-Mit mondott?-fordultam mostmár szembe vele. Loki nem válaszolt, csak kezét finoman a homlokomra helyezte.
-Csukd le a szemed és látni fogod!-súgta a fülembe.
Pár perc múlva megjelentek az első képkockák. Egy hatalmas szelektív nagyságú fehér helyen voltunk. A távolban fehér árkádok voltak, alattunk szintén fehér felhők úsztak. Loki Friggával beszélt
-Hiányzol anyám!-mondta a herceg Friggának
-Ti is hiányoztok nekem, Loki!-simogatta meg Loki arcát
Talán több percig állhattak ott egymást könnyes szemmel nézve, mire Frigga végre megtörte a csendet
-Gyere velem, valamit meg kell mutassak-tette kezét az anya fia vállára. Egy kicsit én is elérzékenyültem, nekem is hiányzott anyu, de Loki gondolatai nem hagytak az enyéimnek szabadságot, így rögtön továbbszáguldottam a következő jelenethez.
Egy kút felett álltunk, de a kútban a víz áttetsző helyett korom fekete és sűrű volt. Egy kisebb sötét helység közepén helyezkedett el, az eddig nyugodtan szálldogáló felhők most villámokat szórtak a talpunk alatt.
-Ez a látók kútja. Megtekintheted benne az életed fontos állomásait a jövődre nézve.
-Láttál valamit benne, anyám?- kérdezte aggódó tekintettel Loki.
-Hajolj fölé-lökte meg óvatosan Frigga.
Hirtelen egy hatalmas csatában találtam magam, Asgardot sötétség borította, asszonyok és gyerekek sikolyait hallottam a palota felöl, majd egy hatalmas robbanást. Láttam magamat és Lokit. Thor valamilyen furcsa repülő hüllővel harcolt. Nem sárkányok voltak az biztos, hiszen mintha a levegőben úsztak volna, nem pedig repültek. Loki egy hatalmas puszit adott a számra, majd minden elsötétült.
A következő jelenet egy furcsa színes bolygón játszódott. Thor a háttérben egy széken ült lefogva, és egy kicsit kattosnak tűnő kb 50-es palival beszélt akinek száját és állát középen egy világos kék csík szelte át. Én Lokival egy kanapén ültem és érdekesebbnél érdekesebb lényeknek sztoriztunk első találkozásunkról. Itt vége szakadt a látomásnak
A következő állomást csak halványan láttam, hangot nem is hallottam. Magamat láttam véresen, törmelékek között, mellettem ugyanilyen állapotban, ám holtan Thor feküdt. Loki felettem állt és próbálta könnyek között a vérzést elállítani. Ennél többet nem láttam.
Végül visszatértem a szobába; Loki még mindig velem szemben feküdt, kezét levette homlokomról
-Hát ez...érdekes volt-hebegtem.
-Nem tudom jó ötlet volt-e ezt megmutatni. De jobb, ha tudsz róla, csókot nem fogsz kapni tőlem. Ez az izé is tévedhet gondolom.
Én csak mosolyogtam
-Fogadjunk?-kérdeztem pimaszul. Láttam Lokin, hogy megtetszett neki a kis "játékra" való kihívás.
-Fogadok veled egy szivességben-fogott velem kezet. Én bólontottam egyet, majd jóéjt kívántam neki, és újra álomba zuhantam.

Másnap reggel madárcsicsergés helyett Thor mély hangjára ébredtünk. Nem a legkellemesebb ébresztőóra, az biztos, szabályosan kirugdosott minket az ágyból, mi pedig hunyorogva meredtünk rá
-Jó reggelt lustaságok!-dörmögte Thor-készüljetek gyorsan, most van őrségváltás, sietnünk kell!
-Neked nem.-mondta Loki (hologramja), míg az igazi bezárta a szobaajtót.
-Hogy értve, hogy nem? Loki! Idefigyelj! Az egész világunk veszélyben van, nem gondolhatsz csak magadra.
-Dehogynem!-mosolygott Loki, miközben Thor csuklóján egy bilincs kattant. Én csak ültem az ágyon és néztem a történéseket. Thor nem is sejtette, hogy Loki ezzel ponthogy meg akarja akadályozni az esetleges asgardi csatát, hiszen az ő szövetségesei. Tegnap mindent pontosan elmagyarázott.
Thort szorosan az ágyhoz kötöztük, mi pedig kisurrantunk az ajtón és egyenesen a-ki nem találjátok milyen színű-aranyozott, nyitott tetejű űrhajóhoz siettünk. Én leültem a hajó elejébe, Loki pedig a vezetőállást foglalta el. Őszintén halálfélelmem volt, ahogy egy teljesen nyílt valamiben száguldozunk egy hatalmas szikla felé.

-Remélem tudod, mit csinálsz!-néztem hátra aggódva
-Én is!-mondta. Reménykedtem, hogy csak poénkodik, hiszen ez nem áll távol tőle. Nem vettek minket észre, így nyugodt légkörben haladhattunk célunk felé. Kiértünk a csillogó palota-negyedből, majd  az átlagos és egységesen fehér falú, piros tetejű házak felett suhantunk el őrült tempóban. Végül a várost elhagyva már csak a végtelenségbe folyó, tükörsima tenger, egy hatalmas szikla és a száguldó repülő szerkezet rajta velünk maradt. Elértük a sziklát és a lehető legcsöndesebben leszálltunk az oldalába. Se növény, se állat nem volt rajta, csak a kopár szürkés kődarabok.
-Fel kell másznunk a tetejére!-üvöltötte a süvítő szélben Loki, és az igen magas csúcsra mutatott. Én bólintottam egyet, és elindultunk a kellemesnek nem mondható "túrára"

Fél óra múlva elég koszosan, de épségben felértünk a tetőre. A kilátás káprázatos volt, ahogy visszatekintettem. Az ég színtisztán kék volt, a palota pedig napként ragyogta be a várost.

