Dörrenés és puffanás hangjaira riadok. Felugrom, karate pózba vágva magam a kanapén. Persze azzal a lendülettel kimegy a bokám, és nagyot zakózom a díványról.

– Áú! Basszus-basszus, fáj-fáj-fáj!

Erősen szorítom a lüktető pontot, közben valaki döngő léptekkel rongyol befelé az előszobában.

– Loki! – üvölt Thor.

Bakker totál kiesett, hogy jönni fog. Méghozzá annyira, hogy az ágyamban durmoló fagyállónak se szóltam róla. Ó, jaj. Mit fogok én ezért kapni? De már nincs időm figyelmeztetni Lokit, mert Thor megjelenik az ajtóban. Csodálkozó szemeket mereszt rám, amint a földön fetrengek a lábamat szorongatva.

– Mila! Az öcsém volt? Bántott téged? – A szőke herceg máris mellettem terem. Aggódó pillantásokkal fürkészi az arcomat. Erős karjaiba emel és óvatosan a kanapémra fektet.

– Nem, ő, ő... csak a hűtőajtót törte el - hebegem lányos zavaromban. A fejem tutira pipacs vörös lett. Még nem sok férfi tartott a karjaiban.

– Merre van, azaz átokfajzat? – egyenesedik ki.

Elfolytott fókanyüsszögés hangjaira leszünk figyelmesek az ágyból. Egyszerre kapjuk rá tekintetünket. Loki kiterülve alszik, ráadásul anyaszült meztelen! Csak a Frozenes lepedőm takarja intim formáit, de a feneke így is kikandikál, szinte rám kacsint, hogy „Helloka." Égő arcomat azonnal a tenyerembe temetem.
– Szent ég, Loki, totál pucér vagy!

Hallom, amint Thor erélyes léptekkel az ágyhoz sétál.

– Öcsém, kellj fel! – Semmi válasz. Kipillantok ujjam takarásából. – Hallasz? – Loki csak legyint, és fejére rántja a párnát. - Felkelni!

– Ne-ne-ne, nem akarom látni!

Thor kicsit sincs zavarban. Megragadja a tesója lógó karját, és egyszerűen kihúzza az ágyból. Loki nagyot koppan a földön. Lepedővastagságú takaróm teste köré csavarodik, de még mindig nem moccan! Teljesen ki van ütve. Álmosan morog valamit, de nem érteni. Thor további unszolás nélkül indul meg a folyosó felé, az öccsét meg a csuklójánál fogva vonszolja maga után. Felpattanok, hogy kövessem őket, de csak a bicegve megy. Thor még felém pillant, mikor rájön, hogy őket követem.

– Sajnálom, hogy megzavart téged. És, hogy tönkretette a hűtődet. Na, meg a mobilod... és a bokád. Hogy elfoglalta az ágyad, meg minden egyéb kellemetlenséget.

– De, nem az ő hibája. Én idéztem meg véletlenül!

Kikanyarodunk a folyosóra. A nyitott gardrób ajtóban Richárd még mindig a lóbőrt húzza. A kabátokon fetreng. Thor megtorpan felette.

– Ő, él?

– Persze, csak részeg. Épp kialussza – legyintek. A szőke csak vállat von és tovább indul, én meg aggódva követem. – De mit akarsz vele csinálni? Nem cibálhatod csak így ki! Loki valójában nem csinált ám semmi durván rosszat – bizonygatom, és mielőtt kiléphetne az ajtón eléjük ugrom. Thor jót kacag a szavaimon, óriás kezét a vállamra nyomja.

– Szegény Mila. Sajnálom, hogy így megbabonázott, de ne aggódj. Pár nap és elmúlik, egy-kettőre jobban leszel. Tudod Loki gyakran csinál ilyet. Megzavarja szegény lányok elméjét, és manipulálja a szívüket. De kihevered. Neki meg a cellában lesz ideje töprengeni a tettein.

– De...

Thor megragadja a karom és egy könnyed mozdulattal odébb pakol az útból. Mire felfogom mi is történik felkapja vállára az öccsét és kisétál vele az ajtón, és behúzza maguk után. Alig hogy kilép a lakásból megdörren odakint az ég. Hitetlenkedve állok a bejáratra meredve. Akkor, most szabad vagyok? Mi lesz, ha Loki visszajön és varangyossá változtat?

***

Alighogy Thor elment, csöngetnek. Ajtót nyitok. A szomszéd Zsóka néni áll az ajtóban. Az a hárpia. Kevés nyugdíjas megy az agyamra a házban, de ő az egyik legrosszabb.

