Skyler szemszöge

Miután rendet raktunk, azután mindenki haza ment. Én, miközben hazafele mentem, felhívtam a barátnőmet, Vivit, hogy képzelje el mi történt. Hát......érdekesen reagált.....Na mindegy.....lényegtelen.
Amikor hazaértem, anya éppen apával beszélgetett. Fúrdalt a kíváncsiság, hogy miről is beszélgethetnek, ezért elkezdtem hallgatózni.
-De akkor sem mondhatjuk meg neki, teljesen össze lesz törve......-kezdte anyám, olyan kétségbe esetten, hogy én nem bírtam elviselni, azt, hogy valamit nem mondanak el nekem, pedig anyuval mindent megszoktunk beszélni.....ezért besétálok a szobába.
-Szia anya, szia apa!- kezdem kedvesen, ők meg kedvesen mosolyogtak és visszaköszöntek, valami azt súgja, hogy nem lesz mosoly az arcukon amikor megtudják,  hogy mit akarok kérdezni.
-Anya......apa.....kérdezzetek valamit?
-Persze kicsim, kérdezz csak.
-Amikor haza jöttem, éppen beszélgettetek, arról, hogy valamit nem szabad megtudnom, mert összetörnék. Igaz ez? És ha igaz, akkor mi is az?-kérdezem félve és látom a szüleim arcán, hogy a meglepettséget és a fájdalmat.
-Így igaz! Tényleg valamit nem mondtunk el......-kezdi anyám, de nem tudta befejezni, mert elkezdett sírni, így apa folytatta- méghozzá azt, hogy téged.......nos......örökbe fogadtunk.
Megsemmisültem. Azt hittem rosszul hallok.
-Hogy mi?????
-Az az igazság, hogy egy árvaházból hoztunk el........azt is mondták, hogy te már évmilliárdok óta ott vagy! De ugye ez lehetetlen, na most mindegy.És mi meg szerettünk volna egy kb 7 hónapos kisbabát. Mivelhogy anyukáddal történt egy kis baleset és emiatt nem lehet gyereke. Nagyon szomorú volt és ezért elhatároztuk,  hogy az árvaházból egy kislányt felnevelünk mint a sajátunkét. Amikor megláttunk,  rögtön tudtuk, hogy te kellesz nekünk. De az aurád furcsa volt nagyon furcsa, hirtelen szél támadt az épületben és az a szél tőled eredt.....azt hiszem. Na, mindegy. Ennek ellenére téged választottunk.

Miután felébredtem a sokkból, rögtön nekik szegeztem két kérdést.
-Éééésss akkor kik az eredeti szüleim? Volt valamilyen jel, hogy kik lehetnek?
- Semmi, csak egy medál, amin egy vízcsepp volt és a vízcseppet egy villám vágta át.
-Ahaaa, akkor megkaphatom azt a medált. Legalább had viselhessem.
-Persze....itt is van.- és átadja nekem a medált.
-Kösziiiiiiiiiiiiiiii.
-De akkor nem is haragszol ránk, amiért nem mondtuk meg?
-Nem, hisz ti neveltek fel, nekem olyanok vagytok mint ha a saját vérszerinti szüleim lennétek. Rátok sose tudnék haragudni, úgy istenigazán.- mosolyodom el.
És ekkorár mind a ketten a nyakamon voltak. Miután elváltunk, meg vacsoráztunk és elmentünk aludni.....

Poszeidon szemszöge

Miután vége lett az egész munkának, elindultam hazafelé. Hogy hova? A saját földi házamba, mivel felesleges lenne felmennem az Olüposzra vagy a tengeri palotámba. Idáig az életem szinte üres volt, persze ott voltak a barátaim és az én nagy családom. Zeusz, Hádész, Héra, Hesztia, Démétér Apolló, Athéné, Artemis, Hermész, Héphaisztosz, Afrodithé, Árész, Perszephoné és persze Dionüszosz. Ők voltak az én családom. Igen, Isten vagyok, méghozzá görög. A mitológiába most ne menjünk bele.....tehát ott tartottam, hogy nekem csak a családom volt......eddig, de most itt ez a lány....Skyler. Akibe az első találkozásunk óta beleszerettem. Az a lány csodálatos. Nem is baj, hogy ember. Vagy mégse......furcsa volt az aurája. Ááá, biztos csak bekamuztam magamnak, de mindegy is. Ezt a lányt megtartom magamnak, hiszen a barátnőm. És nem hagyom hogy a családom elvegye tőlem........

Fúúú, gyerekek itt egy kövi rész! Jó szórakozást az olvasáshoz 😘😉