Reggel arra keltem fel, hogy Kinga porszívózik. Legalábbis gondolom Kinga, mert más nem lenne képes ilyenkor. Megnéztem mennyi az idő, és hát... 7:12. Kinga nem normális. Legalább szólt volna, hogy korán kelünk. Átöltöztem, és a kómás fejemmel nem törődve, lementem Kingához.

- Te meg mit csinálsz ilyenkor? - kérdeztem ásítva.

- Azt, amit ez a barom nem volt képes - mutatott Zsoltira. - Takarítok.

- Na de ilyen korán?

- Este, mindenhol szétmorzsázta a nyomorék sütijét! És nem volt képes feltakarítani! - panaszkodott, mire én csak megvontam a vállam.

- Zsolti ilyen. Így kell szeretni - mosolyogtam rá. Hallotam, hogy még motyog valamit, de nem igazán foglalkoztam vele, csak elővettem a narancslevet, és meglepetten néztem körbe a hűtőben.

- Hova tűnt a virsli? És a szalámi? Mond, hogy zsemle van még! - mondtam, inkább magamnak, mint Kingának.

- Ilyen az, ha hagyod, hogy a fiúk késő estig bandázzanak - forgatta meg a szemét.

- De... Cortez velem aludt el! Ő nem bandázott - húztam büszke mosolyra a számat.

- Honnan veszed, hogy akkor aludt el amikor te? - nézett rám kérdőn, mire válaszra nyitottam a számát, de nem tudom mit mondani, erre Kinga önelégülten elmosolyodott.

- Na látod. Fogd meg azt a felmosót, és mosd fel azt a kiöntött joghurtot - utasított, én pedig undorodva néztem a sarokba.

Miután Kingával feltakarítottunk (foggalmam sincs, hogy hagyhattak a fiúk ekkora rendetlenséget maguk után, bah), felmentem a szobánkba, hogy megnézzem felkelt-e Cortez. Amikor felértem a szobába, Ricsit, Zsoltit és Dave-et találtam fent. És Cortez még aludt. Ajajj.

- Shhh! - susogott rám Ricsi.

- Mit akartok csinálni? - kérdeztem rosszallóan.

- Majd meglátod. Dave videózz.

- Már indítom is - válaszolta Dave, és elindította a videófelvételt.

Ricsi odaosont Cortezhez, és halkan felfújta a zacskót. És hát persze, hogy az történt amire gondoltam. Megfogta a felfújt zacskót, és egy csapással kidurrasztotta, amit egy éles csattanás követett, mire Cortez rögtön felriadt.

- Mi a szar? - pattant ki az ágyból, mire a fiúk kirohantak a szobából hangos nevetés kíséretében.

- Ez most komoly? - kiabált utánuk. - Csak, hogy tudjátok, szétfoglak csapni titeket!

- Mit akarsz velük? - kérdeztem fáradtan.

- Visszavágok - felelte lazán, majd elkezdett készülődni ezért lementem Kingához.

- Virág hol van már? - kiabált rám Kinga.

- Nem tudom, gondolom még alszik - vontam meg a vállam.

- Mi az, hogy alszik? - akadt ki teljesen, majd elindult Virágék szobája felé.

- Virág! Azonnal keljél fel különben... - és tovább nem hallotam. Talán jobb is. Szegény Virág.

Bementem a konyhába, hogy egyek valamit, csak aztán leesett, hogy a fiúk megettek mindent, ezért aztán leültem a nappaliba tévét nézni, és vártam, hogy Kinga vissza jöjjön. Virággal.

- Mi baja van Kingának ilyen korán? - jött oda hozzám álmosan Virág. Tehát úgy tűnik Kinga rávette, hogy elkészüljön.

- Fiúk - legyintettem.

- Renáta! Ne csak ott ülj tétlenül, menj el valami Pékségbe reggeliért! - szólt rám Kinga.

- Igenis! - szóltam vissza katonásan, és cserébe kaptam egy rosszalló pillantást.

- Na gyerünk, indulás! - nyomott a kezembe egy térképet.

- Várj... egyedül?

- Látom még mindig nem nőttél fel teljesen - nézet rám fáradtan. - Persze, hogy egyedül! Otthon is eltudsz menni egyedül boltba nem?

- D-de az otthon van, nem pedig egy tök idegen helyen! - szóltam vissza, szerintem logikusan.

- Nem hiszem el Renáta! - mondta, majd odafordult Ricsihez. - Elkiséred?

- Ja, szívesen megyek Rennel - bólintott, és felállt, majd leporolta a nadrágját, és a kezemben lévő térképre nézett. - Ugye tudod, hogy van úgy 4 sarokra egy sütis? - nézett rám kérdőn.

- Azért annyira még nem mértem fel a terepet - néztem rá csodálkozva. Hisz még csak alig egy napja vagyunk itt.

- Na menjünk Ren - kezdett el kitolni az ajtót.

- Várj még, szólok Corteznek, hogy elmegyünk..

- Majd Zsoltiék szólnak neki - vont vállat.

- Jó - néztem rá megadóan és elindultunk a sütishez.