– Milácskám, hoztam egy kis tökfőzeléket, kicsit sokat csináltam, és nem fogy el.

Na, bakker, vajon mit akar? Tudja, hogy utálom a tökfőzeléket.

– Ez nagyon kedves Zsóka néni, köszönöm szépen – mosolygom a tőlem telhető legbájosabb képpel. Próbálom átvenni a felajánlott edényt, de ő nem ereszti el.

– Ó, nagyon nehéz! Segítek bepakolni a hűtődbe!

– Jaj, tényleg a hűtőm. Az tönkrement, tetszik tudni.

– Igen, Marika mesélte, hogy éjjel felzavartátok egy fiatalemberrel, és hozzá pakoltátok az ételeid.

– Nos, igen...

– Tudod, Milácskám, nagyon szép kislány vagy, de nem lenne szabad ilyen sok férfit beengedned magadhoz. Az imént láttam elmenni egy nagydarab daliás szőkét, és egy kákabélűt, szegény olyan kis előnytelen külsőjűnek tűnt, ráadásul szégyenletesen kevés öltözékben! Te olyan kedves lány vagy, de sok itt a rosszmájú ember. Csúnya dolgokat fognak pletykálni rólad. Tegnap éjjel is beengedtél egy részeg fiút. Az előtte való napon meg azt a körszakállas szerelőt, és a segédjét...

Ördög és pokol, távcsővel kuksolja az életem? Tiszta biokamera a nő!

– Tetszik tudni, az öcsém épp alszik, nem akarom felkelteni...

– Akkor ő volt az a részeg, aki felverte a házat az éjjel? Béláék nagyon nem örültek annak az óbégatásnak.

Épp azon töprengek, hogy koptassam le, mielőtt olyat találok mondani, amit az egész lakóközösségünk egy életre megbán, de ekkor valaki betámaszt a fejem felett az ajtófélfán. Elsőre azt hiszem Richárd, de aztán Loki mély orgánuma csendül fel, túljátszott nyájassággal.

– Köszönjük a vacsorát Zsóka néni - kapja ki kezéből az edényt. – Ígérem a paráználkodás után elfogyasztjuk. Tessék mondani, amíg mi huncutkodunk összedobna nekünk egy sajttortát? Azt imádjuk! – kacsint rá szemérmetlenül pimasz mosollyal, aztán laza mozdulattal rálöki az ajtót a szomszédra. Tátott szájjal meredek Lokira.

– Te egy hős vagy! – nevetve adok neki egy pacsit, ő meg csak kajánul vigyorog elégedett ábrázattal.

– Végre valaki belátja! Láttad a képét? Mindjárt elviszi egy jobb félteki szívinfarktus – kacag elégedetten.

Egyszeriben elönti a forróság az arcom. Jézusom, mindent elképzeltem, amit Zsóka néninek mondott. A nornák szerelmére, menten kifutok a világból, annyira zavarba jöttem, azt hiszem bebújok a gardróbba és meg sem állok Narniáig! Szent isten, a Ricsi! Na, várjunk...

– Loki. Végülis, hogy az ördögbe kerülsz ide? – kapcsolok hirtelen.

– Ehehe, az titok! - bök az orromra játékosan, azzal a konyha felé veszi az irányt.

– Istenem, az agyamra mész! Állj már meg! Thor az imént vonult ki veled az ajtón, visszamásztál az ablakon, vagy mi?

Jóízűn felkacag.
– Ja, pont ott! – dobja az edényt az asztalra.

Ekkor látom, hogy Ricsi már nincs a szekrényben. Utána megyek a konyhába.

– Nem mondod, komolyan, hogy az öcsémmel cseréltél helyet?

Könnyed mozdulattal fordul meg. Elém áll, ujjait az állam alá bújtatva emeli magasabbra arcomat és szemtelenül közel hajol.

– Védeni próbáltál Thor előtt, ez roppant édes volt tőled... – duruzsolja ajkaimra.

Eltolom a kezét.

– Ne tereld a témát, Laufeyson. Hol az öcsém? – akadok ki.

– Ha Thor kapkodta magát, mostanra egy Asgardi cella kényelmében.

Megragadom a Sabatonos pólója nyakát.
– Azonnal hozd őt vissza!

– Vigyázz, ha ilyen durva vagy, nem fogunk huncutkodni – pimaszkodik.

Mérgemben eltolom. Kifordultok a konyhából, és ott hagyom.

– Mila. Most meg hová mész?

– Kitalálom, hogy szabaduljak meg tőled!

– És én addig mit csináljak?

– Edd meg, amit főztél! – azzal becsapom a hálószobám ajtaját.