A palotába érve egy hatalmas terembe kísértek minket. A falakat szobrok és faragott díszek illetve oszlopok ékesítették, ám ez a semleges szürke szín, amely egyébként itt mindent jellemzett teljesen nyomasztóvá tette a helységet. Ahogy kinnt is, úgy a falak között is köd zavarta a tisztánlátást. Lokira néztem kíváncsian, de ő még mindig ugyanolyan poker arccal meredt előre.
-Ki ez a nő?- kérdeztem, miután végre kettesben maradhattunk.
-A mostohanővérem, Hela. A halál istennője, Odin első szülötte.
-Akkor miért nem Asgardban lakik ő is?
-Azt nem tudom milyen okból, de Odin bezárta őt ebbe a világba, így Hela uralja a nem harcban elesett halottak világát.
-Nem szimpi.-fintorogtam.
-Nekem sem, de erős szövetséges. Talán túl erős is. Jogosan követeli Asgard trónját, ám nem biztos, hogy jó dolog lenne, ha ő uralná a 9 birodalmat. Kegyetlen egy nőszemély.
Pont miután kiejtette az utolsó szavakat a herceg, kinyílt az egyik hatalmas ajtó és 2 őr lépett ki rajta. Csontvázak voltak, ám belsejük zölden világított. Hát nem a kedvenc lényeim, mintha valami z kategóriás horrorfilmből jöttek volna elő.
-Uralkodónk, Hela szólít titeket!-szólt az egyik.

A terem, melybe bekísértek minket, tökéletesen beleillett a palota dizájnjába, de mégis különbözött a többi helytől. Hatalmas nagy volt, mind alapját, mind a belmagasságot nézve. Minden fekete színű volt, kivéve azt a díszes aranyból készült trónt, melyen keresztbe tett lábakkal Hela ült.

Mellette a hatalmas farkas feküdt nyugodtan, elötte egy tálban tej fehérlett.
-Lépjetek közelebb!-intett Hela- mi szél hozott a halottak földjére kisöcsém? És ki ez a halandó?-mutatott rám.
Mielött kiléphettem volna, és kinyithattam volna a számat Loki megfogta a kezemet
-Még ne!-suttogta
Én bólintottam egyet és visszaereszkedtem nyugalmi helyzetbe. Csak tudja mit csinál végülis az ő családja, az ő játéka.
-Asgard ügyéről szeretnék tárgyalni veled, mint szövetséges.
-Kár a fáradtságért-állt fel kecsesen ülőhelyéről a halál istennője-Jötünheim a hátunk mögött egyezett meg Asgarddal. De igazából nem bánom, csak gyengített minket az az óriáshorda, kiknek agya helyett is jég van.
-Csak hogy beleszóljak-szólt közbe nyájasan Loki- úrnőm, az én tudtom nélkül köttetett az egyesség.
"Loki kussolj már el"-gondoltam közben-"Nem lesz jó vége ne húzd fel, nem szeretnék itt lakni". Azthiszem eljutott hozzá az üzenet, mert végül csöndben maradt.
-A békeszerződés akkor is békszerződés. De nem baj, -folytatta Hela- nagyobb terveim vannak új szövetségeseimmel. Nem csak Asgard, hanem az egész univerzum felett hatalmam lesz. Nem a gyermeki álmaim hajtanak, mint téged, a csínyek istenét, és nem megbántottság vagy bosszú. Ez egy életcél.
-Értem- mosolygott Loki- és kik ezek a te hatalmas szövetségeseid, ha meg nem sértelek kérdésemmel.
-Oh kedvesem- lépett mostmár egyre közelebb hozzánk. Szabályosan éreztem a halál közelségét. - Fel sem tudod fogni milyen erő birtokában vagyunk. - itt már Lokitól kb. 2 centi választotta el. Megsimogatta az arcát,majd folytatta- nálunk van az egyik végtelen kő, mellyel lehetőségünk van eljutni bárhova egy szempillantás alatt.
Ezután tekintete rámszegeződött, majd elém állt.
-Mondd csak földi!-kezdte hozzám intézett beszédét lenéző hangsúlyban...komolyan rosszabb mint Loki- hallottál már a tér kőről. Nálatok tesseractként említik.
-Olvastam róla egy legendát régebben.
-Legenda, legenda...mi is csak legendák vagyunk a ti tudatotokban. De ez a valóság, édes. Holnap végre megkapjuk és elkezdődhet a mindenség leghatalmasabb hódítása!-tárta szét diadalittasan a kezeit.
Mi csak álltunk ott fapofával,amit a halál istennője észre is vett.
-Addig is-tért vissza normális hangnembe-legyetek a vendégeim.-mosolygott

