Az elmúlt pár napban semmi különös nem történt, csak nagyba ment mindenkinél a készülődés.
Ma indulunk! Már nagyon izgultam, mindenki készülődött és aztán indultunk is a reptérre! A nagy rohanásban ott hagytam Kingáéknál a hátizsákom, így miattam vissza kellet forduljunk. Hihi. Szóval megvolt a táskám és elindultunk újra. Amikor odaértünk rögtön megláttuk a többieket. Elég sokan voltunk.

- Jujj Reni, már annyira vároooom! - jött oda hozzám Virág.

- Én is! Egész héten ezt vártam! - ujjongtam rég látott legjobb barátnőmmel.

- Nyugodjatok le! Ez egy reptér legyetek már normálisak! - emelte fel ránk a hangját Kinga. Kiabál velünk a reptéren és mi nem vagyunk normálisak?

- Még csak a nyaralás eleje van, de mi már most kiakasztottuk a Lovat - mondta Zsolti.

- Kinga! A nevem Kinga! Jól jegyezd meg! Ha mégegyszer Lónak hívsz, én nyakon váglak!

- Kinga nyugi, most tényleg nem értjük miért idegeskedsz, a kiabálásod miatt az egész reptér minket néz - tette rá a kezét Kinga vállára Ricsi. Ez nem volt jó ötlet.

- Most rám fogod azt, hogy minket néz mindenki? - aztán átgondolta. - Inkább ne szólaljatok meg - kérte.

- Most az van, hogy tudja, hogy igazunk van csak nem meri elismerni - súgta oda nekem Zsolti.

- Nem tudom mit sunyorogsz Zsolt, de lehet nem is akarom tudni.

Aztán elmentünk repjegyet venni.

- 12 jegyet kérünk! Mind felnőtt - mondta Dave.

- Ha csak nem számít, hogy agyilag hány évesek - motyogta az orra alatt Kinga, viszont mind jól hallottuk. Még a jegyeladó is elmosolyodott.

- Sajnálom, de önök egyszerre nem férnek fel a gépre. 4 ember az ez utánival kell mennie.

- Várjon ezt meg kell beszélnünk - fordult hozzánk Dave. - Na ki, hogy?

- Mi megyünk az ez utánival! - mondták a rockerek.

- Na azt már nem! - vágta rá Kinga. - Oké. Renáta, Cortez, Virág és Ricsi megy az ez utánival.

- De miért? - kérdezte Robi.

- Mert ők tudnak vigyázni magukra, és nem kell nekik felügyelet - és megvettük a jegyeket. Lehet jobb, hogy szétválasztanak minket a repülőn. Ha együtt mennénk, a végén még leszállítanának minket valahol a semmi közepén, azzal a mondattal, hogy "sajnáljuk, de önök túl hangos társaság, zavarja a többi utast" és ránk csapják a repülő ajtaját.

- Mindjárt megy a gépetek - húztam el a számat. - Menjetek nehogy lekéssétek, mi meg leszünk - Majd... Majd láttam, hogy Kinga halványan elmosolyodik. Láttam Kingát mosolyogni! Ez sem mindennapi.

KB 1 óra múlva indult a mi gépünk is. Csendben telt az út. Cortez és Ricsi zenét hallgatott, meg beszélgettek, én olvastam, és néztem mit csinál Virág mellettem. Karkötőt készített, ráadásul tökre szépet!

- Hú - néztem Virágra. - Nem is mondtad, hogy karkötőt is szoktál csinálni! Főleg, hogy ilyen gyönyörűen - ámultam.

- Hát max két hónapja csinálom. Plázába voltunk Ricsivel, és tök megtetszett ez a szett, így gondoltam nekem ezt meg kell vennem. - mesélte. - Uuu, ha gondolod csinálok közös barátság karkötőt veled és Kingával!

- Ez tök jó ötlet!

- Milyen legyen?

- Rád bízom. Használd a fantáziád, én tudom, hogy így is, úgy is csodás lesz.

- Jajj köki Renii - és megölelt.

Na helló drága olvasóim! Remélem tetszett ez a rész, ha igen nyugodtan kommentelj és vote-olj. A múltkor említett Vikis fanfiction-omnak megírtam az első részét, amit holnap fogok publikálni. Remélem várjátok már! Legyen csodás napotok/ estétek/reggeletek, amikor olvassátok! ❤️