Tudom, tudom nagyon rég volt rész stb. Jelentem, túl vagyok a pótvizsgán (igen megbuktam blablabla) úgyhogy minden szuper-fasza-happy-funtime...Na de itt az új rész fogadjátok soook szeretettel!

10 hónap telt el, hogy Thor elment, és itthagyta a birodalmat. És most visszatért. De hogy miért?

-Tetszett a színdarab!- szólt Thor "Odinhoz" miután közelebb lépett hozzánk - Sokat változtál Vik!- fordult mostmár hozzám mosolyogva - És látom jól mennek a dolgaid- nézett le valkür medálomra.
-Oh igen! Pont most lett vége a felavatásnak! Este lesz egy díszest! Remélem ott leszel!- válaszoltam tettetett lelkesedéssel.
-Ki nem hagyom! Viszont, ha most megengeded elrabolnám apámat!
Biccentettem egyet, majd ő karonfogta "Odint" és félrébb húzódtak.
Kb. fél órát beszélgethettek, semmi különös nem történt, én közben távolról figyeltem őket, és készenlétben álltam, ha esetleg a szőke isten rájön a kis titkunkra. Még nálam van a Tesseract, és mindig magamnál tartom vészhelyzet esetére.
Miután láttam, hogy minden rendben, én visszamentem a palotába, hogy készülődjek a vacsorához. Nem sokára Loki is utánnamjött, majd ahogy becsukta maga mögött az ajtót, elröhögte magát.
Én a kiválasztott ruhával a kezemben álltam, és döbbenten meredtem rá.
-Loki mi van veled? Mi történt?
Ő tovább nevetett fennhangon, majd leült az ágyra és visszavette az "Én Loki vagyok, borulj térdre elöttem" arcát.
-Mondjad már baszdmeg!- emeltem fel a hangom, amikor már 5 perce ült csöndben és nem adott semmilyen magyarázatot
-Jólvan jólvan! Szóval. 1; Nem jött még rá.
2; Figyelj! Ez tetszeni fog. Engedélyt kért, hogy a lányát és a barátnőjét elhozza Asgardba.
-Hogy micsodáját?- értetlenkedtem- A..lányát?
-Mennyi ideig volt távol?- tette fel a költői kérdést
-De..de...egy földitől? Ilyet lehet?
-Te is midgárdi vagy!
-Hát már nem. Emlékszel!
-Hogy ne emlékeznék. De attól függetlenül...
-Jó,jó csönd!- szakitottam félbe- És megengedted?
-Hát persze. Egy jó apa támogatja a fiát khm khm- krágogott bele, hogy megjobban hangsúlyozza a cinikusságot a hangjában- mindig, mindenben ugyebár.
Én bíztatóan megsimogattam a vállát, majd melléültem.
-Ugye nem akarod megölni a gyereket?
-Dehogy akarom, minek nézel? Nem vagyok szörnyeteg. Szeretném, ha látná Asgard, hogy Thor nem méltó a trónra, így, hogy mindenféle földivel összefekszik. És ha ez megtörtént, leleplezhetem magam, és végre a saját képemben uralkodhatok, nem ebben a szottyos testben.
-Én is mindenféle földi vagyok neked?-kérdeztem
Ő rámnézett a már-már világító zöld szemeivel, majd egy szőke tincsemet a fülem mögé fésült ujjaival.
-Nem. Te A földi vagy.-mosolygott.
Erre én is elmosolyodtam egy picit, majd megöleltem a fekete hajú istent.
-Köszönöm, hogy vagy! -súgtam a levegőbe.

Loki korán lement a díszterembe, hogy fogadja a vendégeket, én pedig még hosszasan készülődtem. Egy földig érő égkék ruhát vettem fel, a hajamat pedig kontyba raktam, amit mindenféle fonatokkal is díszítettem. Tökéletes volt az összkép.

A hatalmas terem, ahol a fogadás volt gyönyörűen fel volt díszítve, a tálak és az evőeszközök is színaranyból készültek, minden csupa pompa és csillogás volt.( Loki azthiszem kicsit túlzásba esett). A sokféle ételt, több 100 szolga hozta be, az asztalok roskadásig tele voltak velük. A háttérben halk elegáns zene hallatszódott. A vendégek, hol állva egy pohárral a kezükben, hol ülve ételt fogyasztva társalogtak egymással. Én az öreg képét felvevő Loki mellé ültem, és csöndben figyeltem a történéseket, illetve a vendégeket.

