Elindultunk Ricsivel a pékségbe, és észrevettem, hogy egy kicsit messze van egy erdő, ami felkeltette az érdeklődésemet.

- Elakarsz menni? - kérdezte Ricsi, amikor épp fizetett. Vettünk sonkás és csokis corissantot, kakaóscsigát és pereceket. Mivel még korán volt, friss és meleg volt, így út közbe már elkezdtük falni a kakaóscsigát.

- Igen - néztem csillogó szemekkel, és bepakoltam a vászontáskámba amiket vettünk.

- Elmenjünk most?

- Kinga kiakadna.

- Akkor majd azt mondjuk hosszú volt a sor - vont vállat.

- Oké, de ne legyünk ott sokáig - mondtam, és elindultunk az erdő felé.
- Majd ráveszem Kingát, hogy eljöjjünk.

- Mit izgat ennyire egy erdő? - nézett rám kérdőn.

- Szép - vontam meg a vállam. Amikor odaértünk az erdőhöz és amikor beljebb mentünk, jöttek a bajok.

- Most amúgy hol vagyunk? - kérdezte Ricsi, és körbenézett, de mind hiába mert mindenhol csak fát lehetett látni.

- Foggalmam sincs - mondtam, és kezdtem pánikolni, de ha ez nem elég, Kinga is elkezdett hívogatni. - Kinga hív. Most mit csináljak?

- Add ide - és kivette a kezemből a telefont, majd felvette.

- Csá - köszönt bele lazán a telefonba. - Tényleg? Aha. Jó majd jövünk. Hosszú a sor. Tényleg. Jó már csak 3 méter és sorra kerülünk. Igen, mert okos vagyok. Ja, sietünk. Cső - mondta és letette. - Bevette - röhögött.

- Az jó. Most pedig keressünk kiutat - mondtam és megfordultam majd elkezdtem menni a... foggalmam sincs hova. - Amúgy Ricsi... - mondtam és megfordultam, de nem láttam Ricsit sehol se. - Ricsi! - kezdtem kiabálni. - Cortez ki fog nyírni. És Kinga is. Mindkettőnket - suttogtam pánikolva és elindultam visszafele. - Ricsi! Hol vagy? - kiáltottam, amikor valaki hirtelen hozzám ért, én hátra fordultam, és a nagy lendülettől véletlen nekicsaptam a táskámat...Ricsinek. - Ez nem vicces! Keressünk kiutat innen! - mondtam, miközben ő a képembe röhögött.

- Jó na. Amúgy abból az irányból jöttünk - mutatta.

- Te most komolyan tudtad végig, hogy merre kell menni és nem szóltál? - kezdtem el csapdosni a karját, és ezért kiröhögött megint, majd elindultunk vissza a szállásra.

- Mi tartott ennyi ideig? - nézett ránk Kinga gyanakvón, amikor visszaértünk.

- Mondtam már, hogy hosszú volt a sor - tárta szét a karját Ricsi.

- Ja, persze, és én vagyok a húsvéti nyuszi - mondta szemforgatva. - Indulhatunk? - kérdezte, miközben a táskáját nézte, hogy megvan-e mindene.

- Hova megyünk?

- Város nézésre - válaszolta Kinga.

- Aaajj, de az unalmaaas - szenvedett Zsolti a kanapén.

- Fogd be éjjeli bagoly! - szólt rá Kinga, mire Zsolti befejezte a nyöszörgést.

- Menjünk már, ez olyan jó lesz! - mondta virág egyik lábáról a másikra állva.

- Pisilned kell Emó? - nézett rá Ricsi.

- He? - mondta Virág, mire Ricsi csak legyintett.

- Menjünk.