3.
Jövőhéten indulunk. Ma hívtak Kingáék. Így úgy döntöttem, elrángatom Cortezt vásárolni.
- Szóval... - kezdtem bele. - Kell venni neked új bőröndöt, tusfürdőt, kaját a biztonság kedvéért, tudod út közbére - tervezgettem a bevásárló listát.
- Reni, ne siess már előre - mondta el Cortez foggalmam sincs hányadjára.
- De felkészültnek kell lenni.
Majd Kinga neve kezdett villogni a telefonom kijelzőjén. Foggalmam sincs miért hívott.
- Csináltunk valamit? - kérdeztem félve. Cortez csak megrázta a fejét. Felvette, és a telefont a füléhez emelte.
- Igen? - majd kihangosította és letette a telefont közénk.
- Renáta te is ott vagy? - szólt a telefonból Kinga.
- Ühüm - válaszoltam.
- Akkor jó. Na szóval... Kezdjetek pakolni - itt Cortezzel értetlenül össze néztünk. Na én megmondtam, hogy felkészültnek kell lenni!
- Én mondtam, hogy ideje bevásárolnunk, de te azt mondtad ne siessek előre! - förmedtem rá Cortezre.
- Miről beszélsz Renáta? Nem úgy értettem - mondta Kinga.
- Akkor mi? - kérdeztem értetlenül.
- Jöttök Magyarországra. Ma este indul Budapestre egy gép, siessetek.
- MI? Én ezt most nem értem.
- Na jó... Arra gondoltunk lejöhetnétek ide, addig amíg el nem indulunk nyaralni. Mondjuk beköltözhetnétek addig hozzánk, vagy Virágékhoz. De inkább hozzánk mert Virágék és a rockerek mellet nem biztos, hogy jó lenne nektek... - teljesen lesokkolódtunk Cortezzel. Ja igen... Kinga és Dave összeköltözött, említettem? :)
- Úristen, szívesen elmegyünk Magyarországra. Együtt készülődhetünk, meg minden - virultam ki teljesen.
- Jó. Van egy vendég szobánk, majd ott el lesztek szállásolva addig. Sokkal könnyebb lesz előbe beszélgetni, minthogy folyton hívogatni titeket. Na pakoljatok, a jegyeteket intézzük addig.
- Köszönjük - mosolyodtam el. Mondjuk ezt ő nem látja. Na mindegy.
Majd letettük. Cortezzel elkezdtünk pakolni, ruhákat meg egyéb fontos dolgot 2 hétre. Kingáékhoz és a nyaralásra. A többi dolgot majd bevásárloljuk Budapesten. Elmondtuk Justinéknak, hogy elmegyünk, most már úgy tűnik két hétre.
A repülőnk este 8-kor indult. Felszálltunk a gépre, és alig vártam, hogy oda érjünk már. A többiek kijönnek a reptérre, azt mondták tök mindegy, hogy este van, találkozni szeretnének velünk. Vagyis csak Virág, Ricsi, Kinga, Dave és Zsolti jön csak. Mindenki mással holnap találkozunk Zsoltiék garázsában.
A gépünk leszállt. Végre megérkeztünk. Elkezdtük a többieket keresni a nagy tömegben, de hiába mert a következő pillanatban a hátamra ugrott valaki, elég nagy lendülettel, mert előre estem a bőröndömre.
- Víííí - visította a fülembe Virág.
- Te is hiányoztál Virág, de engedj el, mert megfojtasz.
- Jujj oki - szállt le rólam Virág. Hirtelen egy kéz nyúlt felém, hogy felsegítsen.
- Szia Zsolti - segített fel, majd szorosan megöleltem.
- Szia Reni - suttogta a fülembe, amitől kirázott a hideg. Amikor elengedtük egymást Ricsi jött oda hozzám aki jól összeborzolta a hajam.
- Na mi újság, Párizsi lány? - mondta vigyorogva. Neki is csak a nyakába borultam. Úgy hiányoztak.
- Renáta - biccentett Kinga elismerően. - Jó sokat változtál - igen ez egy bók volt. :)
- Kinga - tártam szét a karom.
- Eszedbe ne jusson - ellenkezett azonnal. Szép. Iderángat és még meg sem ölel. De attól még szívesen jöttem.
Miután beszélgettünk egy kicsit ( a reptéren, ezért végül közölték velünk, hogy túl hangosak vagyunk, és máshol élvezzük egymás társaságát), elindultunk Kingáékhoz. Amikor odaértünk egy csodaszép vajszínű ház fogadott. Sokkal jobban nézett ki mint a képen. A valóság sokkal szebb mint képen mutatva. De bölcs vagyok. Ilyen ez a bölcsész szakma. :)
Amikor bementünk a házba, sokkal tágasabbnak tűnt mint kívülről. A nappali látványa fogadott, majd amikor beljebb mentünk egy folyosó volt és jobbra, a folyosó végén volt a szobánk Cortezzel. Mellettünk pedig a mosdó. Bevittük a bőröndünket a szobába, rögtön lehuppantam az ablak melletti ágyra. Két külön ágy volt, nem toltuk össze. Elég fáradt voltam. A repülőn is olvastam ahelyett, hogy aludtam volna. Pár percig csak a plafont bámultam, majd elaludtam. Majd holnap lezuhanyzok, késő volt már hozzá. És fáradt is voltam hozzá.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro