak beugrott. Persze. A cserediák program. Emiatt megyek New Yorkba.

A reptéren fogtam egy taxit, majd a sulihoz irányítottam. Az épülethez érve kifizettem a taxit, majd bementem a kapun. Ott eligazítottak a titkársághoz, ahol már a lelendő osztályfőnököm várt rám.

- Szerbusz. Biztos te vagy Hermész Montgomery. Én Miss Thompson vagyok. A poggyászaidat csak hagyd itt, és majd érte jössz a nap végén.- mutatkozott be, majd elindultunk az osztályba.

Viszont valamire felfigyeltem. Egy tollat szorongattam a kezemben, ami még az előbb a titkárnő asztalán volt.

"Mégis hogy került ez hozzám?" kérdeztem, meg magamtól. Aztán beugrott. Elvettem, amíg Miss. Thompson nem figyelt.

Viszont nem volt több időm ezen gondolkodni, mert megérkeztünk a 10.c osztályterméhez. A tanárnő benyitott, én meg gyorsan zsebre tettem a tollat.

-Nora szemszöge-

Miután kicsengettek, rögtön hátra fordultam az új sráchoz.

- Te tényleg Görögországból jöttél?

- Helló, és igen. Tényleg onnan jöttem.- erre a válaszára elpirultam. Idétlennek éreztem magam, hogy még be sem mutatkoztam, de máris kérdésekkel bombázom.

- Amúgy Nora Black vagyok.- mutatkoztam be végre. Erre hátrafordult a barátnőm is.

-Tessa Harper.- a srác csak biccentett.

- Engem már ismertek. A tanárnő bemutatott.

- És tudsz görögül?- kérdeztem teljesen felpörögve.

- φυσικά (persze).

- αυτό είναι σούπερ (ez szuper).

- Te meg honnan tudsz görögül?- lepődött meg Hermész.

- Rajong a görög, meg úgy az összes mitológiáért így a nyelveket is megtanulta hozzájuk. Persze a kedvence a görög marad.- válaszolt helyettem a barátnőm.

- Áh. Így mindent értek.- válaszolta, majd hírtelen megszólalt Addison.

- És mesélj. Milyen Görögország?- innentől, mi le lettünk koppintva. Király.

Az utolsó osztályfőnöki óra után bevártam Hermészt, majd együtt indultunk el a titkárságra, ahol már anyu várt minket. Bemutatkoztak, majd aláírtak pár papírt, és már mehettünk is.

A kocsiban anya faggatta egy kicsit Hermészt.

- És a szüleid hogy fogadták azt, hogy ilyen messze elgyere?

- Á, szerintem fel sem tűnt nekik, hogy nem vagyok otthon.- vágott egy fura képet.

- Ezt hogy érted?-kérdeztem, miközben az arcát vizsgáltam.

- Kevés időt töltök otthon.- válaszolt röviden. Pár perc múlva az autó felgördült a kocsifeljáróra. Gyorsan kipattantam, de sajnos nem elég gyorsan.

- Nora, ne siess annyira. Vezesd körbe Hermészt a házban és mutasd meg neki a szobáját.

-Ahj. Rendben.- mondtam elkenődve, majd eleget téve anya kérésének körbevezetettem a srácot a házban.

- Ez lesz a te szobád.-nyitottam be a vendégszobába, amit anya egy kicsit fiúsabbá alakított át délelőtt. Amint beléptünk a szobába, halvány narancssárga falak és egy nagy sötétbarna franciaágy fogadott bennünket. Persze az íróasztal és a szekrények sem maradhattak el.

A körbevezetés után visszamentem a szobámba, és az ágyamra dőltem. Majd hírtelen felpattantam és odaültem a géphez, hogy utána nézzek pár dolognak. Majd a telefonomért nyúltam, de nem volt nálam. Felálltam az asztaltól és átkutattam az egész szobámat. De a telefonom sehol sem volt. Lementem a lépcsőn.

- Anya, nem láttad a telóm?

- Nem.

- Szuper.- motyogtam. Amint felértem az emeletre, egy mellkasba ütköztem. Hermész volt az.

- Ezt keresed?- lóbálta meg a szemem előtt a telefonomat.

- Igen. Hogy került ez hozzád?!-kaptam ki a kezéből.

- Öhm...lent hagytad a szekrényen, és gondoltam felhozom neked.- mondta egy kis gondolkodás után. Látszott rajta, hogy hazudik, de nem tettem ezt szóvá. Csak ráhagytam, majd sarkon fordulva vissza mentem a szobámba. -Valami nem stimmel ezzel a gyerekkel.- gondoltam magamban.