Pár perc múlva kinyílt a főajtó, melyen Thor lépett be díszegyenruhájában, mellette egy szelíd arcú, barna hajú nő volt, ki a kezében egy pólyába takart kisbabát tartott. Csodás család.
Az összes vendég ( nem viccelek, az összes rajtam, és a királyon kívül) köréjük sereglett, hogy megcsodálhassák az új királyi sarjt. Még nem tudják, hogy az anyja földi. Még nem.
-Félrevonulhatnánk egy kicsit?-fordultam az uralkodóhoz.
-Persze. Úgyis még egy idő, míg a pornépnek leesik, hogy nem asgardi a pici.
Feltünés nélkül kisétáltunk a teremből, majd a folyosón végigmasírozva bezárkóztunk egy kisebb helységbe.
A szoba teljesen üres volt, se egy szék, se egy asztal.
-Nos, tetszik a fogadás?-kérdezte gyermeki izgatottsággal- Az egészet én szerveztem.
-Kicsit túlzás nem?
-Tehát nem tetszik?
-Dehogynem, gyönyörű. Ugye nem miattam csináltad?
-Hát...
-Loki, te őrült vagy!-mosolyogtam.-Csókolj meg!
Ő szenvedélyesen a hajamba túrt, majd az egymásra vágyakozó ajkaink összértek, és a csókok egyre hevesebbé váltak. Mióta Loki Odin képében uralkodik nem igazán volt alkalmunk arra, hogy kicsit kettesben legyünk. Izzott bennem a kéjvágy, nehezen bírtam visszafogni magam, és ezt Lokin is láttam.
Mikor nagy nehezen ajkaink elhagyták egymást elindultunk kifelé ám mivel gondolataim kicsit máshol jártak, így sikerült megbotlanom ( ki más lenne, ha nem én) és a földre kerülnöm, na meg persze rántottam magammal a fekete hajú istenséget. A parkettán fekve egymásra néztünk, majd fennhangon nevetni kezdtünk.
-Bocsi!- kuncogtam.
-Megszoktam, hogy szerencsétlen vagy.-mosolygott Loki
-Oh, ha tudnád emiatt te milyen szerencsés vagy!
Én felültem, közben Loki hanyattfekve meredt rám azokkal a gyönyörű szép szemeivel, amiknek sosem tudok ellenállni.
-Miért is vagyok szerencsés?-vigyorgott öntelten.
Én csak ráfintorogtam, majd egy gyors mozdulattal már az ölében helyezkedtem el, és arcához hajoltam. Ő meg akart csókolni, ám én elhúztam a fejem.
-Tehát?-mosolyogtam csínytalanul.
-Jó feladom! Ne kínozz!
-Helyes!
A hajába túrtam, majd ajkaink újra összeértek. Közben szoknyám felcsúszott a combomon, amit az isten is észrevett, és kezével végigsimította fehér bőrömet. Lassan egyre feljebb halatt, majd megállt.
-Ugye tudod, ha most nekiállunk a dolgoknak, nem fogok tudni leállni?!- súgta a fülembe.
-Ez a célom.-duruzsoltam én is, majd gyengéden a fülébe haraptam, és kezemet az övére raktam, mely még mindig combom tetején pihent, majd finoman vezetni kezdtem alsóneműm felé. Oly rég részesíltünk ilyen örömökben, és most végre alkalmunk volt rá, hát ki is használtuk.
Loki bejutott a bugyimba éd ujjait használva kényeztetett, melyet én apró sóhajokkal jutalmaztam.

Ezután egy hirtelen mozdulattal Loki került felém, és én voltam alul. Láttam rajta, hogy már alig bírja visszafogni magát, és el kell ismernem, nekem is nehezemre esett...volna...ámde nem tettük.
Szoknyámat teljesen felhúztam, közben Lokiról lekerült a felső és gatyáját félig letolta. Magamra húztam a férfit, ő pedig a nyakamat apró csókokkal árasztotta el, majd egyre lentebb halatt a kulcscsontom, majd a kebleim irányába. Ott elidőzött, majd visszatért ajkaimhoz. Arcom égett a vágytól, egész testemet forróság öntötte el.
-Csináld már Loki, nem bírom-nyőgtem.
Nem is habozott tovább, férfiasságát belém helyezte, majd lassan mozogni kezdett bennem. Én eleinte apró sóhajokkal jeleztem, hogy jó amit csinál, majd ezek egyre hangosabbak lettek, ahogy egyre gyorsult a tempó.
Mikor éreztem, hogy közel járok a csúcshoz behúnytam a szemem, majd a gyönyör elöntötte testemet, és egy hatalmasat nyőgtem.
-Loki, én...
-Én is mingyárt- lihegte, majd az utolsó pillanatban kihúzta férfiasságát, majd egy elégedett sóhajt hallatott.

Ezután lefeküdt mellém, és arcomat kezdte el simogatni.
-Ez hiányzott már-mondta elégedetten.
-Nem vagyunk normálisak-mosolyogtam.
-Még jó hogy nem-mosolygott vissza ő is.

Ezután gyorsan összeszedtük magunkat, felöltöztünk és sietve a díszterem felé vettük az irányt. Mikor léptünk volna be, valaki megállított minket. Hát persze, hogy Thor volt az.
-Fiam!-szólt melegen "Odin"
-Nem inkább testvér?-mondta dühösen miközben pörölyét dobálta föl-le.
Én aggódva ránéztem, de ő higgadt maradt.
-Nem értelek.-értetlenkedett "Odin"
-Oh dehogyisnem. Loki elég a trükkökből.
-Jólvan.-szólt lemondóan, majd egy zöldes fény kíséretében visszanyerte eredeti alakját. -Tádá!-tárta szét karjait, mintha egy bűvésztrükkött csinált volna.

Thor csak karbatett kézzel állt, én pedig próbáltam úgy tenni, mintha nem is sejtettem volna.
Hupsz. Loki-Thor 1-1