Ren
-Hagy békén Ren! Nem akarlak töbé látni.

Ezen egy mondat futott át egésznap töbször is a fejembe. Én nem értem,hogy Narumi miért változott meg enyire. Mégis mi történt vele?

-..ző...dző...edző.-szolongatott a Makoto-san a menedzser.
-Hm? Tesék?
-Edző maga figyelt rám egyáltalán?
-Bocsi,kicsit elgondolodtam. Mit is mondtál?-kérdezte zavartan mosolyogva.
-Nem tudjuk használni a tesi termet,ezért arra gondoltam felhívom a nővérem és ha meg engedi akkor használhatjuk a házunk kertyében lévő kosárpályát.-mondta.
-Ja persze hívd csak.-mondtam majd újra gondolataim tengerébe vesztem el.
...

Nem sokal később ide is értünk és fiúk már nagyban játszanak amikor az egyik szerencsétlen elsös kidobja a labdát az utcára,amiután mindenki rögtön ment,köztük én is. Ki érve a kapuhoz vetük észre az a fiút a földön ülve kezében egy kutya pórázzal és a hozzá tartozó cuki kis álatal,ami egy nagyon szép husky. Majd hirtelen rá jötem,megkéne kérdezni,hogy nincs-e baja.
-Elnézést jól van? - kérdeztem hozzá lépve.
-Igen szerencsére nem okozott túl nagy sérülést. - vigyorgott a földről felkelve az idegen. Majd fel vete a kosárlabdát és elkezdtem pörgetni az újján.
-Azta ön nagyon ügyes. - mosolygottam rá.
-Nagyon szépen köszönöm a dícséretett kedves...
-Midorima Ren vagyok. - nyújtottam kezemet az idegen felé aki egy kisebb sokot kapott. Talán az egyik rajongom..?
-Maga Midorima Ren a kosárlabda sztár?! - lepödött meg.
-Igen bár egy baleset miat többé nem kosarazhatok. És téged, hogy hívnak? - kérdeztem de ő még mindig sokos állapotban volt. Majd mögülem Makoto-san szólalt meg hejete
-Ő itt Rin a bátyám. Melete meg a kutyánk Bella.-válaszolta nekünk.
-N-nagyon örvendek Midorima-san. - köszönt idegesen, majd a pórázt elengedve rázott kezett velem. A husky csak erre várt mert ahogy  elengedte Rin-san a pórázt rögtön el is szaladt.
-Oh a francba Nee-chan meg fog ölni. - akadt ki Rin-san, majd a kutya után kezdet szaladni. - Makoto, falaz nekem ha Nee-chan haza ér. - ordít vissza a Rin-san és már fordult volna be a sarkon amikor egy ismerös nő lépet ki enyhén idegesen a sarokból.
-Narumi?-lepödtem meg. Mire ő felénk nézet. Tekintete elszomorodot és eldötétedett. Lassú léptekkel haladt el melletem nem nézve rám. Már majdnem elment meletem amikor elkaptam a kezét.-Narumi beszéljünk.
-Nekem semmi közöm hozzád így nem értem mit akarsz tőlem. -mondta rám se nézve
-Naru.. - nem tudtam befejezni mert rám kiabált
-Megmondtam a minap is Ren hagy békén. Semmit se tudsz rólam.-mondta majd ki rámtota a kezét kezemből és el küldött mindenkit. Én visszont ott áltam addig amíg el nem kezdet el esni az eső én meg elkezdtem az esőben haza indulni. De mégis mi történt Narumival? Jó nem azt várom el,hogy tíz kibaszot hosszú év után a nyakamba ugorjon és velem éljen,nem eről van szó. De várjunk Makoto-san és Rin-san Narumi kis testvérei. Akkor visszont meg tudom mi történt Narumival. Nem vagyok én hülye......................anyira. Mindenkép meg fogom tudni mi történt veled Narumi!

Most szólok,hogy a részek mostantól lehet ritkábban jönek majd,mert nincs időm. Megértéseteket köszönöm. Remmélem tetszet a rész. Sziasztok. Ja és egy kép.