( két héttel később)

Már két hét telt el az óta, hogy Poszeidon nálam aludt, az óta nagyon összenőttünk, mindenhova együtt megyünk. A barátságunk virágzik. Vajon csak a barátságunk? Én azt hiszem, hogy........nem, az kizárt, mi csak barátok vagyunk. Vagy mégsem??

****
7:55
Már itt vagyok a munkahelyem előtt és épphogy kiszálltam, a barátnőm azonnal rávágott a hátamra, egy jó erőset.
-"ÁU"- kiáltottam neki-"te meg vagy húzatva esküszöm, nem vagy normális, frászt hozol az emberre."
-"Tudom!"-mondja azzal az ijesztő mosolyával- "ez volt a célom. Na de, térjünk a lényegre!!! Siessünk!" -           " Várj, miért kell sietünk? Nem értem!!!! Archer!!!! Magyarázatot követelek! "-kérdezem, de közben ki is jelentettem.
-"Hát......Poszeidon és Mr.D összekaptak valamin és most a cég belseje úgy néz ki, mint valami háborús övezet."
-"Oooo, akkor siessünk!"

*******
-" Jó napot Mr.D! Szia Poszeidon!-köszönök a két feldúlt személynek.
-" Jó reggelt Sky!- köszön vidáman Poszeidon és egy utolsó szúrós pillantást vet Mr.D-re.
-"Jó reggelt Mr.D!-köszönök és válasz képpen egy morgást kaptam.
-"Ma mi lesz a feladat uram?"-kérdezte meg illedelmesen a barátnőm. Én meg csak néztem a teremben lévő káoszt.
-Ez az egész.......teremberendezést.......
önök csinálták?-kérdeztem meg, mert nem hagyhattam figyelmen kívűl ezt az apró tényt.
-Igen!-vágta rá Mr.D a tőle megszokott modorral.
-Igen!-mondta nagyon aranyosan és kedvesen Poszeidon. Istenem....az a mosoly.......
-Elismerésem! Igazán szép lett, de ha nem haragszanak az urak.....én elmegyek és visszarendezem eredeti állapotába a termet. Mert hát......mégiscsak!
-Segítek!-vágta rá Vivi azonnal.
-Nem! Vivien elmegy befejezni a ruhatervét. Majd Poszeidon segít neki!
Ahogy látom Poszeidon arca egy érett paradicsom, de az enyém se különb. Vivi....hát ő mint mindig morogta és puffogva elmegy a dolgát intézni, de előtte valamit súg Poszeidonnak. Láthatólag megijedt egy kicsit, de hamar rendbe jött. Miután Vivi elment, odamentem hozzá és megkérdeztem:
-Mit mondott Vivi?
-Semmi különöset, csak ha megmerlek bántani, akkor nem érem meg a holnapot.
-nevetek- Vivi mindig ezt mondja, de.....néha én is félek tőle.- neki állok takarítani, de érzem, hogy Poszi szeme a fenekemet nézi.
-Poszi!!! Hahó!!- kuncogok. Poszi vörös fejjel felnéz és a szemembe néz.
-Poszi? Hm....nem rossz becenév. Nekem tetszik.- miközben mondja elindul felém. Én hátrálok, egészen addig amíg a falnak nem ütközök.
-Mit csinálsz?- kérdezem, mivelhogy a fejünk kb 2 centi választja el.
-Amit már nagyon régen meg kellett volna tennem.- mondja és.....az ajkait az enyéimnek nyomja. Lassan és lágyan csókolózunk, Poszi a nyelvével végig nyalja az alsó ajkamat, ezzel is bejutásért könyörög. Amit én meg is adok. Egyre szenvedélyesebbé válik a csókunk. Az én egyik kezem Poszi hajában, míg a másik a nyaka körül helyezkedik el. Poszi keze sem tétlenkedik. Az egyik keze hol az arcomon, hol a nyakamon pihen. A másik vagy a derekamon vagy a fenekemnél pihen. Miután levegő hiány miatt szétválunk.......
-Sky.......le..lennél.....a.....barátnőm!!- kérdezi dadogva és égővörös fejjel.
-Igen, szivesen!- mondom és a fejemet a nyakhajlatába temetem. Érzem, hogy Poszi a beszívott levegőt úgy engedi ki mint akinek valamilyen mázsás súlyt szettek volna le a válláról.
-De rendet kell rakjunk!- mondom és ezzel elrontva a pillanatot.
-elneveti magát- Hangulat romboló.
-Ez van!- a mondatom végén még ki is nyújtom a nyelvem.
-Arra vigyázz!! Mert leharapom.
-Miiiii????- kapom a szám elé a kezemet.
-Nyugi.....csak viccelek......vagy nem.
-Haha, de vicces itt valaki! Na, de...kezdjünk bele, mert este lesz mire befejezzük. Mire kettőt tapsolt és már neki is állt a dolognak.
-Akkor segítesz?- kérdezte miközben egy levakarhatatlan vigyor jelent meg az arcán. Csak sóhajtok egyet és én is neki látok a munkának.......

Hát....ez lenne a kövi rész.....remélem tetszik😉🙂