-Tudod gyermekkoromban nem sejtettem semmmit, csak annyit vettem észre, hogy velem kicsit kevesebben törődnek, mint Thorral, de ezt betudtam annak, hogy ő az idősebb ezáltal a trón várományosa pluszban már fiatalkoromban kitűntem másságommal. Odin engem is uralkodásra nevelt és neveltetett, még egy alkalomkor meg is említette: "Mindketten uralkodni fogtok".

Mivel bátyjám nem igen volt fogékony a tanulásra, inkább a kardforgatás és a harc érdekelte, ezért Frigga engem tanított meg a trükkjeire, és a mágia használatára. Egy napon Thorral és pár harcossal idejöttünk Jöttünheimbe Laufeyhoz, az akkori uralkodóhoz egy ügy miatt. Ámde a dolog rosszul sült el és harcosai megtámadtak bennünket. Míg társaimat, ahogy téged is érintésük megégették, engem nem. Asgardban mondta el Odin, hogy ki vagyok igazából.-itt nagy levegőt vett- Laufey fia, egy kívülálló, egy torzszülött. Végig hazugságban éltem, és úgy érzem elárultak. Ezt sosem bocsájtom meg nekik.- itt befejezte mondandóját és lehajtott fejjel mozdulatlanul ült.
Nem tudtam mire gondoljak. Sajnáltam őt és megértettem helyzetét.
5 perc néma csend után felállt és a szokásos mosolyával fordult hozzám
-Nem szólsz semmit? Nem sajnálsz?
-De csak..
-Nehogy továbbmondd nem kell senkinek sem a szánalma. Elfogadtam. A múlton nem tudok változtatni...de jövőn igen. És ha jó döntést hozol segítesz benne és haszonélvezője leszel a bekövetkező folyamatoknak.
-Ha nem tudom miben kell döntenem, nem is fogok tudni.-mondtam
-Ne türelmetlenkedj! Meg szeretnél tanulni pár trükköt, vagy inkább vesselek vissza a tömlöcödbe?
-De csak ha megígéred, hogy nem versz át többet!
-Meglátjuk
-És nem titkolodzol annyit
-Na vegyél vissza magadból, itt nem te parancsolsz!-rivalt rám.
Egész éjszaka egy trükköt próbáltam elsajátítani. Azt mondta ez a legfontosabb és én "halandó" is el tudom sajátítani ( nem mintha ő nem halna meg egyszer). Elfelejtett emlékeket kellett előhoznom
először magamból. Ha ez sikerül kísérletezhetek más élőlényeken is.
Már nagyon későre járt mire végre visszatértünk a palotába.
Másnap reggel nagy sürgés-forgásra keltem. Gyorsan felkaptam valamit és még félkómásan léptem ki a szobámból. Loki jött velem szembe teljes díszfelszerelésben.

Egyedül volt, de a folyosón láttam, ahogy a katonák futkároznak fel-alá
-Mi történt?-kérdeztem álmos hanggal.
-Thor egy követséggel idejött tárgyalni velem. Szeretném ha mellettem ülnél a trónteremben. Kiváncsi vagyok mit szól Thor amikor meglát mellettem.
Én beleegyeztem (nem volt más választásom)
A trónterem tele volt őrökkel én pedig ott ültem Loki mellett csöndesen. Thor 3 kísérővel jött, köztük volt Sif is.
Őszintén nem követtem a történéseket, Thor próbált a békéről és a népről zagyválni, Loki pedig mindent elutasított, amit Thor ajánlott. Én végig csak arra tudtam gondolni, hogy mit keresek én itt. Teljesen elfelejtettem, hogy nekem a Földön igenis dolgom van, úgyhogy végig azon filóztam mit csinálnék most, ha otthon lennék. Csak akkor ocsúdtam fel az álmodozásból amikor Thor engem szólított meg
-Vik! Rosszul bánt itt veled Loki?
Mielött válaszra nyithattam volna a számat Loki szólt közbe
-Ő már a mennyasszonyom. Elveszem, hiszen szeretjük egymást ugye Vik?-nézett rám úgy, hogy abból tudtam, ha rosszat válaszolok nekem végem
-Öhm igen. Loki életem szerelme, vele szeretném leélni az életem-egész hihetően mondtam ki. Az asgardiak úgy pislogtak rám, mint akik nem láttak még embert
-Mondd csak bátyjám! Neked mikor lesz ilyen királynőd?-nyomott az arcomra egy puszit. Próbáltam természetesen mosolyogni, de nem biztos, hogy ez ment.