Két őr kísért minket az egyik szobához. Ugyanolyan helység volt mint a többi. Szürke falak, köd, nyomasztó érzés. Ránkcsukták az ajtót mi pedig leültünk az egyetlen ágyra ami található volt. Na igen úgy néz ki itt kifogytak a bútorkészletek. 1db egyszemélyes ágy volt a falnak tolva, egy szörmés szőnyeg volt a padlón és egy tükör elötte egy fémtálban víz meg szivacs.
-Legközelebbi szállásunkon ágy sem lesz?-kérdeztem nevetve
-Nem kizárt. Te alszol a földön.-mondta Loki közömbösen.
-Ezt meg sem hallottam. Én nő vagyok tehát elsöbbségem jobb helyen aludni.
-Na idefigyelj-fogta meg erősen a vállamat-nincs kedvem ilyen faszsagokon vitatkozni veled, úgyhogy most jól figyelj rám. Ne is álmodozz arról, hogy ma este aludni fogunk. Muszáj innen kijutnunk, mert egy olyan valaki jön holnap látogatóba, aki nem biztos, hogy örülni fog nekem tehát muszáj lesz megszereznünk a tesseractot és elhúznunk innen. És ehhez kell a te erőd is.
-De..de azt se tudjuk még mire vagyok képes.
-Most majd akkor megtudjuk-mosolyodott el végre-Kihallgattam az őröket, holnap hajnalban érkezik meg a küldöttség a kővel. Én véletlen pont kinnt leszek és a wc t fogom keresni, te pedig itt vársz rám, aztán a kő segítségével meglépünk.
-Ez fasza meg minden. De mivan ha megtalálnak?
-Hela csak a tesseract segítségével jöhet ki innen, hála Odinnak..végre valamit jól csinált az öreg...a másik fazon miatt pedig ne aggódj, nem juthat el Asgardba.
-Vissza akarsz menni Asgardba?-húztam fel a szemöldököm
-Van más ötleted?
-Nincs.
-Remek. Akkorhát...hajnalban kezdődik a mulatság!-kacsintott

Körülbelül hajnali 2-3 lehetett, (bár a folyamatos sötétség miatt teljesen elveszett az időérzékem) mikor Loki kilépett az ajtón komótosan.
Én az ujjaimat birizgáltam az ágyon ülve, majd pedig felálltam és fel-alá járkáltam idegességemben. Kb. 10 perc múlva egy üvöltést hallottam, majd pedig katonák rohanó lépteit. Egyszercsak Loki rontott be a szobába. Haja csapzott volt, és úgy lihegett, mintha most futotta volna le a maratont. Kezében egy kékesen fénylő kocka volt.
-Idefigyelj!-lépett oda hozzám. Kimerült volt, láttam rajta.- Itt van a Tesseract. Nyitok neked a segítségével egy átjárót Asgardba. Elmész és mindent elmondasz Odinnak.

-Nem megyek nélküled sehova!-dobbantottam egyet, mint amikor egy óvodástól elveszik a kisautóját
-Nincs időnk most vitázni!-Ekkor már az ajtónkon dörömbölt a halottakból álló sereg.-Fogd meg és menj! Meg tudod fogni?
A kezembe adta a tárgyat,amely az elején kicsit megégetett, de nem igazán okozott nagyobb fájdalmat.
-Fantasztikus! Akkor most fogd és menj!-nyitotta meg a kaput.
-Veled mi lesz?-emeltem rá a tekintetem
-Én tudok magamra vigyázni veled ellentétben, de nem kizárt, hogy többet nem találkozunk.-fogta meg a kezem- örültem, hogy megismertelek Vik, és sajnálom, hogy úgy kellett látnod, ahogy Asgardban láttál. Őszintén megkedveltelek.-mondta komor arckifejezéssel.
Ebben a pillanatban berontott a teljes fegyverzetben díszelgő sereg, de nem láttam őket, ugyanis arcom Loki mellkasán pihent. Megöleltem őt. Ő pedig pár mp fáziskésés után visszaölelt. Éreztem kezei gyenge érintését a hátamon. Egy pillanatra békesség öntött el. Békesség és szeretet. Afféle baráti szeretetet. De ez hamar elmúlt. Elengedett.
-Menj már!-mondta miután megfordult, hogy a mögé érő első bátor katonát megfékezze. Még utoljára hátranézett mielött átléptem az átjárót. Szemében a kétségbeesést láttam, és valószinűleg az enyémben is ez látszódott.

Teljesen biztos voltam benne, hogy ennyi volt. Meghalt. Az egyetlen előlény, aki még egy picit is fontos volt nekem. Könnyek gyűltek a szemembe. Így érkeztem Asgardba; újra gyász öntött el. Újra egyedül voltam. Egyedül Asgardban, ahol gyűlölnek. De Loki miatt megteszem. Elmegyek Odinhoz, odaadom a Tesseractot, segítek ott ahol
tudok. Nem érdekel az univerzum sorsa..se Asgardé se semelyik kibaszott világé. Vagy akár meg is tarthatom...mivan ha....