-Gyere már! Nem érünk rá egész nap!-zökkentett ki utitársam a gyönyörködésből.
-Meg se nézed a kilátást? Gyönyörű!-néztem rá bociszemekkel.
-Eleget néztem gyerekkoromban.-mondta közömbösen.
-Mit kerestél te itt?
-Emlékszel arra, amit a barlangban tanítottam? Most használd.-mosolygott. Azt hitte nem fog sikerülni, de az már nem jutott eszébe, hogy már nem vagyok "halandó". Közelebb léptem a még mindig magabiztosan vigyorgó istenhez, majd megfogtam a csuklóját és lehúnytam a szememet. Sokat küzdött, hogy ne férjek hozzá az emlékeihez, szép nagy falat emelt eléjük, de végül engedett, és láthattam azt amire ő nem akart emlékezni.

A gyermek Loki és Thor ült az akkor még gyönyörűen zöld füves, fákkal teli hegytetőn. Egy lombkorona árnyékában hűsöltek, míg egy fehér ruhás mester tanítgatta a fiatalokat. Az idősebbik szőke fiú egyáltalán nem figyelt az idős tanítóra, jobban érdekelte egy kígyó, amely a fa gyökerei alatt növő fűben lapult. A másik sokkal véznább, fényes, fekete hajú gyerek a szőkével ellentétben itta mestere szavait. De a tanító figyelmét teljesen elkerülte a fiatal Loki érdeklődése, mindent csak Thornak címzett. Ám ez a vörös ruhába öltözött szőke herceget nem nagyon hatotta meg, a kígyót piszkálta végig a fa alatt. Addig-addig piszkálta, míg a zöld pikkelyes megharapta, ami miatt egy hatalmasat kiáltott. Loki felpattant és egyből báttya segítségére sietett. Felemelte a kígyót és lehajította a mélybe.
-Jól vagy testvér?-nézett Thorra gondoskodó tekintettel. De Thor válasza helyett egy hatalmas pofon csattant az arcán. Az ütés hangja visszhangzott a sziklákon, a fekete hajú kisfiú pedig hátraesett erejétől. Arca piroslott a pofon helyén. Az ősz hajú mester szigorúan állt felette
-Tudod miért kaptad, Loki?-vonta kérdőre
-Nem, uram-nézett rá könnyes szemekkel
-Az a házi feladatod, hogy elgondolkodj rajta!-mondta megvetően az idős féfi, majd Thorhoz rohant, aki csak értetlenül nézett hol a kígyó után hol a földön ülő Lokira.
Itt elemeltem a kezemet a csuklójáról. Loki rámnézett gyönyörű mélyzöld szemeivel, aztán oldalra tekintett. Hosszas csönd után szólalt meg végre
-Akkor mehetünk? Készülj fel! Nem mindennapi utazás lesz. Helheimbe megyünk.
-Helheimbe? Ahol a halottak laknak?
-Pontosan.
-Loki! Te összefogtál a holtakkal?
Loki csak megköszörülte torkát, majd elsétált egy sziklafalhoz. Behúnyta a szemét, és pár mp múlva egy kapu jelent meg. Kinyitotta, majd hatalmas köd tódult ki a járatból.
-Fogd meg a kezem.-mondta és odanyújtotta fehér puha kezét. Megfogtam, majd együtt beléptünk, mögöttünk az ajtó nagy hanggal bezáródott. Nem láttam semmit, csak sötétséget. Így haladtunk kézenfogva a nagy semmibe majd hirtelen a talaj eltűnt a lábunk alól és elkezdtünk zuhanni. Sikoltozva zuhantunk talán több percen át,mire végre földre értünk. Furcsa módon nem fájt az érkezés, rosszabbra számítottam. Miután feálltunk és leporoltuk magunkat körbe néztem
Egy hatalmas hold világított csak halványan, a talajt harmatos moha borította, a messziben pedig hatalmas fenyőerdő látszódott. Elöttünk egy nagy fekete gótikus stílusú palota volt, melyet sűrűn beborított a köd. Rémisztő, egyben gyönyörű látványt nyújtott.

Elindultunk végre az építmény felé, de még mielőtt odaérhettünk volna egy "fogadóbizottság" jött elénk. Az élén egy hatalmas világító zöld szemű farkason lovagolt egy hosszú fekete hajú nő. Láttam már valahol ezt a nőt, de hírtelen nem ugrott be hol. Megálltak elöttünk,majd a nő leszállt és elénk állt.
-Üdvözöllek titeket Helheimben Loki, Laufey fia és kísérője-szólt nyugodt, nyájas hangon. A nőiesség sugárzott belőle, a Földön tuti a feministák bálványa lenne. Tehát elindultunk velük a vár felé. Nem volt jó előérzetem a nővel kapcsolatban. Nőies volt, de rideg kirázott tőle a hideg. Nem tetszik, hogy halottak között vagyunk. Lokira néztem fürkészve, mit gondolhat, de ő csak kifejezéstelen arccal haladt előre. Nem is sejtettük, hogy lehet a vesztünkbe rohanunk.