-Nem hallgatom tovább ezt a baromságot! Menjünk innen! Loki te pedig vállald a következményeit tetteidnek!-mondta haragosan Thor majd kiviharzottak a teremből.
Őszintén megdöbbentett Lokinak ez az ötlete. Ő és egy midgárdi? Úgyse veszi be senki. Vagy mégis?
Ezek után 2 hétig minden este kimentünk a barlanghoz. Ő tanított én pedig kisebb-nagyobb sikerekkel próbáltam elsajátítani a varázslást. Eközben igazán megkedveltem őt, már amennyire hihető a viselkedése és már ő sem olyan tahó mint az elején volt. Egész jól teltek a napok.
Egy nap éppen az esti kiruccanáshoz készülődtem, amikor hallottam, hogy valaki a szobámba van.
-Elöbb jöttél mint szoktál-mondtam hátra se nézve. De nagy meglepetésemre nem Loki hangját hallottam, hanem Thorét
-Thor! Mit keresel itt?-kérdeztem meglepetten
-Nincs sok időm, Heimdall hozott ide. Segítened kell Lokit megállítani.
-De miben?
-A háborút elveszítjük, ha Lokit nem fogjuk el. Új és erős szövetségesekkel tárgyal, akikkel ha összefog könnyűszerrel leigázhatja Asgardot. Talán a te bolygód is veszélyben lehet.
-És miben segíthetek?
-Loki megbízik benned, azthiszi beleszerettél, vagyis ezt csiripelik a madarak. Én meghívom Asgardba és te is gyere ott pedig....
20 percig vázolta a tervet. Én bólintottam ő pedig egy mosoly kíséretében eltűnt. "Heimdall is tud ilyet?" gondoltam magamban.
5 perccel késöbb Loki szabályosan berontott a szobámba.
-Ma nem megyünk ki.
-Mert? történt valami?
-Meghívtak minket Asgardba. És holnap el is megyünk, úgyhogy jobb hogyha alszol én pedig felkészülök.
-De mire?-kérdeztem
-Odin végre végleg meghal.-mosolygott egyet és elsuhant.
Most mit tegyek? Áruljam el Lokit? Hiszen már tökre a bizalmába férkőztem. Vagy áruljam el Thort? És mivan ha tényleg Midgárdot is meg akarja támadni. Ezekkel a gondolatokkal feküdtem le aludni.
Másnap délelött indultunk Asgardba. Megérkezésünket több asgardi lovaskatona várta. Elkísértek minket a palitához, mi pedig régi lakhelyünkhöz mentünk.
Loki még elment tárgyalni, én addig a kertben sétálgattam. Mindenki úgy nézett rám, mint aki leprás. Látom itt is gyorsan terjednek a pletykák, már értem mit érezhetett Loki.
Loki terve a következő volt: Megvárjuk míg beesteledik, és mindenki nyugovóra tér. Akkor mi belopódzunk Odin szobájába és ketten egyszerre szúrjuk nele tőrünket, majd eltűnünk. Egyszerűnek tűnt.
Lassan már esteledett, én pedig készülődtem. Fekete ruhát öltöttem, hogy ne vegyenek ki a sötétben. Olyan hajnali fél 2 lehetett mire végre Loki megadta a jelet. Odin szobája elött találkoztunk, Loki már elötte elintézte az őröket. Beléptünk, az öreg király már aludt, hatalmas aranyágyán. Óvatosan megközelítettük a testét majd megálltunk. Loki az ujjaival 3 ig számolt, de én 3 ra nem Odinba hanem Lokiba hajítottam a kést....Megfagyott a vér az ereimbe, ahogy láttam, hogy Loki köddé válik. Kb. 10mp ig állhattam tétován, mikorra megnyílt alattam a föld és vagy 10percig csak a nagy feketeségben zuhantam. Vagyis azt hittem hogy zuhantam. A következő emlékkép, hogy egy kanapén fekszem, megkötözött kezekkel
-Lám-lám a kis árulóm.-szólalt meg az ismerősen csengő hang. Én csak egy dühös pillantást vetettem rá
-Nem gondoltam volna, hogy átvágsz engem. De nem volt rossz. Mégsem vagy olyan buta mint gondoltam.
-Hol vagyok?
-Az otthonodban. Midgárdon.....