- Szép volt, Angel! - pacsizott le velem Alice - Ahogyan azt a tőrt beleállítottad abba a pasasba... Egyszerűen király volt! És az újonc, az az Adam sem volt ám semmi!

- Köszi - válaszoltunk kórusban.

Ma egy újabb bázist sikerült felszámolni, ezzel kilencre nőtt (a beazonosított fertőzöttek száma 😏😂 - a szerk.) a likvidált ellenállótáborok száma. Elég rázós akció volt. A harmincöt fős csapatunkból négyen életüket vesztették. Egy lány súlyosan megsérült. A többieknek nem lett nagyobb baja.

Az akciót én vezettem. Mondhatom, kicsit ügyesebb lettem hat év alatt.

A múzsák színpada felé sétáltunk. Az volt a kedvenc helyünk.

- Nézd! - váltott suttogásra Alice - Az egyik rabszolga... Tudod, az az isten... Már megint furán nézett rád.

Hátrakaptam a fejem. Alice-nek igaza volt. Hermész engem nézett. A tekintete furcsa volt. Legutoljára... Nagyjából hat éve nézett rám így.

Hermész észrevette, hogy bámulom, ezért gyorsan az ellenkező irányba fordult.

- Igazad van - suttogtam.

- Mi a baja veled?

- Fogalmam sincs - természetesen hazudtam. Nem akartam elárulni, hogy valaha együtt jártunk. Akik itt dolgoznak, azok mélyen elítélik a ,,rabszolgákat". Nem akartam kockáztatni, nem akartam... Meghalni.

Hermész szemszöge

Aki valamikor még az életem szerelme volt, mostanra eltűnt. Az Angyalomból egy igazi ördög lett.

Ártatlan embereket, félisteneket, és olyan mitológiai lényeket gyilkol hidegvérrel, akiknek csak annyi volt a bűnük, hogy nem értettek egyet Kronosszal.

Eddig utáltam őt... Sok minden olyat tett a múltban, ami miatt jogosan is tettem. Viszont a szerelem... Mindig ott csap le ránk, ahol a legkevésbé számítunk rá.

Annak a dombnak az alján voltam, ahonnan egyszer Angel leesett, és eltörte a lábát. Nem volt számára túl kellemes emlék.

Beszélgetésre lettem figyelmes. Angel, Alice és Adam (csupa A betű 😂😂 - a szerk.) sétált felénk.

Rögtön Angel-re tévedt a szemem. A haja megnőtt, és a derekáig ért. Sokkal karcsúbb volt, mint hat évvel ezelőtt: Ezt testhez álló fekete ruhája még jobban ki is emelte.

Alice ekkor valamit a fülébe súgott, mire Angel hirtelen hátra nézett. A fejem egyből elkaptam, és úgy néztem a füvet, mintha valami nagyon érdekes lenne rajta. A pokolkutya ürülékén kívül.

Angel és társai elindultak lefelé a meredek lépcsőn. Fél szemmel őket figyeltem. Mint kiderült, nagyon jól tettem.

Ugyanis egyikőjük (Angel, ki más) megcsúszott az egyik lépcsőfokon, és a mélybe zuhant... Egyenesen felém.

Elég volt csak két lépést előre mennem, és a karomat kinyújtanom. Angel magától beleesett.

- Kö-köszi... - dadogta kipirulva, a levegőt szaporábban véve.

A legjobb pókerarcomat vettem fel, úgy válaszoltam:

- Szívesen, Miss Campbell. De kérem, máskor legyen óvatosabb.

- Oké...? - nézett rám furcsán, miközben újra lábra állt.

****
Angel szemszöge

Hermész még mindig olyan... Furcsa. Még mindig olyan hűvösen néz rám, mikor tudja, hogy nézem. De amikor azt hiszi, nem látom, de mégis, akkor olyan, mintha a legféltettebb kincsére vigyázna. Óvóan néz.

Nehéz dönteni, hogy akkor most mi is a véleménye. Utál, vagy... Szeret?

- Juj, Angel! Minden oké? - szaladtak oda hozzám a társaim.

- Igen...

- Te, Angel. Miért bámulod azt a rabszolgát? - tudakolta Adam.

- Ne-nem bámulom - tértem vissza a való világba, majd megragadtam Alice karját - Gyere velem. Most. Adam, mindjárt visszajövünk. Ne keress.

Van egy-két bungaló szerű valami építve az egyik domb tetejére. Ott laknak Kronosz legjobb emberei: A legjobb kémek, mi, a legjobb bérgyilkosok, a tréningvezetők, és még sorolhatnám. Na, én is itt élek, immáron másfél éve.

A tizenegyes számú volt az enyém. Oda rángattam be Alice-et. Itt megbeszélhetjük a dolgokat.

Tudniillik, Alice Aphrodité lánya, és a dédapja Zeusz. Tehát jól ért az emberi kapcsolatohoz. És született vezető.

Lehuppantam az ágyamra, Alice pedig állva maradt. Félve kezdtem neki.

- Na, szóval. Mielőtt elkezdenénk. Megkérlek, hogy esküdj meg a Sztüxre, hogy amit mondok, csak akkor árulhatod el másoknak, ha én engedélyt adok rá.

- Hú, de ideges valaki - nevetett Alice - Esküszöm.

Összeszedtem a gondolataim, és nekikeztem.

- Egyszerűen fogom levezetni... Alice... Tudod, én... Szerelmes vagyok.

Alice akkorát sikított, hogy abba beleremegtek a falak. Előtört belőle a shipper.

- Tééényleg? És ki a szerencsés kiszemelt? Talán Adam? - húzogatta a szemöldökét, de az arckifejezésemet látva visszafogta magát - Oh... Tehát mégsem ő?

- Tiltott személy, ezért is kértem tőled esküt. Ő... Hermész, a tolvajlás istene.

Alice nézett rám, mint borjú az új kapura, talán azon gondolkodott, hogy minden rendben van-e velem.

- Angel... Tudod, hogy ez egy tiltott dolog. Ha nyilvánosan kitudódik, vége az életednek. És nem csak képletesen. Egy rabszolga, és egy magas rangú tiszt nem eshet... Szerelembe...

- Alice, te tudhatod a legjobban, hogy a szerelem nem irányítható: Mindig ott csap le, ahol a legkevésbé számítunk rá.

- Miért mondtad ezt el nekem? - suttogta.

- Mert te vagy a legjobb barátnőm. És szerintem jogod van hozzá, hogy tudd.

- Rendben, értem. Megtartom a titkod. Eskü kötelez rá, de ha nem lenne, akkor is megtartanám.

- Köszönöm - öleltem meg - Ez jól esett. Kiadni magamból a dolgokat...

- Angel... Kérhetek egy szívességet?

- Mondjad.

- Mesélj nekem arról, hogy is kezdődött ez az egész! - kérlelt - Mindent tudni akarok: Hogy hol ismerkedtetek meg, ha együtt voltatok, mennyi ideig, illetve még egy rakat kérdésem lenne...

Nekifogtam, és csak meséltem, meséltem és meséltem. Teljes erővel törtek fel belőlem a hat évvel ezelőtti dolgok. Mindent kiadtam magamból.

Egy részletet sem sajnáltam.